Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-06-03 / 22. szám
új ifjúság 7 Ä BBAN AZ IDŐBEN, AMIKOR AZ ELÖREGEDETT SZOLOKÉT IRTOTTAK, Viktor Móder pont tizenhét éves volt. Ä nap már fényesen sütött, kezes volt, a- mlnt a macska, nem perzselt még olyan nagyon, hogy ne lehetett volna elviselni a melegét. Megkezdődött a szünet. Minden, még a kopár földtáblák Is nagyon közel voltak. Rudo édesapja a szövetkezetben dolgozott, és elintézte számukra, hogy dolgozhassanak. Őszre versenybiciklit akartak maguknak vásárolni. A tanító fia egész télen gyakorolt a súlyzókkal, és most csíkos tengerésztrikójában természetellenesen lépdelt: keze úgy elvéit a testétől, mintha zavarták volna az izmai. Így hát természetes volt, hogy ö ássa ki a legtöbb gödröt. Egy év múlva rá már ezeket a gödröket gép mélyítette, és nagyban telepítették a drót- huzalas szőlőtőkéket. Egy lakókocsi állt fönn a domb oldalán, benne tárolták a szerszámokat. Ahogy mentek, már messziről látni lehetett a domboldalon szétszórt munkásokat. A teendőket egy beképzelt főiskolás osztotta szét, aki néha maga is beállt gödröket ásni. 0 volt az. aki műszak után szemügyre vette és megszámolta a gödröket. Kellett, hogy meglegyen a kellő mélységük, és szélesebbek sem lehettek a kelleténél, mert beléjük drága cementből készült beton került. Ezért aztán a gödrök alját elég keservesen, éles vasékekkel tudták csak klmélyíteni. A fizetést a kiásott gödrök száma szerint kapták- A zömök, szőke, göndör hajú. hamtskás képű srác beírta a neveket, kiosztotta a szerszámokat, és elvezette őket a csupa bokor tábla szélére, mögötte kezdődött az erdő. Viktor a tábla szélére Jutott, alig néhány méterre tőle egy meglehetősen mély, régi vizek által kivájt árok húzódott. Az árok alja száraz volt, nem folyt most benne víz, benőtte a szúrós bozót, a vadcseresznye, ága-bogas vadrózsa, vadkomló és a hosszú Indájú szeder. Meredeken lejtett a klkarózott domboldal. Alatta a legelők között fényesen villogott egy apró vízgyűjtő tő, s a nappal szemben látható volt a kisváros — kéményeivel és tornyaival. Kitépték az első karókat, és munkához láttak. A tanító' fia már a második gödröt ásta, amikor Viktor még mindig úgy látta, hogy az övé nagyon sekély. Valahogy nem ment neki a munka, mert állandóan másra kellett gondolnia, arra, amit állandóan a tó visszaverődő tükréből maga előtt látott. Állandóan ugyanazt a képet látta maga előtt: kibomlott a ruhájából, mint a lepke a bábjából. Mintha közben meg is nőtt volna, aki egészen elveszett a ruhájában, egészen másnak tűnt volna számára. Azt mondta neki, hogy nem akarta magával hurcolni . a takarót, de most mégiscsak szívesen ledőlne pihenni egyet. Rábólintott komolyan, megengedi, feküdjön csak egész nyugodtan mellé, de csak azzal a föltétellel, ha hazafelé majd ö viszi a pokrócot. Ez egy kicsit meglepte, ezért azt mondta, gondolkodik még rajta, és elindult, hogy ússzék egyet. Amikor kijött a vízből, a lány, kezével á feje alatt, mozdulatlanul feküdt- Látszott e selymes hónalja, és égyékszőrzete is sűrűn, szinte világftóan kandikált ki a fürdőruhája alól. Csendesen leereszkedett mellé. de 6 azonnal észrevette. Kinyitotta a szemét és elmosolyodott. — Táskámban van a Nivea krém — szólalt meg azonnal —, bekennéd vele a hátamat? A talaj kemény volt, mintha valaha itt a bokrok mellett haladt volna a gyalogút, összesfllt kemény darabok váltak le a vas szerszámról. Csupa kő volt az egész. Ott távolabb a város fölött reggeli ködfátyol lebegett, a víztározó tükre, mint egy nagy halpikkely, hidegen villogott. Mind a hármukról patakokban folyt már mo.st .Is a veríték, azok ott, balra, már valamivel e- lőbbre voltak. Viktor úgy érezte, mindent elmulaszt. Ha legalább szárnya lenne, csak kitárná és leszállna, mint vadkacsa, loccs a vfzrel Elment a bokorhoz, hátizsákjából kihúzta a málnásüveget. A folyadék még mindig elég hűvös volt, hosszan, jóízűen kortyolta az italt, majd megnézte a két társát. Azok kitartóan, mint a vakondok, túrták a földet, mintha már maguk előtt látták volna a kerékpárt. Egy kis ideig elgondolkozva figyelte őket. Rudóval egyébként jó barátok voltak, mindig ugyanabban a padban ültek, ezért meg kellene, hogy mondja neki, ml történt vele. Viszont a lány val6|á- ban sohasem tartozott a kimondottan szépek közé, legalábbis ilyesmit soha senki nem állított róla, tegnap óta azonban az ő számára több, mint szép volt... A kerékpár látványát felváltotta jana. azé a szerény, észrevétlen lanáé. akit a srácok nem nagyon méltattak figyelemre eddig ugyanis senki sem kente be a hátát Ní- veával. És a Iába is! Még senki sem simogatta, meg ott, ahol ö, Viktor, és biztos soha senkit sem csókolt meg úgv. ahogv- öt. Végül ott kellett hagvnia a munkát. Tudta, hol a faiskola, és látni akarta öt. Tegnap beszéltek is erről. Megígérte, boev meglátogatja. Vállára kapta a táskáját, és elindult fölfele. közben vissza sem nézett. — Ez hova húzza a csíkot? — kérdezte a tanító fia. — Biztosan gombázni megy — felelte Rudo. — Vagy nők után. Frásza lesz ennek, nem Favoritja — mondta a tenyerébe köpve, és keményen megfeszítette a földben a szerszámot. Lépkedett fölfele a dómbon, kerülgette a bokrokat, és egy kis idő múlva már az erdőben yoU. A fák alatt végigfutott a hátán a hideg. ' Az inge a szatyrában volt. Egv pillanatra megállt, kellemes érzés öntötte el. Kellemes volt az árnyékban. A hűvösség behatolt a bőre alá. Nemsokára már láthatja is. Tulajdonképpen rhár egészen közel ért hozzá. Érezte, hogy akarja az elkövetkezőket, és. ez nagyszerű érzés volt. 0 Is kívánta őt. és 5 ezt tudta is. Ogv látszik, beleszeretett. Biztos, hogy szerelmes belé. Nem messze megkopogott a harkály. Rövidebhre vette az utat, keresztülvágott a réten, a korhadt fa Irányába- Nemrég az odújában még ott csipogtak a' harkályflólíák. Hihetetlen, mennyire követelődzőén, mégis vidáman pistyogtak. Mindig éhesek voUak,*és állandóan csak faltak volna. Nem messze a fától harangvirág nyílott. Mosolygott magában, amikor tépte. Csilingelt a virág a kezében: jan-ka, Jan ka, Janka ... Ahogy kapáltak az alacsony kerítés mö^ gött, s meglátta a többi lány között — most ts fürdőruhában —, úgy érezte, ö a legszebb közöttük. Lélekben megfogadta magában, elmondja az egészet Rudőnak, hol volt. Hadd tudja meg ö is. Hadd tudják meg a többiek is! Ö is elsőként látta meg őt. és azonnal oda is jött hozzá. Senki sem látta, észre sem vették az egészet. És ha észrevették volna isOdajött hozzá, s amikor átnyújtotta neki a harangvirágot, úgy simult hozzá, mint egv kismacska, aki nem tud már egvedül lenni. — Hol szedted? — kérdezte sóváran. — Itt a mezőn. Gyere, szedek még. — Le szabad tépni? ~ Nem, nem szabad. — Valóban nem szabad? — Esküszöm ... — mondta; s érezte, mennyire ver a szíve, szinte pihegett. — Bizfos vagy ebben? — Egé.szen Biztos. — Jaj de gyönyörűi — Akkor gyere! — fogta meg a kezét, és a rét túlsó széle felé vezette. .Az finom, puha gyermeki kézzel szorította a tenyerét. — Itt leülünk —• mondta a fák között. A magas, kalászba szökött selymes f'i szür- kézöld volt, mint a köd. s finom pókhálóként hullámzott, mint a tő tükre az enyhe szellőben. — Itt... Itt nem lát meg bennünket senki. itt nem találhat ránk senki — és ahogy átölelte, beleveszve a rétbe, már ők sem láttak semmit. Olyan természetes volt. a- hogv engedte, hogy lehúzza róla a fürdőruhát. Az első szeretkezésük után énekelni kezdett az erdő. Énekelt. Visszafele menet már az ellenkező Irányből világított a nap, 8 akkor úgy érezte, mintha hirtelen leesett volna a lábáról, minthrt váratlanul szárnva nőtt volna. Szárnya nőtt. Lebegtette és szállt. Átrepült azon a mély, régi vizek által vájt árkon, át a tüskés, bozótos bokrokon. mert ezzel a szárnnyal, amely oly hirtelen kinőtt a testén, mindent véghez lehetett vinni. Szállni a magasban. Kinek sikerülhet ez még? Hirtelen ott termett Rudo mellett a domboldalon. Ha akarná, leereszkedhetne akár a tóhoz is, vagy éppen felkapaszkodhatna a város templomtornyára, hiszen az is csak karnyújtásnyira volt most tőleRudo kimeredt szemmel nézett rá. Látod, ugye, szárnyam van? — gondolta Viktor. Ez meg micsoda? — Egészen össze vagy karmolva, és a nadrágod Is elrepedt — mondta neki Rudo. — Rövidítettem az utat, keresztülvágtam az árkon. — össze Is törhetted volna magadat, — Nekem szárnyam nőtt. Nézd, itt t toll! Lenyúzott könyökén volt egy odaragadt tollpihe. Ujjat közé vette és gyöngéden belefújt. Látod, ugye. toll?! Rudo elnevette magát, és Viktor Is vela nevetett. — Ml az, hol van a kulturlsta? — jutott eszébe hirtelen a tanító fia. — Hova tűnt? — Kiásott húsz gödröt, és elment, hogy megfürödjék — mutatott Rudo a tó felé. Az arca piros volt, izzóit a naptöl és a fáradtságtól, örült, hogy végre megjött Viktor. a barátja, és most már ők is elmehetnek- — Nekem tizenöt gödröm van — dicsekedett. — És neked? — Én egyet ástam ki. — Beíratod? — "kérdezte nevetve a mö-i sik. — Megi'ek a szőke után. — Lehet, majd holnap — tárta szét a karját, és elment megnézni a gödröket. Abban a sorban, ahol a tanító fia dolgozott, valóban húsz formás, mély gödör volt kiásva. Tökéletes munka. Gondolatban elidőzött az erdei tisztás pókhálója mellett, s ujjával a tollat simogatta. — A neved? Hogy hívnak? — állt meg mellette egyszer csak a göndör szőkeség. — Engem? Viktor Móder .. . — Módr, Módr ... — dörmögte a göndör az orra alá —, hol is vagy? Viktor lehorgasztotta a fejét, és gondolataiban messzire kalandozva nézte a földet. A szőkeség közben megállapította róla, hogy valóban el lehet fáradva, azért áll így. Vállas srác, gondolta, és tizenhét göd- ro' írt be a nevéhez. ö ösztönösen épp ebben a pillanatban nézett bele a füzetébe. Amaz gyorsan becsukta, és ránézett Viktorra. Észrevette talán a csalást? Nem, nem vehette észre. Különben — tévedhetett is, Édesen elniosolyintotta magát, és barátságosan Ingatta birkafejét. — Csak így tovább, fiatalemberi Közömbösen bólintott. A göndör hajú szélesen elmosolyodott, cinkosan kacsintott, mintha csak meg akart volna bizonyosodni eredeti ítéletében, hogy tényleg rendes melós srácrőt van szó, o- lyanról. akit bír. Viktor közben intett neki a szárnyával. «^udo elkísérte a művezetőt, és hangoD San számolta vele együtt a gödröket. i\ Ezt a fajta embert a göndör hajú egyáltalán nem bírta- Megjegyzéseket tett nemcsak a gödrök szélességére, hanem a mélységükre is. Minden egyes g^ör mellett megmérkőztek, de aztán mégiscsak meghagyta neki az összesei. Végül jő szívvel intett Viktornak, az ismét meglengette a szárnyát. — Ez tolvaj. Húsz gödröm van, de ö csak tizenhetet irt be. Gödörtolvaj! kiáltotta utápa, amikor a kanyar, mögött már csak a feje és a válla látszott, —• Látod a gödör- tolvajt?! — mutatott ujjal a művezető u*án, miközben röhögött. — Látod a gödörtolvajt. — Hihetetlen... — mondta Rudo. .— Hogy neked milyen szerencséd vanl , — Szerencsém, nekem? Nekem nincs szükségem a szerencsére. Mi hasznom lenne most belőled? — kérdezte, és hevesen lengette a szárnyát, mélyen szippantva magába a forró nyári levegőt, amely át vdlt itatva a föld és a nap illatávalNémeth István fordítása A kölykök — négyen-öten, még nincsenek tízévesek — siklót fogtak ki a Dunából. Visongnak, rámlsztik egymást, a hüllő siklik, szabadulna, a gyerekek fűzfavesszőkkel terelgetik jobbra-balra, elcsípik, vödörbe ejtik, mulattatja őket a karcsú, zöldes kis vízlkígyöcska. Eszükben sincs bántani, csak hancúroznak, mint kís- clcák a pamutgombolyaggal. Borzasztóan jó érzés, ősi, öröklött érzés a zsákmányejtés öröme. Valódi sikló! Tudják, hogy ártalmatlan jószág, nem Is akarnak mást, csupán Ismerkedni vele. Szép őszi délután van. nyárias meleg, a folyón evezősök, a víz sekély, a kiszáradt mederszél fehérük a napsütésben- Odább egy javakorabeli -férfi a kutyáját idomítja: jól megtermett eb, farkas, fajtiszta, barnafekete bundája csuromvíz, engedelmesen szalad a folyóba az elhajított faág után. Panaszos tekintettel éviekéi partra, de gazdija megint a vízbe kergeti, s megint, a kutya lógó nyelvvel, lihegve ugrik a pa-^ rancsszóra. Ha megáll, ha tétováz, a férfi erélyesen ráüvölt. Katonás alak. Ezt a kutyafürdetést Is úgy végzi, mint valami hadászati kiképzést. Meg kell hagyni, ö maga. bár ősz s májfoltos bőrű, még dalia, alig domborodó pocakja behúzva, melle kidül- lesztve, két izmos lába a part kavicsain alaposan megvetve. Oda-odasandít a visongö, lármázó gyerekekre. A kutyája Is figyel, szívesen vegyülne a srácok közé, de'a gazda Ismét a folyóba kergeti a faágért — folytatni kell a gyakorlatot. A gyerekek felkapják a vedret, s egy sikongató lányka után futnak kacagva, ü- völtözve, ott kergetöznek már a daliás öregúr mögött. Kikapják a siklót a vödörből, a lányka felé lóbálják. A férfi rosszallóan veszi tudomásul, hogy háborgatják köreit. Kutyája Is alábbhagy az engedelemmel, a kis csapat sarkában ugrándozik. Oda se figyel a gazda parancsára. A férfi megfordul, nyugodt, kimért léptekkel a visítozó csoporthoz ballag, máj- foltos ujjával a siklóra mutat. — Üssétek agyoni Szakonyl Károly Idomítás a parton Elül a lárma, a kölykök meglepetten fordulnak a hang felé. — Üssétek agyon, és nyúzzátok megi Rajta! Egyik sem szól, csak pillog megszeppen- ten. — Ml lesz? Senki sem mer! megfenni? Fogj egy követ, te, te kískomám, csapd fejbe ezt 8 ronda állatot és kész! Vagy nyúzzátok meg elevenen! Az se' rossz mulatságl — Miért? — kérdi értetlenül és ártatlanul az eífylk kisfiú. — Miért kellene meg- nyúzni? — Mlért?l Nem kérdés! Megtehetitek, t ti foglyotok! — De a sikló hasznos, nem tetszett tudni? — kérdezi szelíden a kislány, akit a többiek kergettek. — Ostobasági öljétek meg, és a bőrét . vigyétek magatokkal trófeának. Na, melyik fiú olyan bátor, hogy megtegye? A kutya a siklót szaglássza idegesen, a Turcsan László tnsrajza fiú, aki a tekergő foglyot az ujjal közé csippentve tartja, egyre magasabbra nyújtja a karját, de a kutya ágaskodik, vakkant. — Szóval nincs merszetek hozzá?.! — kérdi a férfi. — Akkor dobjátok a kutyám elé, az majd megteszi! Ralfl — .Az eb éles hangon felugat. — Ralf majd megmutatja nektek! ... — Nem, majd én! — áll elő egy kis fitos. pöttöm fiúcska. Üstökén a szőke tincseket aranyossá fényesíti a nap. A gyerkőc úgy érzi, meg kell menteni a banda becsületét— Add, ide. Béla! — S közben felmarkol egy jókora követ a meder széléről. — Ne bántsd! — sikítja a kislány. Erre megtorpan. — Ugyan — mosolyog elnézően n férfi. — CSak nem hallgatsz egy lányra?! Na, hadd lássam, rajtal A pöttöm szőke kikapja a Béla kezéből, földhöz csapja, s megcélozza a kövei a siklót —. csakhogy az fürge, gyors Iramban kúszik a víz felé. A pöttöm kövek után kapdos, kiáltozva hajlgálja a menekülőt, hangja eltorzul a méregtől, a nagy üldözésben túlharsogja a kutya csaholását. Mert az eb Is ott ugrándozik a nyomában. Am hiába vadásznak rá mindketten — a siklót elnyeli a Duna. A pöttöm dühös, bevág a vízbe is néhány követ. — Az anyja min- denltl Pedig majdnem eltaláltam! A ronda dögi Majdnem eltaláltam!... Pirulva, de valami elismerést Is várva fordul a férfi felé. — Na, majd legközelebbi — mondja az ósz dalia- — Legközelebb már ügyesebb leszel! — Azzal füttyent a kutyájának, elvonul. Az eb már ismét engedelmes, szapo- rázza lépteit a gazda mellett. A gyerekek zavartan álldogálnak a hirtelen csendben, aztán szó nélkül elindulnak. A kislány a füves meredélyről visszanéz, Int a pöttömnek. — Azért gyere, na .. .1 ^m mondják egymásnak a lurkók, de érzik mindannyian, hogy jobb lesz most hazamenni. A játéknak úgyis vége. j Pedig még süt a nap. fi n
