Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-05-27 / 21. szám

§ • UJ N agy fözsef festőművész hatvan­éves. Megünnepelte-e ezt az év­fordulót? Még ahányszor meg­fordultam nála, mindig munkában ta­láltam, és most sincs másképp. Ün­nep, hétköznap — ő dolgozik. A bú­torokon szétrakva egy friss grafika nyomatai, lába alatt halomnyi papír, a már méretre vágott grafikai lapok szélei. Hatvan éve ellenére mintha megfiatalodott volna. Amióta nem lát­tam, kis kackiás bajuszt növesztett, talán ezért tűnik fiatalabbnak. — Dolgozol? — kérdem a szoká­sosat. — Egy kicsit — mondja —, most a tánc hatása alatt vagyok. Itt Járt a Szőttes. Jó műsoruk volt, és en­gem annyira magával ragadott, hogy nem tudok tőle szabadulni. Korábban dolgoztam egy nagyobb méretű mun­kán. Itt van a vázlata. Olajban sze­retném megfesteni. Azt a címet ad­tam neki: Az élet megy tovább. Sze­retnék benne olyasmit megfogni, ami örök. Felhasználtam néhány régebbi motívumot, így például a szántó föld­műves, a szereimespar motívumát, a művészet, a zene nangjait. Kicsit ati­zínek, hangulatok, élet pikus a kompozíciója, első pillanat­ban úgy tűnik, mintha szétesne, min­den ki akarna futni a képből. Ez azért van, mert nem úgy rendeztem el, hogy minden befele forduljon, ösz- szezáruljon. Ellenkezőleg: kifele, messze, a „megy tovább“ gondolatnak megfelelően. Most félretettem, és nem­csak azért, mert azt mondta az e- gyik látogatóm, hogy miért foglalko­zom ilyen összetett és hosszadalmas munkákkal, amely három évet is i- génybe vehet, hanem mert elkapott ez a táncmotívum. Annak a másiknak talán nem is árt, ha marad. Majd érik legalább. Talán még Jót is tesz, ha az emberben leüllepedik a gondo­lat, kikristályosodik a forma. De ez a tánc nem várhat, ez elillan. Én már korábban Is elég sokat foglalkoztam a táncmotívummal, hiszen a plaká­Október — a hónapok clmQ lorozatböl tok, meghívók miatt is szükségem volt erre, de az egészen más volt, az más forrásból táplálkozott. Most viszont nézem a tévében ezeket a különböző táncokat, látom, mennyi Indulat, mi­lyen sokféle hangulat van bennük. Eddig csak azt érzékeltem, hogy van a lassú meg a gyors csárdás, de ez csak az alap. Azt, hogy a táncosok hányféleképpen tudják cifrázni, ho­gyan bokáznak, micsoda változatos­ság van minden egyes megjelenési formában, azt csak most látom. És most ez tart fogva. Látom magam előtt az egészet, közben táncról, em­beri hangulatról szóló verseket olva­sok, Adyt például: Itt valahol, ott va­lahol / Esett, szép szomorú fejek­kel / Négy-öt magyar összehajol. •. És amit olvasok, meg Is akarom fog­ni. Körülbelül úgy, mint azon a váz­laton, ott a falon. Három-négy legény busa fejével összehajol, és csak tl- peg-topog. Tulajdonképpen nem is nagyon mozognak, inkább csak egy helyben állnak, egy helyben járják nagy bánatukban. Ebben például nem is a mozgást, a hangulatot és emberi mivoltukat akartam megragadni. Má­sokban meg éppen a mozgás szépsé­ge, nagyszerűsége, kapott meg. De ezzel sietnem kell, mert elmúlik az ihlet. Közben persze nemcsak a ma­gyar táncok Izgatnak, hanem a többi is. Az európai táncok. A keringő meg a polka. Itt van például ez a vázlat — mutat az asztal sarkán lévő ha­lom tetején az egyik vázlatra. — -Az egymásba kapcsolódó, egymásba fo­nódó vonalak, mint a mágneses tér­ben elrendeződő vasreszelék. Ha meg­kapja a maga színes, dinamikus vál­tozatát, biztos olyan lesz, mint egy fa koronájának a ringása, egy vitor­lának a hullámzása. Tudod, ezeket az európai dolgokat ki lehet fejezni ma­tematikailag. Itt dominál a rendszer, az arányosság, a magyarban meg a hangulatok... — Szeretsz táncolni? Vagy talán táncoltál is korábban valamelyik e- gyüttesbenl — Nagyon! Együttesben, igaz nem táncoltam soha, sajnos, (je táncolni mindig is nagyon szerettem. Sőt, még ma is szeretek. Ha itt nálunk bál van, hajnalig is táncolok. Feloldódom, Jól érzem magamat, nem bírok betelni a mozgás, a hangulat szépségével. Magad is láthatod, hogy sokat (dolgo­zom, elég sokat vagyok egyedül, il­Nagy József festőművész Petőfi Sándor: Apostol című költe­ményéhez készült grafikai sorozat egyik lapja letve kettesben a feleségemmel, ezért aztán néha igényli az ember a for­gatagot, a vidám emberek társaságát, az önfeledtséget. Ezért is nyűgöz le mindig, ha táncot látok. A Szőttes fellépése is ezért volt olyan nagy él­mény számomra. Csodálatos, ahogy azok a fiúk és lányok ropták, ahogy rakták a lábukat — mondja lelkesen. Közben megjön a művész felesége, de rögtön át is megy a szomszédba. Az öreg kutya, amely mindig a mű­vész mellett van, kikíséri gazdasszo­nyát az utcaajtóig, majd visszajön, de nem találja a helyét, és bánatosan fel-felvakkant, egészen különös han­gon hívni kezdi a gazdasszonyát. — No, elment a gazdasszony? Mtnd- járt itt lesz... Gyere ide, gyere be — szól hozzá a művész, és kinyitja a műterem ajtaját, hogy a kutya be­jöhessen. — Tudod, hogy nem sze­retem, ha sírsz — csitítja az öre­gedő állatot, hogy utána ismét velem foglalkozzék. — Azt kérdezted, hogy vagyok? Hát láthatod magad is, hogy így, megvagyok. Jól. Nem érzem, hogy öregednék. Az embernek egyre több a tapasztalata, felelevenednek a régi emlékek, sorjáznak a képek, a gon­dolatok. Ezt is látja, azt is. Egyre több a dolgom, alig győzöm megcsi­nálni mindazt, ami az eszembe Jut. Amellett itt van a hobbim, írom a könyveimet, a színek, a formák, a művészet kérdéseiről írom a külön­böző krónikákat, de közben meg is kell élni. Mondtam is már nemegy­szer, Jó lenne, ha adnának az ember­nek rendes fizetést, és nem kellene másra gondolnia, csak arra, amit ma­ga előtt lát. Én szívesen odaadnám a képeimet akár Ingyen is, szétoszta­nám a grafikáimat, csak ne kellene a megélhetésre gondolnom — mond­ja, és mutatja a legújabb munkált, majd a falon Jévö pannókat vesszük szemügyre. Hihetetlen, hogy hányszor és hány­féleképpen elkészítette már szőnyeg- rajzait. Az egyik, a csodaszarvas­motívum újabb változatban függ a fa­lon. Ami a grafikán sárga volt, az most aranyban pompázik, úgy vibrál rajta az esti tény, mint a nap su­garai az arany nyakéken, gyűrűkön. Egyik-másik barátja nekláll és meg­szövi ezeket a szőnyegeket, ő pedig örül, hogy a munkál ott lehetnek a családi házakban, barátai lakását dí­szítik majd, miközben maga is gaz­dagodik, hiszen az emberek barátsá­ga, szeretete is élteti. Németh István Aki megtalálta a poklot (Tóth László: Ötödik emelet avagy Egv éden bugyrai; versek 1977—1984: Madách Könyv- és Lapkiadó. Bratislava. 198S.) Nem kívánok bírálatot írni Tóth László legüiabb verseskönvvéröl. csupán az imp­resszióimat szeretném közreadni. Írásomban tehát nem törekszem mindenáron „obiektív állásfoglalásra“ és a kötet olvasása ürü­gyén a „tapasztalataimat“ sem fogom „ösz- szegezni“. Nem kívánom pléhkádakba gyűj­teni a zsenge harmatot, inkább azon frissi­ben felkínálom az Édenfa leveléről: vigyé­tek igyátok — részegedjetek Józanabbra tőle. Ahogy az állat habzsolta a friss herét, amíg fel nem fúvódik tőle úgy habzsoltam én Is— másodvacsora gyanánt — Tóth László legújabb kötetének verseit Minden lap. minden vers/ új ízeket reltegetett. új 'Hatokkal csábított Minden vers végén úiabb és újabb kíváncsiság fogott el: vaion a következő lap miiven ötletet tartogat még. müven metaforából pattan ki az úiabb vers? S a feszültség nem lankadt. Az eredeti öt­leteket még eredetibbek követték A meta- foraerdő egvre gazdagodott egvre terebé­lyesedett Egészen a tartalomiegvzéklg ... Élfélre lárt az idő. Könvvielzőként útiamat hagytam a tartalnmiegyzéknél a kötetet a mellemre fektettem és iólesóen hunytam le a szemem Arra még világosan emlék­ezem hogy magam elé idéztem a tartalom- legvzéket. de közben el Is szenderedtem. Két óra múlva ébredtem lel: éllel kettő­kor. Eszmélésem első nlllanatában megpró­báltam magam elé idézni a tartalomiegv zéket de nem sikerült. Erre — mint a kis­diák a nadban — Izegni-mnzognI kezdett könyvjelzővé lapított ulJam. Felütöttem a könyvet és komótosan végigböngésztem — áttanulmányoztam! — a tartalomjegyzéket, de egyik verscím olvastán sem dobbant hangosabban a szívem. Üsse kői — gondol­tam —. nem a cím a fontos, hiszen ezeket félig-meddig úgyis tititkolta a költő —. és olvasni kezdtem elölről a verseskötetet. Alig lutottam a közepéig — elaludtam rajta. Arra ébredtem, hogy valami nyom. A ver- seskönyvecske volt, de valójában én nyom­tam öt. mert a szó szoros értelmében el­aludtam rajta. Megnéztem az órámat: mind- ösze fél óráig vasaltam a könyvet... No, nézzük csak újral Hátha most nemcsak a könyv — a szöveg mélyére is sikerül be­hatolnom. Be kell vallanom őszintén: el­múlt az egyszeri varázs. Már nem vonzot­tak — taszítottak a versek. Vajon mért nem tud újra hatalmába keríteni ez a könyv? Mi volt a varázsa — ha volt? Vagy még mindig tart a varázs, csupán az előbbi von­zás most ellenkező előjellel: taszításként nyilvánul meg? Ha így van, kutassuk hát az okátJ ,,A vers kész. / Danáznak a részeg ré­szek. / hallgat a Józan egész“ — vallja á költő az 51. oldalon, s hirtelen úgv érzem; kezemben van a kötet kulcsa. Az első olva­sás alkalmával magam Is együtt danáztam a részeg részekkel aztán ugyancsak álomba untatott makacs hallgatásával a Józan egész. Mért hallgat a iózan egész? Hiszen ha igaz: a hallgatás minden szónál beszé­desebb. Arról árulkodik, hogy a hallgatás titkot takar. Vajon mi is lehet az a titok? Kezdjük csak elölről az olvasásti Távolít­suk el a hallgatás leplét! Csodák csodájal Élő testté válik a könyv! Ezer hangon zeng benne a csendl Ezer- falta illat árad a hangtalan zengés hullá- mainl Tombol a sötétség, mégis virágillat -árad a színek mélyéből. Határtalan csend van. mégis énekelnek a színek. S miköz­ben a napszakok fesztelenül egymásba foly­nak. derűs hangon vallani kezd a költő: „Már régen elrejtőztem a világ elöl, / beköltöztem abba ! ebbe a szobába, / be­költöztem a húsomba, mozdulataimba. / És velem rejtőzött. / velem költözött a világ is. / És látom azt, amit sohasem láthatok,/ és utazom akkor is, / ha ki se mozdulok a húsomból, / ha ki se mozdulok a mozdu­lataimból. / ha ki sem mozdulok abból / ebből a szobából, // Egyszerre vagyok kint és bent.“ De Jó lehet neki! Valón hogy csinálja mindezt?! Tanuljuk el tőlel „Az eső ma nem Is odakint, / Idebent a szobában esik. // a. külső s belső kozmosz sír föl / egyszerre bennem." De miért?! „Minden mozdulatom magányos.“ De miért?! „Vacog bennük / a kozmikus lélek.* De miért?! „Már tudom, hogy a poklot rossz helyen kerestük. / És tudom, hogy a mennyet is./ Nem lent van az egyik, és / nem fent a másik. / A belülből ásít, / onnan ásít mindkettő.“ Mire újra végigolvasom a kötetet, rá kell Jönnöm; ez az ember nem a „valóságon túli valóság“-ot találta meg. hanem a való­ság valódibb arcát fedezte fel. Ez az ember megtalálta és nevén nevezte a poklot. Egy­úttal azt Is tudia: ez a pokol — maga a mennyország... Ezért taszítanak hát — az első varázslat óta — ezek a versek! S egyúttal nyugodni sem hagynak. Tehát mégiscsak vonzanak, de a szónak nem a hagyományos értelmében;.. Az órámra pillantok; reggel hat óra van. , Nyolc órája Járom „Egy éden bugyrai“-!. Veszek egy forró-hideg-forró-hideg zuhanyt és felöltözöm. A költővel együtt én is „új­ból megnyugszom — // odakint, az öteme- letnyl mélységben // és Idebent, az író­asztalnál.“ Kmeczkó Mihály A mégújhodott Líra A Szakszervezetek Háza nagytermében teg­nap csendültek fel először a Bratislava! Lira könnyűzenei fesztivál XXI. évfolyaménak ak­kordjai. A rendezők szakítottak ez eddigi ha­gyományos lebonyolítási rendszerrel. Az idén a csehszlovák könnyűzenei verseny három da­lát a közönség szavazatai alapján nevezték be. A pályázatra beérkezett dalok háromszor el­hangzottak a Hviezda rádlőállomás hullámain. A közönség 4196 szavazattal a következő há­rom dalt Juttatta be a döntőbe: Posledn? Val­iik pre Euröpu, Robo Grygorov és a Midi, Ne- vldltelné dievőatá az Elán előadásában, és ugyanez az együttes adja elő a Detektlv-kát. További hét dalt a bírálő bizottság nevezett be a hazai versenybe. Tegnap a nemzetközi dalversennyel kezdődött a fesztivál, a második hangversenyre ma ke­rül sor. Ebben Petra Janü és Júlia Heíková képviselik a csehszlovák színeket. Holnap, csütörtökön lesz a hazai verseny. Pénteken tartják a gálahangversenyt, amelyen fellépnek a csehszlovák és a nemzetközi dalverseny győztesei; a Sztasza Namlna együttes a Szov- Jetnulőből, valamint a legjobb csehszlovák könnyűzenei előadóművészek. Ezen a hangver­senyen hangzik el a Dobré ráno című szám, amelyet a szerzők a nemzetközi békeév al­kalmából írtak. A dalt a Bratislava! Lira összes hazai és külföldi résztvevője adja elő. A nemzetközi dalversenyben fellép az NDK- bell Sascha Thoma. a svájci Paul Monte, a máltai Tony Camíllery, Judy Maxwell Archer Trinidadból, Hans Theeslnk Bániából, Katz Svédországból, Anette Belgiumból, Nell Sarco Jugoszláviából, Heike Schafer az NSZK-ból, Glenda Peters Hollandiából, Spider Sympson Írországból, Szäntl Judit Magyarországról, és mások. Versenyen kívÓ! ma fellép a Bad Boys Blue együttes az NSZK-ból. Holnap láthatjuk Borisz Bragovlcsot Jugoszlávlábó!, továbbá Hans Theesslnket és Glenda Peterst. A Lírával egyldőben kerül sorra a Stúdió S zenés színházban a Poetikus Líra, amelyen ma fellép Václav Patejdl és a Trend együttes. So­fia Horüáková, Jan Spálen? triója, Bagmar Voiiková-Andrtová és Jaroslav Vyykrent. Holnap AndreJ Alekszejevlcs Mironov ad önálló mű­sort 16.30 órakor. A sportcsarnokban ma 17 00 óra kezdettel a fiatalok hangversenyén Petra Janfl és av Ex- pres együttes, a Nerez, Miroslav Zbirka és a Limit, Peter Nagy, és az Indigo, valamint a lengyel Bajm együttes mutatkozik be. Szomba­ton 20.30 órai kezdettel lesz ugyanott Manfred Mann világhírű angol zenekarának a hangver­senye. (palágyl)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents