Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-06-17 / 24. szám
új ifjúság 9 „Mond|anak a korlátolt szakembe- rak, amit akarnak, a szinpadon a tánc nem az eredeti hasonmása vagy fényképe. A színpad nem néprajzi múzeum. Az iiyen táncnak szüksége van a gazdag, gyü- nySrű és fordulatos sziupadi feldolgozásra .. . IGOR MOJSZEJEV Nem véletlenül került a fenti Idézet írásunk elé. Mojszejev neve többször is elhangzott a XXXI. Országos Népművészeti Fesztivál versenyének értékelésén. Nem a Mester művének méltatásával összefüggően, hanem mint egy sor (vélt vagy valós) negatívum szinonimája. Persze, nem meglepő ez azok számára, akik rendszeresen ott vannak Zselízen (Zeliezovce). Bizonyára emlékeznek a néhány évvel ezelőtti „eseményre“, amikor.is egy szakember bocsánatot kéretett a népművészettől Rábai Miklóssal, a magyar néptáncmozgalom kiválóságával. (Nóta bene: tehette ezt „bátran"' — Rábai korai halála után.) Nos, mindezt nem azért említjük, mintha védelmezni akarnánk a néptánc nesztorait. Erre nincs szükségünk, életművük elegendő erre. Inkább a néptáncmozgalmunkban uralkodó hangulatot, légkört kívántuk szemlélten!. Tulajdonképpen miről is van szó? Az ötvenes évek elején kibontakozó nemzetiségi néptáncmozgalmat az útkeresés, a tapogatődzás jellemezte. Anyag- és szakismeret, tapasztalat és gyakorlat hiányában az amatőr csoportok alkotásai a mondanivalóra, külsőségekre épültek. Ogy is fogalmazhatnánk, hogy a kifejezési torma hiányában a hangsúly a tartalom felé tolódott el — mértéktelenül. A hatvanas évek végére jött a nagy fordulat, amelyet a „visz- sza a népművészethez“ és a „csak tiszta forrásból“ jelszavakkal lehetne a legjobban jellemezni. Sajnos, ez a nagyon fontos és szükséges fejlődési lépés ismét szélsőségbe torkollt — ellenkező irányba. A tartalom túltengését a forma aránytalan hang- súlyozása váltotta tel. Hogy csak néhány ficamát említsük meg ennek a korszaknak. Az egyik gyűjtés alkalmával, a gömörl „alany“ (Idős bácsi, akit filmeztek) farára tett kezekkel ropta a „vasvárit“. A következő évben a zse- lízi fesztiválon részt vevő kilenc együttesből hétnek a legényei táncoltak „farttá- masztva“ a színpadon. A zsűri kajla bajszú Gondolatok az országos fesztiválról (de nem csak arról) elnöke tüzet okádott azokra, akik netán elfelejtették a kezüket arra az ominózus helyre rakni. A néptánc meghamisításával, majdhogynem nemzetiségi létünk veszélyeztetésével vádolta őket. Szerencsére később valaki mégis rájött, hogy a táncos modorosságáról (netán vesebántalmairól) van szó, és nem stílusjegyről. A táncosok túj- ták (a „csak tiszta forrásból“ jegyében) a Figur jancsl hegedűjét (mert ezt Gömör- ben gyűjtötték!), pedig az Idősebbek még emlékeztek a harmincas években agyonkoptatott dalocskára. Igaz, akkor Nyitva van a százados úr ablaka ... szöveggel énekelték, főleg várost mulatságokon. Az eredeti (a terepen gyűjtött) néptáncok leiratában gyakran találkoztunk (és még ma is találkozunk) a következő megjegyzéssel: a táncot a gyűjtő a közölt népdalhoz alkalmazta (igazította), mivel a gyűjtésnél a táncosok közismert, ilyen vagy olyan műdalra táncoltak. Vagyis a gyűjtők, néprajzosok megalkottak egy ideális sémát, és korrigálnak, hozzáigazítanak mindent, ami kilóg ebből a keretből. Ha kell, még magát a népművészetet is, amelynek nevében cselekednek. Nos, ez a „keret“ hatott (és hat) a néptáncok színpadi megjelenítésére is. Csakhogy más a néprajz, és más a művészet. Nos, mit hozott az Idei Országos Népművészeti Fesztivál az elmondottak tükrében? Újdonságként kell elkönyvelnünk, hogy idén először három kerületi elődöntő előzte meg a fesztivált. Ez az újítás nyilván pozitívan hatott a mozgalomra. Alkalmat adott az előzetes összehasonlításra, és feloldotta a korábban Itt-ott (alaptalanul] felmerülő gyanúsítgatásokat a válogató bizottság részrehajlásáról. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy Idén kevesebb volt az „utóhang“ a fesztivál zsűrijének munkájáról. Az elődöntők után, a pontozás alapján, kilenc együttes kapott lehetőséget a bemutatkozásra. Ez pillanatnyilag a mozgalom élcsapata. Kár ,hogy több, régebben ismert együttes lemorzsolódott. Gondolunk itt a sládkoviőovói Új Hajtásra, a galántai gimnáziumra, a rimaszombati (Rlmavská So- bota) Gömör vagy a színál (Sefta) Rozmaring együttesre. A bemutatkozó együtteseket három csoportra lehetne osztani. A komáromi (Ko- márno )Hajós, a kassai (Koälce) Új Nemzedék és a somorjal (Samorín) Cselló egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből. Nem lehet vitás a zsűri döntése, hogy e három között (az Idézet sorrendben) osztotta meg a díjakat. Az egy kis lépéssel elmaradó derékhadba idén a fülekpüspökl (FII. Bis- kuplce) Palóc, az ekeli (OkollCná) Sommások, a klrályhelmecl (Král. Chlmec) Bodrogközi Népi Együttes, valamint a rozsnyól (RoiSiiava) Búzavirág sorolható. A végére marad a két újonc, az Ipolynyéki (Vinlca) Hont Néptáncegyüttes és a dunaszerdahelyl Csallóközi Dal- és Táncegyüttes. A Hont két évvel ezelőtt alakult, de teljesítménye olyan reményekre jogosít, hogy a következő fesztiválon felzárkózik a régi. Ismert együttesek közé. Újoncnak számít a majdnem harminc évre visszatekintő Csallóközi is, mivel 1984-ben átszervezödött, s új koncepcióval és vezetéssel jelentkezett. Zselíz- re egyelőre inkább a hírnevüket hozták. A kilenc együttes összesen harmincöt tánckompozíciót mutatott be, átfogva a Csallóköztől Szatmárig és a Dél-Dunántúlig a tájegységeket, örvendetes, hogy az együttesek túlnyomó része elsajátította és pontosan visszaadta az egyes tájegységek stílusjegyeit, és decens színpadi tormában hozta a közönség elé. Tartalmában azonban már szegényesebb volt a bemutatkozás. A harmincöt kompozícióból mindössze három olyat láttunk, amelyek a táncon kívül még valami mást is akartak mondani. A kassaiak jól megoldott Regölése. a királyhel- meciek Kpvesdi lakodalmasa és a komároM ájus utolsó négy napján zajlott a Bratislava! Líra nemzetközi könnyűzenei fesztivál 21. évfolyama. Ezzel a rendezvénnyel harmadik évtizedébe lépett a fesztivál. Milyen volt a színvonal? Erről a kritikusok, a közönség és a nézők ugyancsak eltérő vélemények nyilatkoznak. A színhely viszont nem változott. A fő hangversenyekre, a hazai és nemzetközi versenyre a bratlslaval Szakszervezetek Házában került sor, a Poetlkus Lírát az S stúdióban, a Fiatalok koncertjét a paslen- kyl sportcsarnokban rendezték. A hazai versenytől sokat reméltünk. Az új koncepciótól azt, hogy a fesztiválra valóban a legsikeresebb szerzemények kerülnek, hiszen a válogatáskor nemcsak a bírálóbizottság, hanem a rádióhallgatók véleményét is tigyelembe vették. Az idei versenybe 149 dalt neveztek be, ebből a szakemberek 19-et választottak ki, amelyek aztán elhangzottak a rádió műsoraiban. A hallgatók szavazatai alapján három dal, a zsűri javaslatára pedig további hét jutott a döntőbe. Az előző évfolyamokhoz viszonyítva csökkent a dalok száma — azelőtt kb. 30 dalt mutattak be —, de emelkedett a színvonal. Egy-két kivétellel valamennyi dal elnyerte a közönség tetszését. A szerzemények dallamvilága gazdagodott, a szövegük is megfelelt az elvárásoknak. Kár, hogy a szerzők java része ez alkalommal is a tipikus „fesztiváldalokra“ összpontosította figyelmét, kivéve a Midi együttes Keringő Európának (Valőfk pre Európu) és a Tango együttes Születésnap (Naroze- nlny) című dalát. Minden bizonnyal a fesztiváldalok is népszerűvé válnak, hiszen a közönség — mint ahogy az megmutatkozott — kedveli az egyszerű dallamra épített, szerelemről szóló dalokat. A díjazott dalok megérdemelték a helyezéseket, csupán ízlés kérdése, hogy a sorrendet ki hogyan állítja össze. Az aranylírás dal (Slás- kou má svét nadéjl) Petra janű és a Golem együttes előadásában elsősorban meggyőző szövegével, a tartalom és a forma egységével érdemelte ki az elismerést. A sikerhez hozzájárult azonban Petra )an0 sajátos előadásmódja is. Az Elán együttesre jellemző stílusban szólalt meg. és már népszerűvé is vált a második díjat nyert (De- tektívka) dal. Ez főleg a könnyen megjegyezhető refrénnek és a dallaraos.ságnak köszönhető. A némi Iróniát is magában rejtő szerzemény gazdag hangszerelése is figyelemre méltó. A Bronzlírát és a közönség díját a fiatal bratlslaval Midi együttes kapta. Elkötelezett, háborúellenes dalukat a ritmus gazdagsága tette színesebbé. A dl] LÍRA UTÁN... odaítéléséhez hozzájárult a meggyőző előadásmód is. Az előzsürizéskor a rádióhallgatók szavazatai alapján az együttes a legjobbnak bizonyult. Bár 10 dal jutott a versenybe. Marle Rott- rová betegsége miatt csak 9 hangzott el a fesztiválon. Akárhogy is mérlegelek, hiányérzetem van. Annál Is inkább, mivel a nemzetközi versenyben, amelynek színvonala jóval alatta maradt a hazaiénak, 21 ország képviselői mutatkoztak be. A nemzetközi verseny koncepciója (sajnost) nem változott, színvonalát pedig csak az előadók gondosabb megválogatása emelné. Véleményem szerint a jövőben a hazai verseny bővítésén gondolkozhatnának a szervezők. Az idén az énekesek Inkább a „bel canto“ stílusú dalokat választották, és ez egyhangúvá tette a rendezvényt. A legkimagaslóbb teljesítményt az írországi Spyder Simson nyújtotta, aki modern felfogású szerzeményével, közvetlenségével és jellegzetes hangszínével megérdemelten nyerte az Aranylírát. Az Ezüstlíra Lengyelországba került Danuta Blazejczyknek köszönhetően, aki remek bemutatót tartott a rítmus- és stílusváltozásokról. A szicíliai Aldo Riva bebizonyította, hogy az egyszerű dal is arathat sikert, csak tudni kell tolmácsolni. A további dalok előadói, sportkifejezéssel élve, „nem rúghattak labdába“. Többjüknél a három elvárásból — zene, szöveg, előadásmód —- hiányzott valamelyik, amit pedig a zsűri tagjai pontlevonásokkal „büntették“. ' Több különdíjat is kiosztottak. Díjat nyert a jugoszláviai Nell Sarco, a tavalyi drezdai fesztivál győztese, nálunk kultivált előadásmódját értékelte nagyra a zsűri. A fesztivál legfiatalabb előadója, a 16 éves belgiumi Annette a F.I.D.O.F. különdíjával tért haza. Inkább mozgásával, mint éneklésével vívta ki magának az SZSZK fővárosa, Bratislava Nemzeti Bizottságának díját a svéd Katz kettős. A hazai színeket Júlia Heöková és Petra Janű képviselte a versenyben. Szereplésük most nem sikerült. Csalódást okozott a magyarországi Szántl Judit, de Ausztria, Svájc és az NSZK képviselői sem álltak feladatuk magaslatán. A hagyományokhoz híven a versenyek utáni második műsorrészben a vendégek uralták a Líra színpadát. Itt rögtön említést érdemel, hogy az idei mezőny kínálata elmaradt az előző évekétől, de elég tarka mlak Mátyusföldl lakodalma hozta a monj danlvalót. A többi kompozíció egy-egy tájegység táncának színpadi változatát pre-« zentálta. Távol áll tőlünk, hogy vitassuk ennek á formának jelentőségét és szükségességét, hiszen egyrészt a táncos ezen keresztül tanulja meg a táncos anyanyelvet, másrészt így Ismerkedhet meg a széles közönség tánchagyományainkkal. Tehát továbbra is fontos ez az irányzat. Ha azonban a mozgalom perspektíváját vesszük tigyelembe, ez kevés. Egy szakember élvezni tudja a stílusjegyek árnyalatainak a különbségét, de a laikus néző a hetedik verbunkos után unni kezdi jz előadást. Valami többet, — gondolatot igényel. Ha viszont a népi tánc (márpedig az), akkor okvetlen szükségünk van a közönségre. A művészet ugyanis kommunikáció, és senkivel kommunikálni értelmetlen dolog. Fennáll a veszély, hogy fokozatosan elmarad a közönség, ami magát a mozgalom létezését tenné kétessé. Hogy ml okozta ezt a tartalmi szegénységet? Nézetünk szerint ,a már említett | „keret“. Az eredeti népi tánc funkciója nem a szórakoztatás, a kommunikáció, hanem a szórakozás. Ha tehát színpadi kifejezési eszközül kívánjuk használni, szükségszerűen ki kell bővíteni mozgásskáláját. Ez azonban beleütközik a „hivatalosan elfogadott“, önmegváltónak tartott „keretbe“. A megoldás tehát az lenne, hogy megbontanánk egy-egy tájegység stílusjegyeit. Vagyis tartalmat adni a meglevő kifejezési íormáknak. ' „Ha a népi tánc Igényi tart arra, hogy egyenrangú legyen a többi művészi műfajjal, akkor ugyanazok a művészi és társadalmi mércék érvényesek rá, és új fejlődési utakat kell keresnie, kísérletezni kell a tökéletesebb művészi megformálásával. Az alkotó tehetség- teienséget, a szellemtelen maalá->- rlzmust nem lehet Igazolni vagy indokolni az állítással, hogy a népi tánc hagyományos műfaj, ezért változatlanok művészi megformálásának törvényszerűségei Is.“ Stefan N o s á I; Choreografla ludového tanca“ című könyvéből. Horváth Rezső MIDI volt ahhoz, hogy a közönség saját ízlésének megfelelő stílusú zenét hallhasson. Az első nap vendége Lenka Filipová és a Domino együttes volt. Színes műsorukban a régebbi dalaik mellett több újdonságot is felsorakoztattak, az összhatás megfelelt a követelményeknek. Nagy érdeklődés kísérte az osztrák Opus együttes fellépését. Ez az együttes főleg az utóbbi Időben vált. népszerűvé hazánkban. A Live is Live című slágerük után rockegyveleggel nyerték meg a közönség tetszését. Az ismert szerzeményeken kívül több új dalukat is bemutatták. A következő este az Elán együttes rajongóinak nyújtott kellemes szórakozást. Meglepetésként hatott, hogy az NSZK-bell Bad Boys Blue együttesnek aránylag hosszú ideig tartott, míg megfelelő kapcsolatot tudott kialakítani a közönséggel. Meglehet, hogy ez a play back kíséret rovására írható. A vendégek között ott találtuk még Jugoszlávia, Hollandia, Anglia és a Szovjetunió előadóit is. Kellemes meglepetésként hatott az idei Poetlkus Líra, amely rétegműfajként kellemes perceket szerzett a megzenésített verseket kedvelő közönségnek. Sőt, idén a kortárs szerzők kerültek előtérbe, és a műsor rendezése is új formát kapott. • " Sikertelenség és kudarci — így jellemezhetném a Fiatalok koncertjét, amely szintén a Bratislava! Líra műsoraként valósult meg. A közönség gyér száma bizonyítéka annak, hogy a fiatalokat nem lehet becsapni. A múltban valóban neves, közkedvelt és színvonalas előadók és együttesek váltották egymást a színpadon, idén annál szegényesebb volt a kínálat. A sportcsarnok talán még félig sem telt meg, pedig a hazai előadók legjobbjai szerepeltek: Peter Nagy, Miroslav Zblrka, Petra Janű. Őket viszont többször is látta már a közönség, és egy tizenéves meggondolja, hogy megvásárolja-e az ötvenkoronás jegyet... Bár a lengyel Bajm együttes is kellemes élményt nyújtott, de a közönség ilyen rangos rendezvényen az élvonalbeli együtteseket szeretné hallani. A lesztlvál egyes napjainak eseményeit a Csehszlovák Rádió egyenes adásban közvetítette, meglepő viszont, hogy a tv ez alkalommal mostohán kezelte a rendezvényt, pedig hosszú idő után, végre sikerült megfelelő hangerősftéssel hozzájárulni a fesztivál zökkenőmentes lebonyolításához. Reméljük, hasonlóképpen megoldódnak a további problémák is. Fapp Sándor
