Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-01-28 / 4. szám
HjB^n KULCSÁR TIBOR ROVATA MESTER MARIA; olönös párbeszéd D élután háromkor egy fehér autó állt meg a ház előtt. Elegáns, középkorú férfi szállt ki belőle. Kimért léptekkel haladt végig a betonjárdán a veranda ajtajáig. Kövér macska heverészett a küszöb előtti lábtörlőn, élvezve a nyár végi napsütést. A férfi bekopogott. Kisvártatva egy szőke asszony nyitott ajtót, agyonmosott kék Ingruhában, ennek ellenére csinosnak hatott. Arca szép és napbarnított volt, szeme üdén csillogott. A férfi köszönt és elmosolyodott. Bár túl volt már a negyvenen, fogai épen és fehéren villantak ki a szájából. Kreol bőre, sötét haja és orra olaszos külsőt kölcsönzött neki. 'Az asszony barátságosan viszonozta a köszönést, és a nappaliba invitálta vendégét. Kávét főzött, mfg a férfi a könyveket nézegette. Pár perc múlva az asz- szony visszatért két csésze kávéval. — Térjünk a tárgyra! — mondta, míg leültek. — Telefonáltam, hogy látogasson meg, beszélni szeretnék önnel, és elfogadta a meghívásomat. Ez szép volt magától. Gondolom, sejti, miért hívattam. 'Ä férfi egykedvűen hallgatta az asz- szonyt, aki mintha nem várta volna, hogy az előbbi kérdésére válaszoljon, szinté levegővétel nélkül folytatta: — A húgom miatt szeretnék beszélni önnel. — Rendben van, hallgatom. — Előre bocsátom, hogy szókimondó vagyok, és a kényes dolgokról is nyíltan, köntörfalazás nélkül szeretek beszélni. Ezért ne lepődjön meg! Itt halkan felnevetett, de inkább csak azért, hogy némileg feloldja a feszültséget, amely két Idegen között a- karva-akaratlan is létrejön, ha kettesben maradnak. — Kimondom kereken; ellenzem a viszonyt, amelyet a húgommal folytat. Ez, ugye, természetes, hiszen ön nős, gyerekei vannak. Kati pedig nagyon fiatal egy ilyen szerelmi kapcsolatra. Más lányok még csak filmsztárokért rajonganak, vagy piától szerelmeket táplálnak, Kati pedig sexuálisan kötődik önhöz. — Kati szeret engem. Nem igaz, hogy mindössze szexuális kötődésről van szó, ez sokkal több — mondta heves tiltakozással a férfi. — Jól van, elhiszem. Szerelmes lehet magába, de ettől még nem kell rögtön ágyba bújni. — Ez ránk tartozik. Ez intim dolog. — Tudom, de Kati elmondta nekem. Ide figyeljen, anyánk, amikor tíz évvel ezelőtt meghalt, Kati még kicsi volt. Amikor férjhez mentem. Idehoztam, ebbe a házba, mert apánk megnősült, és Kati nem kedvelte a mostoháját. Nekem mindent elmond, azt is, hogy boldog ........ ... — Akkor miért áll a boldogsága útjába? — kiáltott fel ingerülten a férfi. — Azért, mert józanul gondolkodom. Kati egy csitri, az ön intelligenciája, érettsége vonzza őt, de ön mit szeret benne? Azt, hogy fiatalabb és karcsúbb, mint a felesége? Talán el akar válni, s feleségül akarja venni a húgomat? A férfi hallgatott. — Nem szól semmit, ugye? Tehát ilyen szándékról szó sincs. Csupán arról, hogy már unalmas a hitvesi ágy! Az idő tette azzá. Egy jó kalandban keresi a megoldást. Persze, elég egy másik, főleg, ha jóval fiatalabb, nem igaz? — Elég volt! — vágott a szavába a férfi. — Kicsoda ön, ítélőbíró vagy hangos lelkiismeret? Hogy gondolja^ hogy joga van minderre? Az asszony kissé elgondolkodott, talán érezte, hogy messzebbre ment a kelleténél. Nem akarta, hogy a beszélgetés veszekedéssé fajuljon. Ezért igyekezett, hogy nyugodt hangnemben folytassa a beszélgetést. — Ne haragudjon. De úgy gondolom, azért van minderre jogom, mert Kati a húgom. — Igen, a húga. de nem a gyermeke. Felnőtt, rég elmúlt tizennyolc éves. De ha a gyereke lenne, akkor sem tilthatná neki. Persze, magának gyereke nincs, ezért jó, hogy itt van a húga, helyette őt pátyolgatja! — fakadt ki a férfi. Már megbánta, amit mondott. A nő a vártnál érzékenyebben reagált az előbbi mondatokra. Fájdalmasan markolt a szívébe a valóság. Könnyeivel küszködve bement a belső szobába. A férfi átérezte a helyzet drámaiságát, jobbnak látta, ha távozik. Kisieteft, begyújtott, s gyorsan elhajtott a néptelen utcából. Fejében vadul kavarogtak a gondolatok. Zaklatott volt. Nemcsak az asszony miatt érzett bűntudatot, de azért is, amit voltaképpen már második éve folytat. Hányszor, de hányszor akart már Katival szakítani,^de a lány jókedve, fiatalsága és szépsége \bilincsben tartotta. Attól is félt, hogy megviseli őt, mármint Katit a szakítás. így kényelmes volt a helyzet. Tudta ő a lány nővérének szemrehányása nélkül is, hogy ez a viszony örökké nem tarthat. Bárhogy is fájlalta, elhatározta, hogy holnap beszélnie kell Katival. Határozottan, okosan. Nem, holnap, még semmi esetre sem.,, - Talán holnáptitán. - , IZSÁK ILDIKÓ: KÁPOSZTÁS KOCKA K özös udvarban éltek már vagy harminc éve. Hátukat a kegyetlenül múló idő egyforma görbére hajlította, arcuk ráncaiban megült az évtizedek alatt összegyűlt szomorúság és fájdalom. Töpörödött kis öregasszonyok voltak mind a ketten, viselték a sors korbácsütéseit, megtűrték egymást a két telket elválasztó kerteos- ke körül. Húsz éve is múlt talán, hogy nem szóltak egymáshoz. Egy hajdani összetűzés fojtotta torkukra a szót. S hogy mi történt akkor, húsz évvel ezelőtt? Ki tudná azt megmondani. Haragúk okát az emlékezetükre boruló jótékony köd takarta. Sorsuk hasonlósága sem hozott enyhülést egymás iránt. Éltek egymás mellett, egymás árnyékában. Mint két vad- V idegen. Pedig az öregkor alaposan kikezdte mindkettejük erejét, megtépázta egészségüket. Segítségre szoruló, gyenge bábok voltak. Egyikük gyermektelen lévén nem számíthatott gondos kezekre, melyek takarítják a lakást, mossák a szennyest; hálára, mely néha meleg ételekhez juttatná, j Másikuk felnevelt négy gyermeket. Gyermekei rég családapák, családanyák, szétszóródva élnek az országban. Munka után rohannak a kertbe, lakásért, kocsiért, bútorért hajtanak. Anyjuk csak karácsony estéjén jut eszükbe. Véletlen szerencse folytán mégis a- kadt egy asszonyka, aki a községi konyháról csekély térítés ellenében naponta ebédet hozott neki. Madárcslpe- getésnyl ebédje után bőven maradt a leveskéből, húsból, krumpliból estére is. Kis lelklismeret-furdalást érzett, a- mikor látta szomszédasszonyát, hogy reggelente csoszogva halad el ablaka előtt, szatyrában kifli, tej. Évek óta ilyen koszton él. Egyik nap az ételhordóból csodás illat csapott ki. Káposztás kocka! Édes illatú, gyönyörű négyzetecskékre metélt tészta. Megeszem az egészet! — határozta el az öregasszony. Mohón látott hozzá, a levest meg sem kóstolva élvezettel szurkálta villájára a négyzetecskéket. Micsoda íz! Csakhamar jóllakott, bele is fáradt az evésbe. A tésztából alig hiányzott. Evés után jöhet a pihenés — gon- 'dolta. Készülődni kezdett a délutáni lefekvéshez, s közben kinézett az ablakon. Látta, jól beborult. Kiment az udvarra körültekinteni. Ekkor pillantotta meg szomszédasszonyát, aki kiflit rágcsált az'alacsony sámlin ülve. Mintha vasmarok szorította volna össze torkát, szívét. Szemébe könny szökött. Meghatotta hirtelen támadt gondolata. Beszaladt a konyhába, előhúzta a gondosan elrejtett ételmaradékot, kilépett az ajtón, gondolkodás nélkül tartott szomszédasszonya felé. Közvetlen mellette megállt, szinte megtoppant a saját merészségétől, de visszaút már nem volt. Hang nem jött ki a torkán, szó nélkül nyújtotta a lábaskát. Szomszédasszonya szemében őszinte csodálkozást látott, az ő szemében pedig lassan gyűlni kezdtek a könnyek. Szomszédasszonya felemelte a lábas fedelét, és szinte egyszerre mondták ki a varázsszót: káposztás kocka. hirtelen lezúdilló zápor elől e- gyütt menekültek a konyhába. A nap már utolsó sugarait bocsátotta a földre az elvonuló felhők közül, amikor elköszöntek egymástól. A káposztától, cukortól ragacsos lábaska üresen árválkodott az asztalon. KOVÄCS KAMILL versei: Téli álom Belülről remegek a csendtől egyenként lehullanak a leveleim Mindegyiket megsiratom s visszagondolom őket ágaimra Lassacskán a mellemre ül a nyomasztóan fehér tél pedig még éretlen gyümölcsök munkálnak bennem s zöld hajtásaim készülnek kifakadni. ^ Békevágy Lepisáltam az apám koltjalt Remélem így végre berozsdásodnak LENGYEL ILONA versei: \ éiiasszonyok nyara A fiú, akibe valaha halálosan szerelmes voltam, negyvenéves, kilencvenöt kiló, ősz, nős, három gyermek apja. A szerelem, amibe még bele lehet halni, néhány órás, valószínűtlen, mint a szeptember végi kánikula, reménytelen. Variációk temara í. Csordultig vagyok veled. A tehertől Iszonyatosan szenvedek. Próbállak száműzni magamból, s rettegek, hogy sikerül. II. Csordultig voltam veled. Mióta magamból száműztelek, ♦ nem szenvedek. Rettenetes, hogy sikerült III. Csordultig' voltam veled. Száműztem Iszonyatos terhemet Szabad vagyok, s fáj, hogy nem szenvedek. Csak ennyi Kezdődhet hát a visszaszámlálás az utolsó, megmásíthatatlan konzekvenciáig? Pedig tudni akartam mindent, s hittem, akadály nem számít, fejjel a falnak, ha kell. Á sorsfordulók és mérföldkövek * évfordulókká szelídültek. Szokványhelyzetek, szokványmegoldások úgy nehezednek rám, mint az átok. Túl józan vagyok az ünnepekhez, és túl felelőtlen a hétköznapokhoz. Felüdülést már csak az adok — nem kapok, kapok — nem adok egyetemes társasjáték hoz. Ez volna hát a minden! .Valóban csak ennyi? Sylvia; Levele hemzseg ff Kefyeslrásl hibáktól. Ha frnl szándékozik. legelfiször Is a legalapvetőbb helyesírási tudnivalókat kell elsajátítania. H. M. L.: Rövid versprőbálkozásal nem éretek a közlésre, írásai csupán töredékek, ötlet- szilánkok. Egyelőre nem biztatjuk. Sz. M.: Próbálkozásainak le.gnagyobb erénye az őszinteség. Érzései, gondolatai kiforratlanok, megformálásuk kezdetleges. „Lehet, hogy verseimben sok lesz a hiba, de az olvasás öröméről nem mondok le akkor sem“ — írja. Elhatározását csak helyeselhetjük. 0. T.: Múltkori sikeres próbálkozása után újabb verselt kidolgozatlanabbaknak, felületesebbeknek érezzük. Vannak bennük szép sorok, eredeti megfogalmazások', de sok a közhely, a pontatlanság, pongyolaság. Ez különösen a Kegyetlen Játék című versében figyelhető meg, de a többiben Is előfordul. írásait több önkritikával, nagyobb felelősséggel bírálja felül. Gondolat; Prózai frásat után meglepetéssel olvastuk verselt. Kár, hogy csak kettőt küldött, a levelében felsoroltakat Is várjuk. Két rövid verse közül a második a jobb, alkalom- adtán közöljük. Mindenesetre a prózát se hagyja abba. Andrl; Próbálkozásai közül az Anya újra él című elbeszélése tetszett, ''annak ellenére, hogy közlésre nem érett. A Jövőben fordítson több figyelmet a bősök Jellemzésére s az írás szerkezetére egyaránt. Az Őszinte sző cfmfl frása Jóval gyengébb. Jóformán csak a cselekmény elmondására szorítkozik. Tanuljon, olvasson, s Idővel Jelentkezzen. F. F.; Hat kebüldött verse közül a Kavicsok között című a legklérleltebb, a többi egyenetlen. Az „Érted én“ című kissé érzelgős hang-, vétele, akárcsak a „Vártuk a Messiást“ című. Ennek a versszakkezdő refrénje Is akarva- akaratlan hozzájárul ehhez. Öt vers; öt verse közül egyet választottunk ki közlésre. A többi nem üti meg a közölhetőség színvonalát. A Benyomásaim és a civilizáció című versekben túl sok a közhely, a ' nem versbe kívánkozó megfogalmazás. A Ha én festőművész lennék című verse részleteiben ■ . M sokkal Jobb, de összességében egyenetlen, kidolgozatlan. Próbálkozzon meg a vers átdolgozáséval, s küldjön újabbakat Is. T. A.; Versel kivétel nélkül gyermekversek, de nem csupán ezért nem tudunk velük mit kezdeni. Nagyon kezdetlegesek, gyenge próbálkozások, tele helyesírási és stilisztikai hibákkal, nem közölhetők. Sugár: Terjedelmes küldeményéből két prózai írása Jobban tetszett a verseknél, a másodikat alkalomadtán közöljük. Igaza van, hogy egyik-másik írásához sokkal több türelemre, s ezt már ml tesszük hozzá, önfegyelemre, Igényesebb mércére lenne szüksége.
