Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-02-04 / 5. szám
É I Új ifjúság 5] Az első — nyugodt — angliai élszakám és a bőséges, angolos villás- reggeli után Jó erőben vágtam neki London „felfedezésének“. Turistatérképembe még este bejelöltem azokat a helyeket, amelyeket meg akartam Ismerni a csaknem kétezer éves városban. Ha mindenhova, főleg időhiány miatt, nem is jutottam el, „mindentudó“ térképem sok szép és érdekes helyre elvezetett. Európa első földalatti vasútján inkább csak kíváncsiságból utaztam néhány állomást a híres Oxford Streetlg, innen már a londoni városképhez tartozó emeletes autóbuszon tettem meg az utat a város legismertebb terére, a Trafalgar Square-ra. A Trafalgar téren A Trafalgar tér és a közepén levő Nelson-emlékoszlop az angolok nagy tengeri győzelmét hirdeti. Horatio Nelson, akinek a „haza“ megmentő- Je“ nevet adományozták, 1805-ben Tra- falgarnál legyőzte az Angol meghódítására indított hatalmas francia-spanyol hadi flottát. Érdekes, hogy a legnagyobb angol admirális háromszoros életnagyságú szobra háttal áll dicsősége színhelyének, a tengernek. A rossz nyelvek szerint a 44 méter magas oszlopon álló Nelson-szobor bronzszeme a tenger helyett egykori kedvesének. Lady Hamiltonnak a palotáját vigyázza. A- kárcsak a velencei Szent Márk téren. Itt is rengeteg a szelíd galamb, amelyek azonban tolakodóbbak az ottaniaknál, mert hasztalan volt a rlaszt- gatás, még az aszfaltrajzolók képeit is minduntalan ellepték. A London szívének nevezett Trafalgar térről a hatalmas város minden pontja könnyen elérhető.. Ott- -tartózkodásomkor azonban mindvégig zavart, hogy a Járművek az útnak nem a Jobb, hanem a bal oldalán közlekednek, vagyis nem a Jobbkéz-, hanem a balkéz-szabály érvényesül még mindig az angliai közlekedésben. Egy kis séta A Trafalgar térről azonban Jármű nélkül, rövid gyaloglás után is eljutottam a Viktória királynő-emlékműhöz, amely a túldíszítettség érzetét keltette bennem. Furcsának tartottam, hogy az álló Nelson a tengernek, a ülő Viktória királynő pedig rezidenciájának, a Buckingham- palotának fordított hátat. Az emlékműtől egy kis séta után kijutottam a Piccadilly Clrcusra, amelynek e- gyébként nincsen semmi köze a cirkuszhoz, mert magyarra fordítva körteret Jelent. Az üzletekkel és reklámokkal körülvett óriási tér közepén levő szökökútból emelkedik a magasba a „nyilazó“ Erosz szobra. Környékén főleg a fiatalok, közöttük punk- rockosok és más hasonló topis alakok adnak találkát egymásnak. A Soho A tér szomszédságában elterülő Soho nevű városrész — a beavatottak szerint főleg éjjel — még ,,látványosabb“ képet nyújt, mint a Erosz- szobor környéke. Én nappal gyalogoltam végig, és a reklámokból, az úgynevezett sex-shopok kirakataiból Is megállapíthattam, hogy valóban a könnyű szórakozást keresők, a ka- landvágyók városnegyede. A helyenként szűk és eléggé szemetes utcákon sok mindent láthat és — pénzének megfelelően — megvásárolhat az érdeklődő A sző szoros értelmében van itt minden. Az egyik utcasarkon — egyebek között — még magyar feliratú és magyar ételeket kínáló vendéglőt is láttam Az Itteni piacon Is végigmentem, ahol az árukínálat és a vele Járó hangzavar, nyüzsgés az Isztambulban látott bazár hangulatával vetekedett. A Sohóban rengeteg a bevándorló, ez a sokfajta ember még Inkább változatossá, színessé teszi a városrészt, és sajátos arculatot kölcsönöz neki. A panoptikumban A Sohótól az Oxford Clrcuslg még elgyalogoltam, de innen már emeletes autóbusszal utaztam tovább. Az első megállóban sikerült magara felverekedni a tiszta levegőjű földszintről a dohányfüstös, de az élménygyűjtéshez és a tájékozódáshoz több lehetőséget kínáló emeletre. Annyira belefeledkeztem az elém táruló városképbe, hogy Jócskán túlutaztam a kitűzött célon, és csak jelentős időveszteség árán találtam meg Madame Tussaud viaszfigura-kiállítását. Ebben a világhírű panoptikumban megteklnthelOiONI BAKOIASOK Közöttük például a már említett — trafalgárl tengeri ütközetet is. , Az épület pincéjében rendezték be a borzalmak termét. Életemben már sok szörnyűséget láttam, de Itt, a történelem és a kriminalisztika leg- hlrhedtebb gyilkosai között magam is megborzongtam. A planetáriumban az égitestek mozgását bemutató régi és korszerű eszközöket, és a soron levő látványos programot már végig sem néztem, mert még Idejében el akartam Jutni a Towerbe. Történelmi falak között tő az elmúlt Idők, 'de főleg korunk minden híres vagy hírhedt emberének életnagyságú, viaszból készített szobra. A hasonlóság olyan nagy, hogy valóban azt éreztem, élő emberekkel állok szemben, A gyűjteményt állandóan gyarapítják és cserélik. Állítólag Nixon szobrát már az emlékezetesen botrányos bukását követő napon bevitték a panoptikum raktárába. A bejárathoz közeli — tükrös — teremben megfér egymás mellett a meggyilkolt John Kennedy, az elhunyt Szukarno, Churchill, Mao Cetung, az élő János Károly spanyol király, a Jelenlegi pápa és sok más nevezetes ember viaszszobra. Közvetlenül az előző terem mellett az angol királyi család tagjai és a régi angol uralkodók nevezetesebbjel tekinthetők meg. Közülük Vili. Henrik egész sarkot foglal el egy kisebb háremnyi feleségeivel. A további helyiségekben híres írók, színészek, képzőművészek, sportolók szobrai láthatók. Más termekben viszont viaszszobrokkal benépesített életképeket, történelmi eseménysorozatokat láttam. Ideérve az egyik szörnyűségből a másikba csöppentem, mert a Tower Anglia történelmének legrett'eget- tebb várrendszere. A Temze partján, alacsony dombon húzódó Towert a város erődjeként már a 11. században kezdték építeni, amelyhez később hozzáépüli a királyi palota, templomok és még sok más — különböző rendeltetésű — melléképület. Itt volt az angol királyok kincstára és hosz- szú Időn át Ide zárták be s végezték ki az államfoglyokat is. A pénztár előtt olyan hosszú sor állt, hogy azt hittem, be sem jutok. De a nagy Idegenforgalomhoz hozzá- edződött jegykiadók ügyesen dolgoztak, és a vártnál gyorsabban kerültem a medvebőr kucsmás őrök által vigyázott főbejárat elé. A volt királyi palota előtti térségen szelíd hollók sétálgattak méltóságteljesen. Az Itteniek azt állítják, hogy atníg a hollók nem hagyják el a Towert, az angol birodalmat nem dönti meg senki. Ezért nagy becsben tartják őket, és a Tower hollói valóban olyan magabiztosan viselkednek, mintha ezt tudnák is. A belső forgalmat az úgynevezett Beeafeaterek, a középkori ruhákba öltözött, nyugalmazott gárdattsztek 1- rányltják, akik közül — ahogy láttam — többen a tolmács és az idegenvezető szerepét is betöltötték. Már rögtön az elején — a folyamatosság kedvéért — túl akartam esni a komorabb látnivalókon. Ezért — a prospektus alapján — először a Harang-tornyot kerestem fel, amely az angol uralkodók rangos foglyainak a slralomháza volt. A ..gáláns“ VIII. Henrik azonban nem Ide. hanem a Tower területén levő külön házacskákba záratta be halálra ítélt feleségeit. Innen a szomszédos Véres-toronyba mentem, ahol az egykori halálra 1- télteket kivégezték. Ha már a szörnyűségekkel kezdtem, meg kell említenem, hogy van a Towerban egy másik vesztőhely is. A vérpad egy lánccal körülkerített, kis négyszögletes térség közepén van. A New Armouries elnevezésű épü-^ lettömbben helyezték el a fegyvertárat. A fegyverek kedvelői kigyönyörködhetik magukat, mert a legrégebbiektől a legújabbakig — szerte a világon használt — mindenféle ölöszer- számot láthatnak Itt. Az életnagyságú és korhű viseletbe öltöztetett, feífegy- verzett „viaszharcosok“ azonban — úgy láttam — a szemlélők többségében ellenkező érzést váltottak ki. Meglepetésemre a királyi korona- ékszerekhez vezető bejárat előtt megállítottak, mert belépőjegyet kellett váltanom. Hiába, a királyok — különkiadásokra tudják kényszeríteni a kispénzű turistákat Is, mert — Ingyen még csak meg sem mutatják gazdagságukat. Riasztóberendezésekkel ellátott, középkori egyenruhát viselő örök vigyázzák az üvegvitrinekben levő tömérdek ékszert és királyi koronát. Annyi itt a kincs, hogy az Ezeregyéjszaka mesevilágában éreztem magam. Láttam — többek között — a világhírű „Koh-1-Noor“ gyémántot és Viktória királynő koronáját Is, mintegy másfél méter széles, biztonsági zárakkal ellátott páncélajtón át hagytam el az egykori világbirodalom uralkodóinak kincstárát, majd egy u- tolsó körséta után a Towert is. Vissza a városközpontba Az emeletes firenzei hidakra emlékeztető — egyre ritkábban felnyitott — Tower Bridge hídfője előtt megtaláltam azt az autóbuszmegállót, a- honnan a Temzén áthaladva a város legforgalmasabb részére, a City közelébe Jutottam. Innen indultam el — lassan sétálva —, hogy lássam a fényreklámokkal telezsúfolt, vakítóan kivilágított belváros esti életét. Madame Tnssaud panoptiknmának „lakéi” PhDr. Párkány Antal Washingtonban fejezték be több mint egyhónapos békemenetüket azok a tüntetők, akik az utóbbi hetekben a közép-amerikai államokban rendeztek felvonulást, hogy követeljék a békés rendezést, a megbékélést. A 21 országból étkezett háromszáz békeharcos Panamában, Costa Ricában, Nicaraguában, Hondurasban, Salvadorban, Guatemalában tartott felvonulást. Több országban a helyi hatóságok nem engedélyezték tüntetésüket, sőt rendőri intézkedéseket foganatosítottak ellenük. Nicaraguában viszont a kormány képviselői minden támogatást megadtak ahhoz, hogy a felvonulást megrendezzék, még a veszélyeztetett körzetekben is. A menet résztvevői Mexikóban tiltakoztak a középamerikai elnyomás, a politikai gyilkosságok, a háborús veszély ellen. Washingtonban a tüntetők a vietnami háború amerikai halottainak emlékművénél tartottak gyűlést pénteken, hogy az áldozatok emlékének felidézésével figyelmeztessenek egy újabb véres háború veszélyére. A békemenet részvevőit Hilda Mason, a városi tanács tagja köszöntötte. Tiltakozó béke- orségat tartottak az amerikai külügyminisztérium előtt is. A békemenet részvevői jelentést készítettek a nica- raguai ellenforradalmáruk terrorjáról, kegyetlenkedéseiről,“ helyszíni tanúvallomások és bizonyítékok alapján. Jelentésüket el akarják juttatni Reagan amerikai elnöknek is. Pekingben aláírták az 1988. évre szóló szovjet-kínai árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást. löBS-ban a kétoldalú kereskedelem 15 százalékkal bővül, és meghaladja majd a hétmilliárd dollárt. Margaret Thatcher brit miniszterelnök a Westland- ügy részleteit tárgyaló igen viharos parlamenti ülésén tagadta, hogy személyes felelősség terhelné őt, s alárendeltjeit hibáztatta a történtekért. Egyebek között azt állította, semmit sem tudott arról, hogy a kereskedelmi és ipari minisztérium a kormányhivatal két vezető titkárának tudtával részleteket közölt a sajtóval a Westland-üggyel kapcsolatos bizalmas kormánydokumentumokból, mégpedig azzal a céllal, hogy lejárassák He- seltine hadügyminisztert. Leon Brittan, az említett minisztérium vezetője január elején adott utasítást a bizalmas dokumentum nyilvánosságra hozatalára. Ez hozzájárult ahhoz, hogy Hesel- tine lemondott. Országunk társadalma és gazdasága számára az idei esztendő és a következő é- vek nem lesznek könnyűek, mert nagyok a kötelezettségeink külföldi hitelezőinkkel szemben — jelentette ki Branko Mikulics, a jugoszláv államelnökség tagja. Jelenleg az a legfontosabb, hogy feltartóztassuk, majd pedig kedvező irányba fordítsuk a negatív gazdasági folyamatokat. Ezt gazdasági szabályozókkal érhetjük el. A Jobb és termelékenyebb munka végett a- zonban gazdasági kényszerre is szükség lehet. Ahol a gazdasági ösztönzés révén nem tudunk jobb, termelékenyebb és ésszerűbb munkát végeztetni, ott az ilyen munka elérését szolgáló intézkedéseknek kényszert is tartalmazniuk kell, mert e- gyébként lesznek olyanok, akik a legtermelékenyebben dolgozókat is visszahúzzák. A Tower Bridge
