Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-06-10 / 23. szám
UJ A pódiummüvészet titka Boráros Imre színművész vallomása Egy rendkívül tehetséges, ambícióval teli színművész, Boráros Imre tízéves pódiumművészetét szeretném bemutatni. önálló előadói estjeit saját maga állítja össze és rendezi meg. Eddig összesen ,hét ilyen önálló estett készített, amelyeket csaknem 300 alkalommal mutatott be a közönségnek. Jelenleg éppen a nyolcadik önálló műsorán dolgozik. — Kérlek, beszélj eddigi önálló előadói estjeidről! Hogyan állítottad össze az egyes műsorokat, és milyen témákkal foglalkozol? — Első önálló műsoromat 1977- ben mutattam be „A homokóra nyakában“ címmel. Ehhez a produkcióhoz a csehszlovákiai magyar írók és költők műveiből gyűjtöttem az anyagot. A műsor célja: a hazai magyar irodalom terjesztése. — A második előadói estem bemutatója 1978-ban volt, amelynek címe: Prágától Kubáig. Ebben a műsorban a világifjúsági találkozók történetével foglalkoztam — természetesen versekkel, dalokkal tarkítva. — Harmadik előadói estem címe: Hit. Ezt a műsort 1979 októberében mutattam be, amelynek mottója: „a HIT valami olyan portéka, amely minden korszak emberei számára, akképpen jut, adódik, mint a kenyér!“ Ady Endre e gyönyörű gondolatai szellemében vittem színre Karinthy Frigyes, Nagy László, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Illyés Gyula, Vörösmarty Mihály műveit. Megemlíteném még Konsztantyin Szimo- nov Várj reám című megzenésített versét, és Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában című művét. — Következő előadásom címe: Milyen az ember? Bemutatására 1981-ben került sor. Ebben a produkcióban Kovács József színészkollégám humoros írásainak, verseinek mondanivalóját tolmácsoltam a közönségnek, amelyeket Zsákovics László zenésített meg. Ezt az összeállítást leginkább diákközönségnek adtam elő. — Ötödik előadói estem: Egy a jelszónk a béke címmel szintén irodalmi összeállítás volt, amelyet 1983-ban mutattam be. A műsort középiskolásoknak és a felnőtt közönségnek egyaránt ajánlottam, melyhez Bertold Brecht, Radnóti Miklós, Majakovszkij, Váci Mihály. József Attila müveiből válogattam. — Hatodik előadói estem bemutatóját 1985-ben tartottam. Ezúttal Székely János Dózsa című poémáját vittem színre hét helyzetben, amelyek a következők: párbaj, a vezér, a lázadó, Beszéd Cegléd piacán, Temesvár, sirató, a trónus. A monodráma cselekménye 1514-ben játszódik, s Dózsa György életének fordulópontjait, megrázó erejű lelki konfliktusait állítja reflektorfénybe. — A legutóbbi műsorom címe: Humort, de hamar! amelyhez Zs. Nagy Lajos humoros írásaiból, valamint Cseh Tamás és Aznavour dalaiból válogattam. A fiataloknak pedig Dinnyés József dalaiból énekeltem, s nagy örömömre szolgált, hogy legtöbbször sikerült megénekeltetnem a közönséget. — A hét előadói ested közül melyiket tartod a legértékesebbnek, és miért? — Ezt nagyon nehéz eldönteni. Számomra mindig az a legértékesebb műsor, amelyet éppen csinálok. Ha már rangsorolnom kell, talán a Dózsa monodrámát emelném ki, amely valóban az egyik legnehezebb műfaj. Ügy érzem, hogy sikerült olyan színvonalon elkészítenem, ahogyan azt elképzeltem. — Mennyi ideig tart egy ilyen műsort összeéllítani, megtanulni és megvalósítani? — Az az Igazság, hogy az irodalmi összeállítások szövegét könnyebb betanulni, mint egyéb műsorokét. Míg egy ilyen előadói est megvalósul, hónapok telnek el. — Hol szerepelsz, hol lépsz fel ezekkel a műsorokkal? — Általában Szlovákia magyarlakta vidékein. A közelmúltban Magyarországon — Tatán és Tatabányán — is láthatott a közönség a Dózsával. De bárhová boldogan megyek szerepelni, bármilyen művészi produkcióval, ahová őszintén és szívesen hívnak. Vannak olyan helyek, ahová rendszeresen vissza-visszajárok. — Hogy fogad a közönség, méltó elismerést kapsz munkádért? — Úgy érzem, többnyire sikerült megnyernem a közönség tetszését. A kritika is elég pozitívan nyilatkozott ezekről a műsorokról. Ez természetesen arra készteti a színészt, hogy még többet nyújtson, még minőségibb, művészibb, műsorokat készítsen a közönségnek, még magasabb színvonalú művészettel lepje meg a nézőket. — A színész általában megérzi a közönség elismerését, ami mindenekelőtt a tapsban és szívből jövő, őszinte szavakban nyilvánul meg. S ez számomra mindennél többet jelent. — Mi a véleményed a pódiumművészetről, és mi a célod művelésével? —- Úgy hiszem, hogy a színész számára a pódiumművészet iskola és erőpróba-sorozat: egyedül kiállni a pódiumra, és ott minden segítség, partnerek nélkül kellemes és jó hangulatot teremteni a közönséggel. Ilyenkor emberi érzésekkel, szívvel-lélekkel és „tűzzel“ kell játszani. Úgy gondolom, hogy a pódiumművészet művelésével a színész nemcsak önmagát, a színházat is propagálja. A pódiumművészetet tulajdonképpen egyszemélyes színháznak is nevezhetnénk. Hadd idézzem William Shakespeare szavait: „A színház az élet, és az élet egy nagy színház!“ — Mik a terveid a pódiumművészettel? — Jelenleg éppen egy új irodalmi összeállításon dolgozom, amelynek címe „Áttételek minden helyzetben“. Többek között Cselényi László, Mács József. Gál Sándor, Soóki László. Zs. Nagy Lajos, Bébi Tibor, Fábry Zoltán műveiből válogatok. A műsort természetesen szép dalok színesítik majd. Célom mindig az, hogy adjak a közönségnek valami értékeset és maradandót. Tehát úgy állítom össze előadásaimat, hogy határozott mondanivalójuk legyen. — További sikereket kíván és a beszélgetést köszöni Tarics Péter K özel húsz éve, 1969-ben rendezte meg először a Csemadok Központi Bizottsága az Iskolás korú gyerekek és a középiskolás fiatalok számára azt a kórusfesztlvált, a- mely Csengő Énekszó néven került azóta a köztudatba, s immár hatodik alkalommal ösztönözte énekkarainkat ÚJ műsor betanulására. A gyermek- és ifjúsági énekkaraink munkássága örömmel tölti el a szervezőket és a verseny meghirdetőit. Az Idei Csengő Énekszót Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 65. évfordulója tiszteletére és a békeév jegyében rendezzük. Kodály Zoltán, a nagy zenekutató hangoztatta gyakran, hogy a zeneoktatást sosem lehet elég korán kezdeni. Ö mondogatta azt is, hogy a kő- ruséneklés az a fenséges harmónia, amelyben egyek lehetünk valatnsuy- nyten, a világ népei. Az internacionalizmus eszméjének hordozója is lesz hát fesztiválunk, részben a zene valós jellegén keresztül, részben pedig azért, mert együtteseink dramatur- glallag úgy komponálták műsoraikat, hogy n»ás nyelven, mindenekelőtt szlovákul, csehül és oroszul is tolmácsolják az énekbe szőtt gondolatokat. Az idei Csengő Énekszón a közönség megismerkedhet egy új kifejeCSENGŐ ÉNEKSZÓ zéssel, ami egyúttal mozgalmunk további erősödésének is a záloga — ez a kicsinyek kórusa. Két ilyen kórus Is eljutott az országos döntőbe. Ezeknek az énekkaroknak a tagjai az alapiskola 1—4. osztályos tanulói. Még egy másik újdonság is lesz a Csengő Énekszón, amely ugyancsak az énekkari mozgalmat gazdagítja, e- rősíti. Először mutatkozik be a versenyen ifjúsági vegyeskar. A szervezők és a szakemberek abban bíznak, hogy a most még újdonságnak számító változások rövid időn belül az énekkari fiozgalom szerves velejárói lesznek. A járási versenyeken 17 együttes vett részt, majd sor került a kerületi versenyekre, amikor a központi válogató bizottság kilenc énekkart tartott érdemesnek arra, hogy a központi döntőben bizonyíthassa magas szintű tudását. Sajnos, a Közép-szlovákiai kerületben nem volt verseny, sőt az Ide tartozó három járásból e- gyetlenegy énekkar sem készült el az igényeknek megfelelő műsorral. Kár, mert ebben a kerületben Is vannak énekelni tudó és akaró gyer*ekek. A Csengő Énekszó versenyére június 14-én kerül sor Érsekújvárban (Nővé Zámky) a Szakszervezetek Házában. Délután a vendégkórusok adnak nevelőkoncertet, a legutóbbi Ko- dály-napok győztes énekkara, a kassai (Koílce) Csermely vegyeskar, továbbá a váci Petőfi Általános Iskola gyermekkara és a Modrai Pedagógiai Középiskola Harmónia énekkara szerepel majd. Este a járásszékhelyen, valamint Nagykéren (Milanovce) és Kürtön (Strekov) békekoncenrtet adnak majd a versenyző és a vendégkórusok. Remélhetőleg a korábbi é- vekhez hasonló érdeklődés és siker kíséri majd ezeket a fellépéseket. Vasárnap délelőtt ajándékot kapnak a szereplő kórusok tagjai: az Érsekújvári járás legsikeresebb gyermekcsoportjai adnak műsort a Csemadok székházában. Természetesen nem énekkarok köszöntik majd a versenyzőket, hanem bábosok, színjátszók és népi tánccsoport. így minden bizonnyal még színesebb lesz a fesztivál. A délután a gálaműsoré, s ekkor lesz a verseny ünnepélyes e- redményhlrdetése isNeszméri Sándor, a Csemadok KB titkára AZ ÁLARCOSBÁL 1792 márciusában egy stockholmi álarcosbál vigassága közepette eldördült egy svéd nemes pisztolya, s a királyt, a polgári reformokat végrehajtó és a jobbágyságot eltörlő III. Gusztávot halálosan megsebesítette. Ez a tragikus történelmi tény, természetesen cselekménybő szerelmi háttérrel körítve képezi tárgyát a francia Eugene Seribe (1791—1861} egyik drámájának, mely olyannyira megtermékenyítette Verdi fantáziáját, hogy egyik operája cselekményéül választotta. Giuseppe Verdi 1857-ben megzenésítésre alkalmas operatémát keresett a nápolyi San Carlo színház számára írandó művéhez. Hosszú és körültekintő témakeresés után dönt véglegesen a Seribe-dráma mellett, s bízza meg munkatársát, Antonio Sommát a szövegkönyv megírásával. Pár hónapon belül elkészül a mű, amely ekkor még a „Bosszú dominóban“ címet viselte. Verdi 1858 januárjában érkezik Nápolyba, hogy műve betanítását előkészítse. Ekkor még nem is sejti, hogy milyen keserves megpróbáltatások sora előtt áll, s azt sem, hogy egész nápolyi utazása eredménytelenségbe torkollik. Nápoly ugyanis ebben az időben még a francia Bourbon-uralora alatt sínylődött, s így a rendőrállamok közkedvelt fegyvere, a rettegett cenzúra is pompásan működött. Verdi mltsem sejtve érkezik meg Nápolyba, ahol tudomására hozzák, hogy a III. Napóleon elleni elkövetett merénylet miatt szó sem lehet egy olyan mű színpadra állításáról, melyben a nyílt- színen egy koronás főt gyilkolnak meg. Hosszú harc és alkudozás indul meg ezzel Verdi és a cenzúra között, amely radikális változásokat követel a maga művészi Igazát védő szerzőtől. Megegyezni nem is tudnak, s így az eredmény az, hogy Verdi műve Nápolyban nem kerülhet színre. Az ezt követő és hónapokig tartó pörös- ködés eredménye — mert közben a San Carlo színház jogait védve bíróság elé vitte az ügyet — pedig az lett, hogy felkeltette egy római impresszárió figyelmét a mű iránt. Verdi is hajlandó lett a megalkuvásra, s így színtér- és névváltoztatásokkal új címen megszületett „Az álarcosbál“. Ennek a műnek a cselekménve már a semleges Amerikában játszódik, s főszereplője Rlccardo gróf Boston angliai kormányzója. A római Teatro Apollóban 1859. február 17-én tartott bemutató kirobbanó sikere erkölcsileg kárpótolja a zeneszerzőt az egy évig tartó kellemetlenségek láncolatáért. Verdi életművében Az álarcosbál központi helyet foglal el. Középső alkotó periódusának tengelyében áll, s mint ilyen, összegez és fegybenelö-. re is mutat. Ideálisan összegezi mindazt, amit a komponista a lélekábrá- zolásban addig elért, és előlegezi mindazt, amit a megnőtt szerepű zenekar kifejezésben és színgazdaságban a jövőben majd produkálni fog. Az idei évad több szép bemutatóval gazdagította a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának repertoárját, de a legnagyobb közönségsikerre, joggal, Az álarcosbál színpadra állítása számíthat. Miroslav Fischer szolid rendezése az összeesküvés motívumát domborítja ki meggyőzően, s van egy, a szövegkönyvvel ugyan nem egészen egybevágó, de eredeti ötlete is: a boszorkánysággal vádolt démonlkus néger Ulrikát ógörög jósda mitikus papnőjévé módosítja. Milan Ferenöik nem mindig célszerű egységes hátterű díszlete is az Ulrika jelenetben a legkifejezőbb. Jarmlla KoneCná fantáziája főleg az összeesküvők táborának és a férfiaknak alkotott stílusos jelmezeket. A zenei megfogalmazás élén Ondrej Lenárd áll, és zenekarával .főleg a drámai akcentusokra figyelt a belső izzás, feszültség és a Verdl-dallamok kténeklésének rovására. Az általam hallott szereposztás nagy erőssége a pompás hangú és nemzetközi színvonalon éneklő romániai vendég, Zam- fír Mihály Rlccardo szerepében. Az Amáliát éneklő Cublca Rybarská még akkor is, ha a Ural színek és kifejezések skáláját tovább kell tá.gftania, ígéretes tehetség a drámai szoprán szerepkör utánpótlása terén. Jitka Zerhauová hangjának és megjelenésének igen előnyösen felel meg Fischer Ulrika koncepciója Oszkárt, a siheder apródot Jana ValáSková formálta meg rokonszenvesen. Galla (á- nos és Peter Mikulás két összeesküvője Ideálisan hibátlan alakítás. Sajnos, FrantiSek Caban árnyalatszegény és erővel éneklő Renátőja az olasz eredetiben előalott opera leghalványabb alakja. Ladislav Holásek kórusa viszont az utolsó jelenet pianóiért érdemel igaz elismerést. Varga József
