Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-02-04 / 5. szám

É I Új ifjúság 5] Az első — nyugodt — angliai él­szakám és a bőséges, angolos villás- reggeli után Jó erőben vágtam neki London „felfedezésének“. Turistatérképembe még este beje­löltem azokat a helyeket, amelyeket meg akartam Ismerni a csaknem két­ezer éves városban. Ha mindenhova, főleg időhiány miatt, nem is jutot­tam el, „mindentudó“ térképem sok szép és érdekes helyre elvezetett. Eu­rópa első földalatti vasútján inkább csak kíváncsiságból utaztam néhány állomást a híres Oxford Streetlg, in­nen már a londoni városképhez tar­tozó emeletes autóbuszon tettem meg az utat a város legismertebb terére, a Trafalgar Square-ra. A Trafalgar téren A Trafalgar tér és a közepén levő Nelson-emlékoszlop az angolok nagy tengeri győzelmét hirdeti. Horatio Nelson, akinek a „haza“ megmentő- Je“ nevet adományozták, 1805-ben Tra- falgarnál legyőzte az Angol meghódí­tására indított hatalmas francia-spa­nyol hadi flottát. Érdekes, hogy a legnagyobb angol admirális háromszoros életnagyságú szobra háttal áll dicsősége színhelyé­nek, a tengernek. A rossz nyelvek szerint a 44 méter magas oszlopon álló Nelson-szobor bronzszeme a ten­ger helyett egykori kedvesének. Lady Hamiltonnak a palotáját vigyázza. A- kárcsak a velencei Szent Márk téren. Itt is rengeteg a szelíd galamb, ame­lyek azonban tolakodóbbak az otta­niaknál, mert hasztalan volt a rlaszt- gatás, még az aszfaltrajzolók képeit is minduntalan ellepték. A London szívének nevezett Tra­falgar térről a hatalmas város min­den pontja könnyen elérhető.. Ott- -tartózkodásomkor azonban mindvégig zavart, hogy a Járművek az útnak nem a Jobb, hanem a bal oldalán közlekednek, vagyis nem a Jobbkéz-, hanem a balkéz-szabály érvényesül még mindig az angliai közlekedésben. Egy kis séta A Trafalgar térről azonban Jármű nélkül, rövid gyaloglás után is el­jutottam a Viktória királynő-emlék­műhöz, amely a túldíszítettség érze­tét keltette bennem. Furcsának tar­tottam, hogy az álló Nelson a ten­gernek, a ülő Viktória királynő pe­dig rezidenciájának, a Buckingham- palotának fordított hátat. Az emlék­műtől egy kis séta után kijutottam a Piccadilly Clrcusra, amelynek e- gyébként nincsen semmi köze a cir­kuszhoz, mert magyarra fordítva kör­teret Jelent. Az üzletekkel és reklá­mokkal körülvett óriási tér közepén levő szökökútból emelkedik a magas­ba a „nyilazó“ Erosz szobra. Környé­kén főleg a fiatalok, közöttük punk- rockosok és más hasonló topis ala­kok adnak találkát egymásnak. A Soho A tér szomszédságában elterülő Soho nevű városrész — a beavatot­tak szerint főleg éjjel — még ,,látvá­nyosabb“ képet nyújt, mint a Erosz- szobor környéke. Én nappal gyalogol­tam végig, és a reklámokból, az úgy­nevezett sex-shopok kirakataiból Is megállapíthattam, hogy valóban a könnyű szórakozást keresők, a ka- landvágyók városnegyede. A helyen­ként szűk és eléggé szemetes utcá­kon sok mindent láthat és — pénzé­nek megfelelően — megvásárolhat az érdeklődő A sző szoros értelmében van itt minden. Az egyik utcasarkon — egyebek között — még magyar feliratú és magyar ételeket kínáló vendéglőt is láttam Az Itteni piacon Is végigmentem, ahol az árukínálat és a vele Járó hangzavar, nyüzsgés az Isztambulban látott bazár hangu­latával vetekedett. A Sohóban renge­teg a bevándorló, ez a sokfajta em­ber még Inkább változatossá, színessé teszi a városrészt, és sajátos arcu­latot kölcsönöz neki. A panoptikumban A Sohótól az Oxford Clrcuslg még elgyalogoltam, de innen már emeletes autóbusszal utaztam tovább. Az első megállóban sikerült magara felvere­kedni a tiszta levegőjű földszintről a dohányfüstös, de az élménygyűjtéshez és a tájékozódáshoz több lehetőséget kínáló emeletre. Annyira belefeled­keztem az elém táruló városképbe, hogy Jócskán túlutaztam a kitűzött célon, és csak jelentős időveszteség árán találtam meg Madame Tussaud viaszfigura-kiállítását. Ebben a vi­lághírű panoptikumban megteklnthe­lOiONI BAKOIASOK Közöttük például a már említett — trafalgárl tengeri ütközetet is. , Az épület pincéjében rendezték be a borzalmak termét. Életemben már sok szörnyűséget láttam, de Itt, a történelem és a kriminalisztika leg- hlrhedtebb gyilkosai között magam is megborzongtam. A planetáriumban az égitestek moz­gását bemutató régi és korszerű esz­közöket, és a soron levő látványos programot már végig sem néztem, mert még Idejében el akartam Jutni a Towerbe. Történelmi falak között tő az elmúlt Idők, 'de főleg korunk minden híres vagy hírhedt emberé­nek életnagyságú, viaszból készített szobra. A hasonlóság olyan nagy, hogy valóban azt éreztem, élő embe­rekkel állok szemben, A gyűjteményt állandóan gyarapítják és cserélik. Állítólag Nixon szobrát már az em­lékezetesen botrányos bukását köve­tő napon bevitték a panoptikum rak­tárába. A bejárathoz közeli — tükrös — teremben megfér egymás mellett a meggyilkolt John Kennedy, az el­hunyt Szukarno, Churchill, Mao Ce­tung, az élő János Károly spanyol ki­rály, a Jelenlegi pápa és sok más nevezetes ember viaszszobra. Közvetlenül az előző terem mellett az angol királyi család tagjai és a régi angol uralkodók nevezetesebbjel tekinthetők meg. Közülük Vili. Hen­rik egész sarkot foglal el egy kisebb háremnyi feleségeivel. A további he­lyiségekben híres írók, színészek, kép­zőművészek, sportolók szobrai látha­tók. Más termekben viszont viasz­szobrokkal benépesített életképeket, történelmi eseménysorozatokat láttam. Ideérve az egyik szörnyűségből a másikba csöppentem, mert a Tower Anglia történelmének legrett'eget- tebb várrendszere. A Temze partján, alacsony dombon húzódó Towert a város erődjeként már a 11. század­ban kezdték építeni, amelyhez később hozzáépüli a királyi palota, templo­mok és még sok más — különböző rendeltetésű — melléképület. Itt volt az angol királyok kincstára és hosz- szú Időn át Ide zárták be s végezték ki az államfoglyokat is. A pénztár előtt olyan hosszú sor állt, hogy azt hittem, be sem jutok. De a nagy Idegenforgalomhoz hozzá- edződött jegykiadók ügyesen dolgoz­tak, és a vártnál gyorsabban kerül­tem a medvebőr kucsmás őrök ál­tal vigyázott főbejárat elé. A volt királyi palota előtti térségen szelíd hollók sétálgattak méltóságteljesen. Az Itteniek azt állítják, hogy atníg a hollók nem hagyják el a Towert, az angol birodalmat nem dönti meg sen­ki. Ezért nagy becsben tartják őket, és a Tower hollói valóban olyan ma­gabiztosan viselkednek, mintha ezt tudnák is. A belső forgalmat az úgynevezett Beeafeaterek, a középkori ruhákba öltözött, nyugalmazott gárdattsztek 1- rányltják, akik közül — ahogy lát­tam — többen a tolmács és az ide­genvezető szerepét is betöltötték. Már rögtön az elején — a folya­matosság kedvéért — túl akartam esni a komorabb látnivalókon. Ezért — a prospektus alapján — először a Harang-tornyot kerestem fel, amely az angol uralkodók rangos foglyai­nak a slralomháza volt. A ..gáláns“ VIII. Henrik azonban nem Ide. hanem a Tower területén levő külön házacs­kákba záratta be halálra ítélt fele­ségeit. Innen a szomszédos Véres-toronyba mentem, ahol az egykori halálra 1- télteket kivégezték. Ha már a ször­nyűségekkel kezdtem, meg kell em­lítenem, hogy van a Towerban egy másik vesztőhely is. A vérpad egy lánccal körülkerített, kis négyszögle­tes térség közepén van. A New Armouries elnevezésű épü-^ lettömbben helyezték el a fegyvertá­rat. A fegyverek kedvelői kigyönyör­ködhetik magukat, mert a legrégeb­biektől a legújabbakig — szerte a vi­lágon használt — mindenféle ölöszer- számot láthatnak Itt. Az életnagyságú és korhű viseletbe öltöztetett, feífegy- verzett „viaszharcosok“ azonban — úgy láttam — a szemlélők többségé­ben ellenkező érzést váltottak ki. Meglepetésemre a királyi korona- ékszerekhez vezető bejárat előtt meg­állítottak, mert belépőjegyet kellett váltanom. Hiába, a királyok — kü­lönkiadásokra tudják kényszeríteni a kispénzű turistákat Is, mert — In­gyen még csak meg sem mutatják gazdagságukat. Riasztóberendezésekkel ellátott, középkori egyenruhát viselő örök vigyázzák az üvegvitrinekben le­vő tömérdek ékszert és királyi koro­nát. Annyi itt a kincs, hogy az Ezer­egyéjszaka mesevilágában éreztem magam. Láttam — többek között — a világhírű „Koh-1-Noor“ gyémántot és Viktória királynő koronáját Is, mintegy másfél méter széles, bizton­sági zárakkal ellátott páncélajtón át hagytam el az egykori világbirodalom uralkodóinak kincstárát, majd egy u- tolsó körséta után a Towert is. Vissza a városközpontba Az emeletes firenzei hidakra emlé­keztető — egyre ritkábban felnyitott — Tower Bridge hídfője előtt megta­láltam azt az autóbuszmegállót, a- honnan a Temzén áthaladva a város legforgalmasabb részére, a City kö­zelébe Jutottam. Innen indultam el — lassan sétálva —, hogy lássam a fényreklámokkal telezsúfolt, vakítóan kivilágított belváros esti életét. Madame Tnssaud panoptiknmának „lakéi” PhDr. Párkány Antal Washingtonban fejezték be több mint egyhónapos békemenetüket azok a tün­tetők, akik az utóbbi hetek­ben a közép-amerikai álla­mokban rendeztek felvonu­lást, hogy követeljék a bé­kés rendezést, a megbéké­lést. A 21 országból étkezett háromszáz békeharcos Pa­namában, Costa Ricában, Ni­caraguában, Hondurasban, Salvadorban, Guatemalában tartott felvonulást. Több or­szágban a helyi hatóságok nem engedélyezték tünteté­süket, sőt rendőri intézke­déseket foganatosítottak el­lenük. Nicaraguában viszont a kormány képviselői min­den támogatást megadtak ahhoz, hogy a felvonulást megrendezzék, még a veszé­lyeztetett körzetekben is. A menet résztvevői Mexikó­ban tiltakoztak a közép­amerikai elnyomás, a poli­tikai gyilkosságok, a hábo­rús veszély ellen. Washingtonban a tüntetők a vietnami háború amerikai halottainak emlékművénél tartottak gyűlést pénteken, hogy az áldozatok emléké­nek felidézésével figyelmez­tessenek egy újabb véres háború veszélyére. A béke­menet részvevőit Hilda Ma­son, a városi tanács tagja köszöntötte. Tiltakozó béke- orségat tartottak az ameri­kai külügyminisztérium előtt is. A békemenet részvevői jelentést készítettek a nica- raguai ellenforradalmáruk terrorjáról, kegyetlenkedé­seiről,“ helyszíni tanúvallo­mások és bizonyítékok alap­ján. Jelentésüket el akarják juttatni Reagan amerikai el­nöknek is. Pekingben aláírták az 1988. évre szóló szovjet-kínai áru­csere-forgalmi és fizetési megállapodást. löBS-ban a kétoldalú kereskedelem 15 százalékkal bővül, és meg­haladja majd a hétmilliárd dollárt. Margaret Thatcher brit miniszterelnök a Westland- ügy részleteit tárgyaló igen viharos parlamenti ülésén tagadta, hogy személyes fe­lelősség terhelné őt, s alá­rendeltjeit hibáztatta a tör­téntekért. Egyebek között azt állította, semmit sem tu­dott arról, hogy a kereske­delmi és ipari minisztérium a kormányhivatal két veze­tő titkárának tudtával rész­leteket közölt a sajtóval a Westland-üggyel kapcsolatos bizalmas kormánydokumen­tumokból, mégpedig azzal a céllal, hogy lejárassák He- seltine hadügyminisztert. Leon Brittan, az említett mi­nisztérium vezetője január elején adott utasítást a bi­zalmas dokumentum nyilvá­nosságra hozatalára. Ez hoz­zájárult ahhoz, hogy Hesel- tine lemondott. Országunk társadalma és gazdasága számára az idei esztendő és a következő é- vek nem lesznek könnyűek, mert nagyok a kötelezett­ségeink külföldi hitelező­inkkel szemben — jelentette ki Branko Mikulics, a ju­goszláv államelnökség tag­ja. Jelenleg az a legfonto­sabb, hogy feltartóztassuk, majd pedig kedvező irányba fordítsuk a negatív gazda­sági folyamatokat. Ezt gaz­dasági szabályozókkal ér­hetjük el. A Jobb és terme­lékenyebb munka végett a- zonban gazdasági kényszer­re is szükség lehet. Ahol a gazdasági ösztönzés révén nem tudunk jobb, termelé­kenyebb és ésszerűbb mun­kát végeztetni, ott az ilyen munka elérését szolgáló in­tézkedéseknek kényszert is tartalmazniuk kell, mert e- gyébként lesznek olyanok, akik a legtermelékenyebben dolgozókat is visszahúzzák. A Tower Bridge

Next

/
Thumbnails
Contents