Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-08-26 / 34. szám

A Boulbol testvérek A Závadai Efsz fNagykürtösi — Vefk^í KrtIS-1 Járás) lovasszakosztálya által rendezett lovasversenyen talál­koztam a Boulbol testvérekkel, a 18 éves Ferasszal, le­ánytestvérével, a 17 éves Feirnzze! és öccsükkel, a 15 éves Násirral, Nemcsak furcsa hangzású nevük, de fé- lig-meddig ők is arab származásúak. Édesapjuk, a Lip- tovsky Ondre]-i Efsz lovasszakosztályának vezetője Szí­riái. Hazánkban végezte el a főiskolát, szlovák lányt vett el feleségül, és lassan már húsz éve, hogy Llptó- ban él. — Annak Idején édesapám Szíriából hozott három kancalovat. Angol telivérekkel fedeztette, és a mi ver­senylovaink ezeknek a keresztezéséből születtek — mu­tat a közelünkben békésen álló pompás lovak felé a jóvágású fiatalember, Feras. — Gyerekkoromtól érde­keltek a lovak, ami nem is csoda, hiszen édesapámnak saját lóállománya van Liptovsky Ondrejban, Már eddig is sok versenyen szerepeltem, legtöbbször „dobogós“ he­lyen végeztem. Idén fejeztem be a mezőgazdasági tech­nikumot és a Kassai (Koäice) Állatorvosi Főiskolára ké­szülök. A leánytestvér, Feirnz veszi át a szót: — Két hét leforgása alatt másodszor vagyok a Nagy; kürtösi járásban. Előbb az Ipolyvarból (Vrbovka) Efsz lovasszakosztálya által rendezett Ipoly Kupán vettem részt, és az előkelő 3. helyen végeztem Hilal (magya­rul félholdat jelent — a szerző meg).) nevű lovammal. Itt, a Közép-szlovákiai kerület bajnokságán sem szeret­ném alább adni. — Remélem is, hogy így lesz — veti közbe Feras, aki ezúttal lova sérülése miatt tanácsadói minőségben van jelen testvérei mellett. — Egyébként a húgom jól lovagol, és van esélye a legjobb helyezések egyikét meg­szerezni. — Ha nem haragszotok, magatokra hagylak, mert mindjárt én következem a versenyen. A hiányzó adato­kat majd a bátyám elmondja — és sietve elköszön a csinos zsokélány. — Mit mondjak róla? — néz rám Feras. — Talán csak még annyit, hogy ő is, mint mind a hárman, gyer­mekkorunktól lovagolunk és szeretjük ezeket az okos, kedves állatokat. Feirnz ősszel lesz negyedikes gimna­zista, aktív tagja az iskolai ifjúsági szervezetnek, és szabadidejének nagy részét lovaglással, gyakorlással tölti, mert enélkül nem lehet versenyekre indulni. Mivel Násir is még verseny előtt áll, látom, gondo­latai a pályán járnak, erősen figyeli a többiek verseny­bemutatóját. — Igaz, csak részben figyelem a beszélgetéseteket, de úgy gondolom, Feras minden lényegeset elmondott rólunk. Magamról csak annyit, hogy júniusban fejeztem be Liptovsky Mikulásban a mezőgazdasági szaktaninté­zet első évfolyamát és most nagyon izgulok a verseny előtt — mondja. Azt, hogy izgul, drukkol, le sem tagadhatná. — Nyár végén újabb versenyt rendez a závadai lo- vasszakosztély. Remélem, már én is rajthoz állhatok Gazai névre hallgató lovammal — mondja búcsúzóul Feras. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula Görögországi útinapló-töredékek Koedukált sportnap ..Ép testben ép lélek“ — tartja a szólás, s ezt vallja a farkasdi (Vlöany) ifjúság is. Ennek szel­lemében rendszeresen megszervezik a nyári sport­napot. Zajcsek János, a SZISSZ-alapszervezet elnöke napsütésben üdvözölte a jelenlévőket. Volt talics­kázás, zsákban ugrálás, gránátdobás, 100 méteres futás, kötélhúzás, lepényevés, s mindez lányok fiúk ellen. A sportnap csúcspontja a labdarúgó-mérkőzés volt. Ahogy a csapatkapitányok barátságos kézfo­gással üdvözölték egymást, a néző tudatosíthatta, nagy mérkőzést lát majd. Az első félidő vontatott volt, 1:1 eredménnyel, a második félidőben azon­ban már a játékosok összeszedték minden erejü­ket, s annak ellenére, hogy a lányok számára a pálya elég hosszú és széles volt, mégis 3:2-es vég­eredménnyel győztek. A felejthetetlen napot diszkó zárta, s aki nagyon megéhezett, megkóstolhatta a bárányhúsból főtt finom bográcsgulyást. Pápai Gabriella a sportszerető ember szíve megdobban..: Valóban minden hasonlat sántít: eredetileg az akar­tam. írni, hogy a sportot is­merő és kedvelő' emberek számára Olümpiába eljutni annyit jelent, mint mondjuk a képzőművészet tisztelőjé­nek megtekinteni a párizsi Louvre-t. de ez vérszegény­nek tűnt. Jóval hatásosabb a hivő mohamedán és Mek­ka viszonya, viszont nem 1- devágó. Aztán nem eléggé kifejező az sem, hogy ... De Inkább hagyjukl Maradjunk annál, hogy a szerző szive, érthető módon, nagyot dob­bant, amikor a Csehszlovák Ojságírő-szövetség Sportúj- ságírők Klubjának ülésén megtudta, reá esett a vá­lasztás, s ö képviselheti a testületet és hazánk olimpiai mozgalmát a Nemzetközi O- limpial Akadémia által ren­dezett 1. Sportújságíró-sze­mináriumon Olümplában. Mivel az újkori olimpiai játékok megszületésének ki­lencvenedik évfordulójáróls az athéni olimpiai stadion­ról nemrégiben emlékezett meg Palágyi Lajos, az 0) If­júság rovatvezetője, az ókori Olümpiáről pedig Dobor De- Z.SÖ, a Magyar Televízió szer­kesztője, a téma jeles Isme­rője írt színes riportot, jó­magam inkább amolyan űtl- beszámolő-töredékkel lépek az olvasó elé. gondosan ü- gyelve arra. hogy soraim­mal ne keresztezzem az e- löbbi szerzők mondanivaló­ját. Az utazásról csak annyit: repülőgéppel történt a Prá­ga — Bécs — Athén útvo­nalon, s az Olympic Airways görög légitársaság pilótái­nak sztrájkja és az egész napos bécsi várakozás miatt csaknem lekéstem a szemi­nárium résztvevőit a görög fövárosből Olümpiába szállí­tó különbuszról. Mint ké­sőbb kiderült, három külföl­di kollégával ez meg is tör­tént, és több ezer drachmá­juk bánta a háromszázhúsz kilométeres taxizást... Vé­gül Is harminckét órás uta­zás után hajnaltájt érkeztem meg a többcsillagos athéni President Szállóba (vala­mennyi költséget egyébként ' a szervezők fedeztek), s ko­ra reggel már Indult Is a szerencsére légkondicionált busz — napközben ugyanis már közel negyven fokot mulatott a hőmérő... Olümpiáig nemcsak össze­ismerkedni sikerült — mint kiderült, három földrész 19 országából érkeztek a té­mával foglalkozó fiatal új­ságírók —. hanem időszerű Idegenforgalmi Ismereteket Is szereztünk. Vendéglátó­ink elmondták, hogy nem­csak a sztrájkkal van gond. az utazási Irodák már ko­rábban Is alig győzték tö­rölni az amerikai turisták bejelentett helyfoglalásait. Egyrészt a dollár árfolya­mának zuhanása, másrészt a repülőgép eltérítésektől, ~ a terrorizmustól való félelem rettente el a tengerentúlt turistákat az európai utak- tó! Nemcsak az üdülni vá­gyók, a hivatalosan meghí­vottak is lemondták a kon­tinensre tervezett útjukat. Mint csoportunk „technikai vezetője“. Tasszosz Andea- disz — különben Kaliforniá­ban tanuló görög diák, aki vakációját töltötte otthon — elmondta, az óvatosság nem a józan megfontolás, hanem a hisztériás félelem követ­kezménye, hiszen a statisz­tika szerint az USA-ban egy nap alatt majdnem annyi ember pusztul el gyilkosság, terrorcselekmény következ­tében (átlagosan 52], mint egy év alatt Nyugat- és Dél- Európában. Mégis hiába az érvek, a számok ... A később ott töltött egy hét alapján is bizonyosság­gal állítottuk valamennyien: Görögország nemcsak csodá­latosan szép, hanem vendég- szerető. barátságos, az ősi kulturáltságot magukban hordozó lakói révén rendkí­vül szimpatikus ország. Amikor pedig megérkez­tünk Olümpiába, úgy érez­tük: ez maga a béke, a nyu­galom szigete. Ezt a helyet említve az útleírások általában az Al- tisz „szent ligettel“, az 6- kori olimpiai játéko.k (1. e. 776-tól Időszámításunk 393. évéig összesen 293 alkalom­mal rendezték meg őket) tu­lajdonképpeni színhelyével foglalkoznak, ahol ma a ré­gi nagyszerű és csodálatra­méltó építmények monumen­tális romegyüttese található. Ez persze a „lényeg“, a- melynek megtekintésekor a fiatalabb korosztályhoz tar­tozók nem mulasztják el az ókori stadion végigfutását sem (hossza pontosan 192,27 méter). Temaltkallag az Al- tiszhoz tartozik tulajdonkép­A szeminárium résztvevői sok emlékezetes helyet meg­tekintettek. A delphoi stadion rajthetyén a szerző I jobb­ra) két újságíró kotlégával: jeremiah Aura Kenyából. Xu jia Kínából érkezett a ne mzetközi sporttárgyú szemi­náriumra. A Nemzetközi Olimpiai Akadémia épületsorának egy ré­sze Olümpiában. Az ókorban dormitöriumnak hfvták ■ képen látható stflusban épült szálláshelyeket. pen a szemben lévő Régé­szeti Múzeum is, amelyben a fennmaradt képzőművésze­ti és egyéb emlékeket állít­ják ki. Illetve tárolják. A leltározott tárgyak száma 112 000! Olümpla azonban tulajdon­képpen három részből áll. Ha vonattal, ha busszal ér­kezünk, először az azonos nevű városkán haladunk át, amelynek képét elsősorban a turistákra való „szakoso­dás“ formálja. Ennek terü­letén van különben az Oj- kori Olimpiai játékok Mú­zeuma is, amelyet 1972-ben alapUottak, s egyre gazda­godó gyűjteménnyel várja a látogatókat. Ha pedig tovább haladunk az Altisz melletl vezető, dél­szaki iákkal szegélyezel! ár­nyas és nem túl széles or­szágúton. pár száz méter után, a Krónosz-domb tövé­ben, bekerített területhez ér­kezünk. Ez a Nemzetközi Olimpiai Akadémia tulajdo­na, a domboldalon építették fel 1961-ben az intézmény „nyári táborát“. Megtalálha­tó ott minden, ami a nya­ranta rendezett tudományos ülések, konferenciák, sze­mináriumok a világ vala­mennyi részéből ös.szegyűlt résztvevőinek munkájához, pihenéséhez és egyéb prog­ramjához szükségeltetik, a hotelszerű szálláshelyektől, az előadótermeken, könyvtá­ron és étkezdén át az úszó­medencéig, különféle sport­pályákig. Az épületsorok te- rasszerűen húzódnak egymás fölött — véletlenül sem a- kad közöttük emeletes, for­májuk az antik és a modern stílus sajátos ötvözete, és olyan szervesen Illenek a festői, szinte Idillikus kör­nyezetbe, mintha ősidők óta ott állnának. A régi olimpiák színhelyé­től hajításnylra kapott hát helyet évezredek múltán az a szellemi és kulturális cen­trum, amelynek célja, hogy „tudományos alapokra he­lyezve hirdesse, népszerűsít­se. tanítsa az olimpiai moz­galom céljait, filozófiáját, értékeit“ ... NüSj ezek voltak fö té­máink a következő napok­ban, amelyek előadásokkal, vitákkal, filmvetítésekkel, az emlékezetes helyek és mú­zeumok megtekintésével tel­tek el. És — stílszerűen — nem maradhatott ki a mű­sorból az aktív sportolás sem: ki a pasztellszínű mű­anyaggal borított kosárlab­da- vagy röplabdapályát, ki a rekortán felületű atlétikai pálya oválisát próbálta ki, mások az asztalitenisz-ütöt forgatták sikerrel. A legnép­szerűbb, persze, a hocí volt. A záróUlésen valamennyi­en eralékplakettet kaptunk, majd a hivatalos program végeztével másnap reggel visszaindultunk Athénba. Ez­úttal nem a Pelopónneszosz- félszígeten jöttünk vissza­felé Kórinthosznak (ahogy mentünk], h^nem átkeltünk a tengeren komppal Nau- pakthoszba, ahonnan a2tán a part menti szíriek alatt vezetett az út, jó százhúsz kilométeren át Delpholba, s ott az ebéden kívül azért egyéb tennivaló is akadt. A szelíd olümpiai völgytől any- nyíra eltérő, meredek, vad hegyoldalban elterülő Del­phoit az ókorban a világ kif- zepének, azaz a „Föld köl­dökének, teklntettték. És nemcsak híres jóshely volt, mesés gazdaságú kincsesház, impozáns színház és szen­tély tartozott hozzá, hanem stadion is, amely bár ko­rántsem tett szert olyan hír-' névre, mint az olümpiai. Ezt is megnéztük. Idegenveze­tőnk ékes angol nyelven biz­tatott, próbáljuk ki itt is az atlétikai pályát. Ezúttal azonban a forrón tűző na­pon, már senkinek sem volt erre kedve. Annál inkább egy kiadós úszásra egy kö­zeli tengeröbölben, ami meg Is történt. Beesteledett, mire Athén­be értünk. Várt a már Is­merős President Szálló s tetején, a huszonharmadik emeleten a hOs vizű úszó­medence, amely azért volt vonzó, mert néhány napot, ki többet, ki kevesebbet — a repülőjáratoktól függően — még a fővárosban tölt-* hettünk. Este, az utolsó közös va­csorán azért búcsút vettek egymástól kis kollektívánk tagjai. Szándékosan haszná­lom ezt a szót, hiszen a közösen eltöltött napok fo­lyamán igazi közösséggé formálódtunk — fajra, nem­zetiségre, politikai meggyő­ződésre való tekintet nélkül. Nézeteink nem mindenben e- gyeztek, de kölcsönösen meg. hallgattuk és tiszteletben tartottuk egymás vélemé' nyét, és sok új barátság Is kötődött. Talán nem véletlen, hogy mindez tökéletesen egyezik az olimpiai mozgalom, a sport által terjesztett eszme eg.vik alapgondolatával is. Major Lajos A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents