Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-02-18 / 7. szám

I új ifjúság 5 Te ]ó ég, hiszen ez a világ vé­gei Kérem, ne tessék semmiféle égszakadásra-földindulásra gon­dolni, az Idézett kiáltást a múlt évi alpesi sívilágbajnokság szín­helye csalta ki belőlem. Pontosabban az a tény, hogy Bormiót hiába keresték a szorgal­mas vasúti tisztviselők, egyszerű­en nem találták az olasz menet­rendben. Nem is találhatták, mert a hegyek között rejtőzködő kis településhez nem vezet „vaspá­lya“. így azután elég kalandosan kezdődött az Ismeretségünk: re­pülővel mentem Milánóig, onnan rövid téblábolás után egy kanyar­gós hegyivasűttal Tiranóba, majd egy szuszogva kapaszkodó posta­busz cammogott be velem — már jócskán belecsúszva az éjszakába — Bormló főterére. A többszöri várakozás és átszállás alaposan meggyötört, így az Ismerkedés, a felfedezés öröme természetesen még váratott magára. Vajon mi indokolta, hogy egy Ilyen „Isten- hátamögöttr hely kapja egy vi­lágverseny rendezési jogát? — morfondíroztam magamban. Né­hány nappal később aztán csatta­nóé választ kaptam mindenre! Szürkés derengésre ébredtem. Biztosan még nagyon korán van, nyugtattam magam, arra gondol­va, talán eltölthetek néhány to­vábbi kellemes percet a jó meleg ágyban. „Biológiai“ órám azonban Jól működött: alaposan benne vol­tunk a reggelben. Az ablakhoz lépve magyarázatot kaptam a helyzetre. Bormló körül közel há­romezer méteres hegyek maga­sodnak, így a napnak alaposan fel kell kúsznia az égboltra ha be akar köszönni az ablakokon. Igaz, akkor aztán minden szikrá­zott a tiszta hegyi levegőben. A kellemesen cirógató sugarak ekkortájt mindenkit sétára csábíta­nak, nem véletlen hát, hogy az utcán sürög a városka apraja- nagyja, no meg a turisták, a kí­váncsiskodók tömege. Mielőtt elmerülnénk ml is az érdekességek Ismertetésében, né­hány általános tudnivaló azért, gondolom, nem árt erről a vldék- rőll Az alpesi sí-VB központja Bor- mió 1225 méteres magasan fek­szik egy hegyláncokkal övezett völgyben. Egyike azoknak a kis településeknek, amelyek, mint a felfűzött gyöngy, szorosan egy­más mellé épültek. Valfurva, Ll- vigno, Valdisotto, Valdldentro, Stelvio, Santa Caterina házai szé­pen meghúzódnak a hegyek lábá­nál. Maga az egész környék egy Világ vége vasút nélkül BORMIO, a SÍPARADICSOM hatalmas Nemzeti Parkhoz tarto­zik. Az „il parco nazlonale dello Stelvio“ 130 000 hektáron fekszik, és nemcsak Olaszországban, ha­nem egész Európában az egyik legnagyobb természetvédelmi te­rület, ahol igyekeztek érintetlenül megőrizni a természetes szépsé­get és az állatvilágot. A legszebb része a Nemzeti Park, rendjére 70 őr ügyel, és ők vezetik a tu­ristákat Is — szakszerű magyará­zattal együtt — az erdők, vízmo­sások, hegyi legelők labirintusá­ban. A közlekedés nehézségeiről már szóltam e beszámoló elején. Igaz, kacskaringós hegyi utakat kell vé­gigautózni, végeláthatatlan s;'.er- pentlneken kell keringeni, ám az Is Igaz, csak az jön ide, akit a táj érdekel. Elmarad az autós „turisták“ slserehada, akik egy- egy hegyi patak partját telesze­metelik, letördelik a fák-bokrok legszebb ágait, a virágokat s az­tán, mint aki jól végezte dolgát, továbbállnak, benzinfüstöt, olaj­foltot hagyva maguk után. A hely nagy kincs errefelé, így aztán érthető, ha minden talpa­latnyit kihasználnak az építkezés­hez. A házak szorosan egymáshoz bújnak, az utcák keskenyek. Igaz, ennek az is az oka, hogy a lavl- 'naveszély, a hófúvások, hegyi vi­harok ellen így némi védelmet adnak a lakosságnak. A földszin­ten rendszerint Istálló, néhány háziállattal; többnyire tehénbőgés hallatszik a kapuk mögül. A csa­lád eggyel feljebb, míg a háló­szobák — és a tisztaszobák — a második emeleten kapnak helyet. Az egész terület gazdag vízben [igaz, télen méteres a hó min­denütt), így aztán minden ház sarkán ott csobog egy-egy kisebb, megszelídített, medencébe zárt forrás. Ez az összezártság a síksághoz szokott embernek további érde­kességeket rejt. A séták alkalmá­val nem ritka, hogy egymással ví­gan trécselő háziasszonyok pergő beszéde hallik a fejünk fölött, máshol vidáman nevetgélő frus­kák és lovagjaik dallamos felese­lése ad kíséretet. Érthető: az ab­lakból szinte karnyújtásnyira a üiííSl Jriiil másik oldal, szinte azt is látni lehet, ml fő a szomszédnál a konyhában? S ha már itt tartunk, hadd je­gyezzem meg: szép szokás volt, hogy a díjkiosztó ünnepséget nem a versenypályán tartották meg, hanem Bormió főterén. A gyönyö­rű hintóba ültetett versenyzők előtt az odavezető úton fúvózene­kar haladt a rezesbanda hangjai­ra egymás után nyíltak az abla­kok, Izgatott kissrácok szaladgál­tak az út mentén, az ablakokból virág és konfetti hullott az érme­sekre, a vllághírességek felé csi­nos lányok dobtak csókot az ab­lakokból, egyszóval itt igazi kar­nevál, népünnepély volt minden eredményhirdetés. Mint minden kis helynek, Bor- miónak is külön vonzereje volt, hogy az idelátogató vendég már egy-két nap elteltével otthon érzi magát, hiszen az újságos, a fű­szeres, a pék úgy köszönti, mint­ha mindig itt élt volna. Való igaz, nevezetes néznivaló műemlék azért nem akad túlsá­gosan sok errefelé, azt a néhány utcát, amelyből a kis település áll, hamar be lehet járni. Mikor már mindennel megismerkedtünk, hosszabb felfedező utakra indul­hatunk a környéken. (Kl-kl asze­rint, mikor jár errefelé, síléccel vagy turlstabottal.) Jómagam úgy vagyok ezzel, hogy a hegyeket so­sem tudom megunni. Ebből pedig van elég a környéken. Segíti a dolgunkat, hogy a legtöbbre fel­vonóval is fel lehet menni. |24 drótkötélpálya van errefelé, ez különösen a sízőknek fontos!) A sportolási lehetőségekről ehelyütt csak annyit: 18 közepesen nehéz leslklópálya található a környé­ken, összesen 80 kilométer hosz- szan. Akik kedvelik a sífutást, a- zoknak 4 kijelölt út áll rendelke­zésükre, 39 kilométer hosszúsá.g- ban. Ezen kívül jégpálya — na­gyon sok természetes is ródll- pálya, termálfürdő, segíti az ide látogatók felüdülését, szórakozá­sát! Az újságírókat persze kényez­tették Is egy kicsit. Gondolom, nem érdek nélkül! A VB-re ka­pott, arcképes Igazolványunk mindegyik felvonóra érvényes volt, ezen kívül a gyógyfürdőbe is ingyenes belépést biztosított. Mint különlegességet, azt is fel­ajánlották nekünk, hogy végigme­hetünk a kitűzött versenypályá­kon is, ám miért, miért nem, erre alig vállalkoztunk! A kimerítő kirándulások, sítúrák után hangulatos éttermek egész sora várja a megéhezett, meg­szomjazott turistát. No, ne tessék valamiféle elegáns helyre gondol­ni [bár ilyen is akad), inkább af­féle családi vállalkozásra, ahol igazán jó szívvel kínálják a vá­lasztékot. Az erdőkben kimeríthe­tetlen bőséggel sokfajta gomba található. Biztosak lehetünk hát benne, hogy a legtöbb helyen va­lamilyen formában viszontlátjuk az étlapon. A hegyi állattartás ál­dásaként a sajtok egész garmadá­ja kerül az asztalra,, ezt az alap­anyagot természetesen a főtt éte­leknél is szívesen használják. Az egyik különlegesség a „plzzo- ccheri“, a ml nokedllnkhez ha­sonló főtt tészta, amelyet vajjal, reszelt sajttal, alkalmasint párolt zöldséggel ízesítenek. Se vége, se hossza a rendkívül finom szalá­minak, sonkának. A helyi húsfé­lék királya, úgy tartják, a bre- zaola, egy pácolt és kissé füstölt hús, amelyet a padláson, a hideg hegyi levegőn szárítanak. Hajszál- vékonyan tálalják, cltromcseppek- kel ízesítve, vajaskenyérrel fen­séges! [Különösen rozskenyérrel ajánlom!) Olaszország elsősorban a vi^rös borok hazája. Nem kivétel ez álól a mágas hegyek környéke sem. Ezen a vidéken — a Valtellina völgyben — érlelik több évig az olyan tüzes borokat, mint a Sas- sella, a Grumello, az Infermo, a Valtellina Rosso, a Valgella, á Superiors vagy a Sforzato. A hegyi emberek, különösen a fagyos reggeleken, nem vetik meg a lélekmelegítőt, azaz a pálinkát sem. A grappák íze számunkra kissé különleges, inkább csak az érdekesség kedvéért említem. Kitűnőek a házi sütemények és a fagylaltok. Bormió főutcáján a legnagyobb hidegben is ott tolon­gott az egyik fagyis körül az e- gész diáksereg! A VB szervezői persze nem mondtak le arról, hogy egy kis ingyen reklámot ne csináljanak szűkebb pátriájuknak. Az egyik nagyobb parkolóban hatalmas sát­rat állítottak fel, ahol kisebb ide­genforgalmi kiállítást rendeztek. Volt itt filmvetítés és ajándéktár­gyakat áruló fafaragó vagy bőrös éppúgy, mint ételkóstoló, utazást iroda, folklórműsor, szóval, min­den olyan, ami ilyen helyen illik. Az ilyesfajta ötletet Idehaza is meg kellene valósítani egy-egy vi­lágversenyen, persze rögtön hoz­záteszem, több és más kell, mint a megszokott néhány színes pros­pektus, amit egyébként máshol Is megkap az idegen! Bormió és környéke Lombardiá­hoz tartozik. A tartomány idegen­forgalmi minisztere ^ ugyancsak megjelent a kiállításon és sajtó- tájékoztatón számolt be a tervek­ről, elképzelésekről. A világversenyekkel együtt járó nagyobb felhajtás és ugyanakkor szolid kisvárosias vendéglátás jel­lemezte az alpesi sí-VB-t. Az e- gyik kiadvány címlapján nagymé­retű színes képen hatalmas fehér felhő, amelyen mint puha papla­non, nyugágyak sorában sütkére­ző, pihenő vendégek. Aki ideláto­gat, szinte a mennyekben érezhe­ti magát, sugallja' a kép! Mint minden ügyes reklám, természete­sen ez Is túloz. Ennek ellenére örültem, hogy itt lehettem. Knézy Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents