Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-28 / 4. szám

m Új ifjúság sl erek egy műszaknyi időt, az- az pontosan nyolc órát za- ■ * kától Lenlngrádból a vonat északkelet felé a nyírfákkal be­nőtt tájon, amíg a tágas, Szovjet- uníó-szerte mindenütt megtalál­ható típus-állomásépflieten feltű­nik a név: Petrozavodszk (magya­rul: Pétergyára). Kevés város fe­lel meg ennyire a nevének a vi­lágon. Létét, Nagy Péter cárnak köszönheti, aki ezen a környéken öntette a svédek elleni háborúk­hoz szükséges ágyúit a XVIll. szá­zad elején. A békétlen Iparból az­óta ugyan semmi sem maradt ezen a környéken, de a város — többszöri visszaesés után — ma sokadik virágkorát éli. Gyönyörű széles utcái, fasorai, terel már ön­magukban véve Is nevezetessé tennék, pedig nem maga miatt tartozik az igazán kedvelt turis­tacélpontok közé a Szovjetunió­ban. A legtöbben átutazó szállás­helynek tekintik, amíg Klzslre, a múzeumszigetre Igyekeznek. Petrozavodszk közigazgatási központ, a Karélial Autonóm Te­rület székhelye. Karélia — a szó maga magyarázatra szorul. A ka- rélok, a magyarok távoli rokonai, másfél évezrede itt laknak. Nyel­vük a finnugor családhoz tarto­zik, ragokban, képzőkben és mon­datfűzésben rokon a magyarral. Északon járva megszoktuk már, hogy finnek, hantik, manslk, osztjátok és más népek büszkén vallják magukat nyélvbéll atyánk- ftalnak akkor Is, ha kénytelenek vagyunk oroszul beszélgetni, merthogy az egymáshoz közel ál­ló nyelvek tudói másképpen nem értenék meg egymást. Karélia más. Az itt élők olyan szegények voltak még néhány évtizeddel ez­előtt Is, hogy nyelvüket csuftín beszélték, leírni nem tudták. Fu­ra helyzetbe került így a fiatal szovjet állam, araikor — híven a lenini nemzetiségi politikához — autonómiát kívánt adni ennek a ma is alig háromnegyed milliós népnek. Végül mindenki számára elfogadható és valóban okos meg­oldás született, az irodalmi finn nyelvet ismerték el a nemzetiség közös kifejezési eszközének, mert ezt valamennyi karélial nyelvjá­rás megérti, egymást már sokkal kevésbé. Így került azután az O- nyega-tavl kikötő fölé a kétnyel­vű felirat: Petrozavodszk — Pet- rouski. A város harcias múltjából talán hírmondó se maradt volna, ha né­hány évvel ezelőtt a lenlngrádiak nem sietnek segítségükre. Petro- zavodszknak ajándékoztak egy ott készített és épségben megmaradt ágyút. A becses ereklye azóta egy gyönyörű park tóparti részén áll, nem messze a városalapító Nagy Péter szobrától. Karélia egyébként még jó né­hány dologról nevezetes, a szó pozitív és negatív értelmében egy­aránt. Gyönyörű erdői és okos fa­gazdálkodása révén a faipar egyik központja. Készítenek itt millió- féle más terméket is, amelyek feltűnnek a Szovjetunió szinte va­lamennyi vidékén. A mezőgazda­ságra viszont vajmi kevés hely marad. A jégkorszak úgy lecsi­szolta a vékony termőföldréteget, hogy alóla minduntalan előtűnik a kő. A nagyobb hasadékokba és völgyekbe víz költözött. Jellemző példa, amit a karélialak nagyon szívesen mesélnek, amikor hely­színeket kerestek a nagy finn nemzeti eposz, a Kalevala megfil­mesítéséhez, azokat zömében az Onyega-tó mentén találták meg. A Kalevalát egyébként kicsit a karélialak is sajátjuknak érzik. Petrozavodszk rendkívül tartal­mas múzeumában egy teljes eme­leten csak a Kalevala különböző KÖVES KARÉLIA, KEDVES KIZSI kiadásait helyezték el Elias Lönn- rot óta egészen napjainkig. Ott sorakoznak a gyönyörűen világí­tott tárlókban a magyar kiadá­sok is, és kiemelt helyet kapott a Thália Színház Kalevala elő­adásáról készült fényképsorozat, plakát, díszlet és jelmezterv. A múzeumot viszonylag kevesen ke­resik fel, pedig azoknak is érde­kes látnivalót kínál, akik csak át­szaladnak a városon Klzsi felé. A Rakéta nyáron naponta vagy tíz járatban repíti az utasokat Petrozavodszkból Klzsibe. A szár­nyashajó hetvenöt percig van ú- ton, és okos újítás, hogy közben szakképzett vezető beszél a vidék, a táj' történetéről, jellemzőiről, népművészetéről, építészetéről, szóval mindenről, amiért annyian járnak erre. Kizsi ma még inkább a szovjet turisták célpontja. Né­hány esztendeje bekerült ugyan néhány külföldi utazási iroda programjába is, de igazi felfede­zése még várat magára. Az Onyega-tó szigetén, mintha dramaturgiája lenne a látvány­nak. Már távolról, a vízről feltű­nik a Preobrazsenszkij-templom. Kizsi legnagyobb kincsének fel­építése, 1714 óta nem változtatták a helyét. A 24 hagymakupolával ékesített kegyhelyet egyetlen szög felhasználása nélkül illesztették össze fagerendákból és falapok­ból. Készítőjének nevét nem je­gyezte fel a történetírás, nem volt nemesember. A népi legendákban is csupán annyi maradt róla, ami az egyszerű emberek vágyát fe­jezte ki. Állítólag a templom be­fejezése után a vízbe hajította a szekercéjét, mert nem akart se­hol máshol hasonló szépségű é- pületet emelni. A Szovjetunióban vagy kétszáz helyen található kisebb-nagyobb szabadtéri múzeum, de Kizsi a leghíresebb. Sokáig úgy tűnt, ta­lán a világ egyik legnagyobb és legeredetibb faluja épül fel itt. A hetvenes évek vége felé azon­ban közbeszólt a nagy világátok, a pénzhiány. Kevesebb jutott az építkezésre és a múzeum kiala­kulása lelassult. A legnagyobb fi­gyelmet manapság az állag meg­óvására fordítják. Az ősi templo­mot szinte deszkánként ellenőr­zik, ahol szükséges, javítják. A muzeológusok, a tudósok pedig folytatták a még fellelhető régi épületek „begyűjtését“ és helyszí­ni konzerválását. A következő é- vekben várhatóan nagyobb ösz- szeg jut Kízsire, és akkor töret­lenül folytatódik a csodálatos szabadtéri gyűjtemény fejlesztése. K arélia a második világhábo­rúban nehéz napokat élt át. A német és finn csapatok elfoglalták Petrozavodszkot, kiju­tottak az Onyega-tó partjára. El­vágták a Murmanszk — Moszkva létfontosságú vasútvonalat. A ka- réllaiak azonban — finnhez ha­sonlóan kultúrájuk és nyelvük el­lenére — nem alkudtak meg a hódítókkal. Karélial munkások áldozatkészségével az Onyega-ta- vat keletről elkerülő új vasútvo­nalat fektettek le, és egy percig sem szünetelt a forgalom. Jelen­tős partlzánmozgalom bontakozott ki a környéken, amely tetemes veszteségeket okozott a megszál­lóknak, és amely nagyon sok ál­dozatot követelt. A harc vezetője a helyi Komszomol-szervezet e- gyik titkára, Jurij Andropov volt. Amikor földjük újra felszabadult, és hozzáfoghattak az építőmunká­hoz, no meg a szomszédos Finn­országban is a békét hirdető erők kerültek hatalomra, helyreálltak a baráti, rokoni kapcsolatok. Hegedűs Mihály Oj leszerelési indítvány Moszkvában nemzetközi sajtóértekezleten Kornyijen- ko első küUígyminiszter- lielyettes, Ahromejev vezér­kari főnök és Zamjatyin. az SZKP KB neinzetköizi tájé­koztatási osztályának veze­tője részletesen elemezte a Mihail Gorbacsov nyilatko-. zatában előterjesztett új, há romszakaszos szovjet lesze­relési programot. E szer’nt az ezredfordulóig megsem­misítenének minden nukleá­ris fegyvert. Ezzei egy időben a szov­jet Legfelsőbb Tanács felhí­vással fordult az Egyesült Államok kongresszusához, hogy támogassa a teljes nukleáris leszerelés prog­ramját. Ez egyébként a sajtóérte­kezleten is többször szóba jött. Kornyijenko említette meg, szovjet részről termé­szetesen nem volt könnyű döntés, s remélik, hogy Washingtonban józanul mér­legelik a lehetőséget. Zam­jatyin is beszélt róla. éppen a Gorbacsov előterjesztette program amerikai fogadta­tását értékelve. Bevezető nyilatkozatában hangsúlyoz, ta. hogy Moszkva arra szá­mít: amerikai és nyugati kö­rökben megfelelően értéke­lik e nagyszabású kezdemé­nyezést, s a pozitív nyugati válasz kimozdíthatná a holt­pontról a világ számára sorsdöntő problémák megol­dását. Nem tartotta teljesen negatívnak Reagan elnök re­agálását, de hozzáfűzte, hogy az üdvözlő szavak mel­lett felelős amerikai kor­mánytényezők meg akarják akadályozni a gyakorlati e- lőrelépést, legyen szó akár az űrfegyverkezés meggáto­lásáról vagy a nukleáris kí­sérletek moratóriumáról. Kornyijenko hangsúlyozta, hogy az új szovjet program teljes összhangban van a genfi szovjet-amerikai tár­gyalások alaptételével, a nukleáris leszerelés csak akkor lehetséges, ha a két ország lemond csapásmérő űrfegyverek megteremtésé­ről, kipróbálásáról és tele­pítéséről. Ahromejev vezérkari fő­nök világította meg, hogy mind a hordozóeszközök, mind a robbanófejek meg­semmisítése bonyolult eljá­rások kidolgozását, minden szakaszban pontos számuk meghatározását követeli meg, s természetesen bele­értve a megbízható nemzet­közi ellenőrzést is. E há­romszakaszos tervbe — vá­laszolta ugyancsak ő — pon. tnsan illeszkedik az a szov­jet javaslat, hogy a felére csökkentsék az egymás te­rületét elérő stratégiai fegy­vereket. Kornyijenko vála­szolt arra a kérdésre, vajon az európai közepes hatótá­volságú eszközök ügyében a szovjet álláspont változott-e, közeledett volna a korábbi amerikai nullaváltozathoz? Azt“ mondta, semmi közös sincs bennük, mert az ame­rikai terv nemcsak az euró­pai, hanem az ázsiai szov­jet közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítését is követelte, nyitva hagyva a kaput, hogy az ilyen típusú amerikai fegyvereket átad­ják Londonnak és Párizsnak. Az új szovjet javaslat sze­rint az első szakaszban Eu­rópában fölszámolnák a szovjet és amerikai közepes hatótávolságú eszközöket, míg Anglia és Franciaország megtarthatná a sajátjait, de nem fejlesztené azokat. Elhangzott az is. hogy fo­lyik az idei szovjet-amerikai csúcstalálkozó előkészítése, de konkrét időpont még nincs. Zamjatyin hangsú­lyozta, hogy e találkozó nem lehet a tavaly novemberi puszta megismétlése. Az új szovjet javaslat is ezt kí­vánja elősegíteni. t

Next

/
Thumbnails
Contents