Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-06-25 / 25. szám

új ifjúság 8 sammm Nézzük a filmet ROCKZENE A MOZIBAN Képes-e a film hűen kifejezni, tük­rözni a rockkultúra világát? A film­elmélettel foglalkozó szakemberek megpróbálják feltárni, elemezni, ho­gyan hat a huszadik század második telében kialakult zenei kultúra a filmművészetre. Tagadhatatlan, hogy világhírű mesterek foglalkoznak a rock és a fiatalok életérzése vonat­kozásaival. De nézzük sorjában. A hatvanas évek első leiében a fiatal nemzedék körében megjelent a protest song, a miniszoknya, a ko­pott farmernadrág és a hosszú haj. Ezek előbb botrányosnak tűntek, majd fokozatosan — ha nem páro­sultak elhanyagoltsággal, minősíthe­tetlen viselkedéssel — természetessé váltak. Egyúttal új zenei formák is kialakultak. Az Amerikai Egyesült Államok szégyenletes vietnami hábo­rúja általános ellenérzést váltott ki a fiatalokban, ami még inkább elő­segítette a társadalomtól való elfor­dulást, a „nagy visszatérést a termé­szethez“. Nyugaton, főképpen Ame­rika nyugati részében rövidesen nyáj­jelleget öltött, s kialakult a hippi- mozgalom. Ennek eszmeisége az egész világra, így Európára is átter­jedt. Michelangelo Antonioni, a világ­hírű olasz filmrendező tartózkodás­sal, zavartan figyelte az eseménye­ket. 1966-ban elkészítette Nagyítás című, nálunk is vetített filmjét, mely­nek mondanivalója lényegében erre az életérzésre, ennek kifejezésére irá­nyult. A film ugyan nem a rockzené­ről szól (bár zenei anyaga ilyen jel­legű), közvetve mégis kötődik hozzá. A hippimozgalom elterjedéséhez persze az is hozzátartozik, hogy az anyagiasságtól való elfordulás és az önismeretre törekvés mellett magas- bb csapott a kábítószerek élvezeté­nek hulláma. Nyugaton olyan mére­teket öltött, hogy társadalmi gonddá vált, s az még ma is. A maguk előtt perspektívát nem látó fiatalok „old­ják meg“ ezzel problémáikat. A hippi- mozgalom tehát lényegében életkép­telen utópia maradt. Denis Hopper Szelíd motorosok (1968) és Antonio­ni Zabriskie Point (1968) című alko­tásában pontosan demonstrálja, mi­lyen fontos szerepet játszik a fiata­lok életében az új zenei kultusz. A Zabriskie Point záró képsoraiban — bravúr a javábóll — egy halluciná- ciós látványsorban felrobbantja lé­nyegében az egész nyugati fogyasztói társadalmat, miközben a Pink Floyd együttes zenéjét halljuk. A Berkeley egyetemen 1969-ben lezajlott diák­tüntetésről szól Stuart Hagman Eper és vér (1970) című. nálunk is vetí­tett filmje, amelynek egész zenei anyaga már az ú] irányzat szellemé­ben fogant. A tilm zárójelenetében pedig Lennon világhírű Őrizd a bé- két! című dalát haltjuk. Külön fejezetet érdemel a Beatles együttes filmjeinek sora. Ezek nem pszichologizáló és szociológiai elem­zések, hanem valamiféle lebegő álom- mítoszt teremtenek. A Beatles Varázs­latos utazás címmel tv-filmet rendez­tek. Ezt követik a nálunk is ismert naivan kedves filmek, mint a Richard Lester rendezte Egy nehéz nap éj­szakája (1964), a Segítség (1985), a Sárga tengeralattjáró (1968) s a még ugyanebben az évben elkészült Hadd legyen. E filmekkel párhuzamosan, illetve ezeket követően készültek az élő koncerteket dokumentáló rockfil­mek: ilyen Michael Wadllegh Wood- stockja (1970), amely az idők során elavultan naivnak hat, mégis egy korszak eszmeiségének dokumentu­ma. Később is készültek rockkoncerte­ket felelevenítő filmek, ám ezek már kifejezetten a külsőségek, a sztár­kultusz. a hetvenes években elhara­pózott rockipar jegyében jöttek lét­re. S így közvetve bár, mégis azt mu­tatják, hogy hova fejlődik az a zenei irányzat. Ezek a zenei irányzatok és divatok természetesen megjelentek a szocia­lista országokban készült filmekben is, hiszen á filmművészet, akárcsak minden más művészeti megnyilatko­zás, korának dokumentuma. A kü­lönbség viszont annyi, hogy míg Nyu­gaton a rock és a belőle tejlődő vagy „visszafejlődő“ irányzatok, pl. a punk a társadalom formái ellen tiltakoz­nak, addig a szocialista országokban a társadalmi hovatartozás élményét hivatottak tükrözni. Kiss Péntek József A porcelásifestészet művésze Komárom (Komárno) után a Ga- lántai (Galanta) Néprajzi Múzeum­ban is me."rendezték Osztényl Lean­der mflvésziporcelán- és képkiállítá­sát. Nagy érdeklődés előzte meg a tárlatot, s ez nemcsak a kiállítandó meseszép porcelánoknak és festmé­nyeknek, hanem alkotójuknak, a vi­dék szülöttjének is szólt. Osztényl Leander — a kláUttást látogató gyerekek Lali bácsija — a galántal járásbell Vágfarkasd (Vlőa- ny) szülöttje. Hetvenöt évvel ezelőtt itt látta meg a napvilágot, Irogy az­után később, tájképein vissza-vissza- térő motívumként megörökítse a vág- farkasdi táj egy-egy jellegzetes rész­letét, a fák között kanyargó pata­kot, a patak vizében tükröződő fá­kat, az elárvult kompot. A már nem éppen fiatal mester (habár legalább húsz évvel fiatalabb- nak tűnik koránál) szinte minden érdeklődővel újra és újra végigjárja a klállltótermeket. Lelkesen magya­ráz, s ha Iskolás gyermekek csoport­ja érkezik, élvezet látni, hogy még a legrakoncátlanabb nebuló is mi­lyen megbűvölven figyeli szavait. Nem is csoda, hogy ennyire ért a nyelvükön, hiszen eredeti toglalko- zása pedagógus. Komáromban Kar­mos Károly volt a mestere, majd Bra- tislavában szerzett tanári diplomát. 1945 után költözött a Karlovy Vary melletti Nová Roléba, ahol jelenleg is él. Ettől kezdve csak a festészetnek szenteli életét. A Karlovy Vary-1 por­celán világhírnevét öregbítették az ő tervei alapján készült munkák, az egyéni fantázia szülte vázák, amfp-; rák, vagy a más híres mesterek ál­tal alkotott festmények különféle technikával való megjelenítései a porcelántányérokon. Csók István Ár­vák című festményét a glazúr fölé festés technikájával ábrázolta. A két árva lány haját és arcának egy ré­szét szinte’ misztikus fénybe vonja az asztalon elhelyezett lámpa, s a mester szerény megjegyzése szerint ez a csodálatos fényhatás inkább a 800 fokos tűz műve, mint az övé. De hogy nem lehet mindent a magas hőfokra fogni, bizonyítja a Leány egy csésze csokoládéval című fest­mény alapján készült alkotás, ahol a csokoládét tálcán vivő lány tehér kötényén a redők és gyűrődések szinte a szemünk előtt keletkeznek, vagy simulnak el a lépegető leány harmonikus mozgásában. Az Ady ihlette Halál lovai című alkotása hátborzongatóan megkapó. A 'vágtató, szilaj lovakra sovány, mez­telen emberek kapaszkodnak, de min dig akad egy szabad paripa, amely újabb lovasra vár. Nagyon hosszadalmas, régi technl kával, savval, maratással készült a Napóleont és családját bemutató al­kotás, amelyet nemcsak a központi jjjakbk éietszcrö ^^megjelenítése, ha­nem a tányér szélén futó díszítés több ezer pontból álló motívuménak aprólékos kidolgozása is jellemez. Ma már ezt a technikát nemigen al kalmazzák, mondhatni, nincs konku rense, sem követője. Ma Inkább a gyorsabb megoldásokat választják az alkotóit, például a szitanyomást. A Mester nem lett hűtlen régi, megszokott módszeréhez, s amióta nyugdíjas, mindnyájunk nagy örömé­re még többet dolgozik. Kívánjuk neki, hogy még sok-sok évig tervez­zen, alkosson, s mind gyakrabban állítsa ki képeit, kedves porcelán­jait, hogy minél többször részesül­hessünk abban a megkapó élmény­ben, amelyet munkáinak látványa, s az ő lenyűgöEő egyénisége által át­hajolt előadásmódja nyújt. Kiss Mária Poptotó * poptotó * poptotó * poptotó * Érdekel a popzene? Akkor bizonyéra részt veszel a nyári pop- versenyünkben. Lapunk 26. számától indul a nyári POPTOTŰ verseny!­Mi a lényege? Minden héten öt—öt kérdésre kell helyes választ adni, a verseny tartama 12 hét. Mit lehet nyerni? A helyes válaszok beküldői között minden héten nagylemezt, posztereket, könyveket sorsolunk ki. A tizenkét hét után minden versenyző még egyszer részese lesz a sorsolásnak. Fődíj: két személynek utazás egy budapesti popkoncertre. És egy sor további díj vár gazdára. Ne feledd! A 26. számtól indul a nyári POPTOTÚ verseny! A verseny szabályait lapunk következő számában közöljük. Poptotó * poptotó * poptotó * poptotó * Kis művésiek nagy seregszemléje Tizenegyedszer rendezte meg a Cse- madok Központi Bizottsága a társrende­zőkkel karöltve a gyermek színjátszók, bábosok, szavalók és prózamondók or­szágos fesztiválját, a Duna Menti Ta­vaszt. A dunaszerdahelyl {Dun. Streda) seregszemle a CSKP megalakulásának 65. évfordulója jegyében zajlott le. A rendezvény nyltóakkordjaként a Csemadok KB és a városi vezetők meg­koszorúzták a fasizmus áldozatainak emelt emlékművet. Az ezt követő ünne­pi műsorban fellépett a Dlóspatonyl (Orechová Potőií) Alapiskola énekkara Burszky Erzsébet vezetésével. Az ötna­pos fesztivált Sldó Zoltán, a Csemadok KB elnöke nyitotta meg. Az ünnepi műsor és a megnyitó után a dunaszerdahelyl óvónők jóvoltából pedagógiai bábjátékot láthatott a szép számú közönség. A verseny első napján három báb­csoport adta elő produkcióját: a zselí- zlek (Zellezovce), a Stúrovólak és a marcelházlak (Marcelová) léptek szín­padra. A pöttöm nézők saját szemükkel láthatták és saját fülükkel hallhatták, hogy a rossz hogyan nyeri el méltő bün­tetését. A zsellzlek teljesítményének ér­tékét növeli, hogy Hóvirág nevű cso- Dortjuk valamennyi tagja másodikos kisiskolás. Ha ezt az utat Járják, jövőre előbbre léphetnek. Ez a csoport kapta a legjobb pedagógiai alkotómunka dí­ját. A StúrovóI Alapiskola Nevenincs együttese hírnevéhez méltóan szerepelt, és két díjat Is nyert: a legjobb képző­művészeti megoldás és a gyermekzsűri díját. A marcelházl PrUcsök bábcsoport elő­adásában a Lűdas Matyit láthattuk. A nézők szinte együtt játszottak a szerep-^ lökkel. Az előadás magán viselte a cél­tudatos és következetes munka nyomait. Az eredményhirdetés után tudtuk meg: ők kapták a Duna Menti Tavasz fődíját. A bábosok második versenynapján Is színvonalas előadások szórakoztatták a közönséget. A Nagykaposl (Vefké Ka- puäany) Alapiskola Tfizike együttese az ABC király című darabot vitte színpad­ra — nagy sikerrel. A teremben helyet foglaló kisiskolások a darab végén a ki­rállyal együtt vallották, hogy: ,,ékeze­tek és pontok nélkül sem írni, sem be­szélni nem lehet“. A zsűri döntése: övék a legjobb darabválasztás díja. Etűdök volt a címe a Klstárkányl (Ma­ié Trakany) Szőke Tisza bábcsoport összeállításának. Műsorukkal, a három meseteldolgozással kiérdemelték a leg­jobb dramaturgiai előadás díját. A bratlslaval Element Gottwald Ifjú­sági és Plonírház Gong bábegyüttesé- - nek szlovák nyelvű előadása magasfokű felkészültségről és, ötletgazdagságról tanúskodott A vendégegyüttes verse­nyen kívül lépett fel. Valamennyi bábcsoport felkészülten érkezett Dunaszerdahelyre, amiért kö­szönet jár a velük foglalkozó pedagó­gusoknak, népművelőknek és nem utol­sósorban szülőknek. A rendezvény ezután á klsszínpadok. színjátszó csoportok, valamint a vers- és prózamondók versenyével folytató­dott. A klsszínpadok kategóriájában két csoport szerepelt. A szepsl (Moldava nad Bodvou) Bődvácska a Vásár Somodlban című összeállításával elnyerté a kate­gória fődíját. A nagykaposl Kikelet Iro­dalmi színpad Slmkö Tibor Tlklrlkltaka- rakban című összeállításával a legjobb választásért járó díjat kapta. Népesebb volt a színjátszó csoportok kategóriája, összesen hat együttes mu­tatkozott be. A szakzsürl munkája nem lehetett könnyű, hiszen szinte nem volt gyengébb produkció. Végül Is a fődíját a hroboiíovói Csipcsirlp csoportnak ítél­te oda. A legjobb dramaturgiai mun­káért járó díjat a buzltal (Buzlca) Jő barátok kapta Seherezádé mesél című összeállításáért. A legjobb pedagógiai munkáért odaítélt díjat a gömörhorkal úrzse csoport vihette magával. A leg­egységesebb színpadi teljesítményért a lévai (Levice) Dömdüdöm együttest, a legjobb választásért a fülekl (Flfakovo) Pipltért, a legjobb színpadi megdolgo­zásért a nagydaróci (Veiké Dravee) Nevesincs csoportot, a kollektív alkotó munkáért pedig a dunaszerdahelyl Kis Fúkuszt tüntette ki a zsűri. Az ötnapos fesztivál, amelyen több mint hatszáz kis művész mutatta be tu­dását, a második évtizedébe lépett, ami minden bizonnyal előrelépést jelent leg­kisebbjeink művészi tevékenységében. Bizakodva várhatjuk a következő év­folyamokat. -lajt­isolla Bella Rómában Meleg emberi tenyérben, őrzi (Tárlati jegyzet Zmeták Ernő festőművész Szicília című kiállításához) Zmeták Ernő festőművész Ismét elment, immár tizenharmadszor, hogy megmártőzzék a jé, meleg déli ten­gerben, Olaszország, különösen Szi­cília mozdulatlanságában is változó világában. Tizenharmadszor járt njár a művész Olaszországban, és ez utal arra is, hogy tulajdonképpen mit ke­resett és talált ott; bizonyságot. Bi­zonyságot arról, hogy a lét, az élet örök és szüntelenül megújuló folya­mat. A mester önmaga világát, festé­szeti . felfogását, tanárától, az Aba Novák Vilmostól örökölt és tovább­fejlesztett látásmódot építi tovább. S teszi ezt azért Olaszországban, és azért újabb és újabb út során, hogy megbizonyosodjék: nálunk sokkalta gyorsabban, önkelletöbben változik a környezet, ezért nincs mód rá, hogy a belső rezdülésekre figyeljen; a mód­szer, a festészeti megoldások lénye­gét lássa. De ott, ahol évszázados, sőt, évezredes falakon, tetőkön időz a nap meleg sugara, nemcsak az em­ber belső világának a változását tud­ja jobban tettenérni, hanem a mód­szer, a festői megoldások finom, haj­szálnyi előrelépéseit Is képes meg­figyelni, megörökíteni. Gyakran tapasztaljuk, hogy a mű­vészek — akár újraélve is a festé­szettörténet folyamatát — kapkodva, bizonytalankodva, örök loholásban sem képesek előrelépni. Zmeták Ernő a másik utat járja: a lét alapjaiból indul ki, és téglát téglára rakva, mellékutakról is visszakanyarodva halad előre lassan, folyamatosan. Ha összehasonlítjuk a korábbi olaszor­szági útjainak képeit, a tényleges. belső váltojpásra, a festőt megoldá­sokra figyelünk, mert hiszen ott Szi­cíliában, de egész Olaszországban, látszólag minden örök és változatlan — de csak látszólag. Mert ahogy évek folyamán változott a Mester is — ma már sokkalta melegebb, em­beribb az ecsetvonása, a színei —, megváltoztak az emberek Is. Az élet apró megnyilvánulásaiban látható változások is belopóznak a képeire. A szamár mellett ott az autó, hogy csak a legmarkánsabbat említsük. A frisseség mellet így megkapjuk az örökké való léttel folytatott párbe­széd, az emberi élet lényegének a valóságát, és Igazából .ez a legna­gyobb vívmánya ennek az útnak. Va­lami, amit maga a Mester Itthon alig­ha talált volna meg. Ott viszont egy- egy fa koronájában, a csendéletek egyszeri és örök mivoltában éppúgy láthatta és általa láthatjuk mi is, akárcsak korábban a markáns széna- boglyáiban. Figurái most Is egy kicsit lebeg­nek, primitívségükben is kedvesek, sugárzik belőlük a szeretet, amellyel a mester igyekezett őket megragad­ni. Így hát minden: az emberi lép­tékű táj, a meleg színek, a szeretet­teljes mozdulattal megragadott em­berek, az élet apró jeleinek az ábrá­zolása, minden-minden arra vall, hogy Zmeták Ernő festőművész maga is ilyen bizalmas viszonyban van az élettel. Érti, tudja a lényegét, szere­ti, meleg emberi tenyérben őrzi, pró­bálja megőrizni a legszebb, legked­vesebb megnyilvánulási formált. Németh István HELYREIGAZÍTÁS ­Lapunk 24. számában Gondolatok az országos fesztiválról című írás­ban sajnálatos módon két elírás történt. Az utolsóelőtti és utolsó bekezdés mondata a következőképpen hang-, zik: Ha viszont a népi tánc színpadi változatát művészetnek tekintjük (márpedig az), akkor okvetlen szükségünk van a közönségre. A megoldás tehát az lenne: szétfeszíteni a „keretet", persze anélkül, hogy megbontanánk egy-egy tájegység stílusjegyeit. A hibákért olvasóink elnézését kérjük. Szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents