Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-06-17 / 24. szám
U] Kevés a tehetséges énekes? Gondolatok egy járási könnyűzenei rendezvény ürügyén Az én nemzedékem zenei tehetséggel, énektudással megáldott képviselői a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején érték el azt a korhatárt, amikor benevezhettek az akkor még nagy becsben tartott tánc- dalfesztlválokra. Jól emlékszem az akkori táncdalfesztlválok sok résztvevővel Induló, színes, mozgalmas. Igazi versenyhangulatot árasztó járási döntőire. Erre a visszaemlékezésre a Melódia 86 nagykürtösi (Velkjl KrtíSl járási versenyén látottak késztettek. A Járási népművelési központ és a Cse- madok járási bizottsága az Ipolynagy- falui (Velká Vés nad Iploraj művelődési házzal közösen rendezte meg ezt a könnyűzenei versenyt. A közönség részéről nagy volt az érdeklődés, a tizen- és huszonéves fiatalok zsúfolásig megtöltötték a nézőteret, és csalódással kellett tudomásul venniük, hogy mindössze két szólóénekes és négy zenekar lép színre. És most lássuk a főbb eredményeket. A lukanényel (Nenince) művelődési központ Polyfőn zenekarának fellépésével Indult a verseny. Az előadott négy énekszám közül egy saját szerzeményük volt. A Nagykürtös! Középfokú Gépészeti Szaktanlntézet nemrégiben alakult Klakson együttesének a Játékán még érezni lehetett, hogy kezdő zenészek muzsikálnak. Ez vonatkozik a SZISZ kelenyel (Klefi.a- ny) szervezete mellett Idén márciusban alakult RH-Faktor zenekarra Is. A Nagykürtösi járás legismertebb, legkedveltebb zenekara, az Orion a SZISZ ipolybalogl (Balog nad IpTomj szervezetének égisze alatt működik. Azok a saját és „kölcsönvett“ számok, a- melyeket előadtak, tetszettek a közönségnek és a zsűrinek Is. A két énekes közül a Ipolyhfdvégl (IpeT. Predmostie] Benyo Ferenc, a SZISZ helyi szervezetének elnöke már nem először vett részt a Melódia táncdalversenyen, például 1983-ban a Járási fordulóban harmadik helyen végzett. A mindössze tizenöt éves LuLukócs Zsuzsa kács Zsuzsa, aki bolti eladónak készül, Ipolynyékről (Vinlce) érkezett. Az öt kísérő Maraton zenekarral már többször fellépett különféle Iskolai rendezvényeken, ami meg Is látszott szereplésén. Mivel az említett zenekar tagjai még csak alapiskolások, koruk miatt nem szerepelhettek versenyszerűen a rendezvényen. A bíráló bizottság a zenekarok és főleg az énekesek alacsony létszámát tekintve nem rangsorolt, csupán ilyen vagy olyan szempontból értékelte előadásukat, zenei- és énektudásukat. Egyébként a verseny minden résztvevője díszoklevelet és tárgyi jutalmat kapott. Ezek után önkéntelenül adódik a kérdés; miért csak Ilyen kevesen vettek részt ezen az, úgyis mondhatnám, tehetségkutató rendezvényen? A kérdésre a verseny után Chrapkáné Gu- bányl Gabriellától, a Nagykürtösi Járási Népművelési Központ legllletékesebbjétöl, a műkedvelő művészeti mozgalmat irányító szakelőadótól kértem választ. — Én csak azt tudom mondani, hogy a rendező szervek Idejében, még Idén januárban elküldték a versenyhívást a járás helyi művelődési otthonainak, a Csemadok helyi szervezeteinek, mi több, a nagyobb vállalatok és üzemek szakszervezeti üzemi bizottságainak is. Tudomásom szerint ezek az intézmények, illetve szervezetek többsége megtette a szükséges lépéseket a verseny propagálására. Viszont hiábavaló minden igyekezet, ha a fiatalok nem érdeklődnek eléggé a verseny Iránt. A járásunkban működő zenekarok egylke másika elfogadhatatlan okok miatt maradt távol a rendezvényről. Senkit sem lehet erőszakkal odacipelni. Persze nem akarok mindent a fiatalok közönyére hárítani, valószínű, hogy a rendezők, a szervezők is hibát követtek el valahol. Egy biztos: levonjuk a tanulságot, hogy nagyobb részvétellel rendezhessük meg a Melódia 87-et. Mit lehet hozzátenni az elmondottakhoz? Talán csak annyit, hogy megengedhetetlen luxus négy zenekarral és két szólóénekessel Járási versenyt rendezni. És mivel utólag nem lehet érdemben utánajárni a feltevéseknek, reménykedjünk, hogy Jövőre — rendezők és szervezők jobb együttműködésével és az Ideinél Jobban propagálva — több résztvevője, mindenekelőtt több szólóénekese lesz a Melódia könnyűzenei versenynek. Azt hiszem, hogy a Nagykürtös! járásban sok tehetséges fiatal énekes található, akiknek a többsége talán nem is tudja, hogy létezik ilyen rendezvény, vagy csak azt nem tudják, miként lehet arra benevezni. Végezetül egy észrevétel; Ez a rendezvény a fiatalokért, a fiataloknak van. Hogy lehet az, a SZISZ járási bizottsága még csak nem Is társrendező? Bodzsár Gyula Nem élhetek muzsikaszó nélkül Az 1985/86-os színházi évad utolsó bemutatója Egy kritikus szerint az a mű, a- melyik a bemutatót követő egy-két évtizeden belül nem tűnik el a feledés homályában, feltétlenül érdemes arra, hogy figyelemmel kísérjük sorsának alakulását. Korunkban ugyanis a formák és a stílusok olyan gyakran váltják egymást, hogy az valamikor szinte századokra elegendő lett volna. Ha például — mint ez esetben — egy hetven évvel ezelőtti, megújulást szülő korszakból származó művet mainak, frissnek találjuk, akkor abból Igazi tehetség sugárzik. Móricz Zslgmond realizmusa amellett, hogy stlláris, (ha tetszik], formai probléma, nemcsak esztétikai kategória, hanem erkölcsi magatartás és politikai program Is. Az író igazság- kereső embersége és őszinte Indulata az életnek szinte minden területén felfedte kora valóságának összefüggéseit, s eljutott odáig, hogy szembenézzen a dzsentrivilággal. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darab az író első kísérletezése volt a dzsentritípus megrajzolására, pedig akkor még túlságosan lenyűgözte, hatott szemléletére a szépnek és érdekesnek vélt úri világ életmódja. Szívesen hiszik egyesek, hogy Móricz Zsigmond illúziói kiterjedtek az úri középbirtokos rétegre; csodálta annak önemésztő ősi erejét, együtt érzett velük a sírva vlgadásban, nagyra tartotta a pózzá-gesztussá üresedett virtusfltogtatást annak ellenére, hogy hite már nem volt senkiben közülük. Az Őri muri dramatizált változatában, majd a Rokonokban végleg leszámolt ezzel az illúziójával Is. Itt kell megjegyezni, hogy az Orl muri színműváltozata, amely a regényhez képest annyival lett egyértelműbb, amennyivel Móricz Zslgmond Is élesebb körvonalakkal láttatta az eltelt idő alatt a dzsentriéletet. Móricz Zslgmond realizmusa a régi viszonyok, a meglévő társadalmi valóság szétbomlását, az ideálok szét- foszlását ábrázolja. Esztétikája és művészete nemzedéke élettapasztalatait tükrözi. így Jut el ízlésében a liberális romantikától a polgáriasodó népiesség, majd a polgári — némiképpen eszményítő — realizmus Irányába. Móricz Zsigmond ebben az értelemben lett modern író: új szemmel ítélő, alkotó művész és ideológus, aki a „helyzetek“ mélyére látott, élő párbeszédeket Irt már akkor, amikor ehhez még merészség kellett. Ostora, ha odacsapott „valahová“, annak csípnie, sőt fájnia kellett. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című zenés vígjátéka gyakran kerül színpadra. Amikor a függöny szétnyílik, már nagyban „áll a bál“, az eszem-tszom pazarlás. A tánc, a kur- jongatás harsány színeket varázsol. Libben a muszlin, kacarásznak a hölgyek, miközben a hűséges cigányprímás fáradhatatlanul húzza a talpalá- valót. A népes társaság középpontjában Viktor, a fiatal pesti Jogász áll. Elegáns frakkjában szédíti a lányokat, miközben fölényes szócsaták, szellemes helyzetek és pergő jelenetek kacagtatják meg a közönséget. Konrád József érdemes művész most Is megőrizte a szlnszerűséget. Energiájának Javát egyéniségének kedvezőbb és eredetibb kibontakozására fordította. Alakértelmezéselből, rendezésének hangulatából, árnyalt játékstílust teremtő készségéből kitűnik az emberi karakterek titkainak feltárása, az élet köznapi, egyéni és társadalmi viselkedéseinek a megértésére, a szerzői Igazság vállalására törekvése. Mert a rendező — írta Móricz Zsigmond — nem lehet úr az író rovására. Tisztelnie kell az írói munkát és az írói alkotást. Konrád József tiszteli is: ezért üde és modern az előadás. A Játék újabb előbbrelépést Jelent. A szerző kitűnő expozícióval, figyelemreméltó Jelenetezéssel szerves e- gyüttjátszásra „kényszeríti“ a színészeket. Cselekménye érdekes, a darab „tele van jó szerepekkel, ml több, rossz nincs Is benne“, ahogy azt megírtuk színházi előzetesünkben. Eredeti szellemességgel építi szerepét Cs. Tóth Erzsébet — Póllka szerepében. Mina néni (Petrécs Anni), Pepi néni (Lőrincz Margit) és Zsana néni (Ferenczy Anna) kitűnő humorérzékkel egy kis Jól értelmezett Iróniát Is „belelopnak“ emberábrázolásukba. Sok újat adott Kucman Eta Veronika szerepében. Emlékezetes marad Varsányi Mária (Kisvlckáné) és Turner Zsigmond (Lajos bácsi), a- kiknek gondosan kidolgozott alakításuk Jellegzetes színfoltja a játéknak. Pőthe István (Viktor) az előadás e- gyik legsikerültebb alakítását nyújtja. A színház élgárdájának hasznos tagja Holocsy István is. Dicséret Illeti V. Mák Ildikót, aki találó Játékával fontossá tudta tenni Blrlke jelenlétét a cselekményben. Platzner Tibor díszlete és kosztüméi a kort idézik, színpadi berendezése megfelelő. Zsákovics László zenei közreműködése és Katona István hangulatos koreográfiája szintén hozzájárul a sikerhez. A premiert tetszéssel fogadta a közönség. Egyébként Is csak akkor telik meg a nézőtér, ha a színház k kiérthető előadásokat kínál. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül nyilván ilyen könnyen követhető, felszabadultan szórakoztató, tartalmas és Irodalmi értékű színdarab, és ami még fontosabb: igazi író írta. Suchy M. Emil Napraforgók Tükörvillogtatás Alex KraäCenlC fiatal festőművészünk, bár három éve, hogy befejezte a Képzőművészeti Főiskolát, lényegében csak most tudta le magában az iskolai éveket. Még pedig úgy, hogy most „festi“ ki magából azokat az élményeket. Jeleneteket, a Jelenetek savát-borsát, amelyek megragadtak benne- Úgy van vele, mint annak idején Marc Chagall, aki évek múlva Idézte fel szülőföldje különös világát. KraSöeniC is most adja ki magából azt az önkellető, csontig feltárulkozó világot, amely az Iskolában körülvette. Az iskola feladatokat ad, követelményeket támaszt a diákokkal szemben: klisészerűen gyönyörű vagy rút modelleket állít eléjük, igényli a test arányos, egy picit szépítő ábrázolását, miközben ott a falakon belül egyfajta izgató jelenetek sokasága veszi körül őket. Szemtől mutatja a szépet, az arányosat, a kiegyensúlyozottat, de ha a diák elfordul, ha akárcsak egy pillanatra is belefeledkezik a festékek keverésébe, elég felemelnie a tekintetét, máris elővillan a test rútsága, aránytalansága, láthatja a magába roskadt szépséget, az orrát piszkáló, farát villogtató vén satrafát, a magát kellető, szerencséjére vadászó kurtizánt. A hallgató akkor nem tud mit kezdeni az élményeivel, a szeme sarkában megragadt látványnyal, Jelenetekkel, az élet valódi arcával, a szociális helyzettel, hiszen az Iskola elsősorban a csupasz szakmai ismeretek elsajátítását kéri tőle számon mindenekelőtt. így aztán kénytelen ezt a ,,kifestést“ elnapolni, a későbbiekre hagyni, és sokakban már később nem Is ébred fel ez az ösztönzés. KraSCenlS azonban azok közé tartozik, akik egyébként Is képesek szinte a kulcslyukon bekukucskálva meglesni az életet. Legalábbis ezt láthatjuk a komáromi (Komárno) ifjúsági klubban jól megrendezett, érdekes kiállításán., A kiállításon a tájtól egy picit elfordulva, belülről mutatja most az embert. Beszédes arcok, barokkos jelenetek sorakoznak fel előttünk. A stílus, az ecset kezelése oldottabb, ímpulzivabb, frissebb és főleg idege- sítőbb. Mintha a művész is úgy é^ rezné, sietnie kell. A napraforgók, az uzsonnázó cirkuszosok, az infantilis vagy a vén modell ábrázolásában eljutott az elementáris festék mellbe- vágö erejéig. A képek lemeztelenítve, kivesézve mutatják az embernek nevezett élőlényt, és hirtelen azt kérdezhetjük, honnan ezek az élmények, ez a fogékonyság: honnan Jött, mit hozott magával ez a fiatal — de u- gyanakkor emberileg érett — festőművész. Mert míg a tájszeretete érthető volt, addig az Iskolából hozott massza mellett a másik, a még mélyebben nyugvó, mélyebbről előtopor- gő Jelenetek ismeretlenek. Esetleg családi örökségre gyaníthatunk. Az élet sűrűjébe vesző létről adnak híradást ezek a képek. Miközben végigJ fut a hátunkon a hideg, csak sejtjük, sejteni vélhetjük, hogy általa valahol Mátyusföld, egy különös furcsa ősök képviselője kopogtat, kívánkozik tudatunkba a múltja, élménye. A világ, amelyet most felmutatott, nem gyermeteg, védelemre szoruló ősnépi, hanem Intellektuális, nemzedékeken át rétegekbe rakódott, egykét századra is visszatekintő öntörvényű lények élete, világa- Nekik már korábban sikerült kiemelkedni a szélesebb .néprétegek megalázó létéből, de akik közt mára nemegyszer már kivetnivaló Is akad. Valahogy úgy, mint amikor görbetükröt tartunk az ember elé, s a rút még rútabb lesz. KragCeniC tehát Ilyen görbetükröt tart az emberei elé, és ml érezzük, hogy hiteles, kemény vallomás ez. Ha a későbbiekben kiterjeszti ezt a tü- körvlllogtatást szélesebb és mélyebb vizekre, még Inkább szaladgál majd a hideg a hátunkon, hiszen jelenetei, nagy belső igényről valló vásznai e- lőtt mindenkinek akad majd szégyell- nlvalója. Németh István Falon innen ás falon túl
