Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-06-25 / 25. szám
UJ Csodálatos dolog a tolevízió. Több ezer kilométeres távolságból elénk varázsolja a labdarúgó VB-döntő mérkőzéseit, sőt, lehetővé teszi azt is, hogy a legérdekesebb mozzanatokat és a gólokat újra, „visszajátszásban“ lássuk. Ilyesmire vállalkoztunk mi is, hogy a „replay“ segitségével és néhány szakemt’nr s^ernszognbol nézve visszaper- pessiik az epv'>s mérkőzések érdekesebb eseményeit. BATTA GYÖRGY újságíró: — A szurkolók s természetesen az, újságírók is szívesen eljátszanak a gondolattal: vajon az idei világbajnokságnak ki a legnagyobb egyénisége. Ki a legjobb? Piatini? Maradona? (Ezeket a sorokat június tizennyolca- dikán, az Olaszország—Franciaország találkozó után vetettem papírra.) Azt hiszem, a két labdarúgó összehasonlíthatatlan, mint ahogyan az is teljesen egyéni megítélés dolga, József Attila vagy Arany János költészete kedvesebb-e szívünknek. Bevallom, hozzám Piatini áll közelebb. Azt hiszem, mindent tud, eszményi a labdakezelése, a rúgótechnikája, bár a jobb lába az igazi, — ballal kevesebbszer vállalkozik. Piatini tökéletesen belátja a pályát, minden négyzetcentiméterröl tud; s bár a franciák középpályás sora osztályon felüli, mégis ö számomra a kulcsember, a komputer, aki rendre kiszámolja, mikor mi a teendő. Ráadásul ez 8 francia a sorsdöntő helyzeteket belelövi, és persze mások számára is megteremti. Az már csak másodlagosnak tetszik — de korántsem az —, hogy társaival együtt pompás az erőnléte, és a formáját is, időzíteni tudja (legalábbis június tizennyolcadtkáig). A képernyő a részleteket is elénk hozza, meggyőződhetünk róla jól láttuk-e ezt vagy azt a mozzanatot. Képtelen viszont a pálya egész területét beláttatni, azaz a leshelyzetek megítélésekor nem mindig perdöntő az, amit mi állítunk. Kár, hogv a technika ma még nem teszi lehetővé követni, mit müvei egy-egy játékos olyankor, amikor nem öt látjuk. Mennyit és merre mozog Piatini? Mikor sejti meg, hogy előre kell törnie? Mikor indul visszafelé, mert megérezte, hogy a támadás füstbe ment? Piatini számomra így is a király, aki mindig az első vonalban tálálható, aki megmutat valamit abból a szépségből, amelyet futballnak nevezünk — ha ő és hozzá hasonló művészek játsszák. SZIKORA GYÖRGY Iniszonegyszeres csehszlovák válogatott, az Inter Bratislava pályaedzője: — Örülök, hogy a gyenge kezdés után belelendült a brazil csapat, és nem vallottam szégyent a jóslatommal. Különben is őszintén szurkolok a jó focinak, márpedig a brazilok jó focit játszanak. Csodálatos a ritmusváltásuk. Egyénileg tökéletesen képzettek. Bámulatos könnyedséggel kerülnek gólhelyzetbe, és a helyzeteket ki is tudják használni. Náluk igazán nem probléma, hogy ki rúgja a gólokat, A középpályások vagy akár a hátvédek éppolyan veszélyesek a kapura, mint a szó szoros értelmében vett befejező csatárok. Gondoljunk csak Josimar két góljára, a legjobb csatárnak is dicséretére váltak volna. Egy kicsit elszomorított, hogy kiesett a szovjet csapat, és úgy hiszem, minden ember sajnálja korai távozásukat, aki csak egy kicsit is szereti a futballt. Rengeteg új elemet hoztak a labdarúgásba. Illetve nem is annyira újak ezek a dolgok, mint amilyen tökéletesen művelik. Egyszerűen, de fantasztikusan játszanak. Nem szoktam a bírókat bírálni, de egy kicsit a játékvezetőnek is benne volt a keze a kiesésükben. A belgák két gólt lesből értek el, az egyik százszázalékos les volt. Mindenesetre a szovjet válogatott játéka új színt hozott a labdarúgásba, és a jövőben nagyon kell velük számolni. Belanov, Jakovenko, Zavarov nevét j,ó lesz megtanulni. Belelendültek a franciák. Az olaszok ellen bebizonyították, hogy nagyon tudnak játszani, szóhoz, pontosabban labdához sem hagyták jutni a világbajnokokat. Platini aranyat ér számukra. Az ő példája igazolja azt a feltevésemet, hogy a modern labdarúgást a nagy egyéniségek határozzák meg. Piatini csodálatos egyéniség. Hozzá sorolnám Maradónál, aki eddig a VB legjobb játékosa. Csípik, rugdossák, leterítik, de ő mindig talpra ugrik és csak a játékra összpontosít. Érdekes összehasonlítást tenni a négy évvel ezelőtti és a mai Maradona között. A spanyolországi VB-n folyton a játékvezetőkkel vitatkozott, feleselt, tiltakozott, és ez visszavetette a játékban. Most „csak“ játszik, és egyszeriben sztár. Végül ne hagyjuk ki a dánokat. Kellemes meglepetés ez a csapat. Játszi könnyedséggel teremt gólhelyzeteket, és ami európai csapatoknál nem mindig természetes: a helyzeteket ki is tudja használni. Nekik is van ugye Elkjaer-Larsenük vagy Lerbyjük. Amit külön értékelek náluk, az a páratlanul sportszerű játék, amelyet szinte már tanítani kéne. MANINY, A SPARTAKIAD BÖLCSŐJE Pontosan egy évvel ezelőtt gyönyörködtünk a csehszlovák spartakiád le- nyűgövö strahovi bemutatóiban, most pedig egy olyan esemény évfordulójáról emlékezhetünk meg, amely elinditülta ezt a világon úgyszólván egyedülálló mozgalmat. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1921. június 19-én nyitották meg Prága Maniny városnegyedében az első munkás- tömegspoi’t-ünnepélyt — a spartakládot. A spartakiád születése szorosan összefügg Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulásával, proletár testnevelési mozgalmunk kibontakozásával. A Munkás Testnevelési Egyesületek Szövetsége alig egy hónappal a megalakulása után vállalkozott arra. hogy megrendezze a tömeges bemutatókat, a munkások erejének, egységének seregszemléjét. Az új szövetségnek nem voltak jóformán semmiféle anyagi eszközei. A hatóságok mindenütt akadályt gördítettek a munkája elé. Ilyen körülmények között vállalkozott a merész feladat megvalósítására. Alig egy héten belül kellett rendbetenni a stadiont, előteremteni az anyagi fedezetet. A munkások azonban ezrével mentek dolgozni a bemutató színhelyére, kevéske pénzük egy részét Rántották lel e nemes célra. A CSKP is teljes mértékben támogatta a sportünnepély gondolatát. és felszólította tagságát, hogy minden erejével járuljon hozzá a sikeréhez. jiN Matejka, az egyik — még élő — szervező visszaemlékezéseiből Idézünk: „Mindössze háromezer koronánk volt a rendezvényre. A többit közadakozásból raktuk össze. A rajz- szögektől a plakátokig . .. Cyakorlatilag három nap alatt építettük fel a mani- nyi stadiont. Az egész a szeretet, a lelkesedés és az erő dolga volt. ami összefűzte a munkáskollektivát. Amikór a városi hatóságok elutasították, hogy a negyvenezer gyakorlatozót az iskolákban szállásoljuk el, sikerült őket elhelyezni a munkáscsaládoknál. A spar- takládbemutatók óriási sikerrel zárultak, megmutatták nemcsak a munkástestnevelés. hanem az egész kommunista párt erejét. Maniny mélyen bevésődött testnevelési mozgalmunk és pártunk történetébe.“ 1921. Június 10-26-a között sor kerülhetett a nagy mű megkoronázására. Fran- ti.íek Chaloupeckít, a munkás testnevelési szövetség alapítója és első elnöke nevezte így a spartakládot, mikor a következőket mondta: „A spartakiád mű és foErő. bátorság, egészség, szépség jellemezte a tavalyi csehszlovák spartakiádon a katonák bemutatóját. galom, mozgalom és ünnepség. a proletár testnevelés büszkeségé.“ Mindjárt az első napon 15 ezer fiú és leány lépeft fel a diáknapon látványos gyakorlatával mintegy 70 ezer ujjongva ünnepló néző előtt. A spartakiád záró és egyben fö napján, június 26-án először százezer munkás vonult fel Prága utcáin a CSKP zászlai alatt, majd a zsúfolásig megtelt százezres stadionban 10 500 fiú és leány, valamint 14 eze: férfi és nő gyakorlatainak tapsolhattak. A gyakorlatozók egyike, Franti.íek je2ek így emlékszik vissza a maninyi bemutatóra: „Ezrek tapsoltak nekünk, s ez meggyőzött bennünket utunk helyességéről. Egymás mellett gyakoroltunk. több nemzetiség tagjai, éreztük, hogy bármilyen országrészből vagyunk is. egymáshoz tartozunk.“ Nem véletlenül írta a Rudé právo: „Az. amit átéltünk, a proletariátus új szellemének lelielete volt. Ez. ami történt, forradalmi tetti“ És akkor még senki sem gondolta, hogy a spartakiád olyan nagyszabású mozgalommá terebélyesedik, — amelynek napjainkban tanúi vagyunk. PALÄGYI LAJOS Hol kallódnak el a tehetségek? UWORTUi DILEMMÄIA Nem titok, a c.sthszlovák űszósport már évek óta sikertelenül próbálkozik azzal, hogy szorosabban felzárkózzék az európai élvonalhoz. lelenleg csak két csehszlovák versenyző —- Marcel Géry és losef Hladky — nevét jelzik kontinensünk üszótőzsdéjén, a többiek hazai eredményeikkel nem igen zavarják a vizet a külföldi medencékben. Számos tanulmány, elemzés született arról, hogy ml az oka a lemaradásnak, miért nem tudunk lépést tartani, ha már nem a legjobbakkal, legalább az űn. második vonallal, tehát a román, a lengyel, a, bolgár, a svájci, a görög és más úszókkal. Ma már alapozatlan az a kifogás, amely még egV évtizede Is gyakran elhangzott, hogy kevés a medence, nincs hol válogatni és felnevelni a fiatal tehetségeket. A helyzet ma már sokkal kedvezőbb, gombaszám épüllek a fedett uszodák, és szinte nincs olyan lárási város, ahol ne tenne fedett medence. (íriási előrehaladást sikerült elérni az úszni nem tudók számának csökkentésében, a legtöbb helyen már az óvodában kezdik a gyermekek úszásoktatását. A szakemberhiány sem lehet már kifogás, a testnevelési főiskolákat évente több mint száz szakképzett edző hagyja el. Nagy segítségnek ígérkezett az Ifjúsági és élsportközpontok létesítése, sőt a nagyobb városokban úszásra szako- sodó sportosztályok nyíltak az alapiskolákban és a gimnáziumokban. Mindez azonban nem vonta maga után a színvonal javulását. Elszomorító például, hogy az Idei téli Ifjúsági bajnokságon. a győztesek többsége gyengébb Időt ért el, mint az őt évvel ezelőtti bajnokok. Pedig az űszósport arról Ismert, hogy évről évre káprázatos az előrehaladás, egymás után dőlnek meg a valamikor elérhetetlennek tűnő álomhatárok. A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy már a fiatal korosztályú versenyzőink is elmaradnak társaiktól. A tavalyi genfi Junior EB n például |a 16 éveseknél) egy csehszlovák úszónak sem sikerült pontot érő helyezést kiharcolnia. Mindez arra engedhetne következtetni, hogy az úszósport nem vonzza a csehszlovák fiatalokat, az egyhangú fárasztó edzések nem felelnek meg mentalitásuknak. A szakemberek nem értenek egyet ezzel a feltételezéssel, számos példával Igazolják fiatal üszőink, főleg a 10—13 évesek semmivel sem tehetségtelenebbek, mint hasonló korú külföldi társaik. Említést érdemel, hogy ebben a kategóriában a csehszlovák úszók csaknem egyenrangú ellenfelei az NDK és a Szovjetunió, tehát az úszó „nagyhatalmak; fiataljainak. A gondok csak később kezdődnek. A 13—16 éveseknél nagy a a lemorzsolódás, az edzők szomorúságára sokan — még mielőtt Igazolnák a hozzájuk fűzött reményeket — abbahagyják a versenyzést. Az okok különbözőek, de a leggyakoribb az, hogy a gyerekek nem tudják összehangolni a rendkívül sok Időt (napi 3—5 óra) rabló edzéseket az egyre növekvő Iskolai követelményekkel. Gyakran a szülök Is a legegyszerűbb megoldást választják, az első felvetődő nehézségeknél eltiltják gyermekeiket az uszodától. S ezzel többéves fáradságos munka vész kárba — az edzők nem kis ho.s,szüságára. A „nagyok“ már régen megoldották ezt a problémát, hiszen a felkészüléshez eszményi feltételeket kínáló sportközpontokba irányítják a tehetségeket, és Itt az Iskolai tanulmányokat aprólékosan összehangolják a napi két, sőt háromszoros edzéssel. Nálunk Is történtek Ilyen Irányú Intézkedések, de az eredmények még váratnak magukra. A prágai sportközpontban kimutatták, hogy főleg a lányok okoznak sok gondot, korán ráébrednek arra, hogy az úszáson kívül kellemesebb dolgok is vannak a világon, és nem ritka az olyan eset. amikor a legtehetségesebbek Is egyik napról a másikra hátat fordítanak az uszodának. Fppen ezért — hangoztat|ák a prágai szakemberek — nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fiatal reménységek átfogó nevéllésére, erkölcsi-akarati tulajdonságaik formálására. És e téren különösen nagy feladat hárul az edzőkön kívül a szülőkre Is, hiszen gyakran ők azok. akik befolyásolták gyermekeik sportpályafutásának alakulását. Erre nem csupán azért van szükség, mivel a csehszlovák úszósport hívei mielőbb szeretnének kijutni a már évek óta tartó hullámvölgyből, hanem azért Is, hogy ne vesszen kárba az a nem kis anyagi ráfordítás, amellyel társadalmunk támogatja e klasszikus olimpiai sportág tejlödé.sét. (-ties) Ötödikes volt. amikor Szarvára (Rohovee) került. Igazán szakértő szem kellett hozzá, hogy észrevegyék a törékeny kislányban szunnyadó tehetséget. Szerencsére Szarván volt, aki felismerte a nagy Ígéretet. Rajz Árpád, a Honvédelmi Szövetség közismert edzője úgy látta, hogy SZITÁS BEATANAK az ő védencei között a helye. Az edző nem tévedett. Beáta két év múlva a szlovákiai bajnokságon már dobogóra került. — Csak harmadik lettem — mondta szerényen, amikor a Dunaszerdahelyl (Du- najská Streda) járás duklai honvédelmi versenyén ösz- szetalálkoztunk. — És látja. ezen a járási versenyen Is csak a harmadik helyet tudtam kivívni. De a honvédelmi sport Ilyen. Elég egy-két kisebb hiba, máris oda a pontok. KülOnben járásunkban nem kell szégyenkeznie annak, aki csak harmadik egy-egy versenyen. Nagyon sok a tehetséges fiatal versenyző ebben a járásban. 0 Az edződ elmondta, hogyan „fedezett“ fel. Szerinted miért e.sett rád a választása? A pálya kezdetén — A honvédelmi sportoknál, legalábbis én így gondolom. a futás az alapja mindennek. Ha valaki tehetséges futó, a többit aránylag könnyen megtanulhatja. Amikor Szarvára kerültem, elég jól futottam, pedig senki sem magyarázta meg, hogy hosszabb távon hogyan kell beosztani az erőt, senki sem segített kialakítani a stílusomat, a technikámíu. Őszintén szólva ilyenekről korábban nem Is tmllottam. Árpi bácsi bizonyára látta, hogy van tehetségem a futáshoz, ezért kezdett el velem foglalkozni. 0 Azt hiszem, nem bánta meg, de gondolom, te sem? — Én igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert Rajez Árpád mellett van még egy edzőm, Kozik Terézia, aki még mindig aktív élvonalbeli versenyző, de már mint edző is kitűnő. Nagyon örülök annak, hogy ők ketten foglalkoznak velem. 0 Említetted, hogy a futás az alapja a honvédelmi sportoknak. Te most mégsem a futás miatt lettél „csak“ harmadik ezen ^ versenyen. — A lutás mellett igen fontos a lövészet Is. Sajnos, ma egy kicsit gyengébb voltam a lövészeiben, mint máskor, márpedig ha az ember sok hibapontot szed össze, az ezekért a pontokért levont Időt aligha tudja már behozni a futással. Meg kell tanulni tökéletesen lőni, ha valaki eredményt akar elérni. 0 És mennyit keli edzeni. hogy valaki a honvédelmi .sportokban kimagasló eredményt tudjon elérni? — Ha kerületi vagy, országos szinten Is eredményeket akar elérni az ember, az edzéseket nem lehet félvállról venni. Nagyon fontos a rendszeresség, de a kötelező edzések mellett még önszorgalomból Is gyakorolni kell. Én szinte mindennap futok. Hosszabb-rövidebb távokat és gyorsasági szakaszokat is beiktatok magamnak. Ezután következik a lövészet. Ezt Is nagyon sokat kell gyakorolni, hogy versenyen az embernek biztos legyen a keze és a szeme. 0 Amióta rendszeresen sportolsz, milyen eredményeket értél el? — A járási és a kerületi versenyeken többnyire első voltam eddig. Eddig még mindig jól szerepeltem az osztályozó versenyeken Is, többnyire a három legjobb között szoktam végezni. 0 Mi vár rád idén? — Már készülök a kerületi versenyre, utána Bar- dejovba megyek a szlovákiai pontozóra, de a legnagyobb vágyam, hogy eljussak a szlovákiai bajnokságra, ahol szeretnék legalább egy fokkal magasabbra kerülni a dobogón. 0 Pályaválasztás előtt állsz. Ez a sok edzés és verseny nem megy a tanulás rovására? — Nagyon be kell osztani az időt. Különben a sport és a tanulás nagyon jól megférnek egymás mellett. Mindenesetre középiskolába szeretnék menni, aztán majd meglátjuk. KAMOCSAI IMRE
