Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-06-17 / 24. szám
XXXIV. évf. 1986, VI. 18. Ara 1,— Kös Talán ninos hét, hogy Szikora Róbert neve ne szerepelne slágerlistánkon, ami arról tanúskodik, hogy olvasóink közül sokan ismerik. De mégis, aki többet szeretne megtudni e népszerű énekesről, lapozza fel az 0] Ifjúság 10. oldalát. Befejeződtek az érettségik, véget ért a számadások ideje. Értesüléseink szerint idén sem volt kisebb az izgulás, mint az előző esztendőben. Hogy hogyan zajlott le az „éretté válás“ két dél-szlovákiai városban, arról szól Polgári László írása lapunk 3. oldalán. Felvételünkön Zsemlics- ka Mária, a Safárikovói szakközépiskola tanulója látható. Ezekben a hetekben zajlanak a Csemadok központilag szervezett ünnepségei, fesztiváljai. Lapunk munkatársai odafigyelnek e jelentős rendezvényekre is, hiszen a szereplők többsége fiatal és az Oj Ifjúság olvasója. Zselizről , (Zeiiezovnej szóló beszámolónk Horváth Rezső tollából lapunk 9. oldalán olvasható. Az orvos felelőssége M eg lehet nézni az újságok régebbi számait, néhány évvel ezelőtt rengeteg levelet közöltek betegektől, akik hálásan köszönték meg az orvosoknak, ápolóknak a gondosságot, figyelmességet. Mostanában csökkent a dicsérő, köszönő levelek száma. Egyre több az olyan levél, amelyben a beteg panaszkodik. Mi történt? Megváltozott a közvélemény? Ha igen, ml lehet az oka a változásnak? Az egészségügy, a hivatalos nyilatkozatok szerint, szépen fejlődik hazánkban. A kórházak, rendelők korszerűsödnek. A kórházi férőhelyek száma növekszik. Mégis csökken a betegellátás színvonala? „Munkaerőhiány van a kórházakban“ — mondják gyakran az illetékesek. Bizonyára így igaz. Ugyanakkor nemrég azt olvastam, hogy nőtt az egészségügyi dolgozók száma. Ml okozza, ml magyarázza hát a közönyt, a felelőtlenséget? Ismeretes, hogy az orvosi eskü, az orvosi etika szigorú követelményeket állít a gyógyítást vállaló szakemberek elé. Az orvosok döntő többsége meg is felel e követelményeknek. De hát az emberek sztetoszkóppal a nyakukban is csak emberek. Vannak közöttük becsületesek, tisztességesek, felelősséggel dolgozók és felelőtlenek. Mindenütt jobban elviselhető a felelőtlenség, mint a gyógyászatban. Az orvos „nyersanyaga“ nem fa, nem kő, nem vas, hanem élő ember. Ha az orvos téved vagy selejtes munkát végez, nemcsak anyagi kárt okoz, a felelőtlensége emberéletekbe is kerülhet. Az orvosi pályán nem szabad felelőtlenül dolgozni. Azt hiszem, már az. orvos- egyetemen a felvételi vizsgáknál jobban kellene ügyelni a kiválasztottak jellemére. Legalább olyan fontos volna minő- síténi a vizsgázók erkölcsi magatartását, mint a szellemi tudását. Az egyetemi tanulóévek alatt,sem csak elméleti és gyakorlati Ismeretanyagból kellene vizsgáztatni a diákokat! osztályozni. kellene az erkölcsi magatartást is. És aki nem felel meg az erkölcsi követelményeknek,'azt addig kellene eltanácsolni a pályáról, amíg nincs módja tönkretenni emberi életeket. A munkafegyelem mindenütt fontos, de az orvos munkafegyelme mindenki más munkafegyelménél fontosabb. Nemkülönben az ápolóké. Az üzemi fegyelmezetlenség következtében a halottak szaparodnak. Hp egy kórházban a munkaerkölcs egészségtelen, ott a betegek hiába várnak gyógyulást. A kórházban — jobban mint bárhol másutt — rendnek, fegyelemnek kell lennie. Az a kórházi vezető, aki megtűri a rendetlenséget, a felelőtlenséget, nem alkalmas arra, hogy egészségügyi intézményt vagy betegellátó- osztályt vezessen.. Azt az orvost, aki hanyagul, felelőtlenül végzi a munkáját — kórházban, rendelőben vagy körzetben —, addig kell eltiltani a foglalkozásától, amíg a felelőtlensége miatt nem kerül bíróság elé. Az orvosi felelősség kérdésében nem lehetünk engedékenyek! Azt hiszem, amikor az orvosokról szólok, az orvosok nevében is szólok. Leginkább a tisztességes, becsületes, felelősséggel dolgozó orvosok érdeke, hogy ne engedjük az orvosi pályára méltatlan embereknek bemocskolni e szép hivatás tisztaságát, emberségét. 0. I.
