Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-02-25 / 8. szám
V Hihetetlenül hangzott vagy tizenhét évvel ezelőtt, amit egy bolgár idegenforgalmi szakember mondott. Egy nyári napon a Fekete-tenger mentén kalauzolva azt vette sorra, hogy mit tesznek a tengerpart fejlesztéséért, a napímá- dók kényelmének a megteremtéséért. Akkoriban rendelték el, hogy öt kilométeres sávban csak az állam építhet — helyenként francia vagy más nyugati szálloda konszernek közreműködésével —, s pajkos összekacsintással érzékeltették; ott akár nudistatelepet is létesíthetnek. Csak érezzék jól magukat a külföldiek. Kalauzunk azután hirtelen témát váltott, s hátat fordítva a tengernek, elmerengve sóhajtott föl: „Az igazi azonban a Pirin lesz, a síparadicsomi“ E régi beszélgetés óhatatlanul felldé- ződött, amikor Szófiában vendégül látták az újságírók nemzetközi síklubjának mintegy kétszázötven tagját. A világ minden tájáról összesereglett saj- tóképviselöket úgy fogadták mint megannyi diplomatát, akik majd hírül adják, mire is készülnek ebben a délkelet- európai országban. A földrajzi helyüket maguk jelölték meg így, nehogy tévedjen a japán vagy a kanadai tudósító, s ugyanilyen pontossággal közölték az egyéb paramétereket is. Azt például, hogy Bulgáriában mintegy százötven napig fedi a hő a csúcsokat; hogy oda hány felvonó mennyi Idő alatt hány embert képes felröpítenl; s hány kilométeresek, s milyen nehézségi fokozatúak az egyes leslklóterek. Nem felejtették ki a kiszolgálást, hogy mennyi szálloda van, hányadosztályúak az éttermek. Milyen képzettségű oktatók segítik a téli sporttal még csak most ba- rátkozókat, s hogyan vigyáznak a biztonságukra a mentő ^helikopterekkel, motoros szánokkal készenlétben levő hegyi osztagok. Az elmúlt években nálunk is tömegsporttá vált síelést kedvelőknek nem ismeretlen már a VItosa, amely bizton páratlan a maga nemében. Hiszen aligha van még egy főváros, amelynek közelségében kétezer méter fölötti csúcs magasodna. A magánautókat ők már régen kitiltották a szerpentinekről, ott a tömegközlekedés a ,,kiváltság“, de ezzel megelőzték a tumultust, a parkolási gondot. További könnyítés, hogy a külföldieket a repülőtérről egyenesen a hegyre viszik föl, az ottani szállóhelyekre, amelyeken a kikapcsolódásnak' szinte minden fajtáját megtalálja az 1- degen: zenét, táncot, jó konyhát, szaunát,'edzőcsarnokokat. A Vltosát „meghódították“ az újságírók-is; a vendéglátók számukra teljes komolysággal rendezték meg az alpesi leslkló- és sífutóversenyt. Az amatőrök így győződhettek meg: a pályák, az indító- és a fogadóhelyek világszínvonalúak, ami persze már kiderült ugyanezen a terepen az 1983-as Unlyersiadén és az idei sífutó világkupában. Jól vizsgáztak másutt is, mint a Szófiától hetven kilométerre levő Borovecben vagy a Plovdiv melletti Pamporovóban. Bulgária — miközben csak a tengerpartjáról hallatott — megvalósította a csaknem két évtizeddel ezelőtti álmot: síparadicsomot teremtett a kedvező természeti adottságú, enyhe klímájú, szikrázó napsütésben ragyogó hegyein. E sikert most nagy nemzetközi versenyekkel szeretnék megkoronázni, ezért kérték az 1992-es téli olimpia megrendezés! jogát. A nagy erőpróbára már most felkészültek, de a fejlesztésre további tervek Is készülnek. A leendő létesítményeket makettek, rajzok szemléltetik, már csak a kivitelezésük van hátra — s az, hogy Bulgária hat év múlva megkapja a téli ötkarikás játékokat. Faina, a medika Átlétabarátok, ha találkoznak, s szóba kerül a női diszkosz, feltétlenül eszükbe jut Nylna Dutnbadze, aki 1946-ban elsőként dobott 50 m-en felül; Nylna Ponomar]ova, az első szovjet olimpiai aranyérmes, s természetesen Falna Melnyik, az 1972. évi o- llmpiai bajnoknő, tízenegyszeres — ez nem elírás — világcsúcstartónö. A dlszkpszvetö- nök között elsőnek hódította meg a bűvös hetvenmóteres határt, 1975. augusztus 20-án Zürichben 70,21 m-nél éri földet diszkosza. A rokonszenves, fekete hajú sportolónő az utóbbi években már hiányzott a dobókörböl. A szovjet sajtóban most megjelent egy beszélgetés, de ezúttal nem sportoló, hanem az orvostanhallgató Faina Mel. nyikkel. Más oldalról ismertük meg Fainát, aki küzdeni tudásával, jó technikájával mindig felhívta magára nemcsak a szakemberek, hanem a nézők figyelmét is. A beszélgetés színhelye a moszkvai 33. számú kórház sebészetének nővérszobája. A létrejötte nem volt egyszerű. Ki kellett várni, míg ellátta a betegeket, s mindent feljegyzett a kórlapra. Gyorsan, ügyesen járt a keze, mégis közel két órára volt szükség, míg végre szabad lett, s leülhetett. Amikor befejezte versenyzői pályafutását, az edzői hivatást választotta. Jó szemű és kezű szakembernek bizonyult, sikereket jósoltak neki. S valóban, rövid időn belül a keze alatt nemzetközi szintre küzdötte fel magát Natalja Liszovszkaja, a jelenlegi súlylökő világcsúcstartónő. Melnyik megkapta az OSZSZSZK érdemes edzője kitüntető címet. Ám a szíve egyre inkább az orvosi pálya felé húzta. Jelenleg a moszkvai orvosegyetem negyedéves hallgatója. — Milyennek ítéli az utóbbi két esztendőt? — Szívesen emlékszem Liszovszkaja sikereire. Sokat dolgoztunk, sőt küszködtünk, de az eredmények sem maradtak el. Igaz, araikor Natalja világcsúcstartö lett, formálisan már nem számított tanítványomnak, mégis nagyon örültem sikereinek. A csúcs mellett megnyerte a moszkvai nemzetközi A-kategőriás versenyt is. Óljaink azonban nem váltak el végleg, gyakran találkozunk, tanácsért fordul hozzám. Az utóbbi Időben azonban a tanulás került az első helyre. Ezt tartom életem céljának. A vizsgákat mindig idejében és jó eredménnyel zárom. A leggyengébb jegyem a négyes volt. Ezért is mondtam, hogy szívesen emlékszem visz- sza az utóbbi két esztendőre. — Az egészségügy miatt hagyta abba az edzői pályát? — Alapjában véve Igen. Már gyermekkoromban orvos akartam lenni. Hogy miért, nem is tudom. Édesapám és édesanyám egész életében a szovhozban dolgozott. Igaz, a tágabb családban többen Is az orvosi pályán tevékenykednek. Talán ez is közrejátszott a választásban. Ügy adódott mégis, hogy vágyam megvalósítását el kellett ha- lasztanom: tíz éven keresztül ugyanis a válogatott tagja voltam, igaz, közben elvégeztem a testnevelési főiskolát. Ezt követően rövid ideig edzősködtem, majd három évvel ezelőtt végleg döntöttem: megvalósítom gyermekkori álmaimat. — Könnyen döntött? — Egyáltalán nem. A kiválasztott hivatás teljes odaadást, elszánt hozzáállást kíván. Nagyon kedvelem az orvostudományt. Az elmélet sok gondot okoz, sok Időt vesz el. A gyakorlat könnyen megy. A sport megtanított a rendszeres munkára. Most Is sokat dolgozom, igyekszem pótolni a mulasztásokat. Tavaly több mint kétszász műtétnél asszisztáltam. Szinte mindegyikre emlékszem. Név szerint Ismerem betegeimet. Ha netán az utcán vagy a metróban találkozom velük, még mindig hálálkodnak. — Minden bizonnyal találkozott életében olyan emberekkel, akikre hálával gondoL Kik azok? — Szerencsém volt, sok jó emberrel találkoztam. Sportoló koromban sokat segített Konsztyantyln Buhancev. Kitünően értett a dlszkoszvetés technikájához. Nehéz pillanataimban Leonyld Popov, a válogatott vezetőedzője mindig szakított Időt arra, hogy elbeszélgessen velem. Ma pedig köszönettel tartozom a 33. számú kórház .sebészeti osztályán dolgozó szakembereknek, akik megosztják velem tapasztalataikat és tudásukat. Nagyon tisztelem Tamara Osztroumova fönővért. Munkájában legyőzhetetlen. A nagy honvédő háború idején hadikőrházban dolgozott, s eljutott egészen Berlinig. — Említette, hogy a sport megtanította rendszeresen és keményen dolgozni, s ez rendkívül fontos ú] hivatásában is. Mi az, ami a sportot összekapcsolja az orvostudománnyal? — Mindkét pályán türelemre van szük- feég. Elvileg csak egy különbség van a kettő főzött. A sportban hibázhat az ember, a sebészetben soha. Ott egy hibáért hatalmas árat kell fizetni — néha emberélettel. — Milyen tervei vannak? — A legközelebbi — tanulmányaim sikeres befelezése. Hogy mi lesz ezután, ez még a csillagokban van. Egy biztos; embereket akarok gyógyítani. Lehet, hogy sporttraumatológiával is foglalkozom majd. Az sincs kizárva, ha találkozom egy olyan tehetséggel, mint Natasa, folytatom az edzői tevékenységet. Biztosak lehetünk abban, hogy akármit is csinál majd Falna Melnyik — ahogyan azt a sportban már Igazolta —, mindent szeretettel, teljes odaadással, felelősséggel I és feltétlenül jól fogja csinálni. a testnevelés mindenki képességei és érdeklődése szerint' válasszon magának sportot. # Az aktív testnevelésbe minél nagyobb számban be kell vonni a fiatalokat, vagyis nagyobb figyelmet szentelni a tömegsport fejlesztésére, amely lehetővé teszi a nők számára is a rendszeres testmozgást (alapozó testnevelés, aerobik stb.). 0 Korszerűsíteni és bővíteni a sporté létesítményeket, s közös összefogással tornatermeket építeni, ami főleg a téli hóna-' pókban nyújtana sportolási lehetőséget (1- lyenkor rendelkeznek a mezőgazdasági dolgozók a legtöbb szabadidővel). ^ Előadásokat szervezni a testnevelésnek a fejlett szocialista társadalomban betöltött szerepéről, s ezáltal felkelteni az érdeklődést az aktív sportolás iránt. 9 Különböző sportrendezvények szervezésével elérni, hogy minél nagyobb tömegeket mozgassunk meg. % Javítani az együttműködést a szövetkezet vezetősége és a falu társadalmi szervezeteivel a testnevelés szervezése és irányítása terén. E tanácsok megtartásával és a mindennapi életben való helyes alkalmazásukkal el^ érhetjük, hogy a jövőben a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok is nagyobb számban bekapcsolódhatnak az aktív sporttevékenységbe. A felsoroltak illusztrálására közöljük annak a felmérésnek az eredményeit, amelyet a Felsöpatonyl Efsz-ben végeztünk 1983 augusztusában. A kutatásban részt vett 150 harminc éven aluli személy (116 férfi és 34 nő) mind fizikai munkát végez. A faluban található tocipálya, továbbá különböző labdajátékokra alkalmas pályák az iskola területén, hiányzik azonban a tornaterem. A szervezett testnevelést a helyi sportegyesület irányítja, négy szakosztálya működik: labdarúgó, kulturlsztlka, asztalitenisz és sakk. A szervezett testnevelési formákba a férfiak 15 százaléka kapcsolódik be, sajnos egyetlen nő sem. A' nem szervezett, egyéni testnevelési formák közül a férfiak leginkább az ún. házi gimnasztikának hódolnak (29 százalék), ezt követi a rekreációs sport (12) különböző labdajátékok, futás, kocogás (8), egészségügyi séták (7), gyalogtúrák (5). A nők 21 százaléka házi gimnasztikával foglalkozik, a maradék megoszlása: egészségügyi séták (18), kondíciós futás (71, gyalogtúrák (6), rekreációs sport (31. Dr. Méhes Tibor A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok és UJ luioauuxii«* V jr v/n (*v'4<crpo<. co ^07 re több a dolgozók szabadideje, mert a gyors ütemű gépesítés megkíméli az embereket. Az iparosodás, a városiasodás, a fejlődés azonban veszélyt is rejt magában: kevesebbet mozgunk, arai az ízomzat, a szervezet gyengülését vonja maga után, de más szempontból Is káros. Ezzel általában tisztában vagyunk, még sincs miden rendben a tömegsport körük A testnevelés területén végzett eddigi tudományos kutatások sok fontos Ismeretet tártak elénk a fiatalok egyes rétegeinek (középiskolások, főiskolások, szakmunkástanulók! testneveléséről, s megmutatták, hogyan lehet javítani a fiatalok sporttevékenységét. Az említett kutatások azonban nagyon kevés Ismeretet tártak elénk a vidéki, főleg a szövetkezeti fiatalok sportéletéről. Legtöbbször megelégednek a puszta adatokkal, amelyekből kitűnik, hogy a városban élő, hasonló korosztályú fiatalság nagyobb számban bekapcsolódik az aktív sporttevékenységbe. Jogosan felvetődik tehát a kérdés, hogy miért van ez így. Ha meg akarjuk oldani ezt a társadalmi problémát, először Is meg kell keresnünk azokat az okokat, amelyek gátolják a fiatalok nagyobb arányú mozgósítását. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szabadidejének eltöltését számos általános objektív és szubjektív tényező befolyásolja. Az objektív tényezők közül főleg a mezőgazdasági munkák idényjellege, a munkaidő szétdaraboltsága (főleg az állattenyésztésben), az időjárás, valamint a lakóhely és a munkahely egybeesése említhető. A szabadidő eltöltése általában pénzkereső (háztáji, kertészkedés, alkalmi munka, é- pítkezés stb.), mint hobbljellegü..Ezért kevesebb idő áll ezeknek a fiataloknak rendelkezésére, hogy azt kellőképpen a fizikai és szellemi erejük növelésére fordíthassák. Ez a „szabadidő-probléma“ azonban nem aktuális a félt hónapokban, mivel ilyenkor nincsenek nagyon lekötve a mező- gazdasági dolgozók, de a lehetőséget nemigen használják ki. A passzív pihenés dominál — vendéglátó üzemek látogatása, tévézés, rádióhallgatás— a játékos és az alkotó formákkal szemben. A fiatalok gyakran hangoztatják azt a helytelen nézetet, hogy ők eleget mozognak egész nap a munkában, s felesleges a további testmozgás. Nem tudatosítják azonban kellőképpen, hogy a mezőgazdaságban Is egyre gyakrabban találkozunk a tudómé, nyos-műázakl forradalom vívmányaival, ami fizikai megerőltetéstől, vagyis a végzett munka már nem veszi igénybe az ember szervezetét, hanem csak az egyes izomcsoportokat mozgatja meg. Ez természetesen az egészséges életmód szempontjából nem elegendő. Példa erre, hogy egyre jobban emelkedik azoknak a mezőgazdasági dolgozóknak a száma, akik ún. civilizációs betegségben szenvednek. Ezeknek a tényezőknek főleg szubjektív hátterük van, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy e nézeteket mi is váltja ki. Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz: a -testnevelés iránti érdeklődés hiánya, amit több tényező is befolyásol. Az egyik ilyen tényező, hogy ezek a fiatalok nem tudatosítják, milyen szerepet tölt be a testnevelési kultúra a fejlett szocialista társadalomban. Nagyon égető probléma ez, főleg a magyarlakta területeken, ahol a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok nem jutnak elegendő ismeretanyaghoz. A napi sajtóban ugyanis nagyon kevés olyan írás jelenik meg, amely felkeltené a fiatalok érdeklődését a testnevelés iránt. Általában a falusi sport csak a labdarúgás köré összpontosul. Sajnos, népesebb falvakban is csak pár ember hódolhat a labdarúgásnak; azok tehát, akiknek nincs tehetségük vagy nem érdekli őket a labdarúgás, kénytelenek tudomásul venni, hogy ezzel számukra kimerültek a sportolási lehetőségek, vagy olyan sportot Választanak, amelyhez általában nincs elégendő akaraterejük. A sportlétesítmények zöme kezdetleges, nagyon sok faluban hiányzik a tornaterem, márpedig főleg a téli hónapokban jelentene nagy segítséget a mozogni vágyóknak. A falusi sportmokgalom vezetését az idősebb. sportszerető generáció végzi társadalmi munkában — és kevés erkölcsi megbecsülésben részesülve. Nagyon hiányoznak a szakképzett edzők, vezetők, akik továbbadnák a fiataloknak tudásukat, tapasztalataikat. Röviden ezek lennének a fő okok, tényezők, amelyek gátolják a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat a sportolásban. E kedvezőtlen helyzet javítása végett hadd adjunk néhány tanácsot: 0 Elsőrangú feladat biztosítani megfelelő képesítésű, hivatásos szakembereket, a- kiknek a munkáját segítenék az önkéntes testnevelési dolgozók. • Lehetővé tenni, hogy a fiatalok egyre több sportággal Ismerkedjenek meg, s
