Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-03-04 / 9. szám

új ifjúság 4 Patus János 1983 szeptemberétől 1985 decemberéig volt a JAIK elnöke. — Miért és hogyan lettél a klub ve­zetője? — '1981-ben jöttem Bratislavába, a bölcsészkarra. Rendszeresen jártam a klubba, s bár az elején még jó elő­adásokat hallhattunk, mind jobban ér­lelődött bennem a felismerés: a hely­zet tarthatatlan. A JAIK hullámvölgybe került, sürgősen tenni kell valamit. Szerencsére nemcsak én láttam így. Ba­rátaim biztattak, segítségükről biztosí­tottak. De akkor magam is hullámvölgy­ben voltam. Ügy éreztem, nem vagyok elég tevékeny, nem teszem meg azt, ami erőmből, tehetségemből telne. — Volt-e valamilyen határozott kon­cepciód, amikor átvetted a vezetést? — Nem. Azt hiszem, nem. Tapaszta­latok, megfelelő Ismeretségi hálózat hí­ján koncepció kidolgozására nem na­gyon gondolhattam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elképzelések, tervek nélkül kezdtem. Tudtam, hogy legfon­tosabb feladatom: erős klubot Teremte­ni. Ezt elsősorban a rendszerességgel akartam elérni, pontossággal az elő­adások szervezésében és megtartásá­ban. Természetesen olyan műsorokat kellett előkészítenünk, amelyekre el is jönnek az emberek. Ez nem volt köny- nyű, egyedül nem boldogultam volna. Sokat köszönhetek barátaimnak, a JAIK akkori vezetőségének. Elsősorban Kor­pás Péter segített, de ott volt Mészá­ros Kati, meg mások, akiknek nagy szerepük volt egy-egy előadás megszer­vezésében. A Csemadok pedig amellett, hogy helyet ad nekünk, más módon is támogat. Hálásak vagyunk Hornyák Ist­vánnak, Habán Ottónak, Juhász Máriá­nak ... — Hogy tervezted, mi lesz azután, ha megbízható bázisként létrejön az erős klub? — Arra aztán lehet építeni. A JAIK- nak az lenne a szerepe, hogy össze­tartsa a Bratislavában tanuló, dolgozó magyar fiatalokat. Időközben rájöttem, hogy erre egyedül a ml klubunk kevés, ahhoz túl sokan vagyunk. Kellene egy másik klub is, amely inkább a közép- iskolás és munkásfiatalokra figyelne. Az sem érdektelen, hogy a JAIK köz­ponti klub. A legtöbb magyar diák Bra­tislavában tanul, a legtöbb magyar ér­telmiségi innen indul, innen rajzik ki az ország minden részébe. Ügy érez­tem, klubunk elsőrendű feladata, hogy ezeket az embereket nevelje, viselke­désmintát adjon nekik. Legfontosabb a nemzetiségi tudat formálása. Ezenkívül azt akartam, hogy legyünk példa a vi­déki klubok számára is. Terveztem egy JAIK Híradó kiadását, amely amellett, hogy életünkről tudósít, helyet adha­tott volna vidéki klubosok írásainak. — Mi valósult meg elképzeléseidből? — Sikerült rendszeresen jó előadáso­kat szervezni, néhány száz embert be­csalogatni a klubba. Kapcsolatokat ala­kítottunk ki hazai és magyarországi klubokkal: a nitraiakkal, a prágaiak-, kai, a brnóiakkal és a stúrovóiakkal. Első magyarországi kapcsolatunkat a Sárospataki Comenius Tanárképző Fő­iskolával teremtettük. Újabban két bu­dapesti klubbal vagyunk barátságban. — És a közösség? Kialakult a JAIK- ban valamiféle közösség? ^ 1^11^ ^01« József Attila Ifjúsági Klub Hely: Bratislava, Május 1. tér, a Csemadok KB székháza Látogatják: egyetemisták, főiskolások, középiskolások, munkásfiatalok Nyitvatartás: kedden és szerdán este héttől — Túl merész elképzelés volt ez. I- dőközben rájöttem, hogy lehetetlen. A klubban rengeteg ember megfordul. Tagsági igazolványt is száznál többen vettek, de a JAIK-ba járók száma ennél jóval nagyobb. Én úgy becsülöm, hogy évente 300—400-an is megfordulnak nálunk. Nem ritkaság, hogy a követ­kező heti előadásokra már egészen má­sok jönnek. Természetesen mindenkit szívesen látunk. Ezt föltétlenül írd meg, hogy azok Is olvashassák, akik még nincsenek itt a fővárosban. Négyszáz emberből nem alakulhat ki közösség, ezt tudom, de meggyőződésem, hogy új Ismeretségek, baráti társaságok igen. És ez nagyon nagy dolog. Igyekeztünk mi is elősegíteni ezt: a tudományos e- lőadások mellett játékosvetélkedőket szerveztünk, diszkókat, bálokat rendez­tünk. Mi volt szrinted az elmúlt két és lél év legnagyobb sikere? — Látványos sikerekről nem számol­hatok be. Az a fontos, hogy összeszed­te magát a klub. — Melyek voltak a legsikeresebb elő­adások? — Püspöki Nagy Péter mindig telt ház előtt tartotta előadásait. Nyolcvan- egynéhány éves korára még mindig fia­talosan lelkes Domokos Pál Péter, a csángók kiváló kutatója, s nem hagy­hatom ki Dinnyés Józsefet, aki szinte rnár klubtagnak számít. — Mi volt elnökséged legnagyobb csalódása? — Csalódtam az emberekben. Úgy é- reztem, túl kényelmesek, nem érdeklőd­nek eléggé a közélet iránt. Sokan jár­tak a klubba, de megmaradtak passzív szemlélőkként. Lehet, hogy 'én tettem túl magasra a mércét... — Lemondtál a vezetésről vagy le­váltottak? — Véleményem szerint az elnöknek és a vezetőségnek ez a mostani váltá­sa nagyon- egészséges volt. Az új em­berek természetesen választódtak ki, úgy, hogy tenni akartak valamit. Ez a tettrekészség megmaradt bennük. Ami­kor annak idején elvállaltam, azt mond­tam magamnak» addig itt leszek, míg nem sikerül ütőképes vezetőséget létre­hoznom. Azután a szervezést átenged­tem nekik, s én hozzákezdek valami újhoz, alkotáshoz ... Most elérkezett ez az idő. Meg bele is fáradtam már a futkosásba ... — Tehát nem hagyod itt a JAIK-ot? — Nem. De most mást szeretnék csi­nálni. Rudas Dóra másodéves magyar—tör­ténelem szakos bölcsészhallgató. Feb­ruártól ő vezeti a klubot. Vele és az új vezetőség további tagjával. Kovács Dezsővel beszélgetek. — Dóra, mondj valamit magadról! — Egy Királyhelmec (Král. ChlmecJ melletti kis faluból, Szinyéről (Svlni- ce) származom. A Kassai (KosiceJ Ma­gyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban é- rettséglztem, onnan kerültem a böl­csészkarra. — Most a JAIK elnöke lettél. Van-e már valamilyen gyakorlatod a szerve­zésben, vagy „zöldfülűként“ kezded itt a munkái? — Azt mondhatom, hogy teljesen új vagyok a ,,szakmában“. A középiskolá­ban, mint nagyon sokan, én is segítet­tem az osztálymegmozdulások szerve­zésében, s az utóbbi időben a JAlK-ban is segítettem ebben-abban, de ilyen i- gényes feladat előtt először állok éle­temben. Valójában csak azért mertem elvállalni, mert tudom, hogy nem va­gyok egyedül. Ügyes, tettrekész embe­rek vesznek körül, s ez, bízom benne, nagyon megkönnyíti majd a munkámat. Afféle kollektív vezetést képzelek el, amelyben én alig vagyok több mások­nál. — Kik az új vezetőség tagjai? — Balogh Gábor, Bolemant Éva, Far­kas Tibor, Kosár Dezső, Kossár Lajos, Kovács Dezső, Szádoczky Gyula, PuIen Csilla. — Ügy tudom, ezek az emberek nem egyik napról a másikra tűntek fel, ha­nem fokozatosan kristályosodott ki a gárda. Szerveztetek már valamit az el­ső félévben is? — Még nem volt olyan műsor, ame­lyet teljes egészében mi csináltunk vol­na, de azért sok mindenben benne volt a kezünk. A nyári szemeszter program­ját viszont már az új vezetőség állítja össze és szervezi. — Sorolj fel kedvcsinálónak néhá­nyat az érdekesebb műsorok közül! — Lesznek irodalmi előadások fran­ciaországi és skandináviai útlbeszámo- ló, előadás a népi gyógyászatról, a gö­rög filozófiáról. Az utóbbi érdeklődés esetén sorozattá is kerekedhet. Fellép nálunk Kátay Zoltán magyarországi elő­adóművész. Rendezünk bált, diszkót, majálist. Arra törekszünk majd, hogy minél több hazai magyar előadó jöjjön el a klubba. Rendszeres, jó műsorokkal szeretnénk vonzóvá’ tenni a JAIK-ot. — A felsoroltakból az derül ki, hogy munkátokban elsősorban meghívott elő­adókra számítotok. Nem próbáltok meg esetleg valami mást, mondjuk önképző­köröket, kisebb közösségeket kialakíta­ni a klubban, belső erőkre támaszkodó műsoros esteket rendezni, egy JAIK- színpadot vagy valami hasonlót létre­hozni? Kovács Dezső: — Én nem nagyon bí­zom az ilyen törekvésekben. Tudom, hogy korábban történtek kezdeménye­zések, s szinte kivétel nélkül kudarcba fulladtak. Az emberek nehezen mozdul­nak. Talán ellentmond ennek az a tiny, hogy sokan jáínak a klunba, de __ íme, egy példa: a tavalyi év utolsó rendezvénye egy baráti est volt. Ml, szervezők mindent megtettünk, hogy jól sikerüljön. A zsíros kenyértől a Tél­apóig volt minden. Azt szerettük volna, hogy a „hivatalos“ műsor után még maradnak az emberek: szórakozni, is­merkedni. Kiábrándított, hogy miután mindenki megkapta ajándékát, megitta teáját, vette a kabátját, és... Rudas Dóra: — Éz valóban igaz, én mégsem látom ennyire sötéten a hely­zetet. Nemrég alakult egy csoportunk, amely gyermekműsorokat állít Össze. December közepén tartottak is egy Tél­apó-estet a Csemadok gyermekklubjá­ban. Irodalmi színpadunk is születőben vah. Mindkettő Pulen Csilla kezdemé­nyezése, a műsorok összeállítását és szervezését is vállalta. Kovács Dezső: — Igen, kell egy erős személyiség, aki tudja, mit akar csi­nálni. — Mi az, mi tetszett nektek elődeitek munkájában, és mi nem? Rudas Dóra: — Bírálni mindig köny- nyebb: úgy éreztem, hogy Patus Jancsi, talán kor.ábhi csalódásai hatására, nem­igen bíz f dalokat másokra, pedig ml segíteni akartunk. Kovács Dezrő: — Tény, hogy Jancsi­nak rengeteg ideje ráment a klubra. Egy másik észrevétel: nem nekünk, in­kább a tagságnak nem tetszett, hogy túl sok volt a humán orientációjú, el­mélyült odafigyelést igénylő előadás. Sokan fárasztónak találták. Rudas Dóra: — Pedig szükség van rájuk nagy tudatformáló erejük miatt. Olyan természettudományi, műszaki tárgyú előadásokat nem is tarthatnánk, amelyek a reál érdeklődésű tagok­nak többet adnának az egyetemi órák­nál. Nem mélyedhetünk bele speciális tudományos kérdésekbe. Ellenben én is azt gondolom, hogy nem lehet sűrítve nehéz előadásokat tartani a JAIK-ban. Klubunk eszköz arra is, hogy az itt élő magyar diákok jobban megismerjék egymást, baráti körök alakuljanak. Az ismerkedést inkább elősegítik a köny- nyebb fajsúlyú blubestek. Mindamellett nem feledkezhetünk meg a tartalma­sabb programokról sem. — Én is azt gondolom, hogy az utób­biakat nem szabad elhanyagolni. Talán párhuzamosan futhatnának a könnyebb és a nehezebb fajsúlyú rendezvények. Most még egy utolsó kérdés: Bíztok a jövőben? Rudas Dóra: — Kezdők vagyunk, de szeretnénk bizonyítani. Klinko Róbert Patus Jáuos és Domokos Pál Péter a klubban. mmm/m Évente 300—400 ember is eljön a JAIK-ba,

Next

/
Thumbnails
Contents