Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-06-10 / 23. szám

új ifjúság 9 kilencedik oldal * kilencedik oldal • kilencedik ol Versenyfutás az életért III. III. A kezelőorvosnak nem volt kifo­gása az ellen, hogy páciense fuss n, de tapintatosan tudomására hozta: még egy műtét vár rá. Carol előtt elsötétedeit a világ. — Miért?l — A rákos sejtek akkor válnak csak ártalmatlanokká, ha megakadá­lyozzuk további burjánzásukat. Igaz, asszonyom, hogy soha nem Ismerhe­ti meg azt az örömöt, mit jelent a- nyának lenni, de meg vagyok rőla győződve, akkor Is megtalálja élete célját... — És... És mikor j^öjjekV — Februárban. — Itt leszek — ígérte alig hallha­tóan Carol. Egyik nap megdöbbenve tapasztal­ta, hogy a haja csomókban hullani kezd. Kétségbeesve újra meg újra a hajába túrt, és gyönyörű fürtjei nem­sokára ott hevertek a lábánál. Carol kendőt kezdett viselni. Serge egyszer lefekvés előtt megfeledkezett a tapin­tatról, és azt mondta a feleségének: — Olyan így a fejed, mint egy kó­kuszdió. Carol védekezni akart, majd elne­vette magát. Ezzel tulajdonképpen túltette magát az újabb lelki sokkon. Eljött a műtét napja. A bonyolult sebészi beavatkozás ellenére két nap múlva Carolnak már nem volt ma­radása az ágyban. Marle-Christlne születésnapi vacso­rára hívta meg Serge-t és feleségét. Carol cipőfűzővel és napellenzővel kedveskedett barátnőjének. — Ez minden, amire szükséged van a New „Vork-l maratonhoz. ­Valamennyien jót derültek a szel­lemes ötleten, majd Marle-Chrlstine azzal mentegetődzött, hogy sok min­dennek hódol, de a maratoni futás nem tartozik a kedvtelései közé. A futók minden mérföldnél az óra számlapjáról leolvashatják az időt. „Tíz perc alatt teszek meg egy méVföldeí“ — villan át Carol agyán. Ez az iram megfelel neki, bár érzi, hogy halántéka lüktet. Ismét érzékel­ni kezdi maga körül a világot. Egyre nagyobb a nézősereg, valamennyien öt buzdítják. Befutni a célba ez az egyedüli célja. És nem tántorogva, rogyadozva, hanem szilárd elhatáro­zásához méltón. A cél azonban még nagyon messze van ... Már négyesben készültek a mara- tonra. Carol, Jean. Etienne Muutte, a huszonkét éves asszisztensnő a fizio- terápiai osztályról és Marie-Christine. Egy órával az edzés után azonban Carol már az orvosi rendelő váróter­mében volt. Időnként edzés közben túlbecsülte az erejét. A gyógykezelés is alaposan megterhelte szervezetét, és neki nem volt elég a rendszeres futás, még úszni is járt. Előfordult, hogy eszméletét vesztette, de nem adta fel a harcot. Meg volt róla győ­ződve, hogy szervezete csak így ke­rekedhet felül a betegségen. Annyira bízott magában, hogy naponta meg­újult erővel látott hozzá az „önsa­nyargatásnak“. Teljesllniénye lassan közeledett a bűvös negyvenkét kilo­méterhez. Már az egész kórház tud­ta, mire készül Sokan nem hitték, de életkedve erőt öntött a többi be­tegbe is. Sőt, csatlakozott a futók kts csoportjához Spitaller doktor titkár­nője. majd az egyik ápolónő, utána a másik ... Már tizenegyen rótták a tengerparti ösvényt. .„Közelgett az esemény napja.. Az or­vos egy Időre megszakította a gyógy­kezelést. Közben a terápia lesújtó melléktünetei is megszűntek. Carol­nak újra kinőtt a haja, tán még szebb, selymesebb, göndörebb, mint azelőtt volt. A leggyönyörűljb ajándéknak nem örült volna annyira, mint annak, hogy ismét haja van ... A nézők seregéből valaki egy gyö­nyörű almát nyújt Carolnak. Ú anél­kül, hogy megállna, mosolyogva el­veszi a gyümölcsöt és jóízűen bele­harap Nem akar lassítani, mert tud­ja, nem lenne ereje folytatni. Már túlságosan fáradt ahhoz, hogy szám­lálni tudná 8 megtett mérföldeket. Gondolatban Serge-nél van. Szembe fúj a szél. Nem. nem adhatja föll Nem szabad megállnial Végre a Central Parkba érnek. Az események mint egy film másodperc­nyi villanásai maradnak meg az em­lékezetében: kék ég, sárguló fák, a trikók színkavalkádja, rendőrkocsik, hozzátartozói. Integet és fut tovább. Odébb marseille-iek csoportja buzdít­ja. Köszönetképpen mondani akar ne­kik valamit, de nem jön ki hang a torkán. Ki kell bírnom ... Ki kell bír­nom ... 4 óra 36 perc és 19 másodperc telt el a rajt óta — Carol célba ért. Va­laki gyapjúplédet dob a vállára, é- desapja megpróbál átfurakodni a tö­megen. Carol képtelen bármit is mon­dani ezekben a percekben. GyözöttI jutalma az élet. Három év telt. el a maratoni győ­zelem óta. — Soha nem volt mellrákom, a személyiségem szenvedett ebben a be­tegségben, de már az is meggyógyult — mondja Carol, aki ma is egészsé­ges, csupa vitalitás. Továbbra is spor­tol, szörfözik, és a futást sem hagyta abba. Vége (A 100 + 1 nyomán) I nduláskor úgy tűnt, a sors Is egymásnak teremtette őket. Szemrevaló teremtést vett feleségül a huszonöt éves János. Az újdonsült asszonyka, Ilona, el­ső műszakja, az lllatszerboltban kezdődött. Amikor meg hazament, várták őt az otthoni teendők. A- pósa ugyanis fittyet hányt arra, hogy a hatalok mézesheteiket é- lik, illetve élnék, ha engednék ne­kik. Az após fotelbe telepedve 1- rányította menyét: mosogass el, mosd fel a konyhát, törölgesd le a port, mossál... Másnap már jegyzéket készített az elvégzendő munkákról, és buzgón felügyelt arra, hogy minden egyes pont tel­jesítve legyen. Az anyós meg ha nem ült a tévé előtt, a könyveket falta, vagy várta, hogy menye ö- rökké hálálkodjék neki, amiért olyan férjet kapott, mint az ő egyszem fiacskája. Egyébként a szülök nem sokat jelentettek a közvélemény előtt, ezért csak akkor játszották a na­gyot, ha szabadságra mentek. O- lyankor az öreg könyvtárigazgató­nak adta ki magát, a felesége nyelvtanárnőnek. Noha a valóság­ban amolyan könyvtári mindenes volt az egyik, a neje meg a nyelv­iskolában takarítónő Amíg csak a fiukkal voltak, nemigen rázhat­ták a rongyot, hiszen nem volt ki előtt. Ilona megjelenésével feléb­redt az apósban a dicsöségvágy. Egyszeriben a család urának te­kintette magát, feleségét meg a helyettesének Ilonát, a menyüket cselédszámba vették, akinek egye­düli kötelessége mosni, vasalni, takarítani rájuk; egyébként is ö- rüljön, hogy egyáltalán tartozhat valakihez, hiszen eddig egyedül volt, mint a kisujja. „Becsűid meg a családi fészek melegéti“ — hajtogatta anyósa. A ^íbbíIíéiíb A hálátlan menyecske „Nem elég becsülni, tenni is kell érte!“ — tetézte meg a kioktatást az após, és nem volt rest kiadni a parancsot, hová rakja Ilona az autószerszámokat, mikor mossa meg a kocsit. Szegény asszonyka, csak amikor nem találtak számá­ra munkát, kevéske szabadidejé­ben tudatosíthatta, hogy feleség is. Egyszer aztán gyenge pillanatá­ban Ilona elárulta a szomszédasz- szonynak, hogy élősködés miatt már kétszer be volt zárva. „Az lesz csak az apóséknak a csapás, ha ezt megtudják“ — mondta kár- örvendően. Amikor távozott, a szomszédasszony máris sietett vi­lággá kürtölni a titkot. És este már a férje is ezen csámcsogott ivócimboráival sörözés közben. Másnap a házmesternő odakiáltott Ilona anyósának: „Hallom jó kis firma a menye. Volt is kit elven­nie a fiának. Gratulálok! Hehe- he ...“ Az anyós nyelte az ideg­csillapítókat, az eddig kivagyok apósa szinte elsüllyedt szégyené­ben. „Be akartam bizonyítani, hogy más is tudok lenni, ezért tűrtem szótlanul a sok egzecírozást, de hát én se vagyok bohóc, az én türelmemnek is egyszer vége kell, hogy szakadjon“ — tört ki Honá­ból. amikor otthon nekirontottak. Utána taxiba vágódott, és eltűnt — az öregek nyereménybetétköny­vével együtt. A hoppon maradt fér] töredel- nesen bevallotta, hogy ismerte teje zűrös múltját, de azt hitte, a szerelem helyes útra tereli. Az após rohant a rendőrségre. „Hogy nem sül ki a szemük! De hát igaz is, megtalálja a zsák a foltját“ — kiáltott utána a házmesterné. Hona meg amikor már úgy lát­ta, jobb odébbállni, egy várossal tovább költözött. Amíg tartott a pénzéből, ö volt a megkörnyékez- hetetlen bárklrálynö, a megteste­sült erény. Bezzeg hagyta magát megkörnyékezní, amikor már nem volt miből költekeznie, nagy lábon élnie, járandóságát ugyanis — így nevezte az ellopott pénzt — ha­mar elverte. Szerencséjére mindig akadt valaki, akinél meghúzódha­tott egy-két éjszakára. Amikor Ho­na távozni készült az idegen la­kásból, a tisztálkodás után fehér­neműt, ruhát cserélt — a házigaz­da feleségének szekrényéből, —, ami meg rajta volt, a szennyes- tartóba dugta. Ahány lakásban csak megfordult, annyi házastársi perpatvar támadt miatta. Az após továbbra is kitartóan nyombzott. Meg volt róla győződ­ve, hogy menye előbh-utóbb visz- szatér oda, ahonnan távozott. !gy is történt. Egy távoli város egyik ,,jótevőjétől“ elemeit egy jókora •összeget, és gazdag lévén, kedve szottyant fényűző szállodában lak­ni. A szerencse meg úgy hozta — már akinek az —, hogy összefu­tott az apósával, aki eltűnése után rögtön kijelentette, addig nem nyugszik, míg nem látja me­nyét a vádlottak padján. Honát három év szabadságvesz­tésre ítélte a törvény. Az após is visszakapta a betétkönyvét, de nagy szomorúságára mindössze húsz korona volt rajta. ELKÉNYEZTETETT A Csehszlovák Televízió népszerű SxP című kónnyfizenel műsorában tunt fel elöszór az aprótermetü. nagy kerek szemfi, engedetlen, fekete fürtös kislány. ..Maznáöik** (Elkényesztetett) eírnö. számával elsősorban a tizenévesek körében aratott osztatlan sikert. Beáta Dubasová. mert 6 volt ez az aprótermetü. nagy kerek szemű kislány, ezt követően szUlővárusából, Stropknvbúl. felköltözött Szlovákia fővárosába, hogy közelebb kerüljön a könnyűzenei élet zajlásához. # Nem bántad meg, hogy Kelet-Szlo* véklát felcserélted Bratislavával? Mit hoztál magaddal útravalőul? — A türelmet. Édesanyám mondogatta, hogy csak legvek mindig türrliiies, ha valamit el akarok érni. Ne járjak Ideje­korán a fellegekben, ne hajszoljak álom­képeket. Utólag be kell vallanom, hogy fogalmam sem volt róla, hogy mennyi gürcölés van mögötte, amíg egy énekes­nő elindul a pályán. Zeneelmélet tanu­lása. énekórák, vég nélküli próbák az együttessel, e.gy-egy rész gyakorlása százszor-ezerszer egymás után. az első stúdlófelvételek. az első közvetlen ta­lálkozás a televízióval . .. Ezt mind .me­net“ közben kellett tanulnom. Néha a saját hibáimból Is tanultam. Amíg a ba- r'''tnőlm harmlnrfokos melegben a hűsí­tő vízben lubickoltak, pddíg mi az fij műsort próbáltuk. Ezalatt a munkámat Is el keUett végeznem. Először a Zorni- cában, később a Brattslaval Elektrotech­nikai Üzemben. Hamar meggyőződtem róla. hogy minden eredmény mögött be­csületes munka áll, # Hn«v harátknzt/si meg a nagyvárosi élettel. Bratislavával? — Bevallom, hogy csakis az éneklés miatt költöztem Bratlslaváha. A főváros sokkal több lehetőséget nyújt a szerep­lésre. mint egy vidéki klsváro.s.* Itt szé­kel a rádió, a televízió, az Opus zene­műkiadó, a Slovkoncert. Bratislava va­lóban Szlovákia művészeti központja, a- mely lehetőséget nyújt — hogy divatos kifejezéssel éljek — az ,,önmegvalósí­tásra“ nemcsak az ismert előadóművé­szeknek. hanem a kezdő tehetségeknek Is. Olyanoknak, mint én va.gvok. Csak kitartóan menni kell a célunk után. Nem Is értem, hogy élhet ma olyan fiatal, ak! csak „fogyasztja“ a kultúrát, ahe­lyett, hogy képességeihez mérten gaz­dagítaná szellemi életünket. Nem lehet minden fiatalból énekes, de minden fia­tal dolgozhat valamilyen körben vagy egvletben. • Terveid? — Énekelni, és énekelni. Olyan dalo­kat. amelyek tetszenek az embereknek és egy kis melegséget árasztanak. Az énekesnő szavaiből fiélve. eddigi IfignésrerŰbb dalával' eHen»é*ben.- 'az első sikerek nem kényeztették el. és a Kamene egvlittesse» továbbra is kitar­tóan megy a célja után. F. V. Ónbánya a szemétben A brnól KovoSrot vállalat szakembere! megoldtitták az ón kivonását a használt konzervdobozokból. A technológiát már minden részletében kidolgozták és ki­próbálták. Ónhoz lúgos*” oldat elektro­lízise révén jut a korszerű technika. Ezzel az eljárással dolgoz fel a Kovo- Srot vállalat is körülbelül 20 ezer tonna Napenergiával műkUdő tévélánc Első ízben szolgáltatják a Szovjetunió­ban napcellák a tévéátvitelhez szüksé­ges energiát. Az egyedülálló átviteli lánc 130 kilométer hosszúságú és Sevesenko városát köti össze Fortsevcsenkóval a Kaszpl-tenger Manglslak félszigetén. Ezen a vidéken 300 napon át süt a nap. Az átviteli lánc napgyujtö! egy négyzetmé­ter klterjedésfíek. és követik a nap. já­rását. ezen a módon vehetik fel a nap­energia maximumot. A napgenerátorok teljesítménye fedezi ‘a nappali tévéátvi­tel energiaszükségletét. Az éjszakai át­vitelhez akkumulátorokban raktározzák el az energiát. ügrópárna menekülőknek lemezhulladékot évente. A nagyobb ará­nyú feldolgozáshoz az 1987-ben befeje­ződő rekonstrukció után kezdenek hoz­zá. A szakemberek szerint 800 tonná­nyi ónra ven szükség évente 90 ezer tonna konzervdoboz és csomagolóanvag előállításéhoz. Egyszeri felhasználás után ez az értékes nyersanyag a szemét- hányókra vagy a szemétégető berende­zésekbe kerül. Tartós fény, ' kevesebb energiával A hagyományos Iztólámpáknál tízszer kevesebb villamos energiát fogyasztó új fényforrást fejlesztettek ki a Ivovl mű­szaki egvetemen. A sptrálhuzalt, az Izzó­lámpa eddigi legmunkalgénvesebb alkat­részét fénvporréteggel helyettesítették. A hagyományos flveghurát és a foglala­tot továbbra Is alkalmazzák, fgy a ha­gyományos géppark és a technológia könnyen átállftható az újfalta fényforrás gyártására. Az új lámpa élettartama 15- ször hosszabb, mint az addigi Izzólám­páké. ?n méteres ma­gasságból zuh.an alá a bemutatón az emberi test a rugalmas, össze- 5 hajtható légpár- ' I nára a tílzol.'ó- I eszközök japán i bemutatóján. A 5 219 né.gvzetméter klterledésü, 2.4 H méter magas és 2no kilogramm tömegú nylon égpárna még a 60 méter f20 e- meletl) magas­ságból leugrót Is megmenti a halál torkából. áal -Itiíéricedik oldal - kilencPdl^ oldal rlkiíence

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents