Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-05-27 / 21. szám
/ V új ifjúság 9 [ kilencedik oldal - kilencedik oldal kilencedik oÍ Az évszázad csatornája A közelmúltban Nürnberg és Roth között (NSZK) átadták a Duna — Rajna — Maj- na-csatorna 22 kilométeres új szakaszát. Ezzel a 687 kilométer kosszúra tervezett csatornából 600 kilométernyi készült el, és körülbelül hat év múlva készül el teljesen. A Duna — Rajna — Majna-csa- tornát az évszázad építkezéseként Is emlegetik, érdekes azonban, hogy az ötlet nem új. Nagy Károly császár már 792-ben elkezdte a két vízrendszeh összekötő Fossa Carolina építését. A múlt században pedig már olyannyira hajózható volt, hogy például a budapesti Lánchíd némely eleme e csatornán került rendeltetési helyére. A mostani csatorna tervét azonban csak 1921-ben vetették papírra. Ezzel megszületett talán az évszázad legnagyobb vízi beruházásának konkrét elképzelése. A teljes csatorna 1992-ben lesz kész. Hosszú idő, ám ilyen emberfeletti munkát néhány év alatt nem lehet elvégezni. Gondoljuk csak el, a Majnán 35 vízlépcsőt kellett építeni 387 kilométeren, Nürnberg és Bamberg között pedig hetet. Óriási munka, amit jól példáz, hogy a most átadott szakasz munkálataihoz 1974- ben kezdtek, s negyven vállalat munkásai dolgoztak az építkezésen. A költségek 2,8 milliárd schillingre rúgtak. A Duna — Rajna — Majna-csa- torna átadásával a dunai államoknak új kapu nyílik Nyugat-Európa felé, , illetve Nyugat-Európának kelet felé. Ezzel a költséges országúti és vasúti szállítást a jóval olcsóbb vízi szállítás válthatja fel. A csatorna építésével kapcsolatosan érdemes még megemlíteni, hogy a dunai hajózás feltételeinek javítása érdekében eddig 29 vízlépcső épült, és még 20 épül, köztük a gaböíkovo-nagymarosl. Mindez lehetővé teszi, hogy a maiaknál nagyobb teherbírású folyami hajók közlekedhessenek a Dunán, jelentősége úgyszólván felmérhetetlen. A vízi szállítás u- gyanis lényegesen olcsóbb, mint az országúti vagy a vasúti, mivel energiaigénye 30—50 százalékkal kisebb. S az sem mindegy, hogy a környezetet kevésbé szennyezik a hajók, mint például a kamionok. P. J. A zene e0ben wlemény Három évvel ezelőtt mutatkozott be legelőször a nagyközönség előtt a prágai OK Band együttes, amely azóta számos sikeres koncertfellépést tudhat maga mögött. Többször szerepeltek már telt ház előtt Bratislavá- ban is. — Mi az együttes legfőbb célja, mire összpontosítjátok a figyelmeteket? — Szeretnénk maradéktalanul kihasználni a technika, az elektronika vívmányait. Emellett viszont ügyelünk arra, hogy a dalok intellektuálisak legyenek, ezért a szintetizátor mellett gitárt is használunk- Kihasználjuk a különféle zenei stílusokat Is, így reméljük, sokaknak tetszik a műsorunk. Ettől eltekintve dalainkat elsősorban a szintetizátorzenére „é- pítjük“. — A szint-tizátor nem csak valamilyen átmenet két hang,szer között? — Nem hinnénk, hiszen a szintetizátorok is korszerűsödnek. Egyébként az elektronikát ma már a szimfonikus zenekarok is alkalmazzák. — Hallottam, hogy a ti dobosotok bármit el tud játszani... — Lényegében véve a dobok Is a szintetizátorba vannak beépítve, így *«künk csak az a feladatunk, hogy előre betápláljuk komputerünkbe a ritmust. — Dalaitok szövegében mindig találni olyan gondolatokat, amelyek egyúttal az álláspontotok, véleményetek. — A zenének lépést kell tartania a korral, reagálnia kell napjaink jelenségeire. A szerzők többsége a jelenben él és gondolkodik. Mi is szeretnénk a zenénkkel valamit eimon- dani, elsősorban a bennünket körülvevő világról, emberekről és általában mindenről, ami korunkra jellemző. Az OK Band igyekszik mindenkihez szólni. A mezőgazdasági munkáshoz éppúgy, mint a diákokhoz vagy a bányászhoz. Zenénk tehát egyben véleménynyilvánítás is, mondhatnánk filozófiai nézet. Egyes zeneszerzők véleménye szerint a ml zenénk felfoghatatlan, érthetetlen. Igen, vannak olyan felvételeink, melyekhez nem lehet akkőrdokat írni, de a zenénk provokál. A pozitív aktivitás felé irányítja az embereket. Megismertetjük a hallgatóinkkal a konstruktív gondolkodásmódot, és örülünk, ha a szórakozáson kívül még valami mást is nyújtunk nekik. — Hat kis- és egy nagylemezetek jelent meg eddig. Hogyan fogadta őket a közönség? — A Disco című albumunkból, a- melynek egyébként semmi köze sincs az említett zenei stílushoz, nagyon sok elfogyott. Ezt a lemezt angol nyelven Is megjelentettük. — Mivel foglalkoztatok az elmúlt hónapokban? — Havonta általában húsz koncertet adunk az ország különböző részein, vagyis állandóan úton vagyunk. Az NÍDK-ban egy zenés tv-műsorban szerepeltünk. Egy angol lemeztársaság részére pedig videófelvételeket készítettünk. Jelenleg már a harmadik nagylemezünk anyagán gondolkodunk, s reméljük, kedvező lesz a fogadtatása. —rr— Versenyfutás az életért Délelőtt fél tizenegy. Néhány perc múlva megkezdődik a New York-1 ma- raton. Tizennégyezer-háromszáz amerikai és más országbeli futó várja a rajtot. New York utcáin több mint kétmillió néző tolong. Csípős, jellegzetes őszi idő van. A maraton a kitartás, a türelem próbája. Vannak, akik egyszer megpróbálják, és azt mondják, soha többet. Mások közvetlenül a cél előtt adják fel a harcot. Mindenkit más és más ösztönöz legyőzni a negyvenkét kilométeres távot. Carol Vignal harmincegy éves pedagógusnönél a motiváció egyedülálló ...- ♦ Carol Vignal Washington elővárosában nőit fel két fiatalabb testvérével együtt. Egyetemista volt, amikor szülei elváltak. A boldog jövőről szőtt álmai ezzel a szomorú családi eseménnyel egyszeriben szertefoszlottak. Menekülni akart a szülői házból. A- hogy megszerezte a diplomát, Afrikába ment tanítani. Ott Ismerkedett meg a jóvágású francia Serge Vignallal. A háromévi ,.szolgálat“ után Serge- zsel Franciaországba utaztak, és rövidesen összeházasodtak. A fér) jelentkezett orvost egyetemre, Carol pedig elhatározta, hogy visszatér A- merikába, és szintén továbbtanul. Egy áprilisi reggelen zuhanyozás közben Carol csomót fedezett fel a jobb mellében. Semmiség, gondolta, de azért szólt róla a férjének. Serge színlelt közönnyel nyugtatta meg feleségét, de azért megjegyezte: „Ügy hiszem, jobb lenne, ha azért elmen- nál orvoshoz.“ Carol valahol azt olvasta, hogy a melldaganatok többsége nem rosszindulatú, úgyhogy rövidesen meg is feledkezett az egészről. Ahhoz, hogy Amerikába utazhasson át kellett esnie egy orvosi rutinvizsgálaton. Akkor, csak úgy mellékesen, megemlítette a mellében levő csomót is. Ártalmatlan ciszta, nyugtatta meg az orvos, de a biztonság kedvéért radiológushoz küldte. Ciszta, hangzott itt is a diagnózis, de hogy teljes bizonyosságot szerezzenek, az orvos szövettani kivizsgálásra küldte az asz- szonyt. A kivizsgálás eredménye lesújtó: rák- Carol megsemmisülve távozott a rendelőből. Neki, az eddig makkegészséges nőnek, egyszeriben tudomásul kell vennie, hogy gyógyíthatatlan beteg.- ♦ Carol barátaival érkezett New Yorkba. Férje hivatalos kötelezettségei miatt nem tarthatott vele, de benevezett a marseille-i maratonra. amely egyazon napon zajlott. „Távol egymástól, mégis együtt fogunk futni“ — mondta feleségének búcsúzóul. Szombat van, egy nap választ el a versenytől. Carol Jean Moggi mar- seille-i újságíróval, a gyakorlott maratoni futóvai és még néhány barátjával felmennek az Empire State Building tetejére, hogy madártávlatból lássák a másnapi verseny kacskarin- gós terepét. Carol hallotta már hírét Susan Kos- sovsklnok. A negyvennégy éves, kétgyermekes asszony harmadszor áll rajthoz, és most szeretne négy óránál jobb időt elérni. A verseny napján őt keresi a tarka, nyüzsgő tömegben, mert elhatározta, Susannal tart a bolyban. Hiába próbálták öt társai lebeszélni, tántoríthatatlan marad. Susan oldalán rajtol.- ♦ Miután azon a borzalmas nyári reggelen, amikor tudomására hozták a vaióságot, kisírva magát a rendelő előtt, így szólt a férjéhez: „I^n, ázom van . •.“ Az események ezután gyors egymásutánban követték egymást. Carol kapcsolatba került Spl- talier professzorral, a marseille-1 onkológiai kutatóintézet neves specialistájával. Az eddigi leleteket áttanulmányozva ő is kimondta a kegyetlen valóságot. Megjegyezte azonban, hogy csupán a sebészi beavatkozás nem e- legendő, sugárkezelésre és más gyógymódokra is szükség lesz. A profesz- szor nem fosztotta meg páciensét a reménytől: „A kilátások biztatóak“ — mondta neki. Most először tudatosította igazából Carol, hogy rákja van. A műtét szövődménymentesen lezajlott. Spítalier professzor eltávolította a daganatot körülvevő szövetet és a hónaljt mirigyeket is. Carol másnap már felkelt, és minden nap messzebbre és messzebbre merészkedett ágyától. Rövid időn belül az egész kórház ismerte öt. A páciensek, ha elhaladt mellettük, összesúgtak: „Ez az az amerikai fiatalasszony.“ Marie-Christine Moggi, a radioterá- pial intézet egyik alkalmazottja, így nyilatkozott róla: „Tele volt energiával, életkedvvel. Ha belépett a terembe, a páciensek kiegyenesedtek, mintha csak átragadt volna rájuk sorstársuk elszántsága-“ Ebben a lesújtó helyzetben Carol egyedüli fegyvere a remény volt. Hiszen valamennyíüket a halál kiválasztottjainak tekintették. Akik idejárnak, nemcsak a fájdalom, hanem a sors kegyetlensége is kínoz. Cgy érzik, ki vannak téve eme sors ké- nyének-kedvének. És akkor megjelenik itt egy gyönyörű, mindig derűs amerikai fiatalasszony, akinek mindegyik várakozóhoz van néhány barátságos szava ... Hetente ötször kellett alávetnie magát sugárterápiának. A kezelőszemélyzet egy biztonságosan szigetelt helyiségből kémlelönyíláson követve Irányította a sugárcsövet a testen bejelölt pontok fölé. Serge még soha nem látta feleségét ennyire kiszolgáltatottnak, mint ez alatt a kobaltmont- strum alatt. Már az első napokban kegyetlen fájdalmat okoztak a sugárzás okozta égési sebek, és ez a fájdalom, a kezelés során nőttön-nőtt. Serge tehetetlen volt, bármennyire együttérzett is a feleségével. „Carol, egy cél lebegjen előtted, meg kell gyógyulnod- A többiről én gondoskodom. Jó?“ Carol bármennyire fájdalmas volt is számára, nem kímélte magát. Rendszeresen bejárt a kezelésekre, derűt á- rasztott maga körül, viszont annál lesújtóbbak voltak számára a visszatérések. Akarva-akaratlan átragadt rá Is a váróteremben uralkodó pesszimista hangulat. „Légy süket, légy vak, ezek az emberek az elmúlást elkerülhetetlen végnek tekintik. Egymást tömik a sok rémtörténettel, te csak magadra gondolj!“ — biztatta őt sofőrje. Szívesen szótfogadott volna Carol, de képtelen volt rá. (Folytatjuk) A 100 -I- 1 nyomán EZ IGEN! Boros Tibor sikere Kasselben Vendég lett a győztesből. Boros Tibor, 1984 legjobb magyar diszkótáncosa, a londoni világbajnokság második helyezettje, tavaly mér vendégként volt jelen a budapesti dlszkótáncversenyen. Vendég, aki ott ült a zsűriben, vendég, aki alig kétperces táncával újra bebizonyította: musical-színpadon a helye. Ott, ahol csak az számíthat sikerre, aki minden porcikájában érzi a zenét, s aki azonkívül, hogy nagyszerű táncos, kiváló stílusérzékkel megáldott, izgalmas egyéniség. Vagyis olyan, mint ő. Hogy hogyan alakult az élete London után? Jobbnál jobb külföldi szerződések között válogathatott. Most éppen Kasselben táncol, az NSZK e- gyik leghíresebb táncszínházában ő kapta meg Snow-boy szerepét a West Side Storyban. Valamikor február végén ezt írta: ,.Kettős feladat elé állított ez a szerep. Először is sok szöveget kell megtanulnom németül, a dalokat angolul, és ugye, színészi játékból is vizsgázom. A tánc és az ének az én profilom, a többit meg igyekszem elsajátítani. A próbák sokszor hosszúak és fárasztóak. A csoportjelenetek után a dialógusokat tanuljuk, szóval kicsit keményebb világ ez, mint az otthoni.“ Egy hónappal később, a premier után már többet mondott: „A próbák a szokásos lassúsággal Indultak, mondván; a tehetséges gárda gyorsan tanul, és másfél hónap bőven elég a bemutatóig. De ahogy múltak a napok, hetek, fokozatosan felgyorsult az életünk. Reggel tízkor tréning, tizenegytől délután két óráig próba, ötig pihenő, aztán éjjel tizenegyig ismét próbák. És egy héttel a premier előtt a legjobb: kificamodott a bokám. Ügy éreztem, összedőlt a világ. Pihenés, pár napos kihagyás nálam szóba se jöhetett. Én táncolni akartam, együtt izzadni a többiekkel, de a táncosok sorsát szívén viselő koreográfus, Janez Samec nem engedett. Azt mondta, maradjak nyugton, a táncot, a szöveget tudom, kész vagyok a premierre csak pihenjek. Idegességemet azonban ez sem csillapította. Nem bírtam belenyugodni, hogy ne dolgozzak, amikor láttam, éreztem, mennyire hiányol és szeret az összekovácsolódott együttes. A koreográfus azonban hajthatatlan maradt. Csupán abba ment bele, hogy bejárhassak az énekórára, és egy-két erősítő gyakorlatot végezhessek. De a főpróbán, amely remekül sikerült, már ott voltam. A* rendező és az i- gazgatő elégedett volt az előadással, csak a koreográfus nem. Nem a tánc- teljesítményünk nem tetszett neki, hanem a kosztümök. És igaza volt! Mert szegényesek, sőt egy-egy esetben kimondottan ízléstelenek voltak a ruhák, annyira spóroltak a pénzzel. Rövid megbeszélés után úgy döntöttünk: bekopogtatunk az Igazgatóhoz, és megpróbáljuk rászedni, nyúljon még egyszer a zsebébe. És csodák csodába; sikerült meggyőznünk. Egy nappal a premier előtt mindannyian új kosz^ tümöt kaptunk. Közben megtudtukj hogy a kissé konzervatív kassell közönség a nyilvános főpróba láttán három hónapra előre minden jegyet megvett az előadásra. És eljött a bemutató napja. Este fél nyolc, felmegy a függöny. Atvll- lan az agyamon: milyen jó lenne, ha most magyar közönségnek játszhat-* nék. Hisz te is tudod, milyen sokan szeretnek otthon. Itt azért más a helyzet. Néha nincs más megoldást ki kell hogy mutassam ,a fogam fehérjét. Nem is képzeled, mire képesek itt egy munkalehetőségért. Hadd ne írjam lel Kemény dolog. És egyáltalán ... az egyedüllét sem valami kellemes- De mert a kollégáim remek emberek, és minden segítséget felkínáltak, nem félek mélyvízbe ugrani. Ezt jelzik azok a kritikák Is, amelyek most, pár nappal a premier után jelentek meg. Köln, Stuttgart és Frankfurt után Kasselben is elértem tehát, amit akartam. Most azon Izgulok, hogy a spanyolországi táncfesz- tlválon is helytálljak. De hol van az még:..?l És júniusig Itt a West Side Story.“ Egyetlen mondat a kasseli kritikus tollából: „Az előadás legfényesebb csillagai között egy magyar táncosf Boros Tibor.“ Ez igenl Szabó G. László dal - kilencedik oldal - kilehcedik oldaiv- kilehce
