Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-04-29 / 17. szám

[üj ifjúság 6 NORVÉGIA UTAN ÉREnSÉGI ELŐn Aki kicsit is jártas a csehszlovák női kerékpározás berkeiben, annak Pá- cza Ildikó neve nem ismeretlen. A Rozs­nyói (Rozftava) Magyar Gimnázium ne­gyedikes diákja a sportág kirobbanó te­hetsége. Hatodik éve versenyez, de már több országos elsőséget, egyéni orszá­gos csúcsot mondhat magáénak az or­szágúti kerékpározásban és pályaver­senyben. Edzője kezdettől fogva Rispán Béla, aki Időközben az országos válo­gatott segédedzője is lett. Ildikó 'ráter­mettségét, fizikumát, de főleg eredmé­nyeit tekintve semriiivel sem maradt el a felnőttekéitől, ezért kerülhetett az országos válogatottba is. Élete első rangos külföldi szereplé­sére tavaly májusban került sor Nor­végiában, ahol negyedmagával képvi­selte hazánkat. A nyolc útszakaszból és egy' Időfutamból álló „Postgiro Grand Prix“-re eljött a világ színe-java, így a nagyon erős mezőnyben nem nagy eséllyel Indulhatott a nemzetközi po­rondon még kezdőnek számító rozsnyói kislány. Ráadásul a terep is szokatlan volt számára. Volt olyan útszakasz, ahol közel hatszáz méteres szintkülönbség­gel kellett megbirkóznia. Ildikó mindent beleadott, de így is csak a 48. helyre futotta erejéből. A hetven rajtoló kö­zött azonban maga mögött hagyva hon­fitársait, Glajzovát, Chmelafovát és Michlovát, a csehszlovák csapat leg­jobbjának bizonyult. Szeptemberben Ildikó negyedikes gim­nazista lett, de még az ősz folyamán Lengyelországba utazott a válogatott csapattal. A négy útszakaszos országúti versenyen a rendező ország verseny­zőin kívül Csehszlovákia és az NDK ke­rékpározónői vettek részt. Tomaszovban volt a rajt és a cél is, s ebben a ver­senyben Ildikó kis kárpótlást nyert Norvégiáért. Mindvégig magabiztosan kerékpározva negyven induló között az első helyen végzett. A téli alapozás, a márciusban kezdő­dő bajnokságra való felkészülés mel­lett nem feledkezett meg a tanulásról, az érettségiről sem. Miközben az érett­ségire készül és továbbtanulás gondo­latával játszik, edzőjével azonban más terveket is sző. Titkolt vágya, hogy el­jusson a Colorado Springs-1 világbaj­nokságra. Az edző szerint erre minden esély megvan, hiszen ő a kerékpárszö­vetség első számú jelöltje, de ha el akar jutni legalább kétszer teljesítenie kell egyedül a három kilométeres távot négy percen belül (ez a női üldöző­verseny hossza). Ildikó eddigi legjobb eredménye ennél csupán tizennégy má­sodperccel rosszabb, ezért mindketten bíznak benne, hogy sikerülni fog. Polgári László Egy hétig Prágában Játszottak Európa legjobb asztaliteniszezSi /VIElöó PR/1K4 Talán nem is sza­badna így írni, hiszen a sportág szerelmesei kissé lekicsinylő jel­zőt éreznek a ping­pong szóban. De hát így nevezték el elő­ször, annak idején, még 1899-ben ezt a játékot, és csak 1926- ban alakult meg a Nemzetközi Asztalite- nisz/Szövetség. S gyak­ran beszélnek ping­pongról maguk az aktív játékosok is. akik­nek száma tízezreket tesz ki; hazánkban a labdarúgás után éppen az asztalitenisz a második legelterjedtebb sportág. Lehet hát mondani így is. úgy is, a lényeg változat­lan marad: a sportág igazi fesztiválja volt az áprilisi prágai Európa-bajnokság. Jnbilenmok Ha egy kicsit odafigyelünk az évekre, érdekes dolgok derülnek ki. Például: az el­ső asztalitenisz Európa-bajnokságot éppen hatvan évvel ezelőtt írták ki, ám az EB-k története mégis sokkal később kezdődik. Vajon mi lehet az oka? Az 1926-os londoni bajnokságot ugyanis — miután engedélyezték az Oxfordban ta­„Svédasztal“ — a közepén a győztes csapatnak kijáró trófeával Pingpongfesztívál nulő indiai diákok indulását is a verseny­ben — „átkeresztelték“ világbajnokságnak. A VB-nek aztán akkora sikere lett, hogy sokáig eszébe sem jutott senkinek konti­nensbajnoksággá „lefokozni“. Erre csak ak­kor került sor. araikor az öreg földrész asztaliteniszezöinek lába alól kezdett ki­csúszni a talaj, és a váratlanul feltörő á- zsiai játékosok alaposan megtépázták a celluloidlabda európai mestereinek nimbu­szát. így történt aztán, hogy 1958-ban Buda­pesten megrendezték az első Eurőpa-baj- nokságot, 1986-ban Prágában pedig immár tizenötödik alkalommal valósult meg a leg­jobb játékosok sportrandevúja. Évfordulónak számít egy másik tény Is: az 1966-os VB megrendezése után hazánk fővárosa tíz évvel később, tehát 1976-ban Európa krémjét Is vendégül látta. A mos­tani EB tehát pontosan tíz év elteltével ke­rült sorra ... Bizonyára nem véletlen, hogy az újabb felnőtt Európa-bajnokság rendezési • jogát Csehszlovákia az ETTU, az Európai Asztali- tenisz Szövetség, kongresszusán az 1996-os évre kérte. Ekkor ünnepli majd asztalite­niszsportunk fennállásának 70. évforduló­ját! Régi Idfik tanti Bizonyos mértékig még mindig történe­lem, de már élő. Aligha lehet csodálkozni a csaknem háromszáz hazai és külföldi új­ságírók közül azokon — jómagam Íz köz­tük voltam —, akiknek nemcsak a kis ütő jelenlegi legjobb varázslóinak a játéka, ha­nem a régi idők legendás nagy bajnokaival, való találkozás is úgyszólván egyenrangú élményt jelentett. Legalább hármukról most röviden. Történetesen mindhárom magas, jól meg­termett és még kitűnő kondícióban levő fér­fi. Nem csoda, hiszen rendszeresen játsza­nak, most éppen a veteránok világbajnok­ságára készülnek, amelyet június első heté­ben rendeznek meg Olaszországban. Rimi- niben. Betöltötték már a hatvanat, és jól tudják, hogy a közvélemény érdeklődésé­nek a fénycsóvája már a ma csillagait pász­tázza, ám felkérésre szívesen nyilatkoznak, osztják meg véleményüket. Sidó Ferenc, Ivan Andreadis, Johnny Leach. Sidó, aki Patán született, Bratislavában nőtt fel, majd magyar színekben gyűjtötte az érmeket. Két kortársához hasonlóan a negyvenes és az ötvenes évek világverse­nyein jutott fel pályájának csúcsára, — A csehszlovák csapatnál a harcossá­got dicsérhetem, a magyarnál — persze csak a lányok esetében — az eredményeket is. Bátorfi Csilla játékfelfogása, szerintem, új irányba kormányozhatja e sportág fejlődé­sét. Gyorsabb, keményebb, mondhatnám fér­fiasabb lett a játék, és rendkívül kiegyen­lítetté vált a mezőny. Andreadis kolléga, bár már nyugdíjas­ként vett’ részt a Ceskoslovensk^ sport cí­mű prágai napilag riporterstábjának mun­kájában, — Engem a svédek játéka fogott meg — minden szempont alapján progresszív. U- gyanis ha világviszonylatban gondolkodunk, az ázsiaiakkal és főleg a kínaiakkal szem­ben csupán az ő sokoldalú technikpl kép­zettségük, gyorsaságuk és a főleg Persson, az újdonsült Európa-bajnok által megsze­mélyesített atlétikus képességeik hozhatnak sikert. Leach sportszerüzlet-tulajdonos «London­ban, de toliforgatóként is „bedolgozik“, a „News in the World“ című legnagyobb brit vasárnapi lapnak küldött tudósításokat. — Éreztem, hogy a svédek ellen, akik ugyan a csapatversenyben mérsékeltebb tel­jesítményt nyújtottak, de fokozatosan fel­javultak, nem lesz ellenszere a többieknek. A női mezőnyben a csehszlovák Marle Hra- chová a kedvencem, annak ellenére, hogy aranyat nem, „csupán" egyéb érmeket szer­zett. A hozzáállása, a sportra való kon­centrálása az, ami miatt becsülöm. Nem véletlenül említette egyik beszélgetésünk­ben Volper László, a magyar győztes női csapat edzője, hogy gyakran állítja lányai­nak példaképül ebben a tekintetben éppen Maruskát... Persson, • proff Alig akadt, aki a férfi egyesben éppen az ö győzelmére számított — a tippelések al­kalmával leggyakrabban honfitársa, Wald- ner, valamint a lengyel Grubba és az angol Douglas neve hangzott el. A tizenkilenc esztendős Jörgen Persson jött, látott, játszott, és győzött, a csapat- verseny után még egy jókora lapáttal rá­téve a svéd sikerekre. Igazi profi: nemcsak azért, mert nyíltan vallja, hogy fizetett já­tékos, a nyugatnémet Borussia Düsseldorf színeiben (az NSZK elsősorban az az or­szág. amely külföldi hivatásos játékosokat foglalkoztat), hanem mert sugárzik minden mozdulatából a jó értelemben vett profiz­mus, a szakszerűség. Mozgása alapján úgy ítéljük, sokoldalúan képzett sportoló, (ez a pingpongban nem éppen megszokott), s miután a döntő játszma elvesztése után a lengyel Kucharski az öltözöfolyosón tréfá­san birkózásra hívta ki, s a svéd nem til­takozott, hanem „vette a lapot“, mindjárt rá is kérdeztünk. — Nincs talán olyan sportág, amelyet ki ne próbáltam volna — válaszolta Persson. — Pingpongozni hétéves koromban kezdtem szülővárosomban, Halmstadban, s azóta is csinálom, de minden más mozgási, tested­zési lehetőséget kihasználok. A kedvencem ' a tenisz és a futball. — Ki ellen nem szeret játszani? — Az olyan gyors ellenfél ellen, aki ke­ményen és az asztalhoz közel támad. Ta­lán csapattársam, Erik Lindh az, aki leg­jobban érti, hogyan zökkentsen ki ritmu­somból. A szimpatikus szőke fiatalembernek e- gyébként csak alapfokú végzettsége van. Otthagyta az Iskolát, és csak a sportnak — no meg a sportból — él, ami a tapasztalt volt élsportolók szerint nem éppen okos dolog. CslllA és apja Bátorfi Csilla apja, dr. Bátorfi László 41 esztendős, orvos. Édesanyjának is ugyanaz a hivatása, nem csoda tehát, ha lányuk e tekintetben a svéd fiútól szögesen ellenté­tes nézeteket vall. — Édespaám egyben az edzőm Is, kis­korom óta ő irányítja felkészülésemet. Ti­zenhét éves vagyok, tehát apu már sokat tapasztalt a nevelőmunkában, és ezt most. ahogy maga mondja, tízesztendős Zoltán öcsém irányításában hasznosíthatja, ö öt­éves korától játszik, és nemrégen már a magyar serdülöbajnokságot Is megnyerte, tehát öt évvel idősebb fiúkat győzött le ... Az asztaliteniszt sokan nem tartják igazán nehéz sportnak, de ez nem így van. Én pél­dául csak az adogatást naponta háromne­gyed órán át gyakorolom, s hol van akkor még a többi játékelem!? Hogy hányféle a- dogatást tudok? Harmlncötféle labdarotáció van begyakorolva, ugyanezt tudja egvébként az öcsém is, de a mérkőzéseken általában úgy tízet-tlzenötöt használok. Nagyon jó, ha apu ott ül a hátam mögött, mint pél­dául itt, Prágában, és egy szemvillanással is képes tanácsot adni. adott pillanatban éppen melyik szervát húzzam ki a fegyver­tárból. Hogy mindenben ennyire adok-e a- pura? A látszat tulajdonképpen csal. mert sokat vitatkozunk is, azt mondja, hogy ma­kacs és nehezen meggyőzhető vagyok. De hát ez a mi „titkunk“. A helyzet tulajdon­képpen az. hogy aminek a helyességéről én magam is meg vagyok győződve, azt a dol­got szívesen elfogadom. A tanulás e tekin­tetben tipikus ügy. Angol szakos gimná­ziumba járok, és az edzőtáborozásokon kí­vül csak a tanítás után edzem. Csak a ping­pong egymaga kevés lenne. Mindenképpen tovább akarok tanulni, és biztos vagyok benne, hogy ha az ember céltudatos és ké­pes egy-két dologról lemondani, az egye­temi tanulmányok is összeegyeztethetők az élsporttal. A kétszeres Európa-bajnok kislány mo­nológjához aligha szükséges valamit hozzá­tenni ... Major Lajos .A szerző felvételei Jörgen Persson, a férfi egyes újdonsült bajnoka Marie Hrachová, a példakép üröm a köbön... Bátorfi Csilla Volper László edzővel a győzelem utáni pillanatok­ban

Next

/
Thumbnails
Contents