Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-06-17 / 24. szám
új ifjúság 5 ] „Alkotó, érdekes munkát végzek“ — mondja hivatásáról Valentyína Gnyezgyilova szobafestő és vakoló. Brigádja üzemrészek, lakóházak, óvodák építésében vett már részt. Valja Pogyina nyolc évvel ezelőtt, az Iskola befejezése után a sztavro- poli főiskolára jelentkezett. Nem vették fel. Viszont megtudta, hogy egy építöbrigádot szerveznek azokból, a- kiknek nem sikerült a felvételijük. A városnak nagy szüksége volt építőmunkásokra. Valentyína most 25 éves. Három kislánya van. Dolgozó nő, feleség, anya és háziasszony egy személyben. Ezenkívül még sok tisztsége van. Hat éve aktív párttag. Két évig volt a kerületi pártbizottság tagja, jelenleg a városi pb ellenőrző bizottságában dolgozik. Emellett kerületi tanácstag, és még tanul is: a pedagógiai főiskola levelező tagozatának másodéves hallgatójaValentyína megszokta, hogy élete tartalmas és változatos. Az Iskolában Is sokféle munkát végzett. Komszo- mol-titkár volt, játszott az Iskola színjátszócsoportjában, még színdarabokat is írt. A falusi művelődési ház mozielőadásain vasárnaponként a nagyobb gyerekek segédkeztek (ez volt az úgynevezett „iskolai filmszínház“) — ők voltak az adminisztrátorok, pénztárosok, mozigépészek. Valja volt az Igazgató. Jól tanult, szinte mindig kitűnő volt. Egyre inkább arra törekedett, hogy amit magára vállalt, lelkiismeretesen el is végezze. A nyári szünidő egy részét a diákok kolhozban töltötték. Valja a tejgazdaságban kapott munkát. Két egymást követő évben ö nyerte el a tanulók között megrendezett versenyben a járás legjobb fejőnője címet- Később ezt a címet a húga „sajátította ki“. Valja és három húga sokat köszönhetnek a szüleiknek. Édesapjuk a kolhozban gépkocsivezető, ám ha kell, esztergályos-, lakatos-, ács-, asztalomunkát is végez. „Otthon minÉRTELMES ÉLET dent megcsinált, ml, lányok pedig 1- lyenkor mindig körülötte sündörögtünk“ — meséli Valja. A családban a szigort az édesanyja képviselte. „Nagyon szigorú volt, nem hunyt szemet egyetlen baklövésünk felett sem. Ja] volt annak, aki eljátszotta a bizalmát, akár a legkisebb dologban is.“ A veteményesben mindegyik lánynak megvolt a maga kijelölt parcellája, amelyért ö felelt. És természetesen versenyeztek, kié a legjobb termésValja a munka szeretetét, megbecsülését otthonról hozta. „Amíg szüléink dolgoztak, az összes ház körüli munka ránk várt: elláttuk a tehenet, a tyúkokat, a nyulakat, gondoztuk a veteményest. Mivel én voltara a legidősebb, húgaimról is nekem kellett Ilyenkor gondoskodnom.“ A munkaszeretet, állóképesség tehát, ahogy mondani szokás, a „vérében van“. A falusi élet jó Iskola volt. Saját lányairól Valentyína azt mondja: „Már bennük is megvan a munka iránti vágy.“ Tánya júniusban lesz három-, Szasa és Natasa pedig ötéves. A kislányok maguk vetik be ágyukat, felmossák a padlót, mosogatnak, megöntözik a virágokat. Szeretnek tevékenykedni a nemrég vásárolt kertben. A család nagy terveket sző, szamócát, ribiszkét, almafát szeretnének telepíteni. A kislányoknak pedig természetesen kijelölnek egy-egy parcellát...“ „A papával gyakran olvasunk meséket, és tanulunk közmondásokat“ — mondják a kislányok. És melyik a kedvenc közmondásotok? — kérdezem. „Semmit sem adnak munka nélkül!“ — vágja rá vidáman Szasa. „Ki korán kel, aranyat lel“ — hadarja egy szuszra Natasa. Bizony nem esett messze az alma a fájától. De a család férfitagja sem rest. Valja szerint minden rá hárul. Amikor a feleség esténként elfoglaltsága miatt távol van, Nylkolaj látja el a gyerekeket.' Ezenkívül ha kell, mos, takarít, vacsorát készít. Reggelente ő viszi a lányokat az óvodába, és ő is megy értük. Havonta kétszer, szombaton egész napra mentesíti a házimunkától Valját, aki Ilyenkor a könyvtár olvasótermében tanul. Nyikolaj ácsként és betonozóként dolgozik ugyanannál az építési vállalatnál, ahol Valja. Előfordul, hogy u- gyanazon a létesítményen dolgoznak. Nyikolaj is végez társadalmi munkát. Népi ülnök, emellett brigádjában ő a pártblzalmi. A vállalat szakszervezeti bizottságának elnökhelyettese. „Azt hiszem, három családnak is elég lenne az a sokféle társadalmi munka, amit ml ketten Valjával végzünk“ — tréfálkozik. Nyikolaj azért hagyta ott előző munkahelyét, mert sokat kellett utaznia. Ezt nem vállalhatta, hiszen otthon naponta szükség van a segítségére. Ebben a családban azt tartják: az örömök is, a gondok is közösek. És ketten végezve mennyivel köny- nyebb mindeni Bámulatos, ml mindenre telik idejükből. Gyakran vannak együtt barátaikkal — bár szerintük nem elégszer. Nyikolaj rendszeresen túrázik a hegyekben, a sportmester cím várományosa. A történelem szakos Va- lentyina mindig ötösre vizsgázik, és minden egyes tételből lelkiismeretesen felkészül. „Nekünk a nap 25 órából áll — mondják nevetve, majd Nyikolaj komolyra fordítja a szót- — Ha valakinek sok a munkája, és ezt megszokta, eggyel több már igazán nem számít. Minél több a feladat, annál több idő jut az elvégzésükre. Különösen akkor, ha sokféle feladat vár megoldásra. .Az élet csak akkor lesz igazán érdekes, ha mozgalmas.“ És ebben mindketten egyetértenek. Hogyan töltik az estéket? Miután a gyerekeket lefektették, marad még 2 órányi szabadidejük. Ha elolvasták az aznapi újságokat és megnézték a tv-híradót, Valentyína a jegyzeteibe mélyed. Nylkolaj pedig a hegyekről szóló ismertetőkbe. Gyakran beszélnek meg politikai és gazdasági kérdéseket, amelyek esetleg már másnap a brigádjukban vagy éppen a párt- értekezleten is szóba kerülnek. Nemrég Valentyína Gnyezgyilova felszólalásában bírálta az építkezéseken tapasztalható szervezetlenséget, és elítélte azokat a vezetőket, akik nem használják ki kellőképpen a műszaki újdonságokat. Vajon milyen emberi tulajdonságokat tart Valentyína a legtöbbre? „Elsősorban az elvhűséget, a kezdeményezőkészséget. Nem szeretem a lusta embereket. Gyűlölöm a képmutatást, a kapzsiságot, a hajbőkolást.“ Aztán elmesél egy esetet, amikor valaki nem törvényes módon, soron kívül akart új lakáshoz jutni, és ezt ő mint képviselő megakadályozta. Va- lentyina csaknem valamennyi választóját Ismeri, gyakran találkozik és beszélget velük. „Lehet, hogy a boldogság nem más, mint az igazság megtalálása? ■— kérdi mintegy önmagától, majd így folytatja: — Tudja-e, miért olyan csodálatos az életem? Azért, mert érzem, szükségük van rám az embereknek, és hogy sokan megértenek.“ V. Szimakov Ä litván divattervezők modelljei híresek messze az ország határán túl is. Megtapsolták őket Stockholmban és Prágában, Rómában és Párizsban, mindenhol, ahol felvonultak a litván manekenek. A hangsúly azonban végül is nem a különleges mintadarabokon van. Az a fontos, hogy az ipar tömegével gyártsa a jó minőségű, divatos szabásvonalú ruhákat, és elégítse ki a lakosság minden rétegének különféle igényeit. — Litvániában a népgazdaság egyik vezető ágazata a könnyűipar — mondja Nyina Visnyevszkaja miniszterhelyettes. — Alapját az a 29 nagyvállalat és egyesülés képezi, mely évenként 1,5 milliárd rubel értékű terméket állít elő. Ellátják a piacot a ruhatár minden szükséges kellékével is: sapkával, kalappal, kendővel, sállal, lábbelivel, bőrdíszművel és egyéb kiegészítőkkel. Ez annak köszönhető, hogy az iparág jól együttműködik az ország más népgazdasági komplexumaival is. Gyapotot és gyapjút, lent és műszál szövetet, szőrmét, selymet, bőrt a többi szövetségi köztársaság A RIGAI DIVATHÁZBAN szállít Litvániának. Litvánia viszont kész termékeinek 60 százalékát ezeknek a köztársaságoknak szállítja. A Szovjetunióban a közelmúltban hozták nyilvánosságra azt a komplex programot, amely a jelen tervidőszaktól kezdődően az ezredfordulóig előírja a fogyasztási cikkek fokozott gyártásának és a szolgáltatások bővítésének menetét. Azt hiszem, a nők különös érdeklődéssel olvassák ezt a nagyszabású, ugyanakkor konkrét programot. A litván könnyűiparnak még a közelmúltban Is volt egy nagy hibája, nevezetesen az, hogy nehézkesen tért át új termékek gyártására — kapcsolódik a beszélgetésbe Zsanettá Mel- dere, a Rigai Divatház tervezője. — Ami a konfekcióipart illeti, olykor ,két év is elmúlt, amíg egy-egy új darabot végül is elfogadtak, megszervezték az új alapanyag gyártását, a dolgozók megtanulták a konfekcionálás, a festés technológiáját, legyártották a kiegészítőket, a gombokat és egyéb apró, de fontos kellékeket. Természetesen, aki akart, a szalonokban rendelhetett magának ruhát, kosztümöt, kabátot stb., de ez is csak csökkentette a konfekcióipari kész termékek eladását. Most, hogy áttértünk a kereskedelmi vállalatokkal kötött szerződéses viszony gyakorlatára, megváltozott a helyzet. A megrendelt új modellek gyártására két-három hónap alatt át tudnak állni az üzemek, és a kész termék egyenesen a szaküzletekbe kerül. Az árakat a kereskedelmi partnerekkel egyetértésben alakítjuk ki. Ezek valamivel magasabbak, mint a szokásos konfekcióknál, ugyanis kis szériás termékekről van szó. A vásárló nyugodt lehet, hogy nem látja lépten-nyomon ugyanazt a modellt, amelyet ő visel— A kis szériás konfekciót árusító modellboitok, a ruhágyérak saját szaküzletei nagyon népszerűek — folytatja Zsanettá. — Ugyanakkor a divattervezők számára nagyszerű „próbapályát“ Jelentenek ezek a boltok. A nagy ruhágyárak szaküzleteiben hetenként egyszer divatbemutatót rendezünk a választékból, és felvonultatjuk a frissen tervezett modelleket is, kikérjük a vásárlóközönség véleményét. Ez nagy segítség abban, hogy nyomon kövessük az igények alakulását és ha szükséges, változtassunk a meglévő kollekción. A litván textil- és ruhagyárak e- gyébként az innováció korszakát élik. A műszaki fejlődés gvorsulása szemmel látható: az üzemekbe sorra érkeznek a modern hazai és külföldi gépek, új, korszerű technológiákat vezetnek be. Stockholmban megkezdődött az európai bizalom- és blztonságerősltő intézkedésekről, valamint a leszerelésről szóló konfereiicia 11- fordulója. Az újabb forduló előestéjén Larry Spea- kes, a Fehér Ház szóvivője Washingtonban úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok nem kíván módosítani eddigi obstrukciós magatartásán. A Szovjetunió Javaslatai a nyugati indítványoktól eltérően konstruktívak, és céljuk a haladás elérése Stockholmban. Olyan jelentős intézkedéseket tartalmaznak, mint például az a kötelezettségvállalás, hogy az a- tomfegyverekkel rendelkező országok ezeket a fegyvereket nem alkalmazzák elsőként. Emlékezetes a szocialista országoknak az a Javaslata is, hogy a két tömb csökkentse katonai kiadásait, mondjon le a katonai erő alkalmazásáról, továbbá hogy számolják fel Európában a vegyi fegyvereket, és hozzanak itt létre atommentes övezeteket. Ezeknek a kezdeményezéseknek a megvalósítása Jelentős mértékben erősítené a bizalmat és a biztonságot Európában és az egész világon. Johannes Rau, az észak- rajna-vesztfálai tartományi kormány elnöke, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt kancellárjelöltje felszólította a nyugati országokat, csatlakozzanak a Szovjetunió által az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú moratóriumhoz. Rau annak a véleményének adott hangot, hogy Mihail Gorbacsov komolyan gondolja, amit a leszereléssel kapcsolatban mond, s eredményes párbeszédre törekszik a Nyugat- tai. A Nyugatnak éppen ezért meg keltene ragadnia a „történelmi alkalmat“, és tárgyalnia kellene a leszerelésről — mondotta a nyugatnémet politikus. Rau u- gyanis síkraszállt az NSZK NATO-tagsága mellett, egyben azonban ajánlotta a nyugatnémet hadsereg létszámának csökkentését. Bírálta az amerikai „csillagháborús“ programot és felszólított minden Európában levő közepes hatótávolságú rakéta kivonására. Az amerikai képviselőház Líbia elleni gazdasági szankciókról döntött. Olyan törvényjavaslatot hagyott jóvá, amely a Líbia területén működő öt amerikai kőolajtár- saságot utasítja arra. hogy szüntessék meg a munkálatokat, és június végéig hagyják el az észak-afrikai országot. Olyan diszkriminációs intézkedésekről van sző, amelyhez hasonlókkal Reagan elnök már az év eleje óta fenyegetődzött, s eközben „a terrorizmus elleni harcra“ hivatkozott. A törvény szövege megismétli Reagan döntését arra vonatkozóan, hogy gazdasági blokádot kell elrendelni Líbia ellen. Erről egyébként az a- merikal elnök a tokiói tőkés csúcsértekezleten tájékoztatta partnereit. A szövetségesek nem fogadták lelkesedéssel Reagannak azt a felhívását, hogy csatlakozzanak a Líbla-ellenes szankciókhoz. Argentínában a Malvin-szl- getek napja alkalmából ünnepségeket rendeztek, amelyen megerősítették, hogy az ország nem mond le a jelenleg Nagy-Britannia fennhatósága alatt levő szigetekről. A nemzeti ünnepet 1829 emlékére rendezik Argentínában, amikor Buenos Aires akkori kormányzója a Malvln-szigeteket az országhoz csatolta. Emlékezetes, hogy 1982-ben az ar- gentln-brlt háború után Nagy-Britannia katonai támaszpont építésébe kezdett a szigeteken.
