Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-28 / 4. szám

hegymászöbarAtsAg

Két évvel ezelőtt összetalálkozott négy természetbarát, akik már akkor is szabadidejük nagy részét a hegymászásnak szemelték. A négy fiú programja között szerepelt a Rysy nfegmászása Is, s itt kötődött ez az Immár több mint két éve tartó barátság. Azóta elég gyakran találkoznak a Jó barátok, hogy kezdő amatőrökként újabb magaslatokat győzzenek le. Az a mondás: egységben az erő! — a négy fiúra Igencsak ráillik, mert a kitartás, amelyre ennél a sportnál nagy szükség van, csak egymás buzdításával válhatott eredményessé.

Kovács Imre, Seregi Vilmos, Fajda Alfréd és Fehér Ferenc meghívtak egyik megbeszélésükre.

— Ne hidd, hogy nagy szakértői vagyunk a hegymászásnak — fogadott Imre —, hiszen nem tartozunk semmilyen egyesülethez. Bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy ez a sport az egyik legköltségesebb, hiszen speciális felszerelésre van szükség. !gy eleinte sok nehézségbe ütközött minden törekvésünk, s csak szüléink anyagi támogatásának köszönhető, hogy máris ennyit sikerült elérnünk.

— Merrefelé Jártatok, illetve, hogy stllszerű legyek „másztatok“ már?

— Az Alncsony-Tátra magasabban fekvő vidékein barangoltunk főleg, de a Szlovák-érchegység, valamint a Sumava kevésbé Ismert részein Is megfordultunk már.

— Mint már azt leveletekben megírtátok, egymástól távol laktok. Hogy sikerül mégis e kapcsolatot megszakítás nélkül folytatni?

— Elsősorban levelezés útján — modnta Pajda Alfréd, aki Komáromban (Komárno) lekik —, de mivel mindannyian Iskolába Járunk, így gyakrabban találkozhatunk. Ilyenkor megbeszéljük a tervezett akciókat, ösz- szeegyeztetjük az időpontokat. Persze ez nem mindig sikerül, így többször előfordul, hogy csak hárman megyünk túrára.

— Miért épp ezt a veszélyes sportot választottátok, hiszen annyi más, a testkultúra fejlesztésére alkalmas, kevésbé költséges sport van a világon.

— Szeretjük a kockázatot, mert nélküle talán sehol sem lehet sikert elérni — válaszolta Seregi Vilmos.’ —. A kívülálló számára Ismeretlenek ennek a sportágnak a követelményei Hiszen aki hegyet akar mászni, annak Jó testkondíc'óval kell rendelkeznie, tehát más sporto. kát Is űznie kell. Nyáron ml is sokat evezünk, de a kötélmászás, a nyújtó-, a súlyzógyakorlatok és a futás is a napi elfoglaltságaink közé tartozik.

— Mik a tervéltek?

— Tevékenységünket hegymászószakkörben szeretnénk folytatni, hiszen Itt lehetőségünk nyílna a szakszerű továbbképzésre, s a teljes felszereléshez Is hozzájutnánk. A nyáron vezető Irányításával megpróbálunk feljutni a Gerlachfalvl csúcsra, reméljük, elképzelésünket lesz alkalmunk megvalósítani.

— Mindannyian tudatában vagytok annak, hogy a hegyek, a meredek sziklafalak elképzelhetetlenül sok veszélyt rejtegetnek magukban. Gondolni sem merek, arra, hogy mi lenne, ha egyszer netán a hegyek vinnék el a győzelemért Járó pálmát.

— A hegyekben puszta érzékszervi megismerésre nem lehet hagyatkozni, figyelni kell az időjárás-változásokat. Elég egy elhibázott mozdulat, s a hegymászó életébe kerülhet Sok gyakorlatra, tapasztalatra van szükség és persze kitartásra. Mindegyik sport közül ez 1- gényll a legtöbb testi energiát. Más sportnál a célba érés után Jöhet a megérdemelt pihenés, itt viszont ha felérünk a csúcsra, az csak az útnak a fele a sikerhez, hiszen biztonságosan vissza Is kell érhl a kiindulópontra. Máskülönben nem lenne értelme a kemény „harcnak“.

— Vannak példaképeitek?

— Nem kell messzire mennünk, hogy példaképet találjunk, hiszen az újságok, a sajtó Jóvoltából figyelemmel kísérhettük Demján Zoltán útját. Mindannyian büszkék voltunk rá, azóta is öt tartjuk követendő példaképnek,

— Említettétek, hogy van egy titkos és merész vágyatok. Elárulnátok az Oj Ifjúság olvasóinak?

— Nem akarunk akadékoskodni, de ha titokról van szó, maradjon továbbra is titok. Ha elérkezik az ideje, majd beszámolunk róla.

Koller Sándor

Ä

hokikapus egykor és ma

Nehezen ismernénk rá, hiszen fénykorában hosszú éveken keresztül maszkban járt, „inkognitöban“ élvezte a közönség elismerését egy-egy bravúros védése után.. Jiff Holeöekről van szó, aki a hatvanas-hetvenes években a csehszlovák jégkorong-válogatott kapu- védőjcként brillírozott. Amióta visszavonult, sok víz folyt le a Moldván. Megjárta az NSZK-t, megkóstolta á profik kenyerét, majd hazatért, s a válogatott kapusokkal foglalkozott és foglalkozik ma is az edzőtáborokban. Jelenleg a csehszlovák ifjúsági válogatott szakvezetője. Legutóbb Donyeckbsn a szocialista országok tornáján tanítványai a szovjet válogatott mögött másodikok lettek.

A katowicei VB-on világbajnokok lettünk. Örömmámorban úszik a csapat, elül szemben ]ifl Holeéek.

Az egykori

háromszoros világbajnok

magabiztosan és hozzáértéssel Irányítja tanítványait, akikkel tavaly óta foglalkozik. Ezek a fiúk 15 évesen jönnek hozzá, s mire kikerülnek a keze alól, 18 évesen le Is érettségiznek.

— Tisztában vagyok azzal, hogy a fiúk Ilyenkor a legfogékonyabbak, nagyon fontos tehát a megfelelő alap megteremtése — mondja Holeöek. — Ebben a korban még formálhatók, tudásuk, technikájuk csiszolható, U- gyanakkor arra Is törekednünk kell, hogy jó, tisztesség, tudó, munkaszerető, becsületes emberek váljanak belőlük.

— A jégkorongban az a jelszó, hogy egy Jó kapus felér fél csapattal...

— Ez Igazi Meggyőződésem, hogy a csehszlovák válogatott a legutóbbi világbajnokságon ezért nyert aranyérmet, mert a kaput Jlfí Krállk kitűnően védte. Öriásl védéseket mutatott be. A szovjet válogatott ezzel szemben megsínylette Tretyak hiányát. Nagyszerű kapus volt.

— Tretyak egész pályafutása alatt négyszer bizonyult a VB vagy az olimpia legjobb kapusának, míg Holeöek ötször.

— Ez jó érzés, de mégsem állíthatom, hogy Jobb voltam, mint Tretyak. Nekem több alkalmam adódott megmutatni tudásomat, mert előttem nem álltak olyan klasszis védők, mint Vlagyiszlav előtt.

— Világbajnoki szereplései közül melyik a legemlékezetesebb?

— Nehéz rangsorolni, több is volt. Jól emlékszem az 1960. évi, Ljubljanában rendezett VB-re. A szovjetek ellen Játszottunk, és a 4. percben már 4:0 éktelenkedett az eredményjelzőn. A szakvezetők úgy döntöttek, hogy most már minden mindegy és

éiL.az űípnc

váltsam fel Dzurlllát. Katasztrofális vereség lógott a levegőben. A találkozót a szovjetek 7:l-re nyerték, az edzőim mégis megdicsértek. Szédületesen, ugyanakkor más 6s más stílusban játszott az Almetov, Sztarsinov,

Flrszov vezérelte sor. Azőta sem láttam az övékhez hasonló pompás sorokat Még ma is a hideg futkározik a hátamon, ha eszembe jutnak Flrszov lövései. Az volt az érzésem, hogy egy apró acélgolyót könnyebb elcsípni, mint Flrszov korongját. A csehszlovák—szovjet találkozók különben mindig a legérdekesebbek közé tartoztak. Egy-egy mérkőzésen a küzdelem hevében sok kemény ütközés történt, de a lefújás után mindig sportszerűen, barátságosan megráztuk egymás kezét.

— Nem gondolja, hogy a szovjet—csehszlovák vetélkedés kissé háttérbe szorítja a többi európai válogatottat?

— Egyáltalán nem, különben is képtelenség egy szintre állítani a szovjet és a csehszlovák válogatottat. A csehszlovák együttesnek, még ha képes is bravúrokra, mégis akadnak gondjai Svédország, Finnország és az NSZK ellen. A szovjet válogatottnál ritkábbak a botlások. A szovjet edzők kedvezőbb helyzetben vannak, sokkal nagyobbak a válogatási lehetőségeik, hiszen az „A- ranykorong“ ifjúsági tornákon milliók indulnak. Mi ösz- szesen ötvenezer Játékost tartunk nyilván.

— Szokott-e még néha szerelésbe öltözni, s a kapuba állni?

— Nem, tizenöt idényen át védtem, mintegy ezer mérkőzésen Játszottam. Hét esztendővel ezelőtt a maszkot arra a bizonyos szögre akasztottam az előszobában. Örökre. A következő elvhez tartom magam: ha már a Jégkorongban valamit elértél, akkor a csúcson lévő kapusként kell megmaradnod a szurkolók emlékezetében. Az öregflúk-találkozők még nézőként sem vonzanak. Az évek terhe alatt az egykori bálványok

szánalmassá válnak.

Nem akarom lejáratni magamat. Meg kell Jegyeznem azonban, hogy a Jégkorong-statisztikánkat nem rontom. Szerepel egy Jlfí Holeöek, a fiam. Tizennégy esztendős. A Sparta Ifjúsági csapatában Játszik, abban az együttesben, ahol én befejeztem pályafutásomat. Csatár a gyerek, ugyanis Jobban szereti a gólokat lónl, mint kapni.

— És milyennek tartja a mai Jégkorongot?

— Elsősorban gyorsabb, de néha, sajnos, durvább 1».

Púkkal László huszonkét éve tanít a Galánta! Gimnáziumban. Magyar-történelem szakos tanár, és a pályaválasztási tanácsadót vezeti. Ezenkívül lelkes sportmunkás. Sok elfoglaltsága mellett arra Is szakit Időt, hogy társadalmi munkában edzős- ködjön. 1981-ig a Slovan Galante felnőtt B-csapafát edzette. Azóta szülőf-slujában, Alsószeliben (Dőlné Sail by) az Ifjúság nevelésével foglalkozik, az Ifjúsági csapatot edzi.

— Nagyon szeretem a focit — kezdi vallomását a kiváló pedagógus —, de még Jobban szeretek a fiatalokkal foglalkozni; nevelni, rendes, becsületes emberré formálni őket. A munka és a család melleit nagy megterhelés, hogy hetente kétszer, nyáron a vakáció idején háromszor Is utazom Galántá- ról Alsószellbe, hogy az edzéseket vezessem. De nem Is tudod, hogy milyen szívesen csinálom egy fillér ellenszolgáltatás nélkül. Hívtak máshová Is pénzért, de úgy érzem, hogy ennyivel tartozom szülőfalumnak.

— Alsószeliben nem Játszanak egetrengető futballt.

A felnőttek és az Ifjúságiak is a galántal járási bajnokság III. osztályában játszanak. A felnőttek tavaly megnyerték a nyugati csoportot, de a Nádszeggel (Trstl- ce) és a Pusztafödémessel (Pusté Olany) vívott osztá- lyozén alulmaradtak. Ugyancsak csoportgyőztes lett az Iflcsapat, de Púkkal László ennek ellenére elégedetlen.

— Nem a fiaimmal vagyok elégedetlen, ők nagy örömet szereztek nekem, hanem azzal, ahogy az Ifjúság neveléséhez viszonyulunk. Nagyon sokat beszélünk, szövegelünk a fiatal sportolók, az utánpótlás neveléséről, de annál kevesebbet cselekszünk. A fiatalokkal való törődés teljesen másodrendű dolog, ök a legrosszabb szerelést kapják, a legrosszabb pályán készülnek, ha egyáltalán pályához jutnak, és ha nem Is dilettánsok vezetik őket, de semmiképpen sem szakemberek, hogy a szervezési fiaskókról ne Is beszéljek.

Járásunkban a keleti csoportban nem is folyik Ifjúsági bajnokság, és ez senkinek sem fáj, pedig ellentmond a versenykiírásnak. A bajnokság színvonala a ml csoportunkban Is alacsony. Előfordul, hogy Idegenben győzünk egy tucat góllal. Minden képességemre szükség van, hogy kordában tartsam a gyerekeket, nehogy túlságossan elhízzák magukat. Hát lehet Itt színvonalról beszélni?! Még jobban bosszant, hogy egyik- másik csapat el sem jön a mérkőzésre. Ezzel sem törődik senki, és ez óriási felelőtlenség, hanyagság.

Alsószeliben viszont annál jobban törődnek az Ifjúsággal. Létrehozták az a- iaplskola tanulóiból álló kö- lyökcsapatot Is, amelyet az egyik helyi futballista, ján Skucl edzi. Púkkal László szerint a kimondottan falábúnkat sem tanácsolják el, mert egyrészt nincs teljesen tehetségtelen, alkalmatlan gyerek, másrészt amíg fociPúkkal László

zik, addig Is felügyelet alatt van, hasznosan, mozgással tölti az idejét.

— jószerével a három korosztályú csapatban több mint hatvanan foglalkoznak rendszeres testneveléssel, és ez Jó dolog — mondja —. Ezek addig sincsenek a kocsmában, vagy nem ódönge- nek céltalanul, és már ez sem kevés. Azonfelül úgy

'tekintek a fiatalok labdarúgóedzésére mint politikai nevelő munkára. Igyekszem beléjük oltani az egészséges versenyszellemet, a szorgalmat, a kitartást.

Ebbéli törekvésében jő támogatói vannak, és megfelelő feltételek segítik. Különösen dicsén Pleva Lászlót, az egyszerű lakatosból lett hnb-elnököt, aki minden téren sokat lett a község fejlesztéséért. A most záruló választási időszakban bővültek a szolgáltatások, nyugdíjasotthont, halottasházat építettek. A sportpálya állapota kifogástalan.' Ki mondhatja el akár magasabb osztályból is, hogy a fő játéktér mellett füves edző- pálya áll rendelkezésre?

Négy éve folyik a nyárt bajnoki szünetben a hnb- elnök kupájáért kiírt torna a királyrévi (Kráfov Brodl, a vezekényl (Vozokany) és a nyárasdi (Topoiníkyl Ifjúsági csapatok részvételével egészen sajátosan. Négy egymás után következő vasárnapon minden résztvevő otthonában sor kerül a csapatok összecsapására kiütéses alapon. Aztán az egyik egyesület a legjobb göllö- vöt, a másik a legjobb kapust, védőt, csatárt Jutalmazza,

— Nagyszerű népszerűsítése ez az ifjúsági labdarúgásnak — mondja Púkkal László, aki nyilván hivatásból is tisztában van a pedagógiai elvekkel. — A gyerekek szinte törik magukat, hogy kitűnjenek. Szintén Jó motivációnak tartom, hogy amikor tavaly megnyertük a bajnokságot, az egyesület lehetővé tette, hogy egy hetet Duchonkán, egy hetet pedig Siófokon töltsenek a fiúk. Ugyan melyik alacsonyabb osztályú egyesület mondhatja el magáról, hogy, ennyire megbecsüli a fiatalokat? Mindez' annak az e- redménye, hogy nagyon Jó nálunk a közszellem. S bár ma még az alsószell futballisták csak harmadik osztályt játszanak, de nem a- dok rá két-három évet, hogy a felsőbb osztályban szerepelnek. Ilyen gondoskodás mellett ez törvényszerű.

Palágyi Lajos A szerző felvétele

SOK A SZÖVEG - KEVÉS A TETT