Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-06-25 / 25. szám

új ifjúság 7 áj ßAJl^SOB Kill,CSAK rmOR KnVATA Takács Margit MENEKÜLÉS Kétévi házasság után döbbent rá ar­ra, hogy rosszul választott. Vagy egyál­talán férjhez sem kellett volna men­nie. Ö nem feleségtípus. Kezdetben, még együttjárásuk idején érdekelték Laci dolgai, de később már azt sem kérdezte meg, sikerült-e a vizsga. Pe­dig nem volt számára sem közömbös, hiszen ha minden jól megy, Laciból mérnök lesz, s ez magasabb fizetéssel jár. Nem kisebbségi érzésből, hogy ne­ki csak alapiskolai végzettsége van, ha­nem valami parancsoló kényszerből, bosszúból, vagy egyáltalán maga sem tudja, mi készteti erre a nagy érdekte­lenségre. Úgy érezte, teljesen ki van zárva mindenből, holott legbelül a tu­data mélyén érezte, hogy ő zárja ki saját magát. De ezen nem próbált vál­toztatni. Pedig sokat töprengett rajta. Lacinak erről egy szót sem szólt, jófor­mán alig beszélgettek, igaz, Lacinak mindig volt valami elfoglaltsága. Hol a gyárban vállalt többletmunkát, vagy egy eszpresszó asztalánál, elzárva min­denkitől, önfeledten rótta a sorokat, verselgetett. Ha otthon volt, tanulással teltek az estéi. És ö mindezt csendesen tűrte, de legbelül fojtogató érzések gyötörték. Laci más volt, mint ő. Magabiztosabb, célratörőbb Ezért is szeretett belé, e- zért ragaszkodott hozzá háromévi e- gyiittjárásuk alatt. Talán még jobban, mint Laci őhozzá. Laci volt maga a ha­tározottság, olyan valaki, akire mindig mindenben számíthatott. Igazi férfi. E- zért is lett a felesége. Imádta és cso­dálta őt. Most, házasságuk második évében maga sem érti, miért vált férje maga- biztossága utálatossá, az iránta érzett ,imád.ata és c.sodálata gyűlöletté. Amikor Laci az egVik nap bejelen­tette, hogy tanulni akar, nem ellenke­zett. Sőt, inkább biztatta, buzdította őt. Azt a pár évet kibírják, legfeljebb ke­vesebbet lesznek együtt. Tudta azt is, férje más, egy számára idegen világ­ban fog élni, új barátai, esetleg új ba­rátnői lesznek. Nem volt féltékeny, e- szébe sem jutott, hogy férje nála oko­sabb, műveltebb növel kapc.solatot te­remtene. Boldogan tűrte, ha Laci estén­ként bezárkózva ült a szobájában, és hangosan mormolva tanult. Ö meg a szobában vagy a konyhában rakosga­tott, bíbelődött, örült, ha a férje kávét kért, ha megéhezett. Máris pattant, és boldog mosollyal, készségesen eléje rakta a vacsorát. Ilyenkor benn maradt a szobában Lacival szemben ülve, s c.sendesen, mély ti.sztelettel nézte, a- hogy jóízűen elfogyasztja a főztjét. Később vadul tört rá az az érzés, hogy Laci esetleg kihasználja öt. A ki­szolgáltatottság érzése nyomasztó volt számára, sokat töprengett, gyötrődött miatta. Megpróbálta legyőzni ezt az ér­zést, de egyre sikertelenebbül. Megol­dást nem talált, nem is nagyon kere­sett. Beletörődött ebbe is, mint sok más mindenbe. Laci néha mondott neki e- gyet s mást az iskoláról, kit miért do­bott ki a tanár a vizsgáról, új barátai­ról, az iskolai életről. Ö engedelme­sen, szó nélkül végighallgatta, de kér­dezni nem kérdezett soha semmit. Hiá­ba, Idegen volt számára mindez. Eleinte ő is beszámolt férjének a gyárról, főnökeiről, hol, merre járt a barátnőjével, milyen ruhát vett magá­nak. Később lassan ezek a beszélgeté­sek is elmaradtak. Ügy érezte, végképp eltávolodtak egymástól, teljesen más­-más világban élnek, gondjaik, problé­máik sem ugyanazok. Csak az otthonuk közös. Ha Lacinak nem volt kedve a ta­nuláshoz, és hamarabb hazajött a mun­kából, a szokványos, mindennap hasz­nált szavakon kívül: „eszel?“ „kenyeret is kérsz hozzá?“ más beszéd nem esett köztük. Laci sem mutatott sok hajlan­dóságot a beszédre, ö meg egyenesen kerülte. Ilyenkor berohant a szobába, bekapcsolta a tévét, megvárta Lacit, míg kényelmesen elhelyezkedik a fotel­ban, és kiment a konyhába. Egy percre leült, mély lélegzetet vett, és úgy érez­te, megmenekült. Sokáig foglalatosko­dott a konyhában, csakhogy ne kelljen a férje mellé ülni a fotelba, s együtt nézni szótlanul a tévét. Nem tudta vol­na elviselni együttlátüket. Este, lefek­vés előtt fejfájásra panaszkodott, vagy valami más ürügyet keresett a menekü­lésre. Ilyenkor rendszerint a konyhába ment, várt egy darabig, s mikor úgy gondolta, hogy Laci már elaludt, be­ment és csendesen mellé feküdt. Soká­ig nem tudott elakidni, hánykolódott, nyomasztó gondolatok kínozták. Sokáig maga sem hitte el, hogy Lacit ez vaj­mi keveset foglalkoztatja. Sóvárogva gondolt egykori boldog, telhetetlen sze­retkezéseikre, amelyek egyre inkább el­maradoztak. Egyre inkább úgy érezte, liogy Laci már nem az, aki egykor volt, s ő maga sem hasonlít tavalyelőtti ön­magára. A legtöbb esetben nyugtatót, altatót kellett bevennie, hogy legalálib néhány órát aludjon. Amikor egy napon Laci kabátzsebé­ben egészen véletlenül egy női fényké­pet talált, nem sírt, nem toporzékolt fájdalmában. Lassan rendet csinált, ma­gára vette a kabátját, kulcsra zárta az ajtót, s elindult, hogy elkeveredjen az utcán a járókelők között. Feltűnés nél­kül, láthatatlanul. Bodnár Pál Bűbáj Ellobant évek hamujába kotrok: jövőt fürkésző varázs, mely kutatja, van-e még parázs, mi izzik, s gyújthat még, mielőtt összeforr a rés, melyet .létem nyitott az Idő hullámzó felszínén. Születésnap A karcsú palackot nézem elmerengve, melyet vendégváró rend ölel át, s egy hetyke gyertyatartó őriz féltékenyen a fehér abroszon. Meggyújtom a gyertyát, az apró lángtól megretten, sarokba fut a félhomály. Az óra tiktakolva őrll meg a percet, terített asztalomra idömorzsák hullanak. Varjú Zoltán Impressziók Szikrázó, aranyló napfény tör át a poros ablaküvegen. Megfürdeti a várost, s már nemcsak fényt ad, tüzében testem is melengetem. Éjjel messzi csillagok szórják intim fényüket a világra. Már nem takarja őket felhő, és sok-sok ember szívében lobban fel a szerelem lángja. S a harsány reggeli madárdal friss csivlteléssel ébreszt, V boldog érzést önt belém. S e tavasz vagy egy kicsit te is. Hogy miért? Ne kérdezd! Vörös Péter Tavaszi strófák (1] négy világtájra nyíló ablakom ó új tavasz kitárom előtted kilépek tegnapi önmagámból (21 testednek melege testembe költözött gyöngyvirágok nyílnak tenyeremben s szemedben izzó virággyöngyök Szabó László Szorongások nélkül időnként el akarom mondani neked liogy néha-néha olyan érzésem támad, mintha valaki követne, s úgy jön utánam, mint gyermekkoromban a pajtásaim, ha csínytevésről volt szó, nem tudom, hogy miért követ, de szinte lehetetlen lerázni, igazad van, az is lehet, hogy csak árnyék Időtlen játék Nézlek, de nem tudom, miért, hiszen nem is ismerlek, mégis nézlek, mert látható vagy, nézlek, mert gyönyörű vagy, nézlek — szememben a helyed Csend elvarázsolt csend ez nincs közel se távol egy karnyújtásnyira leliet meghajolva köszön mint a vén diófán ' a levelek la sonrisa: írásai közül kettőt közlésre alkal­masnak találtunk. Válek-forditásal formai szem­pontból gyentíébl). egy-egy névelő elhagyása is bántöan magyartalan. A versekről alkotott véleménye érdekes, bár nem mindenben ér­tünk önnel egyet. M. Gy.: Első lelentkezése kellemes meglepe­tés. Versel egyéni látásmódról és hangvételről tanúskodnak. Bár néhány közülük túlzottan pessz.lmlsta. már már dekadens hangvételű, szinte mlndegvlk tetszett. Versel közül négyet választottunk ki. -€ a nyár folyamán közöljük. K. t.; 0)abb levelében küldött verseiből négyet választottunk ki közlésre. Várjuk újabb jelent­kezését. B A.: ..Tlzenöiéves lány vagyok, az Idén kezd­tem el verseket írni, ha ezeket egyáltalán ver­seknek lehet nevezni“ — írja levelében. A bé- küldött írások közül valóban még egyet sem lehet versnek nevezni, csupán próbálkozások­nak. Vannak közöttük lobban sikerültek |I.e- esett a hő. CslIlaghuMásl. többségük azonban gyengébb Taniillon. olvasson, klsér|e flgvelem- mel lapjaink Irodalmi rovatait, s idővel jelent­kezzék. B. 7.S.: A Riport helvett és az Egy riport szü­letése című írásai úgy érezzük, nem Illenek a rovatunkba, mivel más a műfajuk. Sz. K.: A Költészet című önvallomása vagy ars poeticája érdekes olvasmány. Kitartása, meg­szállottsága szinte hihetetlen. Verseiben to­vábbra Is sok a szenvelgés, nyelvezete, ki­fejezőeszközei ösdiak. elavultak. A Fantázia cí­mű verse formai szempontböl érdekes, van ben­ne fantázia. V. Újabb versel kevésbé tetszettek, Ne ra­gaszkodjék mindig, mindenáron a kötött tor­mákhoz. Verseiben a rím és a ritmus kedvé­ért túl sok a nyelvi erőszak, a kényszer. Sz. L.: Két újabb verse csupán formai szem­pontból jobb az előbbieknél, de így sok benne a ragrtm, vagy az azonos szótajű szók rlmel- tetése (napodat — hangodat, némaság — mé- laság, marad — szabad, bizakodni — vágya­kozni stb.j. Igyekezzék mielőbb tökéletesíteni verstani alapismeretéit. Vasárnap: Rövid Írása egy leendő elbeszélés elképzelhető vázlata, de ebben a formában nem közöihelö. K. K.: újabb versel kevésbé tetszettek, kidol­gozatlanabbak az előbbieknél. L. R.: Két verse tele van parttalan érzelmek­kel mindegyik szinte egy-egy végtelen áradás. Legfőbb értékük az őszinteség, jól ítéli meg verselt, ha érzelgőseknek tartja őket ......... né­ha félreértik azt a verset, amelyik túl érzel­gős. Azt hiszem, az én verseim egy része Is Ilyen... Nem állítom, hogy a szomorú versek szépek. Azok Is. Hisz egy könnycsepp lehet o- lyan megrázó, mint egy dübörgő csatadal...“ — Verseiben akadnak szép sorok, de mellette kép­zavarok is (pl. eloltaná szomjam az édes al­konyat j. Mostani versel nem érik cl a közöl­hetőség színvonalát. Biztosan jobbakat Is ír majd, ha így vélekedik a költészetről: ,,Én tu­dom, hogy a költészet nem játékbaba. mellyel Játszunk egy darabig, majd az unalmasság kü­szöbén eldobjuk és felvesszük.“ F. F.: Négy új verse közül a leghosszabb ere­jét meghaladó vállalkozás. Formáját sem érez­zük Indokoltnak, a versben felvetett témák ' (atombomba, háborúellenesáég, antlklerlkallz- mus stb.j túl általánosak, néhol szólamszerfí- ek, megfogalmazásuk pontatlan, nyelvi, stilisz­tikai szempontból erőtlen (pl. ,,a háborútól az emberiség elragadtatva nincsen“ stb.j. Az e- gész vers befejezetlen. A párosrfmfi vers válta­kozó szótagszámú soraiban a rlmpárok túlnyo­mó többsége gyenge, nem Is szölva arról, hogy pl. a gatyánk — atyánk rlmpár ebben a szö­vegkörnyezeten visszatetsző hatást kelt. A Ne rám ve.ssetek cfmtt vers kidolgozatlan. A má­sik kettő jobban sikerült, mind a kettőnek el­sősorban groteszk hangvétele tetszett, ezeket alkalomadtán közöljük. Z. Zs.: Beküldött próbálkozásai arról tanús­kodnak, hogy van íráskészsége. Versel és rö­vid prózai írásai azonban sok sallangot Is tar­talmaznak. Próbálja meg csapongó fantáziáját kissé fegyelmezni. Verseiből kettőt a közölhe­tők közé soroltunk, alkalomadtán közöljük. O. H.: Újabb levelében küldött hat verse közt nem találtunk közlésre érettet. Nemcsak ké­pei, metaforái erőltetettek, stílusa, nyelve Is (pl. „eme sok csalás semmit ér“, „nem halllk a zaj sem, meghalt az ál erő“ stb.j. B. M.: .....arra kérném, hogy műveimről való véleményét, kritikáját velem hamarosan közöl­je. ugyanis nagyon türelmetlen és érzékeny lé­lek vagyok“ — írja levelében. Első levelére Időközben már válaszoltunk. Második levelében küldött három Írása közül a hosszabb mese tetszett, a másik két rövid pröza vázlatos, el­nagyolt. Az íráshoz nagyobb elmélvflitségre. több türelemre van szüksége minden kezdő toliforgatónak. Sugár: Sebek című elbeszélésében többféle stí­lus keveredik a naturallzmustöl a szentlmen- tallzmuslg. A főszereplő előélete eléggé valö- szfnflllen. hirtelen megváltozása, megtisztulása az írás befejező részében lélektanilag nem hi­teles, a változást semmi sem készíti elő és nem Indokolja. Szentpéteri Adám: FORMÁK

Next

/
Thumbnails
Contents