Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-06-17 / 24. szám
0| ' 'Az elmúlt hetekben csend honolt a középiskolák folyosóin, mert egy-egy tanteremben folytak az érettségi vizsgák. Sok fiatal élet- útján határkőhöz érkezett, melyen túl üzemek, vállalatok kapui nyílnak meg előttük, vagy a főisko- iák, egyetemek előadótermei fo- gadják be őket még néhány évre. . , .., , A zöld asztaloknál volt feszült- kerülnek sorra. Sajnos^ a föld- ség, izgalom bőven, hiszen a vizs- érdeklögáztató bizottság figyelt, értékel- ónálló magyar osztály te a hallottakat, időnként köíTbe- csak Jövőre érettségizik. A szólt, kérdéseket intézett a diá- évfolyamokban is folyik ukokhoz. Vdlt, aki idegességet, P,®" magyar nyelvű oktatás, de lámpalázat levetkőzve, higgadtan tekintettel az alacsony létszámra, felelt, mások kissé akadozva, he- összevont osztályok vannak, lyenként segítségre, kiegészítésre e^ttségizoMV. C-ben 17 szorulva adtak számot a négy év hálánk legtávolabbi realatt szerzett tudásukról. ®^®^*tol jöttek négy évvel ezelőtt, mert csak nálunk tanulhatnak ma- Az alábbiakban hangulatképe- gyár nyelven a geodéziai szakon, inkkel az érettségik pillanatait i- Az eddigi feleletekkel meg va- dézzük. gyünk elégedve. Igaz, még csak ,. . szlovák nyelvből vizsgáztak, de Angéla Juhász Gyuláról gondolom, hogy sem a magyar nyelv, sem a földméréstan, sem a A losonci (Luöenec) Klement térképészet nem okoz majd külö- Gottwald Építészeti Szakközépis- nősebb nehézségeket. Különben kola síri csendjében az emeleti szmélyesen is meggyőződhet a folyosón Holczer Ernő mérnök Is- diákok tudásáról — mondja már kolaigazgatóval hoz össze a vélet- közvetlen az ajtó előtt, és hatóién. , , rozott mozdulattal betessékel az — A geodéziai szak negyediké- osztályba, sei érettségiznek most. A másik Bent éppen Telek Ferencet szóosztály, a magasépítők a jövő hé- lítják, aki egy zacskóból számot ÉRETTSÉGI ’86 kérdeztem a feleletek színvonalé ról. — Én pozitívan értékelem a diákok tudását. Fel vannak készülve a munkahelyi helytállásra. Többjüket a tudásuk alapján to- — vábbtanulásra javasolnám. A 31 fős osztályból csupán Ba- , , , rr«, X Zsolt készül főiskolára — ezt dolgozni. Tőle tudtam meg azt Is, gz értékelésre várakozó diá- hogy az osztályból hárman ke- foktól tudtam meg. Sok mindenről szó esett, feledhetetlen élményeket elevenítettek fel újra. Egybehangzó vélemény szerint a négy év legszebb emléke a múlt nyáron a bolgár tengerparton töltött két hét volt. Az építőtáborban megkeresett pénzből utaztak a tengerhez. Az érettségi szerintük Is nagy esemény, és ml tagadás, sokkal könnyebb, felemelőbb érNémeth Angéla magyar nyelvből felel Vajon mit húzok? — gondolja Telek Ferenc húz ki. A kérdés ismertetése utári elvonul egy üresen álló pádhoz előkészülni. A felelésben az osztály négy lányának egyike, Németh Angéla kerül sorra. Kérdése juhász Gyula és Tóth Árpád költői munkássága, valamint a hangok együtthatása a magyar nyelvben. A felelés simán, gördülékenyen zajlik, a magyar szakos tanár. Kovács Hilda, aki egyben osztályfőnök, fejbólintással nyugtázza az elhangzottakat. Angéla csallóközaranyosl (Zlat- ná na Ostrove). Négy évvel ezelőtt elsősorban azért jött ide, mert tetszik neki az olyan munka, amikor kint és bent is egyaránt dolgozhat. Mikor pedig kiderült, hogy anyanyelvén tanulhat tovább, egy percig sem habozott. Mai napig sem bánta meg, és úgy érzi, helyesen döntött. Már munkahelye is van; Komáromban, a járási geodéziai hivatalnál fog szülnek főiskolára. Pándl Klára építészmérnökire. Telek Ferenc és Mihályi Gábor pedig katonai főiskolára jelentkezett. Gazdaságtanból kitűnő Ügy hírlik, Safárikovóban a mezőgazdasági ökonómiai szakon már jövőre nem érettségiznek diákok, mert az iskola áthelyezi zés már utána lenni, mint éppen székhelyét Rimaszombatba (Ri- kérdést húzni a zöld asztalnál, mavská Sobota). Az idei negyedi- Safárikovo, ez a barátságos mező- kesek utolsó három érettségiző város éppúgy a szívükhöz nőtt. diákját, Tkacsi Klárát, Varga Er- mint az utóbbi időben hányatott zsébetet és Zsemlicska Máriát sorsot megért Iskola. Mindkettő még sikerült lencsevégre kapnom, hiányozni fog, de főleg az osz- feleletelkhől pedig sok Informá- tálytársak, akik a négy év alatt ciót meríthettem. Éppen gazda- családi közösséggé kovácsolódtak. ságtanból vizsgáztak. Amikor az utolsó diák is levizsgázott, a leg- Polgári László illetékesebbet, dr. Ondre] Dobrík Vizsgabiztost, a bizottság elnökét (A szerző felvételei)’ A zöld asztal egyik oldalán Zsemlicska Mária felel, a másikon a vizsgáztató bizottság Húsz valahány kilométerre Brno előtt az autópályán feltűnik egy védőfal, mögötte a városka neve: Hustopeöe. A fal alatt régi borospincék, odébb pedig egy kedves kis város, amelynek tenyérnyi főtere olyan, mint egy mesebeli kép. A tér, a tájba illeszkedve, lejt. Dél-Mor- vaország dombos, hullámos földjén soha nem volt elég elvetni a gabonát, elültetni a gyümölcsfákat, szőlőt. Előtte keményen meg kellett dolgozni, küzdeni a természetadta viszonyokkal, s csak utána élvezhette az ember igazán munkája gyümölcsét. Ez így van ma Is. A városka szövetkezetének szőlőtáblái és barackosa teraszos lankákon húzódik. A városon túl, kinn a .földek közt is aszfaltos utak kanyarognak. De kell, mert különben a dolgozók aligha tudnák megközelíteni földjeiket. A szövetkezet az ország egyik legprogresszívabb, legkorszerűbb mezőgazdasági üzeme. A mezőgazdasági és é- lelmezésügyi minisztérium megbízásából ők termesztik a lucernát és az édesköményt, és látván az eredményeket, felkérte őket a biogáz kísérleti hasznosítására és a problotlkák gyártására is. Ez utóbbit egy Medipharm nevű svéd cég szabadalmával és szakmai, műszeres segítségével Indították el, és folytatják ma is. A korszerű szövetkezetben járva tapasztalom, hogy tényleg nagyon fogékonyak az újfajta gazdálkodásra, s amit egyszer rájuk bíznak, vagy amibe belefognak, azt jó eredménnyel, országos megelégedésre végzik el. Itt van például az édeskömény termesztése. Korábban behozatalra szorultunk, drága pénzért vásároltuk ezt a fűszernövényt. Ma. mindenki megelégedésére, nem szorulunk behozatalra, a szövetkezet megtermeli, és értékesítésre készen csomagolva bocsátja a kereskedelem rendelkezésére. Ugyanígy jártak el a gyökérzöldség termelésében is. Azon túl, hogy „Páncélos“ méhek és biogáz megtermelik, készen bocsátják a kereskedelem rendelkezésére. Egész évben, mindig friss zöldséggel szolgálnak a vásárlóknak, mivel a brnói zöldségvállalattal közös hűtőházakat építettek. Ma már ezzel sem elégszünk meg — mondja a szövetkezet elnöke, Ludvík PodeSva. — Szeretnénk a teljes termést feldolgozni és értékesíteni. Ezért egy olyan gépsort állítunk be, amely a hibás, kereskedelmi forgalmazásra alkalmatlan gyökeret is feldolgozza szárított vagy homogenizált formában. Ennél meghökkentőbb például az a módszer, ahogy a lucernamagot termelik a háromszáztizenhét hektáron. Még nem is olyan régen, 1980-ban átlag 0,8 mázsát takarítottak be hektáronként. Azóta évről évre növelik a hozamot; tavalyelőtt például 3,4, tavaly pedig már 3,6 mázsát takarítottak be hektáronként. Ezt a termésátlagot természetesen nem véletlenül érték el, hanem két különös méhecskefajta, a Szürke- szőrű és a Kakukkfű méh segítségével. Ezek az apró testű rovarok Kanadából, illetve az Amerikai Egyesült Államokból származnak. Ök elviselik a lucernavirág különös védekező reflexét, amelyet például nem képes elviselni a hazai mézhordó méhecske. — Mint köztudott — kezdi magyarázatát az einök —, a lucernavlrág, amikor rászáll a méhecske, kilövi a bibéjét, és ezzel akkora ütést mér a méh potrohúra, hogy az rendszerint belepusztul az ütésbe. De ha nem pusztul is bele, gyorsan megtanulja, hogy a lucernavirág „haragszik rá“, s ha teheti, nem száll rá többé. Ha nincs más mézelő virág a közelben, akkor is csak oldalról közelíti meg, innen ereszti bele szipókáját, és szívja ki a nektárt. Ez viszont azt eredményezi, hogy be- porzatlanul marad. A Szürkeszőrű és a Kakukkfű méhecske viszont nyugodtan rászállhat, ugyanis páncél található a potrohúkon, nem érzik a lucernabibe ütését. Ezért e két méhecskét ma már iparilag tenyésztik szerte a világon. Amikor virágba borul a lucerna, kivisszük az addig hűtőkamrában tárolt méhtelepeket, és a fiatal méhek, ott a földeken lerakják a műanyag lapokba petéiket, ök pedig elpusztulnak. Az u- tódok azonban, miután összeszedtük a kaptárnak nevezhető műanyag lapokat, a hűtőkamrában áttelelnek, és a következő évben kezdődik minden elölről. — Hány ilyen méhecskére van szükség egy-egy hektár lucernánál? — kérdem az elnököt. — Negyvenötezerre — válaszolja kapásból, hiszen már néhány éven keresztül a méhek jóvoltából érnek el kimagasló lucernatermést. Nem is tudom, kérdőjelet vagy felkiáltójelet tegyek-e a mondat végére. Biogázprogram?! Az istálló mellett korszerű, saját elképzelésük szerint tervezett farm mögött furcsa gáztartály, kis villanyerőmű áll. A trágyadomb átalakult egyfajta teleppé. Konténerekbe kerül az istállótrágya, és ezekben érlelődve gáz szabadul fel, amely egy tartályba, majd egy kazánba kerül. Egy generátor méghajtására hasznosítják a villanyáramot, amelyből 110 kWó termelnek a hálózatba. A hulladékhöt sem engedik a levegőbe, ezzel melegítik a vizet az állattenyésztő telepek részére. Nincs trágyalé, nincs bűz, még a trágya sem olyan, mint korábban. Azelőtt terjesztették vele például a gyomokat. most meg az így kezelt Istállótrágyában a gyomnövények magval elveszítik a csíraképességüket, de több benne a tápanyag, jobban terem tőle a föld. A szövetkezetben még sok a látnivaló. A laboratóriumi tisztaságú, pro- biotlkagyártó kis üzembe megyünk. Itt gyártják a Lactisil és Microsil nevű konzerváló, különösen sllótakarmá- nyokba használt, tejsavat termelő Streptococcus faecium nevű baktérium csírájának az alapján készülő biológiailag aktív anyagokat, valamint a Lactiferm és Mikroferm nevű biológiai növekedést serkentő hormonokat. Az „üzem“ alig nagyobb egy óvodánál. Különös „üstökök“, „katlanok“, s csendben zümmögő számítógép vezérelte berendezések. A csíra, amelyet létrehoznak, rendkívül hatékony. Alig ötszáz gramm elég száz tonna tömegű kukoricasllóba. A takarmányba kevert csíiü, többek között, megakadályozza a különböző gombák elterjedését, javul a tej minősége. — Termelésünk huszonöt százalékát a Lactlferm svéd kooperáló vállalattal közösen értékesítjük — avat be munkájukba az igazgató —, a többi belföldi felhasználásra kerül. Persze vannak vállalatok, mezőgazdasági üzemek, a- melyek kipróbálják, aztán a következő évben elállnak tőle, mert mégiscsak többletmunkával jár az alkalmazása. A- mikor azonban a következő évben tetemesen visszaesnek az eredményeik, sietnek hozzánk, még lerázni sem tudnánk őket magunkról. Miközben az elnök és munkatársai magyaráznak, arra gondolok, vajon hány szövetkezetünkben, gazdaságunkban hasznosíthatják ezeket az új, modern biológiai módszereket? Itt ugyanis még sok mindenről lehetne beszélni, hiszen hogy csak egyet, említsek, ök is rég megkezdték már a szarvasmarhaállományuk minőségi felújítását, végeznek embrióátültetés; és más korszerű módszereket is alkalmaznak. Németh István
