Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-09 / 36. szám

[új ifjóság 8 Az Idei focirajtnál Rimaszombatnak (Rl- mavská Sobota) két csapata állt a ligában. A felnőttek után az ifik is kiharcolták a feljebbjuiást A kerületi bajnokság B cso­portjának megnyerése után az A csoport abszolút győztesével (egyébként vereség nélkül nyerték a bajnokságot) a ZVL Pov. Bystrlcával játszottak oda vissza alapon se­lejtező mérkőzéseket Összesítésben a Rima- part! ifik 2:l es gőlarflnnyal kerültek az SZNl 11 be Óriást sikernek számit ez, hi­szen huszonké év után sikerült ez a fegy­vertény A szakvezetés szerint a siker kovácsai maguk a jé ékosok, azok a lelkes fla'alok — -helybeliek és vidékiek, szakmunkástanu­lók, szakközép,skolások főiskolások —, akik évek óta a futballnak szentelték szabad­idejük tetemes részét azok a szülők, akik mindenben segitei'ék, támogatták, sokszor edzésekre is szállPottak csemeiéjüket, druk­koltak nekik, de nem ballgathatjuk el az áldoza'kész iskolák, a .gimnázium, a mezö- gazd'Sági szakközép'skola és a gépgyár szakmunkásképzőjének az érdemeit. Oroszlánrészt 'vállaltak a munkából az edzők IS, TAbi.sz Tibor aki évekig a csapat vezető edzője volt. és Danyi Lászlóval le­rakták az alapok-at. A pont akkor került fel az i-re mikor dr Szántó István lett a vezetőedző, és eleve azzal látott munkához, hogv ezt a bajnok.ságot ezzel a csapattal meg lehet és meg is kell nyerni. Poór Já­nos személyében pedig olyan csapatvezetője akadt az ifinek, akt nem csupán az ügy. Intéző és az összekötő kapocs szerepét lát­ta el, de emberileg Is, szakmailag Is fela­data magaslatán állott. ' És hogyan látják mindezt az edzők? Danyi László: Mindig nagy figyelmet szen­teltünk a szülök — iskola — vezetőség — játékosok négyszögnek. Közös összejövete­len oeszélfük meg a teendőket, s minden­kitől türelmet, bizalmat, de egyben aktív seglt-séget is vártunk, jól felkészült, kifor­rott csapattal dolgozhattunk. Szerintem a siker a közös munka eredménye, és nem a véletlen vagy a szerencse müve. Dr. Szántó István: Merem állítani, már az első mérkőzésen Povaáská Bystricában is jobbak voltunk, és megérdemeltük volna a győzelmet. Egy sajnálatos esemény miatt (az első visszavágót nem játszhatták le, mi­vel a vendégcsapat egyik játékosát villám­csapás érte — a szerk. megj.) csak augusz­tus 10-én kerülhetett sor a továbbjutást je­lentő mérkőzésekre.'Csapatunkban kiforrott egyéniségek Játszottak, akik felismerve az utolsó bizonyítás, lehetőségét, éltek is ve­le. Hogy világosabb legyen a kép, hat kulcs- játékosunk most megválni kényszerül a csapattól. Nem éppen egy sikeres előírás­nak tartom, hogy csupán 18 éves korig Ifik az ifik. mivel a nagyok csapata a követel­ményekhez még nem eléggé érettek, később katonai szolgálatra vonulnak be, jJtt pedig elkallódhatnak. Egy két év kiesés nálunk végzetes Is lehet, és labdarúgói pályafutá­sukat derékba törheti. Mivel én módszertani megfigyelője Is vagyok a többi bét csapat­nak, természetszerűleg kevesebb Időt tudok a gárdával eltölteni, mint Danyi kolléga. }ö szakembernek tartom, akire mindig ős mindenben lehet számftanL A llgarajt küszöbén már nem éppen de­rűlátóan nyilatkoztak az edzők. A csapat felkészülését keresztezte a visszavágó mér­kőzésre való lázas készülődés. A „kiörege­dett“ játékosok még ugyan edzettek a csa­pattal, de már a rajtnál nem lehettek ott. A húszas keret igy is megvan, hiszen Sző­ke, SlanCík, Pisár, Nóta, Václavík és Hege­dűs léptek a távozók helyébe, akikre nagy feladat vár az elkövetkezőkben. Nekik nem­csak egy korcsoportot, egy versenybeli szint- különbséget Is át kell hidalniuk. Dr. Szántó István vezető edző a Jövőról ennyit árult el: Egy cél lebeg előttünk, a bentmaradás. Az újaknak, de az egész csa­patnak is először akklimatlzálödnla kell a ligában. Tapasztalatot kell gyfijtenlük, ne­künk pedig a kollektíva összekovácsolása lesz a fő feladatunk. Ha sikerül a ligában a „lécfogás“, akkor jövőre már természe­tesen merészebb terveket szövünk. Polgári László Jozef Pribilinec gyalogló nyerte az egyetlen csehszlovák érmet a stuttgarti atlétikai Európa-bajnokságon A 14. atlétikai Európa-bajnokságra a csehszlovák atléták nem-szívesen em­lékeznek majd vissza. Atlétáink nemigen jeleskedtek. Pribilinec egyetlen ér­me, még ha arany is, szegénységi bizonyítvány, legalábbis a többiekre nézve. A feljegyzések szerint utoljára húsz évvel ezelőtt a budapesti Európa-bajnok- ságon szerepeltek ilyen rosszul a csehszlovák versenyzők. Ettől függetlenül nagyszerű versenyt és kitűnő eredményeket láthatott a , stuttgarti közönség, világ- és Európa-csúcsokkal fűszerezve. A mezőnyt ismét a Szovjetunió és az NDK sportolói uralták, akik egymaguk több érmet szerez­tek, mint az összes többi résztvevő együttvéve. LELKESEN, konok KITARTÁSSAl... Ami az embert az első pillanatban meg­ragadja, az a szeme. Amennyi gyengédség és szeretet tükröződik a tekintetében, ami­kor kislányairól, az ötéves Szilviáról meg a kétesziendös Míchaeláről vagy választott sportágáról, az atlétikáról beszél, annyi ke­ménység és elszántság árad pillantásából, amint a versenypályára lép. A gyaloglókat különben is makacs, szívós, sőt önfejű em­bereknek tartják . jozef Pribilinec. az NSZK-beli Stuttgartban rendezett 14. atlétikai EB aranyérmese (e- gyeílen csehszlovák érmese) nem tagadja, hogy minden hús-vér ember, ö sem csupa pozitív előjelű tulajdonságokkal rendelke­zik. Bár az övéhez hasonló nehéz. Igényes egyéni sportágban a kitartó ragaszkodás ál­talában erénynek számtöt. Feltéve, ha jó lóra tesz az ember, jozef Pribilinec eseté­ben pedig, amint ezt eddigi eredményes pá­lyafutása Is bizonyltja, így történt. Soha sem felejti azonban hozzáfűzni, hogy a dologban jelentős szerep jutott a véletlennek is. Am hadd beszéljen erről 6 maga: — Falusi gyerek vagyok, Közép-Szlovákiá- ban, a Kremnica melletti, mintegy hatszáz lelket számláló Kopernicában születtem. Né­pes családból származom, hatan vagyunk testvérek, valamennyien fiúk. Édesanyám nevelt fel, aki nagyszerű, áldozatkész asz- szony. Apámmal is jól kijöttünk, a faluban is megbecsülték, amolyan ezermesterféle volt, mindent képes volt megjavítani, rend­behozni, amíg az ivás rabjává nem vált. Az alkohol teljesen megváltoztatta, engem is jőnéhányszor ok nélkül bántott. Már ekkor kezdett hatalmába keríteni egyfaja konok- ság. A „csakazértls“-féle jellemvonás kivál­tó okainak egy másik példájára Is jól em­lékszem: már szakmunkástanuló voltam — kőművesnek adtak, merthogy azok jól ke­resnek —, amikor egyik tanítóm az egész osztály előtt kijelentette, hogy belőlem úgysem lesz semmi. Ekkor határoztam el, hogy igenis bebizonyítom, hogy hallani fog­nak rólam. Hogy miképpen érem majd ezt el, arról még nemigen volt fogalmam, de csakhamar talán éppen ezért álltam be a sífutók közé edzeni. Addig, enyhén szólva, nem jeleskedtem a sportban, bár a kör­nyező természet, az erdők nagyszerű lehe­tőségeket kínáltak mindenféle mozgásra. Én azonban mindig a legkisebb, leggyengébb voltam az osztályban. Egy Időben ugyan faluszerte hírhedt verekedő Is voltam, de ezt sem erőmnek köszönhettem. Inkább a vakmerőségem lehetett az oka. — De ha futballcsapatot választottunk, akkor Is a tartalékok között Jutott csak hely számomra. Sajnos, nem volt az a szeren­csém, hogy kitűnő pedagógusokra akadtam volna. Van ugyanis egy olyan tulajdonsá­gom, amelyet nem vettek észre: ha valakit megkedvelek, azért mindent képes vagyok megtenni. És Ilyen ember sokáig hiányzott — amíg tizenhat éves koromban meg nem Ismerkedtem mostani feleségemmel... A szakmunkásképzőt nem fejezte be, a téglákkal és a malternál jobban vonzották a gépek. Évek múltán a gépipari szakközép- iskolában érettségizett. A legnagyobb válto­zást azonban mégiscsak a sport hozta az életébe, — Két évig hűszkoronás melegítőben sí­eltem, amelyben otthon a kertben szoktam dolgozni. Eleinte, lobbanékony természetem miatt, nehezen találtam meg a helyemet a kollektívában. De a szívósságnak a magja már akkor gyökeret eresztett bennem, erő­sen hittem, hogy Idővel minden jóra for­dul. Még a borzasztó lámpalázam Is, amely miatt csaknem dadogni kezdtem... Aztán 1977. május kilencediké meghozta azt a bi­zonyos fordulópontot, amelyről persze ak­kor még fogalmam sem volt, hiszen annyi történt csupán, hogy a nyári sportjátékokon minden szakmunkástanulónak indulnia kel­lett egy versenyszámban. Én végül is a tíz kilométeres gyaloglás mellett döntöttem, annak ellenére, hogy azt sem tudtam, ml fán terem ez a versenyág. A lényeg viszont világos volt; menni kell és nem futni, de minél gyorsabban! Kék melegítőben, stoplis cipőben indultam, és a végén fölényesen győztem — ötven és tél perc alatt. Nem tartottam valami nagyra ezt a teljesít­ményt, mivel fogalmam sem volt, mit Is jelenthet. Később tudtam csak meg, hogy a Benőik edző vezette, rendszeresen edző Banská Bystrica-1 Ifjúsági versenyzők ötven­két perc körüli időkkel nyertek abban az évben érmeket a csehszlovák balnoksá- gon ... juraj Benőik akkor még maga Is aktív válogatott versenyző volt, de a Dukla Ban­ská Bystrica élsportközpontjában már láza­san kutatott a tehetséges fiatalok után, a- klkre aztán a ma már világszerte híres gyaloglócsoportját építette. Fülébe jutott a Pribilinec fiú esete, magához hívta, és azt ígérte neki. ha az utasításaihoz tartja ma­gát, egy éven belül junior csúcstartó, majd felnőtt válogatott lesz belőle! így Is lett. Ám időközben még egy lényeges dolog tör­tént: jozef Pribilinec Benőik személyében megtalálta azt az embert, akiben vakon megbízhat. Közös munkájuk eredménye pe dig csakhamar bámulatba ejtette a világot 1979-ben még „csak“ junior Euröpa-baj nokl címet szerzett 10 kilométeres távon 1982 ben az athéni VB-n. aztán már a fel nőttek között szerzett ezüstérmet 20 ki //.C''"A '..-y lométeren, majd ugyanezt az eredményt megismételte az 1983-as helsinki VB-n Is. Legújabban pedig — hogy csak a legjelen­tősebb állomásokat vegyük számon — 1986. augusztus 27-én, szerdán este a stuttgarti Neckar stadion rekortán borítású pályáján az EB-verseny hajrájában elsőként haladt át a célvonalon. Juraj Benőik edző akkor úgy nyilatko­zott, hogy együttműködésük „egyik legna­gyobb sikere“ ez. Egyik legnagyobb? Nos, az edző az Eurőpa-bajnokl arannyal egyen­értékűnek tartja az 1980-as moszkvai olim­pián elért huszadik helyet Is. Akkor ugyan­is Pribilinec a táv felénél napszúrás miatt már-már abbahagyta a reménytelen harcot, és fel akarta adni a versenyt. Edzője kéré­sére azonban szinte emberfeletti erőfeszí­téssel végtggyalogolta a távot, óriási aka­raterőről téve bizonyságot. Az oly eredményes közös munkát — ez figyelemreméltó — mindezek ellenére egyi­kük sem idealizálja. Nem tagadják, hogy az edzések hevében nem mindig azonos a né­zetük, szakmai kérdésekben néha össze is különböznek, de mindketten tudják, hogy mindez újabb nagy célok elérése végett tör­ténik. És ez a lényeg. Jozef Pribilinec július hatodlkán múlt hu­szonhat esztendős, a Dukla Banská Bystrica tagja, állami alkalmazott; ősztől a pedagó­giai karon folytatja tanulmányait. Szabad­idejének nagy részét — amelyből a sok edzés, edzőtáborozás és versenyek miatt 1- gencsak kevés van — legszívesebben csa­ládja körében tölti. Sokat olvas, szenvedé­lyes vadász — mint mondja, nem is annyira a zsákmány, mint Inkább a természetben való bolyongás lehetősége miatt. Az a típus, amilyennek az emberek min­den sportolót látni szeretnének. Ha a válo­gatott címeres mezét, ha klubjának trikóját ölti magára, mindig harcos szívvel, lelkesen, teljes eröbedobással küzd. Nem titkolt ter­vei Igen magas régiókba Irányulnak: jövőre világbajnok, két év múlva pedig olimpiai bajnok akar lenni... Major Lajoe lŰLYEMELd HÖLGYEK, JÖVÖRE VB! Emancipáció. Évtizedek óta mindenhol so­kat használt és ragozott szó. A nót egyen­jogúságért az élet minden területén már régen elindult a harc, de a gyengébb nem még a mai napig sem tudta maradéktala­nul megvalósítani elképzeléseit. Ami telje­sen érthető Is. Hiszen már a „gyengébb nem“ kifejezésben (is benne foglaltaik, hogy a nő, testének alkata, szervezetének sajá­tosságai lényegesen eltérnek a férfiéitól. E- zeket a különbségeket a természet Igaz­ságos törvényei szabják meg. Mégis, az em­beriség fejlődésével párhuzamosan a gyen­gébb nem képviselői egyre Inkább .betör­nek“ az élet olyan területeire is, amelye­ket még nemrég vagy inkább már „ősidők“ óta a férfiak egyeduralma jellemzett. Igv van ez nem utolsósorban a sportban Is. Ma már természetes, hogy a labdarúgás­ban, vízilabdában, öttusában, autósportban szerepet játszanak a nők, saját bajnoksá­gaik vannak, sőt egyik-másik sportágban (mint például az öttusában] már világbaj­noki küzdelmekre, nemzetközi erőfelméré­sekre is rendszeresen sor kerül. De k! hitte volna, hogy a nók szerepet fognak kérni a súlyemelésben Is? Márpedig ma már ez a valóság. Főleg a tengerentúl nagyon elterjedt a body-buildibg (testépítés — a kulturlsztika öccse), de nálunk Is egy­re több hölgy foglalkozik szabadidejében súlyzózással, tzomerösítö gyakorlatokkal. S még 8 legelszántabb kétkedőkkel Is elhitet­ték végül, hogy az esztétikusán izmos női test Is lehet szép és elbűvölő. S Innen már csak egy lépés volt a súlyemelésig. Mim ismeretes, a Nemzetközi Súlyemelő­szövetség még 1984-ben hivatalosan elis­merte a női súlyemelést. Az első népszerű­sítő rendezvényeknek nevezhető versenyek után megszületett az újabb döntés: 1987-ben megrendezik az első hivatalos női súly­emelő-világbajnokságot. Ostravában kerül sor a férfi VB-re, majd egy hónappal ké­sőbb októberben az Egyesült Államokban (Syracuse-ben vagy Miami Beachban) fitog­tathatják izmaikat.'erejüket a világ legerő­sebb hölgyei. Természetesen ezzel kapcso­latosan még sok megoldatlan kérdés áll az IWF tisztségviselői előtt. Például azonnal el kel] kezdeni a női bl^k képzését, akik majd a résztvevők telj^tményét értékelik a VB-n. Még szerencse, hogy a pontozóbl- rók között már találni hölgyeket !s (ha­zánkban is van már két női pontozőbfrö). Még nincs eldöntve, milyen mezben verse­nyeznek majd a résztvevők, s a biztonság végett a nőt súlyemelők számára e súlyok átmérője kisebb lesz, mint a férfiak verse­nyein használatos súlyoké. A női súlyemelés elterjedését bizonyára a szakorvosok Is figyelemmel kísérik, mint ahogyan a nehéz sportágnak a női szerve­zetre gyakorolt hatását Is. Ml érdeklődéssel várjuk a „nehéz hölgyek“.viadalát, a nézők­nek pedig érdekes látnivalókkal szolgálhat az első női súlyemelő-világbajnokság. — kollár >-•

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents