Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-05-27 / 21. szám
új ifjúság 7 Mm KULCSÁR TIBDR ROVATA KESZI VILMOS Ünnepi vacsora X leeresztett redőny rései közt a neonfény csíkokat rajzolt a szoba falára. Vajon hány óra lehet? Lustán nyújtózott a takaró alatt. Kis idő múlva kinyúlt a paplan alól és felkattintotta az éjjeli lámpát. Kezébe vette a jó öreg vekkert. Háromnegyed hat — állapította meg. ,Kint még sötét volt. Egy kis Ideig még heverészett az ágyban, aztán felkelt. Ma korán kezdi a napot. Vendéget vár, rendbe kell tennie a lakást. Meglátszik a lakáson és az egész portán, hogy nincs asszony a háznál. Imre már tizenöt éve egyedül élt. Elváltak. A felesége, Erzsi elköltözött tőle, s természetesen magával vitte az akkor még csak hatéves Ágikát, egyet* len leányukat. S most, a jövő héten lesz Ági esküvője. Ma pedig, ahogy ez faluhelyen szokás, a vőfély sorra járja a rokonságot, és szíves szóval meghívja őket az esküvői ünnepélyre. Azért van olyan nagy Izgalomban Imre, mert nem akarja a vőfélyt nagy rendetlenségben fogadni. Nagy szerelem volt az övék. Képes lett volna mindenre, csak hogy Erzsikét megkapja. Célját sikerült is elérnie. Nem volt túl nehéz a dolga, mivel a lány is szerelmes volt belé. Teljes volt az egyetértés köztük. Nagy elképzeléseik, világrengető terveik voltak. A házasságuk első évében nem is volt semmi baj. Megszületett a szeme- fényük, Agika. Nem is tudná megmondani, hogy hol és mikor kezdődtek a problémák. Imre jónevű mérnök volt, vezető beosztásban dolgozott az egyik üzemben. Gyakran úgy adódott, hogy később járt haza a munkahelyéről. Egy- egy fontos tárgyaláson, főleg akkor, a- mikor az üzem külföldön is vállalt munkát, elképzelhetetlen volt, hogy ne Igyék meg a partnerekkel egy-egy pohárkával, elvégre nem kínálhatta őket kuglóffal meg kakaóval. Erzsi nem értette meg ezeket az egyre gyakoribb késői hazajöveteleket. E- zek kezdték ki a házasságukat. Meg aztán a feiesége Is jól keresett, anyagilag függetlenítette magát, nem szorult rá a férjére. Aztán szép lassan mindketten kezdték járni a maguk útját. Pedig, legalábbis még ekkor, nem volt semmi nő sem a dologban. Az u- tolsó időszakban már egyre többet veszekedtek, sőt tettlegességre is sor került. Elváltak. Nem volt könnyű, de nem volt más választásuk. A válás után Imre egy ideig még tartotta rnagát, majd mind gyakrabban nézett a pohár fenekére. A munkáját sem tudta rendesen ellátni, alacsonyabb beosztásba került. De nem tudott megállni a lejtőn, ott kellett hagynia a munkahelyét. Volt feleségével és a lányával sem tartotta a kapcsolatot, már é- vek óta nem beszéltek. Pedig Erzsi sohasem mondta a lányának, hogy ne menj el apádhoz. Igaz, hogy nem is küldte. Ketten élnek. Nem ment férjhez másodszor. Az az igazság, hogy Ági szégyellte az apjáj„ Pedig Imre sokszor várta a lányt. A- mikor már nagyobb volt, sokszor gondolta, hogy egyszer majd eljön hozzá. De hiába várta. Később már megszokta ezt az állapotot, és élte egykedvű, magányos életét. Papucsba bújt, becsoszorgott a fürdőszobába. Elnézte az arcát a tükörben. Még csak negyvenöt éves volt, de a tükörből egy fáradt, törődött arc nézett rá vissza. Meghorotválkozott. Reggeli után nekiállt rendezgetni. Nem is volt olyan könnyű feladat. Közben átnézte a ruháit is. Volt még egy szép, keveset viselt öltönye, ezt fogja felvenni. Az esküvőre pénzt gyűjtött össze. Már régebben félretett kétezer koronát, ehhez a világért nem nyúlt volna. Törte is a fejét, de nem tudta eldönteni, mit vegyen. Dél felé lassan elfogyott a munka. Fáradtan leült egy székre, végighordozta a tekintetét a lakáson. Elégedett volt magával. Hanyatt dőlt a heverőn, és újságokat lapozgatott. Jóleső érzés fogta el. Maga elé idézte lánya arcát. Szép lány — állapította meg magában. Inkább az anyjára hasonlít. Karcsú, hosszú haja van. A vőlegényt nem ismerte. Pedig helybeli volt, de ő már a fiatalokat nem nagyon ismerte. Három óra felé kiment a ház elé. Nem sokáig volt kint. Visszament a házba, nem nagyon akart szóba állni, beszélgetni senkivel. Sok helyre kell mennie a -vőfélynek, hiába, nagy lakodalom lesz — nyugtatta magát. Ezen a késő őszi vasárnapon korán sötétedett! Öt órakor bezárta a kaput, bement a lakásba és bekapcsolta a tévét. Nem nagyon tudott a műsorra figyelni, gondolatai szétszórtak voltak. Egy ideig Ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Óriási csalódást érzett. Az, hogy a lánya esküvőjére nem hívják, meg, eddig meg sem'fordult a fejében. Ez lehetetlen, ez nem lehet igaz — ismételte magában. Egyszerre tört rá a düh, a szégyenkezés és az elkeseredettség. — Hát ennyi vagyok én — állapította meg hosszú töprengés után. — Egy senki. Az elkövetkezendő napokon alig mozdult ki a lakásból. A munkahelyén fl- zetetlen szabadságot kért. Levert volt, kedvetlen, betegnek érezte magát. Aztán igyekezett túltenni magát a dolgokon. A szomszédok, ismerősök előtt úgysem volt már titok, hogy nem lesz ott a lánya esküvőjén. Lassan napirendre tért a történtek felett. Ha nem, hát nem, gondolta magában. Kibírtam már az életben nagyobb pofonokat is, kibírom ezt is. De azért az esküvő reggelére virradó éjszakán nyugtalanul aludt. Megfordult a fejében az is, hogy hívatlanul beállít. Ügy érezte, hogy nem dobnák ki. De ezt a gondolatot hamar el is vetette. Nem akart botrányt. Annál jobban foglalkozott azzal az elképzeléssel, hogy délután elmegy a szertartásra a nemzeti bizottság házasságkötő termébe. Oda elmehet akárki. Szép, új és korszerű házasságkötő termük van a faluban, néhány éve adták át. A szertartás utóvégre is nyilvános, ott a rokonokon, ismerősökön kívül mindig akad bámészkodó, felnőtt és gyerek egyaránt. Azután erről a tervéről is lemondott. Ügy döntött, mégis otthon marad. Sötétedés után bezárkózott, és leült a tévé elé. Esténként nemigen volt más szórakozása. Most éppen elég jó filmet adtak, le is kötötte a figyelmét. Hét óra körül a csengő hangja élesen hasított bele a lakás csendjébe. Hát ez meg ki lehet? — gondolta bosz- szúsan. Nem várt már aznap semmilyen látogatót. Idegesen, szinte ügyetlenül nyitotta ki az ajtót. Felgyújtotta az udvari világítást, és sietős léptekkel ment kinyitni a kaput. Ahogy kinyitotta, a meglepetéstől szinte földbe gyökerezett a lába. Ági, a lánya állt ott a számára Ismeretlen fiatalemberrel. Vagyis a férjével. — Bemehetünk? — törte meg a lány a döbbent csendet. — Természetesen, gyertek csak — te.ssékelte be őket zavartan. Gyönyörű volt a menyasszony. A hófehér ruha még jobban kiemelte karcsú alakját. Mint az anyja — gondolta Imre —, szakasztott az anyja. Hellyel kínálta őket. Egy kissé szégyenkezett, mert nem volt valami nagy rend a szobában. Az estéli ételmaradék is ott volt az asztalon, a hamutálca is tele csikkel. Hiába, nem várt mára látogatót. — Hát eljöttetek? ■— kezdte halkan a beszélgetést. Ügy tűnt. inkább csak magának teszi fel a kérdést. — Ne haragudjon, apu... — préselte ki magából a lány a szavakat. Látszott rajta, hogy nehezére esett kimondani. Imre megsajnálta őt. végtére is ö nem tehet semmiről. Ági elpityere- dett. — Jól van, no, ne sírj — vigasztalta —, a saját esküvőd napján csak nem fogsz sírni... Ma boldognak kell lenned —. mondta tettetett vidámsággal, és a fiatal férjre tekintett. Az elmosolyodott, s bátorítóan tekintett fiatal feleségére. — Apu ... Hoztunk egy kis vacsorát — mondta Ági, s férjével együtt kipakolta a táska tartalmát az asztalra. Volt ott annyi minden, hogy öt embernek is bőven elég lett volna. Közben a macska leugrott egy székről, Imre lábához dörgölődzött és nyávogott. Az új férj közben a karórájára pillantott. — Akkor ml lassan el is megyünk ... Várnak a vendégek... — szólt kis idő múlva a menyasszony. Felálltak, szede- lődzködtek. — Várjatok — szólt Imre, és besietett a másik szobába. Benyúlt a szekrénybe,, kivette a régen félretett kétezer koronát. Szerencsére talált borítékot is. Sietősen beletette a pénzt. — Ezt tegyétek el. Ágikám, kislányom, legyetek nagyon boldogok. A fiatalok egy ideig szabadkoztak, aztán megköszönték és eltették a borítékot. — A vacsorát pedig köszönöm — szóit utánuk Imre, amikor már kiléptek a kapun. Amikor az autó lámpája eltűnt a sötétben, bement a házba. Leült a Leverőre, s kezébe temette az arcát. A csendet csak a macska morgása zavarta meg, amint mohón marcangolt egy Jókora húsdarabot a lakodalmi vacsorából az asztal alatt. GYURÄSZ ILDIKÓ VERSEI Széttört a pillanat a sötétség és a fény az élet és a halál határán lebegtél még egy hosszú-hosszú pillanatig egy pókfonálon aztán széttörött a pillanat és cserepein megvéreztem a szívemet ahogy belezuhantál az elmúlás örvényébe szíved többé nem ver furcsa ritmusokat tüdőd útjain sem táncolnak a rakoncátlan levegőmolekulák a szivárványhártya mögött valami megszakadt a film többé nem pereg széttört a pillanat sötét árnyékok otthona lett véges életed RADNÓTI Nézz rám és mondd meg ki vagyok Hrdeg szemem fénylik ragyog Halántékomon vér csorog Vállaimon liliomok Ugye nem tudod ki vagyok Sötét égen rőt csillagok Távol vannak magam vagyok A korhadt földbe markolok Szívemből az élet csorog Itt lent egyedül meghalok De szívemből halál-liliom nyílik az idők végezetéig FÖLDI FERENC VERSEI Béke „Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt?“ (Nagy László) Hagyjátok fészket rakni a galambot! Lángoljon Picasso-arca! Ne legyen száj, melynek kérdeznie kell; ki viszi át a szerelmet a túlsó partra?! Ha Ha márványtömb lennék, feleségül mennék Michelangelóhoz. Arcomra faragná a Hajnalt, ágyékomra az Éjt. Ha megölelne, ' megértené, hogy a halhatatlanoknál nem törvény a reprodukció. M. M.: Ojabb verse ]öl sikerült, tetszett; az ősz folyanián az előbbivel együtt közöljük. Az első versszakában ugyan nem a legjobb a rím, a második és harmadik versszak viszont nagyon kidolgozott, fegyelmezett, tömörsége, megszerkes/tettsége figyelemre méltó. Ajánljuk. próbálkozzék a szabadabb, oldottabb versformákkal Is, ne ragadjon meg a rim bűvöletében. Ifj. V. J.: Beküldött versel sikeres próbálkozások. Jó verselókészségéröl vallanak. Bár a legtöbbjüket rimes formában Irta. ezekben elég sok a hiba, pontatlanság A Nincs kiüt című versében például az egészen végigvezetett rím- pár nem erósltl. Inkább gyengíti a szöveget, már-mér rigmus lesz belőle. Majd minden versét kétütemű nyolcas sorokban Irta, ez a for.- ma ma már eléggé korszerűtlen. A Vágyakozás című versében az alllterációs záró sor 'nagyon erőltetett, nem Illeszkedik az előbbiekhez. Az Életűt című versében sok a rím és ritmus miatt elkövetett nyelvi erőszak. Szókincse is helyenként elavult (kéJOröm, hévvel, pillám, álomkastély, stb.). Legjobb versét alkalomadtán közöljük. Zs. Elbeszélése nem eléggé megszerkesztett, ebben a formáJá,ban befejezetlen. Gyermekversei gyengék, nem csupán a rím és a ritmus tökéletlen és erőltetett, de hangvételük sem megfelelő. Nem ajánljuk, hogy valamelyik lapunk gyermekrovatában pröbálkozzék. ZICS; Kis karcolata ugyan Időszerű problémával foglalkozik, de nem éri el a közölhetőség színvonalát. A. J.: Két beküldött írása közül a rövidebb lényegesen Jobban sikerült. Az előbbi szerkezeti szempontból eléggé széteső, kidolgozatlan. Másik írását viszont alkalomadtán közöljük. R. A.: Két verse nem éri el a közölhetőség színvonalát. „ . . . Még eddig nem foglalkoztam behatóbban a költészettel, a versírással, amit bizonyára észre Is vesz kezdetleges soraimon; — írja. Jól ítélte meg verselt, s elsiette az első jelentkezést. Sz. L.: „Tizennyolc éves gimnazista vagyok. Már elég régen foglalkozom a gondolattal, hogy író legyek. Sokat olvasok. Olvasmányaim műfajukat tekintve sokfélék; leginkább a cse- leaményes, lordulatos, kalandos történeteket kedvelem“ — írja levelében. ,,Kedvenc műfajában“ Irt elbeszélése Jól sikerült próbálkozás, az év második felében közöljük. B, Zs.; üjabb elbeszélését Illetően eltérő a véleményünk. Témaválasztásában sem a legsikerültebb, kissé a bulvárlapok han.gvételére emlékeztet. A szereplők lélekrajza nagyon elnagyolt, az írás szerkezete la eléggé széteső. Azzal a meglátásával egyetértünk, hogy ez a próbálkozása stílusában különbözik az előbbiektől, de még mindig sok írásaiban a pontatlanság, a kidolgozatlanság és a nyelvi hiba. F. Dawid: Két újabb próbálkozása semmivel sem Jobb az előbbieknél. „Igyekeztem újabb töredékeken a fejemet törni“ — írja levelében. Ajánljuk, csak akkor Jelentkezzék újra, ha egész, befejezett írást Is tud küldeni. Sz. K.: Két újabb versét sem tudjuk ,,nagyvonalúbban“ elbírálni. Ha kételkedik értékítéletünk helyességében, ajánljuk, próbálkozzék I- rásalval más lapok Irpdalmi rovatában. Roller: Két újabb verse kevésbé tetszett, annak ellenére, hogy verselése, íráskészsége szinte tökéletes, rímel, ritmusa kifogástalanok. Mind a két vers tökéletes utánérzés, a Nóta című hellyelközzel magyarnőta-paródlának Is bell- lene. Példának elég, ha a vers „kellékeit“ felsoroljuk: szegény legény, gazdag lány, selyem ingem, babám csókja, foltos Ing, ütött-kopott hegedű' stb. Életkorát, foglalkozását még mindig nem Irta meg. Talán P. G.: örülünk, hogy hosszú hallgatás után Ismét Jelentkezett. Négy rövid írása közül a leghosszabb tetszett, ezt alkalomadtán közöljük. Múltkori elbeszélése után várjuk az újabbakat.
