Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-08-26 / 34. szám

A Boulbol testvérek

A Závadai Efsz fNagykürtösi — Vefk^í KrtIS-1 Járás) lovasszakosztálya által rendezett lovasversenyen találkoztam a Boulbol testvérekkel, a 18 éves Ferasszal, leánytestvérével, a 17 éves Feirnzze! és öccsükkel, a 15 éves Násirral, Nemcsak furcsa hangzású nevük, de fé- lig-meddig ők is arab származásúak. Édesapjuk, a Lip- tovsky Ondre]-i Efsz lovasszakosztályának vezetője Szíriái. Hazánkban végezte el a főiskolát, szlovák lányt vett el feleségül, és lassan már húsz éve, hogy Llptó- ban él.

— Annak Idején édesapám Szíriából hozott három kancalovat. Angol telivérekkel fedeztette, és a mi versenylovaink ezeknek a keresztezéséből születtek — mutat a közelünkben békésen álló pompás lovak felé a jóvágású fiatalember, Feras. — Gyerekkoromtól érdekeltek a lovak, ami nem is csoda, hiszen édesapámnak saját lóállománya van Liptovsky Ondrejban, Már eddig is sok versenyen szerepeltem, legtöbbször „dobogós“ helyen végeztem. Idén fejeztem be a mezőgazdasági technikumot és a Kassai (Koäice) Állatorvosi Főiskolára készülök.

A leánytestvér, Feirnz veszi át a szót:

— Két hét leforgása alatt másodszor vagyok a Nagy; kürtösi járásban. Előbb az Ipolyvarból (Vrbovka) Efsz lovasszakosztálya által rendezett Ipoly Kupán vettem részt, és az előkelő 3. helyen végeztem Hilal (magyarul félholdat jelent — a szerző meg).) nevű lovammal. Itt, a Közép-szlovákiai kerület bajnokságán sem szeretném alább adni.

— Remélem is, hogy így lesz — veti közbe Feras, aki ezúttal lova sérülése miatt tanácsadói minőségben van jelen testvérei mellett. — Egyébként a húgom jól lovagol, és van esélye a legjobb helyezések egyikét megszerezni.

— Ha nem haragszotok, magatokra hagylak, mert mindjárt én következem a versenyen. A hiányzó adatokat majd a bátyám elmondja — és sietve elköszön a csinos zsokélány.

— Mit mondjak róla? — néz rám Feras. — Talán csak még annyit, hogy ő is, mint mind a hárman, gyermekkorunktól lovagolunk és szeretjük ezeket az okos, kedves állatokat. Feirnz ősszel lesz negyedikes gimnazista, aktív tagja az iskolai ifjúsági szervezetnek, és szabadidejének nagy részét lovaglással, gyakorlással tölti, mert enélkül nem lehet versenyekre indulni.

Mivel Násir is még verseny előtt áll, látom, gondolatai a pályán járnak, erősen figyeli a többiek versenybemutatóját.

— Igaz, csak részben figyelem a beszélgetéseteket, de úgy gondolom, Feras minden lényegeset elmondott rólunk. Magamról csak annyit, hogy júniusban fejeztem be Liptovsky Mikulásban a mezőgazdasági szaktanintézet első évfolyamát és most nagyon izgulok a verseny előtt — mondja.

Azt, hogy izgul, drukkol, le sem tagadhatná.

— Nyár végén újabb versenyt rendez a závadai lo- vasszakosztély. Remélem, már én is rajthoz állhatok Gazai névre hallgató lovammal — mondja búcsúzóul Feras.

Kép és szöveg: Bodzsár Gyula

Görögországi útinapló-töredékek

Koedukált sportnap

..Ép testben ép lélek“ — tartja a szólás, s ezt vallja a farkasdi (Vlöany) ifjúság is. Ennek szellemében rendszeresen megszervezik a nyári sportnapot.

Zajcsek János, a SZISSZ-alapszervezet elnöke napsütésben üdvözölte a jelenlévőket. Volt talicskázás, zsákban ugrálás, gránátdobás, 100 méteres futás, kötélhúzás, lepényevés, s mindez lányok fiúk ellen.

A sportnap csúcspontja a labdarúgó-mérkőzés volt. Ahogy a csapatkapitányok barátságos kézfogással üdvözölték egymást, a néző tudatosíthatta, nagy mérkőzést lát majd. Az első félidő vontatott volt, 1:1 eredménnyel, a második félidőben azonban már a játékosok összeszedték minden erejüket, s annak ellenére, hogy a lányok számára a pálya elég hosszú és széles volt, mégis 3:2-es végeredménnyel győztek.

A felejthetetlen napot diszkó zárta, s aki nagyon megéhezett, megkóstolhatta a bárányhúsból főtt finom bográcsgulyást.

Pápai Gabriella

a sportszerető ember szíve megdobban..:

Valóban minden hasonlat sántít: eredetileg az akartam. írni, hogy a sportot ismerő és kedvelő' emberek számára Olümpiába eljutni annyit jelent, mint mondjuk a képzőművészet tisztelőjének megtekinteni a párizsi Louvre-t. de ez vérszegénynek tűnt. Jóval hatásosabb a hivő mohamedán és Mekka viszonya, viszont nem 1- devágó. Aztán nem eléggé kifejező az sem, hogy ... De Inkább hagyjukl Maradjunk annál, hogy a szerző szive, érthető módon, nagyot dobbant, amikor a Csehszlovák Ojságírő-szövetség Sportúj- ságírők Klubjának ülésén megtudta, reá esett a választás, s ö képviselheti a testületet és hazánk olimpiai mozgalmát a Nemzetközi O- limpial Akadémia által rendezett 1. Sportújságíró-szemináriumon Olümplában.

Mivel az újkori olimpiai játékok megszületésének kilencvenedik évfordulójáróls az athéni olimpiai stadionról nemrégiben emlékezett meg Palágyi Lajos, az 0) Ifjúság rovatvezetője, az ókori Olümpiáről pedig Dobor De- Z.SÖ, a Magyar Televízió szerkesztője, a téma jeles Ismerője írt színes riportot, jómagam inkább amolyan űtl- beszámolő-töredékkel lépek az olvasó elé. gondosan ü- gyelve arra. hogy soraimmal ne keresztezzem az e- löbbi szerzők mondanivalóját.

Az utazásról csak annyit: repülőgéppel történt a Prága — Bécs — Athén útvonalon, s az Olympic Airways görög légitársaság pilótáinak sztrájkja és az egész napos bécsi várakozás miatt csaknem lekéstem a szeminárium résztvevőit a görög fövárosből Olümpiába szállító különbuszról. Mint később kiderült, három külföldi kollégával ez meg is történt, és több ezer drachmájuk bánta a háromszázhúsz kilométeres taxizást... Végül Is harminckét órás utazás után hajnaltájt érkeztem meg a többcsillagos athéni President Szállóba (valamennyi költséget egyébként ' a szervezők fedeztek), s kora reggel már Indult Is a szerencsére légkondicionált busz — napközben ugyanis már közel negyven fokot mulatott a hőmérő...

Olümpiáig nemcsak összeismerkedni sikerült — mint kiderült, három földrész 19 országából érkeztek a témával foglalkozó fiatal újságírók —. hanem időszerű Idegenforgalmi Ismereteket Is szereztünk. Vendéglátóink elmondták, hogy nemcsak a sztrájkkal van gond. az utazási Irodák már korábban Is alig győzték törölni az amerikai turisták bejelentett helyfoglalásait. Egyrészt a dollár árfolyamának zuhanása, másrészt a repülőgép eltérítésektől, ~ a terrorizmustól való félelem rettente el a tengerentúlt turistákat az európai utak- tó! Nemcsak az üdülni vágyók, a hivatalosan meghívottak is lemondták a kontinensre tervezett útjukat. Mint csoportunk „technikai vezetője“. Tasszosz Andea- disz — különben Kaliforniában tanuló görög diák, aki vakációját töltötte otthon — elmondta, az óvatosság nem a józan megfontolás, hanem a hisztériás félelem következménye, hiszen a statisztika szerint az USA-ban egy nap alatt majdnem annyi ember pusztul el gyilkosság, terrorcselekmény következtében (átlagosan 52], mint egy év alatt Nyugat- és Dél- Európában. Mégis hiába az érvek, a számok ...

A később ott töltött egy hét alapján is bizonyossággal állítottuk valamennyien: Görögország nemcsak csodálatosan szép, hanem vendég- szerető. barátságos, az ősi kulturáltságot magukban hordozó lakói révén rendkívül szimpatikus ország.

Amikor pedig megérkeztünk Olümpiába, úgy éreztük: ez maga a béke, a nyugalom szigete.

Ezt a helyet említve az útleírások általában az Al- tisz „szent ligettel“, az 6- kori olimpiai játéko.k (1. e. 776-tól Időszámításunk 393. évéig összesen 293 alkalommal rendezték meg őket) tulajdonképpeni színhelyével foglalkoznak, ahol ma a régi nagyszerű és csodálatraméltó építmények monumentális romegyüttese található. Ez persze a „lényeg“, a- melynek megtekintésekor a fiatalabb korosztályhoz tartozók nem mulasztják el az ókori stadion végigfutását sem (hossza pontosan 192,27 méter). Temaltkallag az Al- tiszhoz tartozik tulajdonképA szeminárium résztvevői sok emlékezetes helyet megtekintettek. A delphoi stadion rajthetyén a szerző I jobbra) két újságíró kotlégával: jeremiah Aura Kenyából. Xu jia Kínából érkezett a ne mzetközi sporttárgyú szemináriumra.

A Nemzetközi Olimpiai Akadémia épületsorának egy része Olümpiában. Az ókorban dormitöriumnak hfvták ■ képen látható stflusban épült szálláshelyeket.

pen a szemben lévő Régészeti Múzeum is, amelyben a fennmaradt képzőművészeti és egyéb emlékeket állítják ki. Illetve tárolják. A leltározott tárgyak száma 112 000!

Olümpla azonban tulajdonképpen három részből áll. Ha vonattal, ha busszal érkezünk, először az azonos nevű városkán haladunk át, amelynek képét elsősorban a turistákra való „szakosodás“ formálja. Ennek területén van különben az Oj- kori Olimpiai játékok Múzeuma is, amelyet 1972-ben alapUottak, s egyre gazdagodó gyűjteménnyel várja a látogatókat.

Ha pedig tovább haladunk az Altisz melletl vezető, délszaki iákkal szegélyezel! árnyas és nem túl széles országúton. pár száz méter után, a Krónosz-domb tövében, bekerített területhez érkezünk. Ez a Nemzetközi Olimpiai Akadémia tulajdona, a domboldalon építették fel 1961-ben az intézmény „nyári táborát“. Megtalálható ott minden, ami a nyaranta rendezett tudományos ülések, konferenciák, szemináriumok a világ valamennyi részéből ös.szegyűlt résztvevőinek munkájához, pihenéséhez és egyéb programjához szükségeltetik, a hotelszerű szálláshelyektől, az előadótermeken, könyvtáron és étkezdén át az úszómedencéig, különféle sportpályákig. Az épületsorok te- rasszerűen húzódnak egymás fölött — véletlenül sem a- kad közöttük emeletes, formájuk az antik és a modern stílus sajátos ötvözete, és olyan szervesen Illenek a festői, szinte Idillikus környezetbe, mintha ősidők óta ott állnának.

A régi olimpiák színhelyétől hajításnylra kapott hát helyet évezredek múltán az a szellemi és kulturális centrum, amelynek célja, hogy „tudományos alapokra helyezve hirdesse, népszerűsítse. tanítsa az olimpiai mozgalom céljait, filozófiáját, értékeit“ ...

NüSj ezek voltak fö témáink a következő napokban, amelyek előadásokkal, vitákkal, filmvetítésekkel, az emlékezetes helyek és múzeumok megtekintésével teltek el. És — stílszerűen — nem maradhatott ki a műsorból az aktív sportolás sem: ki a pasztellszínű műanyaggal borított kosárlabda- vagy röplabdapályát, ki

a rekortán felületű atlétikai pálya oválisát próbálta ki, mások az asztalitenisz-ütöt forgatták sikerrel. A legnépszerűbb, persze, a hocí volt.

A záróUlésen valamennyien eralékplakettet kaptunk, majd a hivatalos program végeztével másnap reggel visszaindultunk Athénba. Ezúttal nem a Pelopónneszosz- félszígeten jöttünk visszafelé Kórinthosznak (ahogy mentünk], h^nem átkeltünk a tengeren komppal Nau- pakthoszba, ahonnan a2tán a part menti szíriek alatt vezetett az út, jó százhúsz kilométeren át Delpholba, s ott az ebéden kívül azért egyéb tennivaló is akadt. A szelíd olümpiai völgytől any- nyíra eltérő, meredek, vad hegyoldalban elterülő Delphoit az ókorban a világ kif- zepének, azaz a „Föld köldökének, teklntettték. És nemcsak híres jóshely volt, mesés gazdaságú kincsesház, impozáns színház és szentély tartozott hozzá, hanem stadion is, amely bár korántsem tett szert olyan hír-' névre, mint az olümpiai. Ezt is megnéztük. Idegenvezetőnk ékes angol nyelven biztatott, próbáljuk ki itt is az atlétikai pályát. Ezúttal azonban a forrón tűző napon, már senkinek sem volt erre kedve. Annál inkább egy kiadós úszásra egy közeli tengeröbölben, ami meg Is történt.

Beesteledett, mire Athénbe értünk. Várt a már Ismerős President Szálló s tetején, a huszonharmadik emeleten a hOs vizű úszómedence, amely azért volt vonzó, mert néhány napot, ki többet, ki kevesebbet — a repülőjáratoktól függően — még a fővárosban tölt-* hettünk.

Este, az utolsó közös vacsorán azért búcsút vettek egymástól kis kollektívánk tagjai. Szándékosan használom ezt a szót, hiszen a közösen eltöltött napok folyamán igazi közösséggé formálódtunk — fajra, nemzetiségre, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Nézeteink nem mindenben e- gyeztek, de kölcsönösen meg. hallgattuk és tiszteletben tartottuk egymás vélemé' nyét, és sok új barátság Is kötődött.

Talán nem véletlen, hogy mindez tökéletesen egyezik az olimpiai mozgalom, a sport által terjesztett eszme eg.vik alapgondolatával is.

Major Lajos A szerző felvételei