Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-02-25 / 8. szám
líj ifjdság 8 Lehet kultúrát teremteni Preainszky Lajos Lehet-e falvainkon élénk kulturális életet teremteni, szervezni? — Ez a kérdés Izgatott minket, amikor elindultunk írásunkhoz anyagot gyűjteni. Bár a kérdés költőinek látszik (amely közismerten nem igényel választ), nem az, hanem sajnos nagyon Is reális Az elmúlt két évtized alatt falvalnk egész sora gazdagodott korszerű, tetemes anyagi ráfordítással létrehozott művelődési otthonnal. Ha megvizsgáljuk ezek kihasználtságát, csak nagyon kevés helyen van arányban a lehetőségekkel és a beruházott anyagiakkal. Hogy csak két, egyáltalán nem egyedülálló esetet mondjak el; az egyik modern falusi művelődési házban arra a kérdésre, hogy miért nem működik náluk egyetlen öntevékeny kulturális csoport sem, a bájos (hivatásos) népművelönő emígyen válaszolt: „Mit csináljak, nálunk már ilyenek az' emberek?!“ Egy másik művelődési házban, ahol a MATESZ előadásán 26 (huszonhat!) néző „tolongott“ a 350 embert befogadó teremben, az intézmény (természetesen szintén hivatásos) vezetője csak ennyit jegyzett meg: „Nem nagy baj, a jegyeket megvette előre a szövetkezet és a helyi üzemek. Nem fizetünk rá.“ Hadd ne boncolgassuk most a hivatástudat, a havonta felvett fizetés és a válaszok közti ösz- szefOggést. Nos, ilyen előzetes tapasztalatokkal indultunk keresni a kulturális életet falun. Az Indíték egy röpke, elkapott megjegyzés volt: „Falusi kultúrára kíváncsiak? Menjenek Felbárra.“ Ezerényolcszáz lelket számláló falu a Csallóköz északi felében. A Duna nincs messze, csendes időben ide hallatszik á gabífkovói vízi erőmüvet építő gépek zúgása. A falu művelődési háza nem tartozik az újak közé, sokra emlékszik már vissza, ám látszik rajta, igyekeznek rendben, üzemképesen tartani. — Kultúra? Nálunk? — válaszol kérdésünkre egy idősebb ember az utcán. — Hát az van. Hogy miért van? Mert törődnek vele. Tudják, a szövetkezetünk elnöke, Bugár Árpád az nagyon támogat mindent. De ha a kultúráról akarnak valamit tudni, menjenek Preslnszkyhez, az mindent elmond, hiszen itt ö a fömozgató. Presinszky Lajos, a szövetkezet üzemi pártszervezetének elnöke nincs régen Felbáron, de tevékenységének nyomait máris látni lehet a szövetkezetben és a falu kulturális életében egyaránt. Tevékeny ember, nem szereti a sok beszédet, így amikor bekopogunk irodájába, azonnal a dolgok sűrűjébe vág: — Ne teoretizáljunk a kultúra jelentőségéről, no meg arról sem tudnék beszélni, mi volt itt azelőtt, inkább arról, mit végeztünk 1984 óta. Akkor ősszei irodalmi színpadot alakítottunk. Az első műsor témája szinte adva volt, hiszen egy szomorú évfordulóra emlékeztünk a Csallóközben, az 1365 üs árvízre Ennek kapcsán született meg az irodalmi színpad „Kiöntött a Duna vize messzire“ című összeállítása. Az első részben a Csallóköz hagyományaival, hiedelemvilágával foglalkoztunk, a másodikban az árvízzel, főleg az újjáépítéssel és azzal az internacionalista segítséggel, a- melyet a csallóközi emberek kaptak. Terveink szerint az irodalmi színpadot állandósítani akarjuk, tehát nem alkalomszerű megmozdulásról van szó. Tavaly megalakult a népi tánccsoport is. Húsz fiatal jár el rendszeresen a próbákra. A csoportot a SZISZ, a Vöröskereszt, a Nőszövetség helyi szervezete, valamint a hnb helyi gazdálkodási üzeme patronálja — anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Az első időszakban nem volt szakmai vezetője a csoportnak Ezt már megoldottuk. A helyi művelődési központnak sem volt hivatásos vezetője. Egyezséget javasoltunk a jnb kulturális szakosztályának: biztosítsanak hivatásos népművelői státuszt (tehát béralapot), és ennek ellenszolgáltatásaként szövetkezetünk elvállalja a művelődési központ üzemeltetésének és karbantartásának anyagi fedezetét. Az egyezség megvalósult. Népművelőként Almást Ilonka, a somorjai '(Samorín) Csalló együttes táncosa került községünkbe. 0 vezeti a tánccsoportot, természetesen a többi, népművelői munkája mellett teszi. A művelődési központ tevékenysége azóta mennyiségben és minőségben ugrásszerűen fellendült. Kiállítások, kulturális és népművelő rendezvények e- gész sora valósult már meg azóta. Kerestük a módját, hogyan tudná szövetkezetünk anyagilag is segíteni a faluban tevékenykedő társadalmi szervezeteket. Megtaláltuk. A szövetkezet égisze alatt megalakult egy popzenekar. A felszerelést és a próbalehetőséget tőlünk kapják. Ennek fejében a zenészek elvállalták, hogy évente ötször szolgáltatnak ingyen zenét táncmulatságon. Nos, ezt a „kötelező penzumot“ úgy használjuk ki, hogy minden szervezet évente rendez táncmulatságot, és mi ehhez díjmentesen szolgáltatjuk a zenét. A bevételt a szervezet fgy saját tevékenységére használhatja fel. Amikor idejöttem, megtudtam, hogy a községben valamikor tevékenykedett egy parasztzenekar. Ezek az emberek a szövetkezet dolgozói voltak, ma már mind nyugdíjasok. Szövetkezetünk elnökével végiglátogattuk őket. és sikerült felújítani a zenekart. Vagy ahogy ml nevezzük őket, a „nosz- talgia“-zenekart, amely saját és hasonló korú nyugdíjasok örömére muzs'kál. Lehet, repertoárjukat hallva néhány vájt fülű mű- ítész fintorogna, de ez nem érdekes, hiszen sikerült nyugdíjas dolgozóink életét egy picivel szebbé, színesebbé tennL Céljainkról nemigen szeretnék beszélni, inkább akkor majd. ha megvalósultak. Csak egy dolgot említenék. Van a faluban egy káriaszerű, lakatlan ház. Pillanatnyilag azon munkálkodunk, hogy társadalmi erővel átalakítsuk tájházzá. Szeretnénk rendberakni és ide összegyűjteni a régi falu életét és munkásmozgalmi hagyományát felelevenítő tárgyakat és dokumentumokat. Hogy mindezt miért tesszük? Mert szeretjük az embereket és a kultúrát, szeretnénk, ha községünkben minél szélesebb teret nyerne az, amit úgy neveznek — szocialista életmód. De van a munkánknak egy gyakorlati vetülete is. Szövetkezetünk három kisebb szövetkezet egyesüléséből jött létre 1962-ben. A három község: Felbár (Horny Bar), Süly (Sulany) és Bodak (Bo- díky). Az elmúlt évek során gazdaságilag teljes mértékben összeforrt, az emberek tudatában azonban még ma is észlelhető az a bizonyos rátartiság, lokálpatriotizmus, persze a szó jó értelmében. Nos, kulturális munkánkat úgy irányítjuk, hogy elősegítse a három falu lakóinak tudati integrálódását is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez sikerÚI. Ha tehát választ akarunk adni az írás elején feltett költőinek látszó kérdésre, ez egyértelmű lesz: Igen, lehet falun kultúrát, kulturális életet teremteni. Horváth Rezső Thália szolgálatában Szép hagyománya vari a műkedvelő színjátszásnak Dióspatonyban {Orecho- vá Potöű). A Csemadok színjátszó csoportja már nem egy előadással örvendeztette meg a község és a környék lakóit. Az elmúlt években nagy sikerrel mutatták be a Dankó Pistát és a János Vitézt, öt-hat előadás keretében a darabokat egyenként több mlrit kétezer néző tekintette meg. — Bennünket Is meglepett, hogy még a környékről is érkeztek az előadásokra személygépkocsikkal, sőt autóbuszokkal Is — mondja Németh Ödön, a lelkes színjátszógárda egyik tagja, e- gyébként az alapiskola tornatanára. — Ez Is folyton erősít abban a hitünkben, hogy érdemes és kell ezt csinálni, a közönséget érdekli a jó amatőr színjátszás. Arról nem is beszélve, hogy nekünk is örömünk telik benne. Sok szép órát töltünk el együtt, közösségben a próbák és előadások alatt. Legújabb vállalkozásuk: betanulták' Farkas Ferenc: Zeng az erdő című o- perettjét, amelynek a librettóját Barótl Géza és Dékány András írták. A darab rendezője Németh Ödön. Miért éppen zenés darabra esett a választás? — Ezek általában látványosabbak, hamarabb számítanak közönségsikerre. A másik oldalon a ml képességeinket Is jobban próbára teszik, s az ördög tudja, az ember szereti a nehezebb feladatokat. Nagyszerű segítőtársakra a- kadtam Btirszky Erzsébet és Hajdú László személyében akik a zenei számokat és énekeket. Illetve a táncokat betanították. Dióspatonyban Jelenleg nagyon jó közszellem uralkodik a kulturális életben. A látványos díszleteket a helyi földműves-szövetkezet, a hnb kisüzeme és a felsöpatonyl (Horná Potöft) szövetkezet fafeldolgozó melléküzeme segítségével készítették el. A jelmezek Pénzes Katalin munkáját dicsérik. A főbb szerepekben a már előző darabokból jól Ismert műkedvelők lépnek színpadra: Lelkes Mária, Olgyai Edéné, Csiba Éva, Író István, Végh Tivadar és Kálmán Miklós. A bemutatót és ismétlését lapzárta után, február 21-én, illetve 23-án tartották meg. A legközelebbi előadások március elsején és másodlkán lesznek 19 órai kezdettel a helyi kultúrházban (jegyeket a 933-03 telefonszámon Is lehet rendelni). — Reméljük, hogy a darab több előadást megér — mondja Németh Ödön. — Vendégszereplésre is szívesen elmegyünk, bár látványos, beépített színpaddal dolgozunk, s enriek a hurcolása költséges, nagy fáradsággal jár. E- gyébként az előadások bevételét szervezetünk énekkarának fenntartására fordítjuk. P. ic. író István és Lelkes Mária az operett egyik jelenetében. Egy kiáilítás margójára A vidéken élő és alkotó amatőr képzőművészeknek meglehetősen szerény bemutatkozási lehetőségük van. Ez talán egyi- küknek-máslkuknak kedvét Is szegi, s lemondanak a további alkotásról. Akiben a- zonban igazi tehetség él, nem adja meg magát egykönnyen, hanem lankadatlan alkotókedvvel dolgozik és türelmesen kivárja a bemutatkozási lehetőséget. Nagykürtösön (Velkí Krtíg) a művelődést ház kiállítóterme tavaly nyolcadszor adott helyet a járásban élő amatőr képzőművészek alkotásainak. A járási és városi népművelési központ közösen rendezte meg az év utolsó képzőművészeti kiállítását. Hat, túlnyomórészt fiatal és a Járásszékhelyen élő amatőr művész mutatta be legjobbnak vélt festményeit, tusrajzalt, plasztikáit. Elmondhatjuk, hogy a fiatal, huszonéves pedagógus, DuSan Gálik képei és plasztikái vérbeli tehetségről vallanak. Milan Cellnsky színes, kombinált technikájú képei és Anna Dobrucká tollrajzal szintén figyelmet érdemelnek. Tóth Róbert, Buús Sándor és Ján Valach képeiben Is érezni a tehetséget. Nem kritikát akarok írni a klállltásröl, csupán néhány észrevételt a rendezvény margójára. Mindenképpen nagyobb hírverést érdemelt volna ez az egyébként hozzáértően előkészített kiállítás. És ha már összegyűlt az anyag, vándorkiállítás formájában a Járás központi községeinek művelődési házaiban is be lehetett volna mutatni e képzőművészeti alkotásokat. Bizonyára ösztönzőleg hatna az abban a faluban vagy környéken élő, ott szárnyát bontogató íesto- vagy szobrásztehetségre, már csak azért, Is, mert a kiállítók szinte kivétel nélkül a járásszékhelyen élnek. Nem akarom elhinni, hogy a járás falvaiban nem akadnának amatőr képzőművészek vagy naiv festők, akik szintén képviseltethetnék magukat egy Ilyen kiállításon. Felteszem azonban a kédést: a SZISZ járási bizottsága, miért nem volt társrendezője a szóban forgó kiállításnak? Hiszen egy körlevéllel, amelyet az ifjúsági szervezeteknek küldenek, könnyen felderíthető lett volna, hogy van-e fiatalok között kedvtelésből festegetö vagy szobrászkodő, akinek a munkái megállták volna a helyűket a kiállftáson. Azt hiszem, a Nagykürtöst Járásban nemcsak hat amatőr képzőművész található, hanem Jóval több, akik szervezés, ill. megfelelő propaganda híján Ismét lemaradtak egy, és ki tudja hányadik bemutatkozási lehetőségről. Bodzsár Gyula Cseh szerző müve magyar színpadon ’A Magyar Területi Színház komáromi (Ko- márna] gárdája 1986. február 28-án mutatja be Oldfich Danék; Jelentés N. város sebészetéről című drámáját, Bojtár Endre fordításában. A sebészprojesszort Drájt Mátyás érdemes művész alakítja. Egy újabb főszerep, amely szinte véletlenüi került egymás mellé és egymással szemben az idény során. Caius Március Corloíanus és egy főiskolai tanár; egy világhírű klasszikus és egy kortárs cseh drámaíró érdekes párhuzama ez, amely egyben ösztönzés ts Dráft Mátyás színészi munkásságának alaposabb megismeréséhez, körültekintőbb értékeléséheZi Mind a két hős sorsában belefoglaltatik az ember Jelenléte. Az érzések Játéka és a gondolatok bonyolultsága. Ellentétek és párhuzamok, szenvedélyek és mértéktartó magatartások — ahol a párbeszédek lényege, a szavak éppúgy diadalmaskodnak, mint a játék drámai feszültséget, hogy a megadott jellemrajzok segítségével jussanak el a nézőtérre. Az igazi színház ott fut győzelemre, ahol a szó csatázik a szóval, az akarat egy másik akarattal, ahol a tartalom kerül a felszínre, 's a szerzőt közölnivaló sértetlenül jut a közönség birtokába. A siker akkor látszik biztosnak, ha a felvetett téma érdekes, és a szavak hangsúlya azt Jelenti a színészek beszédében, amit a valóságban is, tehát őszinték, nem félrevezetők. Platzner Tibor díszletében és Jelmezeiben fontosabb szerepet kapott: Németh Ica (Fő- nővér), Szentpéterl Aranka (Igazgató), Varsányi Márta (Adeptus), Benes Ildikó (Frajhanzelné), V. Mák Ildikó (Doktornő), Ropog József (Sebész/, Bugár Béla (Hlp- pokratész). Boráros Imre (Docens), Pöthe István (Tanársegéd). Zenei munkatárs; Zsá- kovics László. Rendező; Konrád József érdemes művész. —szem—
