Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-02-04 / 5. szám

T

tlzit. mintha két tucatnyi fémből tákolták volna össze. Montázsolt alkat; annyi szent. Hatalmas rögbióriás. De nyugodt, lomha járású és afféle clnegelelkü figura. Erős és szívós. De nem a maximumok embere. A kevesebbel Is beéri. Néha ihlete van. Ilyenkor ráhajt. Tízszer többet dolgozik, mint a másik. De aztán heteken át önelégülten gubbaszt. Ráérősen él, ráérősen dolgozik, és ráérősen gondolkodik. Tévéőrült. Már kora reggel bekapcsolja a készüléket. A mellékhelyiséget elsötétíti, és késő éjszakáig — amíg a műszak tart — láncban nézi a műsorokat. Kezdetben a moszkvai adó, majd a pressvárl, a bécsi, a budapesti, s ha az időjárási viszonyok besegítenek, akkor a varsói adást is megnézi. Igénytelen kényelmével követi a műsorok skáláját. Ez egyben életének mottója is. Hagyja, hogy átfollyanak rajta a dolgok. Napi nyolc-tíz film, tucatnyi ismeretterjesztő műsor egy kibernetikus gépet bizonyosan kikészítenének, de Tüzit nem lehet kimozdítani alaphelyzetéből. Vajon huszonkilenc esztendeje alatt hány ezer filmalkotást látott? S hány száz filmet nézett végig, legalább fél tucatszor. Közben hetente hét könyvet is elolvas. Ráheveredlk a készülékkel szemközti köreveire, s párhuzamosan olvas. Am minden délidőben a közép-európai adótornyok műsorai szünetelnek. Tűzi hiányban szenved. Most nem kapja a létezéséhez szükséges századvégi tápot. Alig várja, hogy a moszkvaiak ráhajtsanak, s már fordul felém: Mondd csak, mit jelent az, hogy krosztóvlj pohód? Évek robbannak szét a tv-olcsóságok tölteteitől. Évek. S Tűzi: Slenkiewicz, Turgenyev alkotásai után a hat-nyolc esztendős gyerekeknek szóló kalandregényeket sila- bizálja, megbecstelenítve az emberről alkotott fogalmukat. Tűzi Igazi világa azonban a mélyrétegekben lappang. A felszín kérge alatt történnek a folyamatok. S azon iparkodik, hogy hermetikusan elfojtsa a feltörni kívánó dol- gokat-érzelmeket. Egy reggel epésen megjegyzem: a televízió ciki dolog, lgaz-)e? S ahogy a mellékhelyiségben ácsorgók, láthatja, a vérem forr. Nem a tiéd, rikoltja. Az enyém. S akkor nézem, amikor nekem tetszik. Tény, hogy ezt az elektromos ládát ö vásárolta. Ide hozta, hadd legyen kis kellem az életben. A baj ott kezdődik, hogy számára létkérdés a személyi tulajdon. A munkához szükséges szerszámai. A kerékpárja. A ruházata. A lábbelije. A karórája. Mintha a megkaparintott dolgokon át kapná az éltető oxigént is. A mélytudata azt játssza: ENYÉM, tehát vagyok. De ezért talán rühelll is a személyét. Néha elkotródlk a tűzifatelepünk mögé. A fejét leszegi, mintha mákot keresne. Lekuporodik egy ember- szabású fatönkre, és kirobban belőle az áramló gőz. Térképnyl tenyerébe fogja arcát, s EMBERFIÁRA nem hasonlít. Vagy talán ilyenkor kap valamit vissza elveszített önmagából. Megfigyeltem, hogy mily sebesen tudnak a mieink regenerálódni. Megingásuk olykor csak tlzedmásodpercekben mérhető. Tűzi is hat-hét percen belül összeszedi magát. Cigarettára gyújt. S kinn idözget egy darabig. Néha a legtöményebb filmközvetítés alatt kikapcsolja a készüléket. Ilyenkor a világegyetem jöhet púpnak. Feláll. Lassan kinyújtózik. Akadozón indul. De tudom: legszívesebben szuperszonikus repülőgéppé változna. Arra gondolok, nagy baj van, mert most már nincs az a mikulás, aki megállíthatná. A söntésbe lódul, de mondja, hogy ma még visszatér. Ha a főnök úr keresi, hát csak annyit, hogy tűnjön a francba... Atsiet a Központi téren, mert a presszót nem neki szabták. Nekidől Részeges Zsófia pultjának, és teletankolja'magát. Tévednénk, ha azt állítanánk, hogy Tűzi az italozás bajnoka. Röviddel záróra után visz- szaevez a fűtőházba. A szemel csukódnak le. Aludni, hagyjatok aludni..., nyöszörög csendeskén. Mikor véget ér a műszak, hazavonszolja magát. De a következő reggel már elsőként érkezik a kimérésbe. S most már intenzívebben í>énik 8 poharakkal. így folytatódik hat teljes napon át. Rövid, lopott alvásokkal. Vasárnap reggel már alig áll a lábán. Tűzi ma nem dolgozik, ordl- bálja. Tűzi beteg. Tüzit kikezdte a rosszseb. Tűzi megy a főnök után. Tűzi: nem dolgozik. Tűzi: delirium tremensben szenved. Maga sem tudja, hogy röhögjön-e vagy káromkodjon. Csak el, el innen ... Hónapokig csend van körülötte. Mintha a pia fellazította volna a lelkének Israkatalt. De idővel ismételten nem leli helyét. Túlzottan kicsi és sekély neki ez' a közeg. A hatalmas erejével, a felgyülemlett tudásával nem tud mit kézdenl. Különben is: születése óta pechszériája van. És nincs ama csoda, mely megmenthetné. Megmondanád végre, hogy mit jelent a,krosztóvlj pohód? A képemet az ablak felé fordítom. Érzem: államig csordul a derűm. Keresztút..., válaszolom. KERESZTÚT. Szívesen- egy szónoklatba kezdenék. Mondanám, nem kell tüskének látni a világot. Itt mindannyian egyazon „vasúti kocsiban“ veszteglünk. És a lefüggönyözött ablakon túli közegekről semmit sem tudunk. S magunkról, a szerepünkről sem sokat. Itt vagyunk. A dolgunkat végezzük. De mintha minden összeköttetésünk megszakadt volna a külvilággal. A függönyünk: a demllltarl- zált övezetünk. S elszigeteltségünkben nemigen tudjuk, hogy most haladiink-e, vagy mellékvágányra terelődünk. Igen. Krosztóvlj pohód. Igen: megtörténhet, hogy keresztút előtt állunk, s hogy egy teljes emberélet is csipetnyi ahhoz, semhogy elhatározhatnánk: hogyan tovább. A gyors alkalommal tetten érem őt. Lőtávolból figyelem. A G-Aruház kirakata előtt áll. Mikor a közelébe érek, látom, a nézése olyan intenzív, hogy szinte reccsen. A soron következő kiruccanásaim súgják: Tüzinek írógépre fáj a foga. Írógépre, vajon hány alkalommal áll meg az áruházak kirakatai előtt, áhítattal szemlélve a különféle alkalmatosságokat, míg megfogan benne az elhatározás, megvásárolja. Próbaként: vajon elfogadja-e a mézesmadzagot, a fűtőház mellékhelyiségébe hozom a főnök kivénhedt Trudlját. Pötyögtetek rajta néhány sort. Majd, mint aki a dolgát elvégezte, lódulok kifelé. Nem tévedtem. Tűzi ezen a napon szünetelteti a tv-nézést és az olvasást., A G-Magazln vezércikkét másolja. Estére mintha kicserélték volna. Mintha eltávolították volna testéből a hajdan félresikerült „varratok“ nyomait. A „buta tákolásokat“ akárha kivasalták volna... Ez a NAP jót tett a szervezetének. Harmadnap, mikor beállítok a rozoga Trudival, Tűzi már a régi. Cir- kalmasan káromkodik. Azt mondja, mit hülyéskedem itt. Ez egy fűtőház mellékhelyisége és nem Irodaszoba. Szinte örömet lelek abban, hogy ismerem már vágyainak céltábláját. Lódulhat. Hajszolhatja magát a szellemi kátyúkba. Az irányzékom makulátlan. Elkotródlk a szénpiramisok mögé. Én meg már húzom is a csíkot; megyek a telefonhoz, és felcsengetem a pressvárl légikikötőt. A bukaresti járatot kérdezem, kisasszony ... írom körül a dolgokat. Igen, a bukaresti járatot... A túloldalról azt hummogják, hogy tizennégy negyven- kettőkor Indul a bukaresti járat gépmadara. S ha jól számolom, ez a tizennégy negyvenkettes tizennégynegy- venkllencre éri el Örvösgúnyárd légterét. Egy kis csel. A szénhalmok mögött állok. A nadrágommal manipulálok, mindőn a Jakovlev-gép feneszép zúgással betör az ózonunkba. Tűzi a szemével kíséri. Egészen a látóhatárig. Érzem: a tudata teljes mezőnye a repülőgépért siklik, az ember a repülés TÉNYÉRE, az utazásra, a KÓRBÓL való kilépésre 'gondol. Május végén, mikor a főnök úr és a becses családja az évi szabadságot Délkelet-Európában tölti. Tűzi ismételten a tv-készülékbe fojtja a szót, pedig valaki megjegyzi, hogy piszok jó műsor lesz. A klassz Garry Cooper vagy kicsoda lép a színre, a nők bálványa, aki a popzenéhez élő csirkéket és kígyókat szakít ketté, vagy marhabeleket hajigái a közönség

soraiba. Jó, hogy más dolgotok nincsen, dörren Tűzi. Majd szinte a személyének mondja: Még hogy ebben a világban nincsenek urak... A fönökék, bezzeg, mehetnek a Balkánra, mi meg itt rogyadozzunk a fűtöház csarnokában. E- melem reá a nézésemet. A szemeim csak kapaszkodnak, gyürkőznek mind feljebb: Ugyan, öregem ... Ha nem innátok el a pénzeteket, ti is mehetnétek ... de ti... Hess ... Ehhez aztán értetek ... Ilyenkor meg folyik a lé ... persze, nincs igazam. A részigazság még nem igazság. Mert; ki oktatott bennünket arra, hogy a garast rakjuk félre, és évente aztán egyszer a VILÁGOT láthatjuk ÉLŐKÉPEKBEN? Ki szólt akár egyetlen érett szót is az érdekünkben? A vendéglátóipar gombamód e- meltette ,,hivatalait“. A pénzedet itt Is elverheted, és legalább békében vagy. Persze, Tűzi más fittyfene. Meg mindannyian egy kicsit mások vagyunk. Gondolom, azért van globalitás törvénye vagy valamiféle általánossági törvényszerűség is. Elképzelhető, hogy ami most bosszantóan távolinak tűnik, egy idő után színre vihető lesz. Természetesen, akkorra már mi sem leszünk fiatalok. Tűzi sem lesz huszonkilenc, mint éppen most. A böhöm nagy nyugalmát is elveszíti. Azt az agyoncsicsíjgatott, személyes békéjét, amely olykor valamiféle eszelős sirámba csap át. Tűzi fizimiskája sekélyebb lesz. Testének tartása bizonytalanabb. Csontjaiba mész gyülemlik. Most még dúsan tobzódó hajtiacseiben törik a fésű foga. Igen, a haja is gyengélkedik majd. És amit ma még káosznak érez, ami miatt kikapcsolja a tv-készüléket, a soros könyvet félreteszi, és lódul a kimérésbe vagy az udvarra a szénkárpátok mögé. És várja a balkáni gép feltűnését. A Bukarest — Szófia járatot... Vagy liff-laff, a behemót ember az utcákat járja, a kirakatokat bámulja, vásárol egy hangfelvevőgépet, a saját hangját rájátssza, afféle szellemi önkielégülés, kis ingadozás a magasfeszültségen, nem sok haszonnal jár, annál több bűntudattal. Vagy felszáll a pressvárl buszjáratra. Megkeresi a Központi Könyvtár épületét. De csak benyit, s már fordul kifelé. Ki látott olyat, hogy a könyvtárban nincsenek könyvek? Leg-' alábbis megesküdne rá, hogy könyvet ö bizony nem látott. A visszhangzó csarnokok. A mennyezetig magasodó szekrényekkel. Marad tehát a soros söröző. A kézzel fogható valóság megjelenésében. Így múlnak el a laputulajdonságú évek. Júliusok és augusztusok, szeptemberek és januárok ... Ami ma még sarcolja a napjait. Idővel már nem Jelentkezik, óriás alkata majd hígul. Vizezett folyadékká lesz. így változunk meg mindannyian az örvösgúnyárd! fűNagy Zoltán illusztrációja

Vajkai Miklós

KLAUNOK

tőházak árnyékában. És ekkor, tán húsz, huszonöt évmúlva Tűzi váratlanul iszonyatos mennyiségű pénzhez jut. Mondjuk Argentínából vagy Ausztráliából vagy a Távol-Keletről nem kevesebb, mint kétmilliót örököl. Szóval ez az erőteljes ember — becsületes nevén: B. István — életének alkonyat előtti órácskájában megkapja azt, amire mindeddig vágyott. Villát vásárol? Dehogy, Majd épít. Ó maga furikázza hozzá az épületanyagot. Az ő* csákánya, kalapácsa, fejszéje dolgozlak majd á legszor- galmasabban. Az enyém lesz, az enyém, tehát ez a perspektíva .,. Két kemény esztendő után áll a vércselábon forgó ember-karám. Életében ennyit még nem dolgozott. És lám ... All élete fő müve, Igaz, a lóvét Carlo Domonkosi küldte. Ki is ez a Carlo Domonkosi? A jónehézség tudja. Egyre megy. A villa a; fontos. Az asszony úgy is küldött köszönő táviratot. S ha marad még dohány, kétszázezrével feltétlenül elosztja a gyermekei közt. A mélytudatának zárkájából a hajdani vágyai Ismételten előblzseregnek. A sors eleget taszigál- ta őt. S most mégis az Időből ide sajgó óhajai elevenednek meg. Amíg a főnök közöttük volt, nyaranta a Balkánra utazott. B. István meg kiült a szénrakások mögé, és á JAK-gép feltűnésére várt. ötvennyolc éves lesz. Rögvest betölti. És még nem ült repülőgépen. Krosztóvlj pohód, krosztóvlj pohód, KROSZTÖVIJ POHÓD. Keresztút. E ekkor már tudom, hogy mit ókumulált ki. Hozza ám magát a fűtőház csarnokában, és azt mondja majd: El kéne utazni. S én; Elutazni? Hová? Az álmunk' tartományába? S ő: Kuss. Te csak add a tippet. Jó. Spanyolország: bikaviadal... Tüzinek ez érdektelen. Mint ahogyan a brazíliai kupadöntő, a japán ipari" forradalom, a francia főváros is az. „Mondd csak. A főnök hová utazgatott?“ Elmosolyodom: A, csak ide a szomszédba. Romániába, Bulgáriába, Törökországba. Rágja a cigarettavéget. Hetek múlnak el. Mikor elhatározza, hogy ütött az utazás órája, engem kér meg, hogy a hivatalos ügyintézésnél segédkezzem. És egy napon valóban felszáll a tizennégy negyvenkettes járatra. D§ éppen nem lesz rózsás kedvében, mert elvették tőle a bőröndjét, és a csomagtérbe helyezték. Az ő bőröndjét vették el. Ezek a semmirekellők. A bőröndöt. Ha elvész a cucca, az asszony kitér a hitéből. És emiatt képtelen lazítani. Nem is érzi a légörvények közt hánykódó gépet. A pilóta hangját sem hallja. A légipincérnő szívélyessége is lemállik róla. A pénz nem elég, hogy a világ szlvárványkapuja megnyilatkozzék neki. A PÉN2 nem segíti öt. Hiába megy el. Hiába utazik el. Nem lesz egy pillanata, midőn éppen nem ővele és pitiáner ügyeivel foglalatoskodnának Addi-addlg mace- rálják a személyét az emberfalka „reflektorai“, hogy végül is bűntudata támadd Elutazni? Ejh, de jó lenne azt mondanom: Ne utazz el. Ne lépj ki alaphelyzetedből. Mert így jó. Lásd, mi sem megyünk el Innen. ITT KELL MARADNUNK A fOtöhAz Árnyékában. Szerencsére még sok-sok időt töltünk majd együtt. S addig csupán egy alkalommal lépjük át a megyehatárt, amikor is a rossebházl kazángyárat látogatjuk meg. S Tűzi majd kibéleli bukszáját pénzzel. És Rossebházára érve három pár szűrcsizmát, huszonnégy pár bakancstalpat és egy tucatnyi cipőfűzőt vásárol, s aztán csak gubbaszt, a vasúti utasellátóban, és rendületlenül önti magába a sört. Mintha csak ez lehetne élete alfája és ómegája.

(1985j;