Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-06-17 / 24. szám

új ifjúság 4 | Hazánkban köztudomásúan a Kelet­szlovákiai. keriiietben él a legtöbb cigány. A Foprádi járás bizonyos te­kintetben példaképül szolgálhat a ci­gányprobléma megoldásában. Számos gond még Itt is megoldatlan, de már közelről sem annyira kiélezett, mint péidául a szomszédos, Spláská Nová Ves-i járásban. A Tátra kapujának nevezett járási székhelyen, Poprádon 1795 cigány tisztességes polgárok tnódjára él, és minden téren bekapcsolódik a társa­dalom életébe. A járásban azonban vannak falvak, ahol még nem sike­rült felszámolni a „seregeket“, mint pl. Spláské Bystrében, Batizovcében, KríZová Vesben, Jánovcében és más» hol. Vannak jellegzetesen cigányfal­vak. Ilyen Stráne pod Tatraml község is, ahol a lakosság 81 százaléka ci­gány származású. Már ezek a puszta adatok Is sok mindenre engednek következtetni, en­gem azonban az is érdekelt, hogyan is festhet a valóságban a helyzet, mi­lyen a cigányok életvitele a turisták ezreit fogadó tátrai környezetben, Poprádon és közvetlen környékén. Kérések és panaszok Szerdán fogadónap van a nemzeti bizottságon. Az egyik ilyen napon kopogtattam be Imrich Pnkluához, a jnb cigánykérdésekkel foglalkozó bi­zottságának titkárához. Csöppet sem csodálkoztam, amikor az Irodában már javában folyt az ügyintézés. Az asztalnál a feszülten figyelő, de mindvégig nyugodt, hatá­rozott fellépésű titkár, vele szemben pedig egy hevesen magyarázkodó fia­tal ügyfél egy Idősebb hölgy társa­ságában. Mint később kiderült, egy kétgyermekes fiatalemberrel, Ján PeS- kúval és anyótóval hozott össze a véletlen. — Tudja, két gyerekem van. Nem­házge^fgot kötöttem az élet- támúímal, csakhogy nincs hol lak­nunk — mondta akadozva a fiatal­ember. — Az apám ugyan itt lakik Poprádon, de öten vagyunk testvé­rek, sőt anyám halála után az élet­társa is odaköltözö'tt, így nála nem lakhatunk. Az anyőséknál húztuk meg magunkat Holubnicán, de ott is ki­lencen lakunk a szoba-konyhás lakás­ban. Minden nap be kell járnom mun­kába, a Tatramatba, és mivel kedvez­ményt a buszra sem kaphatok, költ­séges az utazás. — így is sokan vagyunk abban a kis házban, és el sem tudom képzel­ni ml lesz, ha a két fiam is családot alapit — teszi hozzá az anyós. — A kérvényt a lakásra már rég beadtam a munkahelyemen, de lakást még nem kaptam. Ez ügyben kérirém a segítséget — fejezi be mondókáját a fiatalember. — Kár, hogy előbb nem jöttek, mert már pontosabb információval szolgálhatnék. így csak azt tudom Ilyen házakat építenek Nová Lesnában a cigányok CIGÁNYOK A TÁTRA ALATT ígérni, hogy utánanézünk a gyárban, és Igyekszünk segíteni. Alig távoztak el az ügyfelek, alig váltottunk néhány szót, máris újabb fél jelent meg az ajtóban. — Jöttem a számlát aláíratni. Oszlo­pokat vásárolok a telek bekerítésé­hez — mondta az újabb kliens. Egy-két rutlnkérdés után máris tel­jesült a kívánsága. Igaz, vajmi ke­veset értettem az elhangzottakból, ezért vendéglátóm elmagyarázta: — Ez egy Fillp Pompa nevezetű toporécl lakos, aki építkezik. Miután a viskóját negyvenezer koronáért fel­üt ' . .. .....................J Imrich PukluS: „Sürgető feladat a szociális helyzet megoldása.“ vásároltuk, építkezésre szánta magát. A viskójáért kapott pénze takarékban van, és csak a ml beleegyezésünkkel meríthet belőle, kizárólag az építke­zéssel kapcsolatos kiadásokra. Helyzetkép Nová Lesná felé tartva a titkár ki­merítő alapossággal tájékoztatott: — Járásunkban 15 858 cigány él, a lakosság tíz és fél százaléka. Sürge­tő feladat a szociális helyzet, ezen belül is a lakáskérdés megoldása. A nyolcadik ötéves tervidőszakban. 184 lakást utalunk ki a komplex lakás­építés szűkre szabott keretéből a ci­gánylakosságnak. — Másik nagy probléma számunk-" ra a tízéves tankötelezettség, az Is­kolalátogatás megkövetelése és az is­kola padjaiból kikerülök foglalkozta­tása. Sajnos, még mindig akadnak Is­kolakerülők, és elég nagy a számuk azoknak a nebulóknak, akik csak bukdácsolnak egyik évfolyamból a másikba. Kétéves szakmunkásképzőket is létesítettünk, mégpedig A és B kategóriájűakat. Az A kategóriába ke­rülnek a jobb szellemi képességű ta­nulók. A hároméves szakmunkáskép­zőbe azokat veszik fel, akik bévé» gezték az alapisklát. Ha valamelyik családból többszöri figyelmeztetésre sem látogatja rendesen az Iskolát a gyerek, akkor szigorúbb eszközökhöz folyamodunk, bírságot szabunk ki a szülőkre. — A bajok és gondok megoldásá­val természetesen nemcsak Itt, a já­rási székhelyen, hanem más község­ben Is foglalkozunk. Ez Ideig pél­dául összesen hét emberrel erősítet­tünk meg néhány nemzeti blzottgá- got. Ezek a munkaerők kizárólag a cigánykérdéssel foglalkoznak. Az év végéig tizenháromra tévéijük a szá­mukat, ettől is remélve a további ja­vulást. Most egy olyan községbe me­gyünk, ahol a megszokottól eltérő képpel. Ismerkedhet meg. Ilyen is van Nová Lesná, a Tátra lábánál elte­rülő község nyolc kilométerre van Poprádtól. A valamivel több mint ezer lakosából 380 a cigány. A község ve­gyes részeiben szinte lépten-nyomon hallani a Cunka, Koky, Lackó veze­tékneveket. Takaros, emeletes házak mellett vitt el az utunk, egyikbe épp egy fiatal férfi érkezett Babettán. — Peter MeSár. Nálunk dolgozik, de lényegében mindig úton van. Lá­togatja a családokat, intézi panaszai­kat, de közben azt is figyeli, esetleg van-e munkaképes, de nem dolgozó tagja a családnak, járnak-e a gyere­kek óvodába, Iskolába — magyarázta kísérőm. Közben a falu szélén húzódó, új családi házak tarkította utcába ér­keztünk. Megtudtam, hogy a tizenhá­rom házóriás közül csak három nem a cigányoké, a többi az ő szorgalmu­kat dicséri.. Egy kis kaptatón felkapaszkodva éppen munka közben találtuk az e- gyik fészekrakót, Milan Kokyt. El­mondta, hogy már tizenhét éve nős, és három gyerekük van. Eddig szűkö­sen éltek a szüleiknél, de öt is ha­talmába kerítette az építési láz. Ha elkészül a házuk, nyolcszobás, össz­komfortos lakásba költözhet a csa­lád. Lesz garázsuk, hideg-meleg vi­zük, gázfűtésük. Volt egy kis megta­karított pénze, ehhez felvettek 120 ezer korona kölcsönt, a barátok, szomszédok, szülök meg segítenek az építésben. Feleségével együtt a Kom­munális Szolgáltatások Stary Smoko- vec-1 üzemében dolgoznak. —- Meg aztán, tudja, ezek a házalt mifelénk mellékbevételt Is jelentenek, mert ki lehet adni a szobákat a tu­ristáknak. A mi vidékünkön nem épülnek Ilyen behemót családi házak, ezért meg­csodáltam az emberi alkotókészséget, a vasakaratot, a nem kis erőrátordt- tást és anyagi befektetést igénylő é- pületeket. Csodáltam az itt élő el- gányokat. Volt erejük nagyon rövid idő alatt feladni régi életmódjukat — és fejlődni. Polgári László (A szerző felvételeiJ Dgyfélfogadás a Járási nemzeti bizottságon A hatszáz éves dél-szIovákial városka, Hurbanovo régen do- hánykereskedelméről volt híres, most csillagvizsgálójáról. Erre a sík vidékre a nap bőkezűen ontja sugarait. Ez a természeti adottság meg az újabbnál újabb ismeretek utáni vágy ösztönözte a múlt szá­zad második» felében Konkoly- Thege Miklóst, hogy vagyonát ál­dozva a célért, csillagvizsgálót lé­tesítsen Ögyallán. Abban az idő­ben Közép-Európában ez a csil­lagvizsgáló volt a legkorszerűbb. Konkoly-thege Miklós ezután nemcsak pénzét, életét is az ob­szervatóriumnak szentelte. Negy­ven tudományos munkát hagyott hátra, amelyekben-a Nappal, a meteorltokkal, csillagokkal, az üstökösökkel foglalkozott. Századunk első negyedében, 1919-ben a csillagvizsgáló, mint Állami Asztrofizikai Obszervató­rium, tevékenységét esősorban az üstökösök megfigyelésére össz­pontosította, de folytak itt spek- trohelioszkópos kutatások is. 1930- ban Közép-Európában itt sikerült először fényképfelvételeket készí­teni a Plútóról. A csillagvizsgáló kupoláit közben kikezdte az idő, de 1962-ben ismét nagyarányú ku­tatások kezdődtek, és amikor ezt a külsejével szerény intézményt szlovákiai hatáskörrel ruházták ABLAK A VILÁGŰRBE fel, új szaklap látott napvilágot Hurbanovóban, a Kozmos. A csillagvizsgáló falai közt posztgraduális oktatás kezdődött, és műhelyeiben készülnek a hoz­záférhető áruk miatt is népszerű hordozható csillagászati távcsö­vek. Rögtön azután, hogy megala­kult az Amatőr Csillagvizsgálók Szlovákiai Szövetsége, az obszer­vatórium vállalta a szakmai-mód­szertani irányítást. A világűr tit­kainak kutatói munkásságuk so­rán kapcsolatba léptek a szocia­lista országok csillagászaival és nem utolsósorban a világ más je­lentős asztronómiai központjai szakembereivel. A csillagvizsgáló tevékenységében már állandó he­lyük van a különböző szemináriu­moknak, kvízeknek és az égbolt közös megfigyelésének. Meghir­dették a „Napóra kerestetik“ el­nevezésű versenyt. A résztvevők egymást túlszárnyalva küldték el az általuk „felfedezett“ napórá­ról készült felvételt. Ha nincs ez a verseny, ezeket a napórákat tel­jesen befedi az idők során rájuk rakódott por, örökre feledésbe mennek. De egy kic.sit térjünk még vlsz- sza a múltba! Amikor bolygónk fölött megjelent a Donati-üstökös, az újságok tele voltak rémhírek­kel. Az emberek azt hitték, hogy összeütközik a földünkkel. Kon- koly-Thege Miklós, aki abban az időben a budapesti egyetem diák­ja volt, egy napon levelet kapott otthonról. Édesanyja kétségbe es­ve kérlelte egyetlen fiát, hogy a- zonnal siessen haza. Az engedei- mes fiú, bár hat nap választotta el a vizsgáktól, rögtön útra kelt. „Azt olvastam, fiam, hogy ez az izzó veszedelem kettészeli a föl­det, és nem élném túl, ha elveszí­tenélek ...“ Miklós megnyugtatta édesanyját, és sietett vissza Buda­pestre. 1858-at írtak ekkor. Az üstökösöket ma már nem övezi ilyen titokzatosság, ezek az égi hírnökök nem jósolnak világ végét, háborúkat, egy azonban to­vábbra is igaz: rendszeres időkö­zökben most is megjelennek az égbolton. Néhány hónapja a legszebb, leg­híresebb égi vándor, a Halley-üs- tökös látogatásának örülhettünk. Hetvenhat évnek kellett eltelnie, hogy Ismét láthatóvá váljék a Földről. Most Dél-Amerika és Ausztrália csillagászaihoz kegye­sebb, azoknak mutatkozik telje­sebb szépségében, a földgolyó é- szaki féltekén szerényebb a lát­vány. A hurbanovói csillagvizsgálóban Is követik az üstökös útját. Ladi- slav Druga, a módszertani osztály vezetője elmondta, hogy még nem kell búcsút venni a Halley-üstö- köstől, mert egész nyárig látható lesz, bár fénye halványul. Továb­bá megtudtuk azt is, hogy az asz­tronómia barátainak módszertani előadásokat tartanak, szemináriu­mokat szerveznek a világűr meg­figyeléséről, a nagyközönség szá­mára pedig tanácsadói szolgálatot vezettek be. Sőt, már az óvodás­korú gyerekeket is beavatják a csillagok, a világűr titkaiba. Asz­tronómiai tárgyú filmeket vetíte­nek nekik, A csillagvizsgáló mód­szertani segítséget nyújt annak az 1100 szakkörnek, amelyekben több mint 14 ezer fiatal amatőr csil­lagász dolgozik. A legtehetsége­sebbek évente részt vehetnek a fiatal csillagászok nemzetközi ver­senyén, hogy összemérjék tudá­sukat más országok csillagászaié­val. Illés Stano

Next

/
Thumbnails
Contents