Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-01-14 / 2. szám
új ifjúság 1 \/o\t egy Ifjú halász, a neve Nils. Szép, W saját hajója volt. Erős hajója, ke- ■ mény tölgyfából. Csupa vörösréz, sárgaréz. Látszott, hogy nem bádogtallérok csörögnek a halász zsebében. A kajütben a felső prices volt az övé (az alsón egy fiatal fiú, a kormányos szokott aludni], a prices fejénél vörös hajtincs. Nilsnek mátkája volt. öten voltak, ötfönyi volt a legénység Nils hajóján. Izlandi vizeken halászlak, ha eljött az ideje. Elófordult,-hogy a gazda hirtelen félbeszakította a munkát, lesietett a kajütbe, és rászegezte szemét a vörös hajlincsre. Nagyon furcsállotta ezt a környezete. Bosszankodtak miatta a társai. Babonásak voltak, noha igen bátrak is. Egyszer Nils, amikor ismét horgonyt vetett a szülőfaluja melletti öbölben (csöndes és sekély öböl volt, napsütötte volt az a part, csupán néhány ház állt a víz mentén), és a partra szállt — üzleti ügyekben meg a föld miatt, amely valaha az ö gyer- meklépteit tűrte, amely a szülőföldje volt —, nem fordult mindjárt északnak, mátkájának háza felé, hiába várta öt a mátkája — hiszen megjött a hajó, az erős tölgyfából ácsolt, a két sárga árbocos, a barna vitorlás —, ördög vigye a megszokást, hadd aggódjék a várakozó. A bátyját kereste fel, aki fönn a hegyen, egy tanyán gazdálkodott. Azt mondta a bátyjának: „Lakik a parton egy vörös hajú lány. Ml meg az északi öbölben halászunk. A gondolataink erősek, de nem mindig a legjobbfélék. Nincs meg mindig dolog közben a nyugalmam. Ha megjárnád néha a parti utat, amikor távol vagyok, jót tennél velem.“ Csak ezután kereste fel a mátkáját. Kisírt szemmel várta öt a mátkája. Hogyisne, hisz nagyon szerették egymást. A hajó a lány nevét viselte, Rágnának hívták. A lány ezzel nem értett egyet. A férfi jobban hasonlított a hajóhoz, mint ő. Nagyon keményen feszültek az Izmai. Medvének szólította öt a lány. Mégsem úgy hívták, hogy Medve, Björn, hanem úgy, hogy Nils. Ránézett a lány. Milyen nagy! Sudár árboc. Milyen szép! Az erős tölgyfa, a vörös- és sárgaréz pántok. Megkérte, hogy keresztelje át a hajót. Nils legyen a neve. Vagy legalább Björn. A Björn nevet elvetette a férfi. .Azt mondta: „Hátha van valaki, akit Björnnek hívnak. A bátyámat hívják Björnnek.“ Nagyon elbúsította a lányt, hogy Nilsnek van egy Björn nevű bátyja. Ezt eddig nem tudta. Sosem faggatta a férfit a rokonai felöl. Ennyire szerette. Nils azt mondta nagyon csöndesen, hogy csak kitalálta ezt a Björn nevű testvért. Lementek a partra. Nekivágtak az öböl zöld tükrének. Szép pillanat volt. Fölkapaszkodtak a hajóra. A lány repesett a boldogságtól. Ez a hajó, ez, a férfi. Jó erős hajó. Halszagú, izlandi halaké a szaga. Izland a messzeség. Szomorú lett a lány ettől a névtől és az izlandi hal- szagtől. Aztán mégis boldogság kerekedett benne fölül. Volt ennek a Nilsnek néhány fényes betűje, a neve betűi. Előkereste őket a kajütben egy fiókból. Az asztalra tette 8 betűket. Csavarral lehetett őket a hajó orrára erősíteni. Ám legyen. Szerszámokat vett magához a férfi. Erős kenderkötelet tekert a combja és a melle köré. Rágná feladata volt, hogy a kötél végét megfogva a víz fölé eressze őt a fedélzetről, a hajó orránál. A férfi nekilátott a munkának. Nem is látta őt Rágná. Két körülhurkolt vasrúd segítségével tartotta Nilset. Kétszeres munka volt: bal oldal, jobb oldal. Egy festékes edényt is le kellett adnia Nils kezébe. Amikor Nils elkészült, beszálltak a csónakba, körüljárták vele a hajót. Fekete alapon arannyal ott ragyogott rajta: NILS NILS. Ismét fölkapaszkodtak a fedélzetre. Úgy volt, hogy kávét főznek. Nilsnek fontosabb dolga akadt még előbb. Kivette zsebéből a kissé megkopott, elszínezödött régi betűket. Odaerősítette őket egyenként a fekhelye fölé, közvetlenül a vörös hajtlncs mellé. És néhány perc múlva már olvasható volt: RÁGNÁ RÁGNÁ. A lány szinte sírt, és azt mondta: „Az ágyad szeretnék lenni, örökre.“ „Most minden nagyon jól van“ — felelte a férfi. Nem késhetett már soká az esküvőjük, mivelhogy igen nagy volt köztük a szerelem. Nils ismét fölszedte a horgonyt. Áldott szerencsével járt. Akkora volt a fogás, hogy visszatértekor majdhogy szét nem repedt a hajó. Nils befutott, űzte a vágya az otthoni öbölbe. Intézkedett, élete nagy napját megünneplendő. Azután pedig délnek vette az irányt. Hogy eladja a zsákmányt, jó pénzért. A falubeliek azt mondták: „Gazdag ember ez a Nils. Van egy hajója. Nem tudni, honnan szerezte.“ Egészen elfelejtették, • hogy közülük való, hogy él egy bátyja a hegyekben. Meghaltak ugyan a szülei, de egy kicsiny sírkő a fehér templom mellett mégiscsak arról tanúskodott, hogy ott éltek hajdan az öböl partján. Ám a templom egyórányi járásra volt a parttól. — Előre örült mindenki a pazar lakodalomnak. Ügy számoltak: egy, két, de legfeljebb három héten belül részük lesz ebben az örömben. A polgármester is így vélekedett. Teltek a hetek Nils nem jött meg. Bizonyára nagyon messzire ment délnek hajóztában. A rosszindulatű.ak mondták, mit gondolnak, és azzal Ijesztgették a többieket, hogy alighanem szerencsétlenség történt. Ugyancsak megváltoztak ekkor a halászról alkotott vélemények. Nils négy emberének is megvolt a maga asszonya, kedvese a faluban. És az ö aggodalmuk a férfi ellen szólt, azzal vádolva öt, hogy a vörös hajú lány Iránti természetellenes vonzalmával kihívta maga ellen a pusztulás erőit. Tehát ö a bűnös. A lány pedig (gyűlölet töltötte el őket: az árva lány, mondták, a gazdag Nils kitartottja), még nála is bűnösebb, mert megbabonázta. Nagy keserűség szült ilyen vélekedést. Nagyon hosszú hetek és hónapok múltak el Már az újabb halfogásra kellett volna készülődni. Akkor aztán egyik reggel ott állt az öböl feketezöld tükrén ez a hajó, a NILS. Az öt ember épen és egészségesen partra szállt, és nevettek, repeső ö- römmel szívükben. Teli voltak ládákkal, dobozokkal. Értette a módját ez a Nils. Spanyolországban adott túl a zsákmányon. A fizetséget nem kemény ezüsttallérokban kapta, hanem aranyban, színtiszta arannyal teli csinos kis zacskók tulajdonosa lett. Megosztozott a pénzen a négy legénnyel, úgy, ahogy a szerződésben megállapodtak. Nevetett az öt férfi, a feleségek, a mátkák, a gyerekek. A falu elöljárója is dörzsöl'e a kezét, velük örült nyájasan. A többi falubeli azonban hallgatott, hallgatásuk a csalódás csendje volt. A bosszúságé, amiért nem lett Igazuk. Az irigységé, amiért másoké lett ez a nagy vagyon. Rágná sokáig sírt Nils nyakába borulva. A maga kétség- beeséséről nem beszélt neki, csak azt mondta el, mivel gyötörték. Most még inkább Hans Henny Jahnn nak. Nem volt jelen az esküvőn. A titkolózás megbosszulta magát. Nils bátyja fél a könnyek látványától, ezért kivárta, amíg beesteledik. Kopogott. A szobában sötét volt. Mégis megnyílt neki az ajtó. Valaki a nyakába borult, és áhítattal megcsókolta. Még sohasem érzett a száján ilyen ajkat. Nagyon melege lett. Szégyenkezett. Dadogni akart valamit. S csak annyit fogott fel, hogy ugyanolyan szenvedélyes gyötrelem ez' itt, amilyen a tenger, a gyilkos tenger. ,,Ni]s, Nilsl“ — suttogták a fülébe. És megrémült. Kiabálni akart, hogy ö nem kísértet, hanem hús és vér. Hogy ő nem a vizek felől érkezett. De nem jött ki hang a torkán. Nem tudott ellenállni ennek a szerelmi rohamnak.' Az igazság kedvéért csak ennyit suttogott: ,,Björn vagyok, Björn a nevem.“ De úgy látszott, hiába suttog. A válasz nem mondott ellent a fogadtatásnak: „A medvém Vagy, a medvém. Most már nem Rágnának hívják a hajöt, nem is Nilsnek, hanem úgy, hogy BJÖRN.“ Behúzta magával a férfit a sötét szobába. Atkulcsol- ta egész testével. A férfi sohasem tapasztalt még ilyesmit, pedig volt asszonya, gyereke. Megszédült ettől. Egyszerre csak ott volt a nő húsa a két karja közt. Tökéletes RÁGNÁ ÉS NILS hallani akarta, hogy Nils szereti őt. Nem úgy ülték meg a lakodalmat, ahogyan az emberek várták, hanem egészen másként. Négy vendég volt hivatalos, a hajó legénysége, feleségestül, mátkástul. Még Nils bátyja sem jött le. Pedig járt ez az ember, ez a hajótulajdonos a bátyjánál. Senki se tudta, hogy megbeszéltek yalamlt, hogy megállapodtak. Mindenki biztosra vette, hogy összevesztek. Holott csak Nils kerge titkolózása miatt alakult úgy, ahogy alakult. „Kétszáz tallért kapsz tőlem, lóra“ — mondta a bátyjának. „Most lesz az esküvőm. Két ember ünnepe az, nem sokaké. Nem hívlak meg. De nem haragszom, és arra kérlek, hogy te se haragudj, hagyd rám a dolgot.“ Rágná megsütötte az esküvői kalácsot: egy kilogramm liszt, egy kilogramm vaj, egy kilogramm cukor, harmincfiat tojás. Régi jó recept szerint. És megjött a négy legény a lagzira. Kettő a mátkájával, kettő a feleségével, összesen tízen voltak. Éjszaka azonban csak öt ágy melegedett át. Egy hétig nem tette ki a lábát Nils a házból. Azután nekivágott a tengernek. A négy társával. Búcsúzáskor az ő ifjú feleségére bízta mindenét. És eszébe idézve, mekkora aggodalom szorongatta Ragnát, amikor ő olyan soká elmaradt, azt mondta még: „Bármi érjen is téged vagy engem, én visszajövök hozzád.“ Három napja ment el a hajó, amikor Rágná érezte, hogy vérzik az öle. Nagyon nyomorultul érezte magát, és sírva fakadt. Várt egy hónapig. Amikor a vérzés megismétlődött, nehéz lett a szíve. Felkereste egymás után mind a négy nőt, hogy tudakozódjék náluk, hátha ők sem kerültek áldott állapotba. Elment a két feleséghez. Mindkettő reménnyel volt teljes. Elmerészkedett a két mátkához. Reménnyel voltak teljesek. Akárcsak a két feleség. A másodiknak a keblére borult Rágná, és sírt. Be kellett érnie azzal a szerény vigasszal, hogy egyetlen örömteli éjszaka hát nem valami sok az anyasághoz. Maradtak hát ezek a szavak: „Visszajövök hozzád.“ Igen rossz hír érkezett a faluba. Sürgönyön Jött. Bizonytalan hír volt. Ügy szólt, hogy legénységével együtt a Nils valószínűleg eltűnt Izland partjai előtt egy viharban. A falu elöljárója elballagott az öt nőhöz. Fojtott hangon felolvasta, ami írva volt. Itt is, ott is ugyanazt: könnyeket szüretelt. Észrevette, hogy a síró nők teherben vannak, feleségek is, mátkák is. A mátkákat tőle telhetőén azzal vigasztalta, hogy tisztességes nevet kapnak majd a gyerekek. Csak Rágnának, a vörös hajúnak nem csordult ki a könnye. Végighallgatta a férfit. Azután azt mondta: „Nem. Tévedés. Hamis hír, akárcsak tavaly. Nils megígérte nekem, hogy visszajön. Jönni fog.“ Ez volt a válasza. De amikor távozott a hivatalos ember, eltelt a szíve titkos rémülettel. Irigyen gondolt a négy nőre, akik áldott állapotban voltak. Lenne bár halott az a Nils, csak ő vlselös volna tőle. Minden összezavarodott benne. Múlt az idő. A hajó nem futott be. Lehet, hogy csakugyan baleset érte, hát aztán. Mit számít a hajó? Nils Jönni fog. Nils megjön hozzá a nagy vízen át. Nagy késéssel. Hosszú az út. Teherbe ejti. Ragnát. Utána talán megint elhagyja. Rágnának mindegy, csak jöjjön, csak kapjon tőle valamit. Cudar tél volt. Elpusztult minden öröm. A falu bűnhődött. Senki sem tudta, hogy ki miatt. Senki sem merte a vörös hajú nevét a szájára venni. Hatott még az előző évi tanulság. A remény nem sorvadt el egészen. Nils bátyja lejött a partra. E.gypár szót akart váltani a sógornőjével. Rágná nem Ismerte őt, pedig 6 bátyja volt a megholtmeztelenség feszült a tenyere alá. Olyan testet tapintott, hogy elöntötte tőle a forróság. De könyörgő volt Rágná hangja: „Ne hagyj itt, ne menj vissza a tengerre, míg áidott nem lesz a méhem.“ És kettejüktől forrósodott akkor az ágy. A férfi még hajnal előtt elosont. Rágná nyilván tudta, hogy nem tarthatja öt vissza. Mielőtt elindult volna a férfi, azt susogta az asszony hangja: ,,Egyetlen örömteli éjszaka nem valami sok az anyasághoz. Két hét múlva visszavárlak.“ S a férfi eljött. Senkinek sem volt még ilyen édes a nyoszolyája. „Az ágyad szeretnék lenni örökre“ — mond'a a hang. Megszületett a négy nő gyereke. A két mátkáé is törvényes lett, mivelhogy meghalt az apjuk. Igen nagy bánat feküdte meg a gyermekágyakat. Rágná felkereste a négy asszonyt, hasára tette a tenyerét, és azt mondta: „Én is teherbe estem.“ És mosolygott. Nem hitték el neki. És sajnálkoztak, mert úgy látták, megzavarodott az elméje. Sarokba szorították, megkérdezték tőle: „Aztán mikor szülsz?“ Rágná erre kiszámolta az ujjain, hogy melyik hónapban. Az egyik asszony nem tudta türtőztetni magát, és azt sziszegte; „Mióta járnak vissza a holtak a hitvesi ágyba?“ Rágná bólogatott, mosolygott, és így válaszolt: „Eljött. Megígérte. Kétszer is eljött.“ Hónapokkal később, úgy, ahogyan számolta, fiút szült. Azt mondták a falubeli asszonyok: „Itt valami bűzlik.“ Azt kérdezték: „Hát tarthat egy terhesség tizenöt hónapig? És nem azt mondta-e Rágná, hogy a nászágyon nem fogant meg a méhe?“ titkos szeretőt azonban senki sem tudott néven nevezni. A gyerek anyja kitartott amellett, hogy Nils az apja. A falu elöljárója törvé. nyesítette a gyereket, mert így tanácsolta neki a lelkész, aki hosszasan beszélt Rag- nával. Nagyon boldog volt Rágná. Kettős kút volt a melle, fehér és finoman erezett. Amíg aludt a gyerek, ő arra gondolt, hogy aki kétszer átjött a tengeren, bizonyára harmadszor is könnyűszerrel átjöhet. És hívogatta öt lélekben. És bizonyos volt benne, hogy hallja őt a férfi. És hogy készül már a zarándokúira. Hamarosan átlépi a küszöböt. El is jött. Csak annyit mondott; „A gyerek.“ És felelt neki Rágná: „A gyerekünk.“ A bölcsőhöz vezette, érintené meg a gyerekét. Nehéz sóhajt hallott. És íéri'iFodor Katalin rézkarca zokogást. És mintha egy könnycsepp a fér-* fi szeméből a tenyerébe hullott volna. Vetve volt már az ágy, neki. A férfi ellenkezett. De győzött az asszonylest lágysága és illata, az ígéret édessége. És lehanyatlott a vándor. És megígérte, hogy eljön ismét. Nem szegte meg a szavát. Amikor aztán másodszor is hasat eresztett Rágná — s most is azt lehetett hallani tőle, hogy Nils, nek érdeme az áldás —, elszabadult a gyűlölködés. „Kurva!“ — kiáltották utána. Eljött hozzá a lelkész. Igen keresztényi módon, de igen szigorúan hallgatta ki. Rágná mosolygott. Azt mondta: „Nils eljött hozzám a vízen át.“ A lelkész után a polgár- mester következett. A bába próbálta Ragnát vallomásra bírni. Fellármázták a körorvost. A körorvos nekitámadt: talán bizony ö is elhiggye ezt a mesét? Nem ment többre haraggal, mint buzgalommal a többiek. Gyengeelméjűnek nyilvánította Ragnát. „Agybajos!“ — ordította a. rendőrségen. „Ártalmatlan, de bolond. Bárcsak el lehetne kapni az ágyasát! Szép kis alak lehet! A disznói“ Megszületett a második gyerek is. az elöljárónak anyakönyveztetnie kellett. Nem volt kire apaságot bizonyítani, a gyerek annak a halott Nilsnek a nevét kapta. Volt néhány szellemhívö ember a faluban, ezek szentként kezdték tisztelni Ragnát. Ezek az emberek eljöttek hozzá, hogy vele, a kiválasztottal (mert annak tartották) megbeszéljék a csodát. Elragadtatással töltötte el őket a két gyerek, és lelkendeztek, pedig csupán sejtették a titkot. Erőt adtak Rágnának. Amikor egyedül volt, második kisfiának bölcsője fölé hajolva az ő hívó fohászát mondogatta, hogy jönne el hozzá Nils a vizeken át. Mert ismét érett az öle gyümölcse. Sokszor kellett hozzá imádkoznia, amíg meghallotta a hangját. Bizonyára nagyon keserves lett az útja. Nagyon soká kell vándorolnia. A rémület belefészkelte magát Ragnába, hátha örökre eltűnt a férfi. Rágná magához szorította a két gyereket, a szeme teli könnyel. Eljött. Nagyon megváltozott, vélte Rágná. Megfáradt. Ügy zihál a melle. De most nem volt ellenkezés, ez volt a harmadik esküvő. Hosszú nász volt. Egy hónapra való éjszakán tartott. Az egyik éjszaka az utolsó volt. Vissza kellett menni, át a vizeken. Rágná megérezte A férfi sírt. Nehezen lélegzett. Mintha mindörökre szólna az elválás. Rágná együtt sírt vele. És a férfi kimondta azt. ami késként hasogatta Ragnát; soha többé nem szabad eljönnie. És eltűnt a derengésben, és elslklott a vizeken. Most talált csak nyugodalmat a halott. Rágná magába roskadt. Az erős hajó. a kemény tölgyfából ácsolt elsüllyedt Izland partjai előtt. Nils a hullámokba fulladt, öt ember megfulladt. Az eeviknek azonban állnia kellett a szavát: „Bármi érjen Is téged vagy engem, én visszaiövök hozzád.“ Most Rágná Is özvegy lett, akár a többiek. És özvegységét a többieknél nehezebben visePe. És rossz volt, hogy a halott maga gazdálkodik az idővel. Ám megfogant benne a harma-f dík gyerek is. Amikor ennek híre ment, gonosz csend ülte meg a lelkeket. Az emberek türtőztették magukat. Előbb szülte csak meg a gyerekét. De akkor aztán bíróság elé az üggyel. Bajkeverő indulat teszült a falubeliekben. Ogy érezték, megsértették, kicsúfolták, szemen köpték őket. Ám a borzalomra még idő előtt, másutt derült fény. Iszonytató gaztett érlelődött. Egy napon ez a Björn baPával agyonverte feleségét és gyermekét. Ráadásul tudni is lehetett. m'ért. Napnál világosabb volt az indíték. Bánatában az asszony kirohant az utcára, és elkiáltotta magát: „Björn ejtette meg Ragnátl“ Ekkor történt a gyilkosság. Baltával. Ez a Björn, a Nils testvére, vér- foltosán, véres kézzel, lovat rángatott elő az Istállóból, csaknem csupaszon felpattant a nyergeletlen lóhátra, elvágtatott. Le az öbölhöz. A vízbe. Lovon. Tettének híre azonban sebesebb volt a lónál. Csónakok szelték az öblöt. Egy kéz a feje után kapott, megragadta a haját. A ló arrébb sodródott, elsüllyedt. Ez az emberfej nem süllyedt el. Becses fej volt, bűnözőfej, gazember koponyája. Kirántották a testet á sós vízből. Ütlegelték ezt a testet. Megkötözték frissen vert kenderkötéllel. Bevitték az elöljáró hivatalába. Már délután motorcsónak jött, rajta néhány katona. Be- lökdösték öt a motorcsónakba. Börtönbe vetik, életfogytiglan. Amikor Rágná megtudta, mi történt. Igen kemény lett az arca: szoborarc, fehér, mint a mész. „Ez Nilson volt — mondta —, mivelhogy ő szeretett engem. Visszakészült a vízen át.“ Még sírt, amikor megjött a harmadik gyerek. Állva szülte meg. Odaesett eléje, a földre. Fölvette. Senki sem volt vele. Megmosdatta, pedig kis híján összeroskadt. Most már három gyerek volt a kunyhóban. Igen erős, igen szép gyerek mind, de már a nevük nehéz életet rendelt nekik. A Ú gy hívták őket, hogy Nils, Björn, Rágná. Annak a Rágnának azonban, aki az anyjuk volt, szoborarca lett. Nem tudott nevetni, pedig szerette a gyerekeket. A felnőtt Nils miatta fulladt meg, miatta vetették börtönbe. Barna Imre fordítása
