Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-06-17 / 24. szám

fúj ifjúság 6 Csodálatos dolog a telovízió. Több ezer kilomé­teres távolságból elénk varázsolja a labdarúgó VB- döntő mérkőzéseit, sőt lehetővé teszi azt is, hogy a legérdekesebb mozzanatokat „visszajátszásban“ lássuk. Ilyesmire vállalkoztunk mi is, hogy a „replay“ segítségével és néhány szakember szem­szögéből nézve visszapergessük az egyes mérkő­zések érdekesebb eseményeit. Szikora György huszonegyszeres csehszlovák válogatott, az Inter Bratislava pályaedzője: „Vég­telenül csalódtam a dél-amerikai csapatokban. Még a brazil csapat sem nyújtja azt, amit vártam tőle. Kiöregedett együttes benyomását kelti. Játéka el­avultnak tűnik. Minden csapat arra törekszik —• tisztelet a kivételnek —, hogy ne kapjon gólt, és ebben meglepő módon a dél-amerikai csapatok jár­nak az élen. Ugyancsak nem tetszik nekem a mérkőzéseket kísérő rengeteg „közjáték“, amelynek semmi köze sincs a játékhoz, a labdarúgáshoz. Ebben is a dél- amerikai csapatok Jeleskednek. Mintha csak színi- iskolában tanulták volna. De ebben talán a játék­vezetők is ludasok, akik ugyan a durvaságot elég­gé megtorolják, de a csapatok játékosainak színészi képességeit nem „méltányolják“ kellőképpen. Egy­két színijelölt néha-néha sárga lapot érdemelt vol­na már, de nem sajnálnám tőlük a pirosat sem. Elvégre csak megcsúfolják a labdarúgást, bosz- szantják a nézőt, aki már amúgy is bosszankodik a látottakon. Mert nemcsak a szakember, hanem a néző szem­szögéből is messze elmarad ez a VB-döntő az elő­zőektől. A csapatok túlságosan óvatosan játszanak, túl sok a spekuláció, a nézőnek nem sok öröme telik benne. Teljesen eltűnt a Játék szépsége, az, ami a labdarúgást labdarúgássá teszi. Ha nem len­nének Mexikóban a szovjetek, a dánok vagy a franciák, akkor a mérkőzések alapján könnyen hinné az avatatlan szemlélő, hogy ez egy közepes rangú nemzetközi torna. Szerencsére az említett három együttes és még néhány játékosegyéniség teljes pompájában csillogtatja az igazi labdarú­gást. Ismét beigazolódott, hogy a labdarúgást nagy játékosegyéniségek teszik. Amelyik csapatban van­nak meghatározó, ritka képességű futballisták, ezen a világbajnokságon is jól szerepelnek. Érde­mes odafigyelni, hogy mire képes Elkjaer és Lau- drup a dánoknál. Piatini a franciáknál vagy Be­lanov, Iakovenko és Kuznyecov a szovjeteknél. Ké­pesek egyik pillanatról a másikra fordítani a mér­kőzés lefolyásán, magukkal ragadják a társaikat is. Vagy vegyük Maradona gólját az olaszok elle­nt mérkőzésen. Olyan lehetetlen helyzetből való­ban csak NAGY TATÉKOS — így. tiszta nagybetű­vel — képes gólt szerezni. Mifelénk meg sem pró­bálkoznak vele, azért annyira középszerű a lab­darúgásunk.“ Batta György újságíró: ,,Mnst is látni, mennvit tud segíteni a technika a vilár-ismeretünkben A lahdarúgó-világbainokság a tévékninerák jóvoltából afféle ezredvégi emberi laboratóriummá vált Tói látni, hogyan színészked- nek — hogy az időt hívhassák — a legkörmön- fontahh futhajlisták a világ előtt, fájdalmas arcot vágva vonaplannk a gyepen holott ők maguk, s velük egv’itt kótmill’^rd néző is tudja, csalás az egész A legtöbb játék'm7ető azonban eltűri a színházat, úgv látszik, a bírók zöme manapság a teátrumok megszállottja Kivételt a brazil Arrpi és a portugál Silva képezett eddig, ők valóban hibát­lanul vezették a mérkőzéseket Vojtech Christov formán kívül volt a vébén. nem csoda, hogy a FIFA hazaküldte. A m.aevar csapat Is hazatitazott Bár várakozá­son alul szerepelt az együttes, Mezey továbbra is rokonszenves szakember marad a szememben. A lehetetten! érte el azzal, hogy megépített egy Ilyen csapatot a magvamrszágl viszonyok dacára. El­szegődött mellőle 19S6-ban a szerencse: Nyilasi, Róth. ■Péter műtéten esett át. az első el sem uta­zott Mexikóba, a másik kettő formáia alatt szere­pelt. Csak a helyszínen derülhetett ki, a világ leg­jobbjainak seregszemléjén, hol maradt le a ma­gyar futball a többiekhez viszonyítva. Nagyon tet­szettek a franciák, a dánok, és magára talált az NSZK is. Ha labdarúgáson a sziporkázó játékot, az emberi közeledés egyik jó eszközét és a lovaglás sport­embereknek a nézők elszórakoztatása céljából ví­vott nagy csatáit értjük, akkor ez a meghatározás eddig aligha érvényes a mostani világbajnokságon. Felvillanások, szerencsére, akadnak, megpillant­hatjuk néha, merre kellene haladni. A mérkőzések zöme azonban durva, embertelen és manipulált. Ezeket a sorokat Június tizedikén írtam." Május évente az egyre szaporodó Európa- és világ- bajnokságok hónapja. Ezen belül is a tavasz főleg a ne- hézatlétikal sportágak idé­nye. Az idén még áprilisban lezajlott Athénban a birkó­zók kontinensbajnoksága, ö- ket a cselgáncsozók követ­ték Belgrádban. Európa leg­jobb súlyemelői május fo­lyamán találkoztak az NDK- bell Karl-Marx-Stadtban, míg a világ legjobb ökölvívói az amerikai Renóban — az Iménti eseményhez térünk most vissza. Az erős emberek sportja egyben a nagy egyéniségek sportja is. Hadd villantsunk fel közülük hármat. A tizenhét éves bajnok (Szevdalin Marinov) A bolgárok a versenyzők kora tekintetében kétségkí­vül forradalmasították a sportágat. Hiszen egy évti­zede még a Szevdalin Mari­nov korabeli fiúk a nagy vi­lágversenyeken a legiobb e- setben csak a tárcsákat se­gíthették felrakni a súlyzó­ra ... Az Ifjú bolgár tavaly Katowicében még tizenhét éves sem volt, amikor elő­ször nyert felnőtt Eurőpa- bajnoki címet. Aztán 1985. szeptemberében a svédor­szági Södertáljében megnyer­te a VB-t Is, és az Idén Karl-Marx-Stadtban már min­denki szinte természetesnek tartotta, hogy a legkönnyebb súlycsoportban, az 52 kiló­sok között ismét a jő fel­építésű, robbanékony legény áll a dobogó legfelsőbb fo­kán ... Ifjú kora ellenére Szevda­lin már önálló személyiség. Igen szépen beszél oroszul, s mikor az interjú során ar­ra kértük, szóljon magáról. AA A EROMÜVESZEK egy egész kis monológot ke­rekített. — Aszenovgradban .szület­tem, mintegy húsz kilomé­terre Plovdivtól. Híres súly­emelőváros a miénk, hiszen éppen a földink, Ivan Ve- szelinov nyerte harminc év­vel ezelőtt a müncheni EB-n súlyemelésben az első bol­gár érmet. Egyébként édes- a'pám is a követői közé tar­tozott. Évekig versenyzett, sportmesterí címet Is szer­zett, de az Igazi nagy ér­mekre nem futotta erejéből, „Fiam, amit én nem értem el, te arra képes vagy“ — mondta, amikor hat évvel ezelőtt lebeszélt arról, hogy futballista vagy tornász le­gyek, és beíratott a súly­emelő-szakosztályba. Eddig nem bántam meg. Igaz, na­gyon keményen kell dolgoz­ni, de megéri. Klrill Jankov edző is di­cséri a fiú tehetségét, de korántsem elégedett még vele: — Hiába, gyerek még. Né­ha többet gondol a zenére, a futballra, meg már a lá­nyokra is, mint a súlyzóra. De ahogy múlik az idő, úgy érik- Azért Is bízom benne, hogy méltó utódja lesz a legnagyobb bolgár bajnok­nak ... A kis atléta (Neno Terzijszki) A nagyszerű bolgár iskola egy másik kitűnősége. Idő­sebb — 22 esztendős —, és már az 1983-as moszkvai VB óta egyfolytában világelső. Szevdalin Marinov Először az 52, majd később, Marinov megjelenése után, az 56 kilogramos súlycso­portban. Első pillantásra, felöltözve látva őt, aligha sejtené bárki is benne az erős emberek sportjának baj­nokát. Csak 158 centiméter magas és karcsú, az általá­nos bolgár típustól eltérően aránylag hosszú karú, és lá­bú. Gyors és ruganyos, mint egy atléta. — Kis atléta — helyesbít, amikor hallja a megállapí­tást. — A ma súlyemelő­sportja már ilyen. A robusz­tus Izomkötegek kora már lejárt. Bennünket például an­nak Idején nem az erőnk, hanem az atlétlkus adottsá­gaink alapján válogattak be a ruszei sportiskolába. A Duna menti városböl Szófiába került, ahol jelen­leg a CSZKA tagja; edzője — Kancsó Marinov után — Zdravko Koev. Ö csak a dicséret hang­ján szól védencéről. Neno katonatiszt, kedvenc Időtöltése a diszkó, történel­mi regények olvasása és a mozi. Na és persze — ki­egészítő sportágként — az atlétika­A nagy visszatérő (Jurij Zaharevics) Szemtanúja voltam 1983. Júniusában a budapesti Pan­nónia Kupán, az akkor húsz­esztendős szovjet súlyemelő Jurij Zaharevics Ijesztő sé­rülésének. A szakításban el­ső gyakorlatával 182,5 kilót teljesített, majd — Ifjonti virtussal — szokatlanul so­kat, 15 kilőt „ugrott“, egy­ből világcsúcsot akart javí­tani a 110 kg-os súlycso­portban. A technikailag rosszul ki­vitelezett kísérlet u^án a súlyzó kicsavarta könyökét, reccsenés hallatszott... Inak, szalagok szakadtak szét. Azonnal a kórházba szállították. Azelőtt két év lefolyása alatt 26 alkalom­mal javított világcsúcsot, most azt jósolták, a ritka tehetésgű fiúnak örökre el kelt búcsúznia kedvenc sporágától... Győzött benne a „csak- azértls“. Fokozatosan edzeni kezdett, és lassanként kezd­Jnrij Zaharevics 1/ Neno Terzijszki te megközelíteni régi leg­jobbját. , Amikor megkérdeztük, honnan ez a lelkierő, így válaszolt; — Nem volt könnyű éle­tem. Édesapám tízéves ko­romban meghalt, édesanyám hatunkat nevelt, egyedül. Most, amikor már én Is nős vagyok, és gyermekem van, tudom csak értékelni, mek­kora áldozat volt az a ré­széről. Ezért, amennyire te­hettem, én Is igyekeztem a lányoknak segíteni. Öt nő­vérem van ugyanis. S emel­lett még lutott időm befe­jezni a középiskolát és spor­tolni is. Hát, Ilyen egysze­rű ... Legalábbis — Jurij Zaha­revics számára. Major Lajos A szerző felvételei A temperamentumos kubai öklözök a hetvenes évek e- lején törtek be a sportág nemzetközi élmezőnyének a- ránylag csendes vizeire. Le­hengerlő stílusuk, nagysze­rű erőnlétük, hihetetlen ál­lóképességük egyszeriben háttérbe szorította a klasz- szlkus európai „vívőiskola“ képviselőit. Az 1972-es müncheni olim­piai játékokon még csak Correa és Stevenson győzel­me jelezte a „veszélyt“, ám az első, 1974-ben éppen Ha­vannában rendezett VB-n már nem kevesebb, mint öt aranyat tartottak otthon a karib-tengeri szigetország fiai. Haj.szálra ugyanezt meg­ismételték négy évvel ké­sőbb a belgrádi, maid ú- jabb négy évre rá — 1982- ben — a müncheni világbaj­nokságon is, Kuba a világ első számú boksznagvbatalma lett. En­nek ellenére arra talán még maguk a híres Alcídes Sa- garra Garon mester, a ku­bai csapat vezető edzőiének tanítványai sem számítottak, hogy ezen az arányon még lehet javítani. S mégis meg­történt: az 1986-os, az ame­rikai Nevada állam Renó városában rendezett világ­bajnokságon a 12 súlycso­port döntője közül hét után játszották a kubai himnuszt. S ehhez még hozzá kell ad­ni két-két ezüst- és bronz­érmet. A tucatnyi kubathől tehát csak egyetlenegy tért haza érmes helyezés nélkül. Példátlan fölényl K. 0. Európának Ennek levét végeredmény­ben és elsősorban Európa Itta meg, hiszen míg a töb­biek közül az USA-nak 3, Dél-Koreának pedig egy a- rany jutott, az öreg földrész Is kénytelen volt beérni ösz- szesen egyetlen legcsillogöbb éremmel — bár a döntőben öt alkalommal volt képvi­selve. Egyedül a szovjet Va­szlllj Sisov karját emelte a vezetőbírő a harmadik me­net után a magasba •.. Ilyen bizony még nem volt. Ez egyrészt a sportág to­vábbi nípszerűsödésének, kiegyenlítődési folyamaté­nak a bizonyítéka: 37 or­szág 235 sportolója lépett a szorltőba, a negyeddöntők­ben még 29 állam volt kép­A VB hőse a 35 éves kubai nehézsúlyd Teofilo Ste venson volt, a háromszoros olimpiai bajnok, aki Renó­ban harmadfzben szerzett világbajnoki cimet is. Ehhez hasonlót az amatőr ökölvívásban eddig még senki sem produkált. viselve, az érmeken pedig végül 17 nemzet fial osztoz­tak. Másrészt azonban ez­úttal is rengeteg panasz hangzott el a bírók munká­jára. A csokornyakkendős, fehérbe öltözött férfiúk vé­leménye feltűnően gyakran különbözött egymástól, sok volt a kevésbé képzett mér­kőzésvezető, s ha aztán vé­gül mégiscsak döntésre ke­rült sor, általában a kultu­ráltabban, kevésbé durván öklöző európaiak húzták a rövldebbet. Erre az elfogultságra el­sősorban az NDK-beli ver­senyzők, 8 tavalyi EB hősei (Budapesten 5 aranyérmet nyertek) fizettek rá a leg­inkább. Elég, ha annyit mon­dunk: nyolc esetben ponto­zásos vereség ütötte el őket 8 továbbjutástól, ebből két­szer 1:4, hatszor (!) pedig 2:3 arányban. Így is 3 ezüst és 2 bronzérmet szereztek... Európa tehát, képletesen szólva, ezúttal k. o.-t kapott. Egész sor, szép ökölvívő- hagvományokkal rendelkező ország számára ez bizonyá­ra injekciő lesz a felkészü­lés hatékonyságának fokozá­sára. A csehszlovák versenyzők ezúttal szerény létszámban voltak képviselve. Michal Franek már az első. Stefan Cirok a második fordulóban búcsút mondott a küzdel­meknek. Ökölvívősportunk hű tükre ez a szereplés... Kép és szöveg: (major)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents