Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-04-29 / 17. szám
új ifjúság 2 Kommentárunk Választólí és képviselők közös elliatározásai Népképviseleti szerveinkbe választunk május 23—24-én. Maga a választási aktus csak kicsúcsosodása annak a több héten át tartó politikai aktivitásnak, melynek keretében a választók megismerkednek a képviselőjelöltekkel és nem utolsósorban a választási programmal, vagyis azokkal a feladatokkal, amelyeket mindannyiunk érdekében a következő megbízatási Időszakban el kell végezni. Ezek a programok azoknak a céloknak a megvalósítására összpontosítanak, amelyeket pártunk XVII. kongresszusa hagyott jóvá. A választási programot a nemzeti bizottságok a Nemzeti Front szerveivel és szervezeteivel szorosan együttműködve állítják össze, kidolgozásukban aktívan részt vesz az egész lakosság. E program átfogóan tükrözi a helyi kívánalmakat és lehetőségeket. A választási program megvalósítása során az elkövetkező években új iskolák. lakóházak, kulturális létesítmények épülnek, javul majd a dolgozó anyákról, a nyugdíjasokról és az ifjúságról való gondoskodás, és sok helyütt megmutatkozik a környezet szépítésében is. A választási program megvalósítása során üzemeket, vállalatokat adnak át rendeltetésüknek, korszerűsítik a régi gyártási egységeket, ami által hatékonyabbá válhat a termelés. Minden e- gyes választási program tehát része annak a nagy egésznek, amelynek megvalósítása a 8. ötéves tervidőszakban reánk vár. A választások, a leadott szavazatok tehát nemcsak a képviselők, hanem egyben a CSKP politikája és célkitűzései iránti bizalmat jelentik. Azzal, hogy megválasztjuk képviselőinket. nem ruházzuk át a felelősséget is a választási program megvalósításáért órájuk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy egy-egy képviselő csak akkor tud eredményesen dolgozni, ha nemcsak a választásokkor, hanem azután, a konkrét gyakorlati szervező munkával is érzi a választók bizalmíít és nem utolsósorban aktív segítségét. A választási program megvalósítása — amely minden állampolgár ügye — csakis a képviselők és a választók szoros együttműködése és kölcsönös kapcsolata alapján lehetséges. A bizalom abban nyilvánul meg, hogy amikor a képviselő a választókhoz fordul környezetszépítés érdekében, a választók ott lesznek, a- hol szükség van a munkájukra. A képviselő és a választó közötti bizalom légköre akkor lesz Jő, ha egyre ritkábban fordul elő, hogy egy-egy akción mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozzunk, a többiek pedig félreállva bírálják mások munkáját. Tudatosítani kell, hogy nagy dolgok csak akkor születnek, ha egy meghatározott célért mindannyian összefogunk, s ehhez mindenki ereje és tudása szerint hozzájárul. Nem elég tehát bizalmat szavazni a képviselőknek, nem elég egyetérteni a választási programmal; más szóval! e területen is meg kell teremteni a szavak és tettek összhangját. Szükséges, hogy támogassuk képviselőinket akkor is, ha a feladatok végrehajtásakor problémák, nehézségek merülnek fel. Ne csak a képviselőktől várjuk el, hogy érdeklődést tanúsítanak a választók ügyes-bajos dolgai iránt, hanem a választókat is érdekeljék a képviselők gondjai. Szükséges többször is hozzájuk fordulni, mert csak a közös munkával és együttműködéssel valósítható meg mindaz, amit a szocialista társadalom építésében a következő megbízatási Időszakra célul tűztünk. Strasser György A kilencesek törekvései A stúrovői Cellulóz- és Papírgyár nem csak a termelés eredményeivel tartozik az Érsekűjvári (Nővé Zámky) járás legjelentősebb vállalatai közé. ifjúsági szervezete — eddigi munkája révén — több követendő példát szolgáltatott a hasonló feltételek mellett dolgozó ifjúsági alapszervezetek számára. Hosszú lenne valamennyit felsorolni, de az mindenképpen kiemelendő, hogy a vállalat kilenc alapszervezete soha sem feledkezett meg az egyik legfontosabb küldetéséről: segíteni a vállalatot a termelési és gazdasági feladatainak teljesítésében. Amikor a vállalatban a szükség úgy hozta, hogy egy gépipari üzemet is létesítsenek, rövidesen eggyel növekedett az ifjúsági alapszervezetek száma: megalakultak a „kilencesek“. Az újoncok, a kezdők általában kedvező helyzetben vannak, mert a tapasztalatok hiányára hivatkozva egy ideig indokolgatni lehet a sikertelenséget, viszont a Kilenceseknél ilyesmi szóba sem került. Ez az alapszervezet lemondott a kezdőket megillető szerénységről, s az első perctől fogva nyíltan hirdetik, hogy az élenjáró alapszervezetek között érzik magukat, de ami még ennél is fontosabb, elhatározásukat tettekkel támasztják alá. — A munkánk megszervezésekor abból Indultunk ki — mondta Csömör Gábor mérnök, az alapszervezet elnöke —, hogy a ml üzemünk eléggé sajátos helyzetben van a vállalatban. A szinte spontán születő megrendelések alapján kell elkészítenünk azokat a gépi alkatrészeket, amelyek a vállalat technológiai berendezéseinek, gépsorainak javításához, illetve felújításához szükségesek. Tehát hosszú távú terveket ebben az üzemben nehéz létrehozni, bár nem tartom egészen lehetetlennek. De mindenképpen az a fontos, hogy rugalmasak legyünk, alkalmazkodni tudjunk a vállalat érdekeinek alakulásához. Ez nehéz feladat elé állítja a vezetőinket, de minket is, akiktől Időnként az átlagosnál jobb hozzáállást, kisebb-nagyobb lemondásokat is megkövetel az egyik-másik megrendelés teljesítése. — Gábor, te az ifjúsági alapszervezet munkája mellett még egy igen fontos munkacsoport munkáját is irányítod. — Igen, a villanyszerelők csoportjainak vagyok a művezetője. Ez a csoport talán még sajátosabb helyzetben van, mint az egész üzem. ötven gépsor folyamatos üzemelését kell biztosítania, ami olyan feladat, hogy szinte elképzelhetetlen, lehetséges-e ezt a napi nyolcórás munkaidő alatt megoldani. Csoportunk tagjainak gyakran kell túlórázniuk, hogy más üzemekben vagy részlegeken folyamatos legyen a munka. — Mit jelent az számotokra, hogy ezen a részlegen dolgozik a vállalat legfiatalabb ifjúsági alapszervezete? — Szerintem nem az a lényeges, hogy a mi alapszervezetünk alakult meg legutoljára, hanem hogy a tagság csupa lelkes, ten- nlakaró fiatal. Különben az egész üzemünkre jellemző ez, hiszen az átlagkor alig haladja meg a huszonöt évet. Jó a munkalégkör az üzemünkben, a fiatalok megértik, ha többletmunkát kérünk tőlük, ugyanakkor ml is igyekszünk eleget tenni az ő kéréseiknek. — Feltételezem, hogy ilyen sajátos helyzetben lévő ifjúsági alapszervezet munkáját, életét nem lehet könnyű megszervezni és irányítani, főleg ha a legjobbak között akar maradni. — Ez is ugyanolyan rugalmasságot és lelkesedést igényel, mint a napi munkánk elvégzése. Persze, vannak olyan gondjaink, amelyeket még így sem könnyű orvosolni, ugyanis a tagság nem egy műszakban dolgozik. így előfordul, hogy az egész szervezetet érintő rendezvényeket nehéz úgy nyélbe ütni, hogy mindenki ott lehessen. Megértőnk vagyunk a tagsággal szemben, az objektív okokat elfogadjuk a távolmaradás megindokolására, de ha valaki kényelemből nem jön el, erre nincs magyarázat. Ezen kívül a vezetőség arra törekszik, hogy olyan programot állítson össze, amely vonzza a tagság többségét. Én úgy érzem, hogy éppen ennek köszönhetően kerültünk aránylag rövid idő alatt a legjobb ifjúsági alapszervezeteink közé. — Miben értétek el eddig a legjobb eredményeket? — A szabadidő szervezésében, továbbá az alapszervezetünk élen jár a másodlagos nyersanyagok gyűjtésében is. Erre kimondottan jó feltételeink vannak, mert mint köztudott, a gépipari üzemek aránylag sok fémhulladékot „termelnek“. Igen fossz gazdái lennénk az üzemünknek, ha veszendőben hagynánk ezt az értékes nyersanyagot. Ugyanakkor megkárosítanánk saját magunkat is, mert elesnénk attól a bevételtől, a- mely a másodlagos nyersanyagok gyűjtéséből és értékesítéséből származik. Márpedig ez az összeg, ha jól beosztjuk, fedezi szinte valamennyi kiadásunkat, sőt még a legjobbak megjutalmazására is futja belőle. Kamocsai Imra 100 éve Chicagóban HKASV m iCPm MAIliS Száz esztendővel ezelőtt az ipari forradalom lázában élő Egyesült Államokban a „normális“ munkaidő hajnaltól késő délutánig, átlagban tíz-tizenegy órát tartott, de a világ más részén még ennél Is nagyobb méretű volt a munkások kizsákmányolása. Becslések szerint a tengerentúl a hét-nyolcmillió bérmunkás között félmilliónál Is több tíz-tizennégy éves fiú és leányka is robotolt látástól vakolásig. Munkáskörökben megkezdődött a szervezkedés a jobb munka- és életkörülmények kivívásáért. E szervezkedés élére állt a Munka Lovagjai (Knights of Labor) nevű szervezet, amelyet nemigen nevezhetünk szakszervezetnek, de mindenesetre sikerült elérnie, hogy hat amerikai állam elvben elfogadta a nyolcórás munkanapra vonatkozó követelését. A gyakorlatban ehhez még a munkaadók hozzájárulására lett volna szükség, csakhogy ez késett. Emiatt feszültség keletkezett. Különösen nagy feszültség uralkodott Chicagóban, a ma is világhírű McCormick mezőgazdasági gépgyár munkásai között, akik még 1886 februárjában sztrájkba léptek. Napirenden voltak a chicagói utcákon a verekedések a sztrájktörőkkel, a hatóság embereivel. A Munka Lovagjai nevű szervezet 1886. május elsejére országos munka- beszüntetést hirdetett. Aznap tehát 340 ezer amerikai munkás nem jelent meg a munkahelyén. Ugyanakkor Amerika-szerte összecsapások törtek ki a sztrájkoló munkások és az Európából érkező olcsó sztrájktörő munkavállalók között. Chicagóban május 3-án a Haymarket Square-on, a „szénapiacon“ gyülekeztek a munkások, majd miután meghallgatták a munkás-, többnyire anarchista vezetők beszédeit, valóban összecsaptak az „ígéret földjére“ érkezett szerencsétlen európaiakkal. Hat proletár maradt holtan a macskaköveken. Este angol és német nyelvű röpiratok terjedtek el a városban ilyen jelszavakkal: „Munkások, fegyverbei“ és „Munkások! Holnap jöjjetek a Haymarket Square-rel“ Másnap, május 4-én valóban vagy háromezren gyűltek össze a szénapiacon, és egész estig zavartalanul hallgatták a szónokok beszédeit, akik a nyolcórás munkaidőért tüzeltek. Ekkor azonban egy rendőrosztag rontott a tömegre, amikor annak a háta mögül egy sötét, gömb alakú tárgy repült a térre. Mint utólag kiderült, bomba volt, amely felrobbant, és egy rendőrt halálra sebzett, hatvanhét egyenruhást súlyosan megsebesített. Pillanatokon belül verekedés és revolverpárbaj tört ki a munkások és a hatóság emberei között. Eredménye: hét rendőr és legalább húsz munkás kapott halálos sebet. A merénylő személyazonosságára sohasem derült fény. Minden jel arra vall, hogy a merénylet provokatőr müve volt, csak ürügyet akart szolgáltatni a rendőri beavatkozásra. Ezt látszanak bizonyítani azok a kijelentések, amelyeket három évvel később a rendőrség egyik tisztje tett: „Az én elvem az volt, hogy mihamarabb álljon helyre a nyugalom. Schaack-kapitány (az osztag parancsnoka — a szerk. meg].) viszont szerette volna, ha tovább forrnak az események. A merénylet után bombák után kutatott mindenütt. Miután az anarchista egyleteket betiltottuk, Schaack kereken kimondta: fizetett besúgók révén ml, rendőrök hozzunk létre új egyleteket, csakhogy a dolgok forrponton maradjanak. Merthogy akkor az ő személyére irányul a figyelem. Miután Ilyesmiket hallottam tőle, egyre gyakrabban megfordult a fejemben, hogy az anarchistáknak talán nem is volt olyan fontos szerepe az egész ügyben, mint általában gondolják.“ Mindenesetre anarchista és munkásveze- tök egész sorát tartóztatták le és gyalázatos bűnperben többségben halálra ítélték őket. 1889-ben a II. Internacionálé — a chicagói május elsejére, valamint a május 3-i és 4-1 véres események áldozataira emlékeztetve — május elsejét nyilvánította a munkásosztály nemzetközi ünnepévé. K. M. Pártunk és ifjúsági mozgalmunk hagyományaiból AIDBBSEG A KOMINISIA PÄRlRT XIII. 1921 április végére lassan befejeződött a párton belüli vita ar- A ról, hogy a csehszloA vák szociáldemokrácia balszárnya csatlakoz- jBíA zon-e a Kommunista Internaclonáléhoz. Az egyes kerületekből érkező jelentések egyértelműen azt Igazolták, hogy a túlnyomó többség helyesli a Kommunista Internacionálé 21 feltételének elfogadását, és a kommunista párt alapító kongresszusát a tervnek megfelelően május 14—16-án meg lehet tartani. A burzsoázia azonban még egy utolsó elkeseredett kísérletre szánta el magát, hogy megakadályozza a munkás- osztály élcsapatának egységbe tömörülését. Hosszas előkészületek után március utolsó napjaiban Kladnóban megkezdődött az ún. „felségárulás! per“, a- mely során a decemberi sztrájk fő szervezőit állították bíróság elé. Ezzel egyIdőben az ország más részében, például Vrútkyban, Hodonínban is kisebb felségárulás! pereket készítettek elő a munkásmozgalom vezetőivel. A hatóságoknak az volt a szándéka, hogy megfossza legjobb vezetőitől a pártot, s ezzel elodázza a kommunista párt létrehozását. Ugyanakkor ország és világ előtt azt a látszatot akarta kelteni, hogy a felségárulással vádolt elvtársak a köztársaság puszta létére törtek, és a kommunisták veszélyeztetik az ország önállóságát. A perek azonban egészen másképpen sültek el, mint ahogy a burzsoázia remélte. Nem sikerült félrevezetni a nyilvánosságot. Prágában Antonín Zápotoc- k^ beszélt a vádlottak nevében, és a vádlottból vádló lett. Rámutatott, hogy a hatóságok provokálták ki a munkások haragját azzal, hogy minden indok nélkül megszállták a Népházat. A felségárulás vádját a bíróságok kénytelenek voltak mindenütt elejteni. Ennek ellenére a fő vádlottakra magas börtönbüntetéseket szabtak ki. A munkás- osztály azonb"u erkölcsi győztesként került ki a perekből. Ezt látszott Igazolni május elsejének ünnepe. Május elsején országszerte hatalmas tömegtüntetések folytak, amelyek a munkásosztály elhatározását tükrözték, hogy a hónapokig tartó hatósági meg- hurcolás ellenére újult erővel és elszántsággal folytatja harcát a jogaiért. A legtöbb helyen a jogtalanul bebörtönzött munkásvezetők feleségei és hozzátartozói haladtak a menet élén. Kladnóban tízezer bányász és kohász vonult az utcára. Mária Zápotocká, az elítélt Antonín Zápotock^ felesége szólt az egybegyűltekhez. A tömeggyűlés végén esküt tettek, amelynek az utolsó mondata így hangzott: „Az akadályok és átkok ellenére töretlenül megyünk előre az orosz proletárforradalom fényes útmutatása nyomán, a III. Kommunista Internacionálé szeplőtelen vörös zászlaja után, erre esküszünk ma, nők és férfiak!“ Valóságos forradalmi helyzet alakult ki. Ezt követően a kommunista párt a- lapító kongresszusának előkészületei végső szakaszához értek, és május elsejei megmozdulások megerősítették, hogy a tömegek támogatják a munkás- osztály élcsapatának létrehozását. K. M.
