Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-02-25 / 8. szám
új ifjúság 7 KULCSÁR TIBOR ROVATA Bodnár Pál KÍGYÓTOJÁS rét párafelhőket sóhajtva nyújtózkodott a reggeli veröfényben. A pókhálók megcsillantak a vadkömény kitárt tenyerű virágának ujjal között, és egy pacsirta egyre magasabb- re emelkedve, teli torokból trillázva köszöntötte a világot beragyogó nagy fényességet. A sárga kotrógép felhördült, és fekete sebet harapott a rét harmatköny- nyes arcába. A klmarkolt földet oldalra tette, aztán a vicsorgó acélpofa újra belemart az ezernyi életet dajkáló virágos gyepszőnyegbe. Ezt a mozdulatot ismételte újra meg újra a nehéz, lánctalpas masina, pontosan reagálva a kabinjában ülő ember kezének minden rándulására. Az ember Is egyetlen mozdulatsort Ismételgetett, mintha maga is mechanikus szerkezet lenne. Gép a gépben. Csakhogy ez a gép húsból és vérből’ volt. Nyári Tamásnak hívták, és érzett, gondolkodott, szeretett, mint minden hozzá hasonló fiatal férfi. Most Is, e- gész lényét ellentétes érzelmek kavarták fel, megoldást kereső, kapkodó gondolatok csapongtak Ide-oda, összekeveredve az emlékek szétszóródó, majd. Ismét összeálló kaleidoszkópjával. Visszaemlékezett az első látogatásra Nóra szüleinél. Már akkor észrevette, hogy a lány mennyire anyja befolyása alatt áll. Nóra falusi lány volt, és az idén végezte be a gimnáziumot. Egyik kérvényt a másik után írta, de sehol sem volt szükség szakképzetlen munkaerőre. És Nóra anyja olyan asszony volt, akinek elvei vannak, és bármi történjék is, lánya addig férjhez nem mehet, amíg tisztességes állást nem talál magának. Aztán a „bármi“ megtörtént. Nóra két hete furcsán vörös, sírástól homályos szemmel fogadta. Nem mert a fiúra nézni, szájából úgy buktak ki suttogva, szaggatottan a szavak: — Tomi __ Nekem ... Nekünk’... gyerekünk lesz ... A fiú nem tudta hirtelen, mit érzett, örömet, vagy Ijedséget, de egy percig képtelen volt megszólalni. Aztán kimondta; — Akkor összeházasodunk. Elmosolyodott, és magához ölelte a lányt. — Na, nem kell annyira elkeseredned, hiszen még nem látszik rajtad. Gyönyörű menyasszony leszel, és azt a néhány hetet senki sem számolja utána. A lány kétségbeesetten kapaszkodott a fiú gallérjába. — Hát nem érted? Anyám ebbe sohasem egyezne bele. Megmondta, kitagad, ha kész dolog elé állítom őket. Tomi kezdett elbizonytalankodni. Ha nem kapják meg a betétkönyvet, amit Nóra szülei ígértek, lemondhatnak a lakásról, az olaszországi nászútról, a- melyröl már annyiszor álmodoztak. Ami megtakarított pénze van, az nem elég az Induláshoz, és hazulról nem számíthat semmire. De még megpróbálta: — Majd kölcsönt veszünk fel, és ... — Kölcsönt... — szakította félbe zokogva a lány. — Állásom nincs, a kölcsönt pedig törleszteni is kell. Meg élni is valamiből. Hármunknak ... Tomi tudta, hogy a lánynak igaza van, és összeszorult a torka. Nóra fáradtan hozzábújt. — Tomi... Tomikám ... Elvetetjük. Hiszen más is kibírta. Pedig úgy szeretném ... — szipogta. TA fiú megadóan hallgatott, és tétován mozduló keze megslinogatta a lány selymesen hullámos haját. A kotrógép kabinjában kezdett elviselhetetlenül meleg lenni. Ledobta izzadt testéről az inget, közben sziszegve átkozta Nóra anyjának maradi paraszt voltát. Olyan dühödt hévvel látott újra munkához, mintha az egész földet ki akarná mozdítani a helyéből. A behemót gépezet pöfögött, a lánctalpak csikorogtak, a pofa szüntelen mozgásban egyik köbmétert a másik után szakította ki a talajból, és az^-árok fekete űrt vonszolva maga után, lassan kinyújtózott a rét túlsó széle felé. Amikor leállította a gépet, és kimászott a kabinból, dél már jócskán elmúlt, a hőség is alábbhagyott. Kedvetlenül harapott valamit, állandóan a holnapi nap, a műtét napja járt az e- szében. Leheveredett a földhányás oldalába, és egy fűszálat rágcsálva elgondolkodva bámult maga elé. Aztán meglátott valamit, valamit, ami fehéren és gömbölyűn hevert egy kifordult fűcsomó tövében. Egy Ideig csak találgatta, mi lehet az, aztán győzött a kíváncsiság. Feltápászkodott és felvette a földről azt a valamit, ami hasonlított egy galambtojáshoz, akkora nagyságú is le- netett, csakhogy törékeny héj helyett rugaisaas, fehér bőr feszült rajta. A nap felé tartotta, és Igyekezett megállapítani, mit tart a kezében. A tojásbelsejében valami apró feketeséget látott, amely néha mintha mozdult is volna. Egy pillanatra megfeledkezett gondjairól, és csak az érdekelte, mit rejt magában a furcsa tojás. Egy lapos kőre tette, elővette a bicskáját és óvatosan átszúrta a vastag hártyát. A nyíláson nyúlósan buggyant ki a tojás fehérje, majd egy körömnyi sárgája is, de a belsejében lapuló lény még mindig nem került elő. Ismét munkához látott, és most már teljes hosszában végighasította a burkot. Egy pillanattal később ott tekergett előtte egy parányi, kettévágott kígyó. Szinte megbabonázva figyelte az apró hüllő haláltusáját, és kezdte nagyon pocsékul érezni magát. Rádöbbent arra, hogy egy még meg sem született életet pusztított el. Ha ez a kígyó már kifejlett példány lett volna, akkor talán fenyegetően sziszegve megmutatta volna méregfogait, vagy tekeregve, villámgyorsan a gaz közé rejtőzött volna, és lett volna esélye a megmenekülésre. Igen, elpusztított valamit, egy életet, a- mely képtelen volt tenni valamit Is a saját védelmében, hiszen csak jövő időben létezett. És ők ugyanezt akarják tenni egy sokkal értékesebb élettel, egy élettel, amely úgy kezdődött, hogy szerették egymást. önkéntelenül egy marék földet dobott a kígyótojás maradványaira, kivette az ingét a kabinból, és elindult az erdöszélen épített barakkok felé. Kopogtatás nélkül nyitott be a mester ajtaján. A kopaszodó, terebélyes férfi kecskelábú asztal mögött ült, és kovászos uborkát majszolt egy cserép- csuporból. — No mi van, Tomikám, csak nem a gépe robbant le? — kérdezte, mafd belekotort a csuporba. A fiú tenyerével az asztalra támaszkodott, és határozott hangon mondta: — Holnapra szabadot kérek. A menyasszonyomnak problémái vannak. A mester visszaejtette a csuporba a már megmarkolt uborkát, és megdöbbenve meredt a fiúra. — Nana, lassabban a testtel! A tervteljesítéssel is problémák vannak, és a népgazdaság érdeke mégis... A fiú ígerülten a szavába vágott: — Ne nézzen engem hülyének, a tervet mór úgy is túlteljesítettük, a gázvezetéket határidő előtt átadják. A kövér férfi zavarában az ingébe törölte uborkalétől csöpögő ujjait. — Hát, izé... De a javaslat a prémiumra már a bérosztólyon van, és ugye, elég egy géphiba ... — tárta szét sokatmondóan a karját. — Jól van. Maga mennyit ütemezne be holnapra? A mester megvakarta a fejét és kimutatott az ablakon: — Addig a száraz nyárfáig. — Éjfélig megcsinálom — mondta a fiú, de az ajtóból még visszafordult —, hogy tiszta maradjon a gatyája. Visszament a kotrógéphez, beindította, és most már minden figyelmét a munkára összpontosította. Elmúlt a délután, besötétedett, és percről percre, méterről méterre, a száraz nyárfával egyszerre közeledett az éjfél. Hajnali kettőkor ült autóba, és kétszáz kilométert tett meg reggelig. Elcsigázva, álmosságtól karikás szemmel fékezett Nóráék háza előtt. A lány éppen kilépett a kapun. Meglepetten nézett a fiúra, de aztán megcsókolta, megsimogatta a fáradtságtól gyűrött arcot. — Rendes tőled, hogy eljössz velem a kórházba ... — mondta. T omi a tenyerébe fogta a lány arcát, és a megilletödöttségtől elfúló hangon suttogta: — Nem megyünk sehova. Bármi történjék is ... Bárhogy is legyen tovább, érted ...? Nekünk gyerekünk leszl Vörös Péter versei egy új nap egy új ébredés és körülvesznek a percek mikrovilágom árterei feltöltődnek benépesedik a szemközti tér kopog az utcakö ketyeg a világóra egyre sokasodik az Idő így egyre közelebb a visszaszámlálás akár a mesébe illő véges végtelen pedig nem is az és mégis valahol túl az Öperencián atomembriókat dédelgetnek az Inkubátorban Fonáikeresés (Jécsik Lajos emlékének) e hely — mint Anteusnak az anyaföld, tenyeremben a rög — erő, talpam alatt a rög — szőlőt érlelő, fejem fölött az ég — apáim ege, elnyűtt Inakkal visszatértem, megállók földérintésnyire — hiszen életem fonalát Itt kezdtem gombolyítani izmosodó derekam köré. Szabó László versei Közlemény Ezúton figyelmeztetem a tisztelt olvasót hogy mától kezdve vegye komolyan a verseimet mert nagykorú lettem Mindezt figyelmen kívül hagyva továbbra Is esik az eső és a semmibe szálló évek sóhaja megfejthetetlen titok. Mindennapi álom Az ember néha egyetlen mozdulattal elvonhatja a borús mennyboltot a nap elöl helyére váratlanul hálót helyez forró fény barnítja a napozó nők testét de nem veszik észre hogy kockásra bámulnák le nem veszik észre hogy nem kellenek már senkinek az embert is meg lehet érteni ő irányítani akart most hálőt vont a nap elé közben szél lobogtatja a nők fehér zászlaját a háló lassan ereszkedik y ' ' ' í'í ,... ........ ", -f/ B. Z«.: Hosszú hallgatása után örömmel olvastuk újabb Írásait. Három rövid verse közfli az első a leggyengébb, a merész képzettársítások helyenként képzavarokba torkollnak, pl. a második versszakban. A másik kát verset alkalomadtán ^közölJOk. Ajánljuk, hogy a prózaírást se hagyja abba. Cápa: Első jelentkezése alkalmával küldött versel tetszettek. Bár még nem érettek a közlésre, arról tanúskodnak, hogy van íráskészsége. Leglobban a Hangtalan hangok clmú verse tetszett. Ügyelten rá. hogy a rím vagy a ritmus kedvéért ne kövessen el erőszakot a nyelven. Többször Is leírtuk már, hogy a névelők elhagyása az egyik legdurvább nyelvi vétség. Sokat olvasson, tájékozódlon, tanuljon, < Idővel újra jelentkezzen. Mea culpa: öt verse közfli mindegyik közlésre érett, a közeljövőben, valószínűleg két részletben közöljük őket. .Az mindenképpen nagyen blztatö, hogy Igyekszik önmaga előtt magasra állítani a mércét, s szigorúan bírálja el saját írásait. Várjuk újabb jelentkezését, prózával Is. K. Ojabb próbálkozásai semmivel sem jobbak az eddigieknél. Azt ajánljuk, csak akkor Jelentkezzen l.smét, ha önmaga Is úgy érzi, hogy Írásai lényegesen kfllünböznek az eddigiektől. M. M.: Ojabb Jelentkezésének azért Is OrOl- tflnk. mert a műfordítói pályázat óta nem adott semmi hírt magáról. Mostani leveléből az Is kiderül, hogy a neve egy betűjét elírtuk, azért elnézését kérjük. Versének és fordításénak egyaránt helyet adunk, bár elsősorban az eredeti Írásokat várjuk. Reméljük, legközelebbi jelentkezéséig rövidebb Idő telik el. Cs. O.: Ahhoz, hogy verseléssel foglalkozzon, mindenképpen el kell sajátítania a legalapvetőbb nyelvhelyességi, helyesírási és fogalmazási Ismereteit. Erre ma. ha valóban akarja, mindenkinek megvan a lehetősége. A beküldött versek különben — ha eltekintünk a helyesírási, fogalmazási stb. hibáktól — nagyon vegyesek. A Keresés egészen jól sikerült próbálkozás, más írásai viszont, mint pl. .Az életről, Szeretem őt. Találkozás stb. kezdetlegesek, gyengék, banálisak. Sokat olvasson, tanuljon, pótolja a hiányait, s azután jelentkezzen. Sz. L.: Két verse tréskészségéről tanúskodik, de közlésre nem érett. A Vagyok címűben felfigyeltünk jő rltmusérzékére, rímel viszont kevésbé sikerültek. Második verse kidolgozatlan, befelezetlen írásként hat. Idővel jelentkezzen. K. Z.: Négy verse közül az első tetszett, a többiben Is akad egy-egy jó sor. de ezek Inkább csak amolyan ötletszllánkok. Idővel jelentkezzen. R. K.: Versén nagyon érződik az aktív nyelv- használat hiánya. Sokat olvasson, tájékozódjon, s Idővel jelentkezzen. Roller: Három versében a legszembetűnőbb könnyed verselő készsége, ugyanakkor a versek hangvétele kissé régies, múlt századbeli, korszerűtlen. így pl. a Lányom című versének kétütemű nyolcas sorai, vagy másik versében a régies Igealakok, pl. „érzésid“, „tanltád“ stb. Küldjön újabb verseket, s írjon néhány sort önmagáról. H. Z.: Téli szerelem ctmfl írása sikerült karcolat. „Már több novellát Írtam, főleg az Ifjúság problémáiról“ — írja kísérőlevelében. Küldje el ezeket az írásait. |. B.: Elbeszélése nagyon kezdetleges próbálkozás, sok benne a mesterkéltség, alig éri el egy jobb gimnáziumi dolgozat színvonalát. Nem biztatjuk.
