Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-02-04 / 5. szám
XXXrV. évfolyam 1986. február i. Ara 1,— Kél 5 DÉNES GYÖRGY: HISZEK A HITÉEN Ojjászülnl magam én már riem fogom, elaggnak bennem istenek, csodák, de hiszem még a lélek szándékát. Hiszek a hitben s kibélelem a szörnyű árvaságot, megreped a csend, ha megtörve, de emberül kiáltok. A halálban is az életet hiszem, a folytatást nemekben és fajokban, melyek a látható világot benépesítik egyre jobban. Hiszek az Ifjúságban, akik megélik, amit én is megéltem egykoron, akik megosztoznak kenyéren és boron, s így lesznek emberré egészen. AZ ELKÖTELEZEn DAL ÜNNEPE ELÉ Fiatalság, zeneszeretet, társadalmi elkötelezettség — valahogy így lehetne Jellemezni azt az ötszáznál több fiatal öntevékeny művészt, akik tizennegyedszer találkoznak február 6—9-e között a Politikai Dalok Szlovákiai Fesztiválján Martinban. A város Ismét megfiatalodik, és egy emberként él majd együtt a zenészekkel, énekesekkel. Erre már most Is van bizonyíték, hiszen a három hangversenyre, amelyeket a martini sportcsarnokban tartanak, elkelt minden Jegy. Persze nem csak ötszáz-valahányan vannak azok, akik tevékenyen részt vesznek az aiigazsált popzene művelésében, alkotásában. A fesztivált járási, majd kerületi versenyek előzték meg, s csak a legjobbakat érte az a megtiszteltetés, hogy összemérhetik tudásukat Martinban a fesztivál nagy- díjáért. összesen huszonnégy együttes és tizenkilenc szólista mutatkozik be a sportcsarnok színpadán. A szerzői versenyben tizenhat szerzeményt találtak országos versenyhez méltó színvonalúnak. Vajon milyen lesz az idei fesztivál? Válaszért Marian Párkányihoz, a SZÍSZ SZKB titkárához, a fesztiválblzottság elnökéhez fordultunk: — A SZISZ SZKB a fesztivált szövetségünk egyik legfontosabb kulturális megmozdulásának tekinti. Hiszen ebben a műfajban talál egymásra a fiatalok zenekedvelése a társadalmi elkötelezettséggel. A Szlovákiai Központi Bizottság, hogy irányt szabjon az alkotásoknak, levéllel fordult a fiatal művészekhez, Idén három fontos politikai esemény tanúi vagyunk. Ezek a CSKP megalakulásának 65. évfordulója, a XVII. pártkongresszus és a nemzetközi békeév. A figyelmet ezekre az eseményekre kívántuk irányítani. Az előzetes felmérések a járási és kerületi versenyeken azt jelzik, hogy ez sikerült is. Ami a fesztivál művészi színvonalát illeti, ennek megítélésére a szakmai zsűri lesz illetékes, ás bár nem szeretnék a dolgok elébe vágni, személyes véleményem az, hogy nem lesz okunk a szégyenkezésre. -hrAllö Értekezlet Valahol olvastam, hogy az egylfi intézmény vezetője elrendelte: ürítsék ki a tanácstermeket, és ezután csak álló értekezleteket szabad tartani. így kívánja a vezetés elérni, hogy a tanácskozáson ne fecsegjenek fölöslegesen, Időrabolóan az intézet munkatársai. Kissé bizarr, de nem rossz ötlet! Legalábbis — bizonyos esetekben — nem ártana nálunk is alkalmazni.,KI ne tapasztalta volna már, hogy egy-egy értekezleten sok a fölösleges fecsegés, az időhúzás, a mellébeszélés. Nem is olyan régen reggel 9 órától, délután 5 óráig ültem egy értekezleten — ebédszünet nélkül —, akkor felkeltem és „kivonultam“. Talán mondanom sem kell, hogy a tanácskozás tovább folytatódott, máig sem tudom, meddig tartott, mikor ért véget. Nem becsülöm le a tanácskozások fontosságát. Ezen az említett maratoni értekezleten is fontos dologról volt szó. De akik ott voltunk — valamennyien gyakorlott ér- tekezők — úgy ültünk le, hogy maximum 3—4 óra alatt végzünk. És egyesek még 8 óra eltelte után is mondták rendületlenül azt, amit már csak ők tartottak fontosnak; mindenki ásítozott már, mozgolódott,, a szomszédok egymással beszélgettek. Mire jó ez? És egyáltalán mire jók a 4—5—6 óráig tartó üzemi, vállalati értekezleték. A Központi Bizottság bármily országos, egész nemzetet érintő témát meg tud tárgyalni 1—2 nap alatt. Bizonyos helyi tanácskozásokon 8—10; — vagy 50—100 ember — jelentéktelen vagy kis jelentőségű témákon — néha elrágódik órákig, napokig fölöslegesen, pazarolva a drága időt, . Nem tudom, ki hogy van vele, de én, aki a beosztásom miatt viszonylag sokat értekezem, úgy tapasztaltam, hogy a tanácskozásokon a fele vagy negyede idő alatt is el lehetne végezni u- gyanazt a munkát, ha nem volna „csatlakozom az előadóhoz“, „egyetértek az előttem szólóval“, „csak ki akarom e- gészíteni“, „csak meg akarom erősíteni“, „csak alá akarom, húzni“... És akkor, az önmagát mutogató locsl-fecsl megismétli azt, amit már elmondtak előtte többen is. Miért? Kit érdekel? Miért kell megismételni azt, ami már elhangzott, miért kell „csatlakozni“, „egyetérteni“ félórás fecsegéssel, amikor a „csatlakozást“, „egyetértést“ hallgatással vagy szavazáskor egy kézfelemeléssel is ki tehet fejezni?! Mire jó ez a fölösleges időpazarlás? Kiszámítottam, hogy életem folyamán, dolgoztam körülbelül 92160 munkaórát, és naponta átlagosan legalább 1 órát értekeztem4 Ez azt jelenti, hogy 40 munkaévből körülbelül 5 évet értekezleten töltöttem. Természetesen nem mindenki dolgozik hozzám hasonló munkakörben. De meggyőződésem, hogy a vezetők többsége naponta legalább egy órát értekezik és az évente 250— 300 óra. Valószínű, hogy van olyan vezető, aki még nálamnál is többet tölt .tanácstermekben, tárgyalóasztaloknál. Ha az értekezleten töltött Időnek legalább a felét meg tudnánk takarítani, akkor annyival több jutna például az emberekkel, a munkatársainkkal való foglalkozásra; vagy valami má? konkré- 1 tabb munkára. Tudom, hogy az értekezlet nem hiábavaló dolog. Á koH^ktív vezetés elen- ' gedhetetlen követelménye, hogy megbeszéljünk mindent,, amiben egyet kell ' értenünk, amiről közösen kell határoznunk. Csupán azt vitatom: kell-e ennyi ' idő bizonyos kérdések megbeszélésére, amennyit ráfordítunk? Azt szeretném, ha az értekezletek érdemi értekezletek lennének. Azt szeretném, ha egy téma megbeszélésekor ugyanúgy takarékoskodnánk a munkaidővel, mint ahogy csökkenteni igyekszünk a különböző munkafolyamatokra, munkadarabok elkészítésére fordított idői: is. Meggyőződésem, hogyha egy hivatali értekezleten állniuk kell a munkatársaknak, akkor nem fecsegnek fölöslegesen 3—4 óra hosszáig. Az általam említett maratoni értekezletet is be kellett volna fejezni 2—3 óra alatt. Gondqlkodjunk el ,legalább egy kicsit az időpazarláson. Hallgassuk meg azokat, akik okosat, hasznosat mondanak. ü. I.
