Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-04-15 / 15. szám
új ifiúságT] H n artln Roudensk^, a hatodik oszlik tály közepes tanulója, pornó■ * * folyóiratot hozott az Iskolába. Gyűrött példány volt, nyilván valaki az alsónadrágja alatt csempészte át a határon, ám a papiros és a fényképek nem egy hazai tudományos kiadvány minőségén Is túltettek. A borítólapon a Tabu cím alatt az Ismeretlen fényképész egy szőrmék férfi és egy szemüveges, lyukacsos alsóneműbe öltözött hölgy bizarr viszonyát örökítette meg. A hölgynek olyan arckifejezése volt, mint egy véletlen Járókelőnek, akire egy csöndesen közeledő autó hirtelen rádudál. A férfi gyakorlatiasan viselkedett és pipázott. Mellettük az állatbőrön hamutartó és telefon. Az ízlésesen tapétázott falon Rembrandt Danae reprodukciója lógott. A hölgyhöz hasonlítva Danae az ódivatúan szemérmes, Józan és jólnevelt ember benyomását keltette. A folyóirat kézről kézre Járt az osztályban. Amikor csehórán Pálka nevezetű tanulót a tanító néni fölszólította, hogy vigye a katedrához érdeklődése tárgyát, Pálka ártatlanul engedelmeskedett. Mögötte ülő osztálytársa éppen akkor dugta oda neki a folyóiratot, s 6 azt gondolta, hogy a gyermeklap legújabb számát kapta. Amikor Pfelferová tanltönö megplí- íantotta a borítót, sokkot kapott. Szerencsére éppen csöngettek, így bizonytalanságának árulkodó Jelelt elnyelte a székek nyikorgása, a táskák puffanása meg a tanulók zsivaja. A füzetek közé rejtette a Tabut, kikerülte a hatodikosok csoportjait és elképedve a tantestületibe Indult. Zavartan és pirulva ült a székre. — Rosszul vagy? — kérdezte a fl- Elkaszakos. Oroszszakos kolléganője vízzel kínálta, és kávét főzött. — Ha korombeli volnál, azt mondanám, magas a vérnyomásod. —i A tantestület megtelt. Lengeni kezdtek a cigaretták apró füstzászlól. Illatozott a kávé. A pedagógusok gondtalanul csevegtek. Pfelferová kotorászni kezdett a füzetek között, és rövid habozás utón mintha mi sem történt volna, megszólalt: —- Nézzétek, mit koboztam el a hatodikban.. .1 — És megbicsaklott a hangja. A tanári elnémult. A címlap élénk '(Agfa color] színekben pompázott, és mindenkit érthetetlen dilemmával lepett meg: hogyan lehet valami Ilyen — mondjuk undorító és egyúttal Jó minőségű. Végigmustrálták, szerették volna kifejezni fölháborodásukat, de észrevették, hogy nem találnak rá megfelelő szavakat. Még az Is, aki legszívesebben végiglapozta volna azt, megértette, hogy pedagógusok között nem helyénvaló az Ilyen kíváncsiság, ök már nem hatodikosok. Felnőttek, az Ilyen túlzásokból tehát kinőttek. Tartottak attól, hogy kimutassák érdeklődésüket, s valami közömbösét szerettek volna mondani, ami mérsékelné a zavart, a kínos helyzetet mindennapivá, könnyen megoldhatóvá változtatná. A csöndet az oroszszakos törte meg. A képre bámulva mennyel hangon megszólalt: — Ilyen tapétánk van otthon... Egy Ideig a tapétákat tanulmányozták, aztán Fronék kolléga kijelentette, hogy ez aztán a malacság. Ez pedig már olyan álláspont volt, amivel lehetett kezdeni valamit. Az igazgatónő szintén úgy érezte, hogy meg kell szólalnia, utóvégre el Is várják. így hát összefüggéstelenül hadart valamit, majd annyira fölindult saját gondolataiból, hogy képtelen volt logikusan befejezni. Végül csak legyintett és leült. — KI hozta? — Az első konkrét kér- 'dést a fizikaszakos tette föl, a hatodikosok osztályfőnöke. Pfelferová azt mondta, hogy nem tudja, nem volt már Ideje megállapítani. Leverték a hamut, és zavartan szür- csölték á kávét. — Ne nyúljatok hozzá — rendelkezett az Igazgatónő, mintha csak ujjlenyomatokat akart volna venni. Fronék szolgálatkészen hozzáfűzte; — Micsoda malacságok! — Kinek van órája a hatodik bében? Ko2eSník Jelentkezett: — Egy szót sem! Mintha semmi sem történt volna Megértettük? — Ügy tetszik gondolni, hogy nem volna szabad reagálnom? — csodálkozott naivan Ko2e§nIk. — Ne reagáljon! — Mert például kivételesen előadást tarthatnék az emberi magzat fejlődéséről — Javasolta Jóhiszeműen. — Ennek az emberi magzat fejlődéséhez semmi köze ... — Micsoda dlsznóságl — erősítette meg Fronék. — Mégis úgy gondolom, hogy meg kéne a gyerekeknek valahogy magyarázni — nyakaskodott az öreg úr. — Ugyan kérem, kedves kolléga, mit akarnak ezeknek megmagyarázni? Vannak dolgok, amelyek önmagukért be- ‘ szélnek! — Az Igazgatónő kezébe vette a folyóirtot, és szórakozottan belelapozott; — Például ez Itt... A mindkét oldalt betöltő képen testrészek szövevénye kusza összevisszaságban. Egy úr alakját sikerült kibogozni, akinek látszott a vakbélműtét után maradt sebhelye, és három hölgyet. — Csoport... — suttogta a fehér térdharlsnyás fiatal tornaszakos tanítónő. Ezen mindenki meglepődött, és Frora. Felejtsétek el az elméleteket, és adjatok tanácsot, mit csináljunk. Akármilyen tanács Jó lett volna. Az etruszk obszcenltást évezredek szentesítették, de most a Jelenről van szó. Jusson tehát eszetekbe valami. — Javaslom — kért szót Fronék —, hogy háromtagú bizottságot létesítsünk. Tagjai elviszik... azt a holmit a kazánházba, és ott elégetik. A likvidálásról Jegyzőkönyvet készítenek, amelyet az Igazgatóiban őrzünk majd. Csak a tornaszakos tanítónő nevette el magát, aki nemrég került az Iskolába, és még nem Ismerte Fronék feddhetetlen erkölcsiességét. A többiek türelmetlenül egyetértettek. — Szóval ez megvolna. És most... ml legyen az üggyel mint olyannal? A freskók és templomok szószólója azt Javasolta, hogy Intézzék el hallgatással. — Ellenkezőleg! — tiltakozott Fro- nék. — Következetesen ki kell deríteLadislav Pechácek: A gyermekek dalai nékot kirázta az utálat. Az Igazgatónő tovább lapozott. A tantestület egy e- züstparókás fiatal hölgyet mustrál, aki három úrral foglalkozik. A fotó címe: Dia Hilfskraft. A fiatal hölgy úgy tesz rajta, mintha csak füvet nyírna egy reklámfotón. — Hilfskraft... hllfskraft... — té- pelődött az Igazgatónő. — Hllfskraft annyit Jelent, hogy segélykiáltás, nem? — Nem kérem — Jelentkezett a tör- tónelemszakos Vanék. — Hilfskraft segéderőt Jelent. — Az nem lehet... — De Igen! Die Hilfe az segítség és die Kraft... — Elhiszem. De én erre gondolok — mutatott a krétapapírra. — Hogyan lehet ilyet reprodukálni? — A reprodukció technikailag tisztázott ógy — világosította föl a Jelenlévőket a fizikaszakos. — A fotó létrejötte sokkal érdekesebb. Figyeljétek meg például, milyen éles, s azok a színek ... nem, ez nincs csak úgy összecsapva ... — és letette a szemüvegét, hogy egészen közelről tanulmányozza a kép minőségét. — Egy század másodperccel sem több vagy kevesebb, semmi hebe-hurgya villantás, és aztán köszönöm, hölgyeién és uraim, jöjjenek máskor Is... Ilyen kompozíciót tudni kell aranzsálnl, tökéletesen megvilágítani ... — Ennyi elég, kolléga! Látom, hogy elfogult. — Fölállt, kifújta az orrát, és annak ellenére, hogy a kép az ellenkezőjét bizonyította, újra fölsóhajtott: — Ez nem lehet Igaz! — Amint látja, mégis az — szólalt meg Vanék másodszor Is. — Ne feledjék, tisztelt kollégák, hogy a pornográfia és a művészet gyakran azonos volt a történelem folyamán. Gondoljanak csak az Indiai templomokra, az ottani szobrokra, festményekre ... Parsva- náth ... Mahadár ... meg mit tudom én, hogy hívják a többit. Na és Görögország az antropomorf vállásával? És Róma? Vajon nem hordozták-e Dlonüszosz tiszteletére a fallosz mását a körmeneteken? És ugyan miért rabolta el Zeusz Európét, ml? Látták már az etruszk házak freskóinak reprodukcióit? Különben a középkor sem volt ebben teljesen ártatlan, hölgyeim és uraim. Mindez az élet ünneplése volt... Az Igazgatónő közbelépett: — Zeus praktikái most éppenséggel közönyösek lehetnek számunkra. — Kérem, Zeusz — Javította ki lllem- tudóan, de nyomatékosan Vanék. — Zeus vagy Zeusz — legyintett az Igazgatónő —, konkrét helyzetet kell megoldanunk. Mit gondolnak, hogyan ítélné meg az Ilyen helyzetet Komen- sk^? Minden föltételezés ellenére a fehér térdharlsnyás kolléganő szólalt meg: — Komensk^ azt írta, hogy kétszer hetente nem árt se nekem, se neked. — Hát Igen — bólintott szomorúan az Igazgatónő. — És ezzel ki Is merült Komenskjl Iránti érdeklődése. — A pornográfia legdurvább fajtájával van dolgunk — fordult a tantestülethez —, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek a gyermekek lelkivllágánl, szigorúan meg kell büntetni, a szülőket az Iskolába kell rendelni, magaviseletből pedig hármast! Ez erkölcsi kérdés. Pedagógusok vagyunk, és reagálásunk példaadó kell hogy legyen, itt nincs megalkuvás. Vanék kolléga ezt az egészen mélyre süllyedt micsodát a régi kultúrákhoz próbálja hasonlítani. Hát kérem, a régiek kultúrája volt, ez maradt utánuk. De ml marad utánunk? Ez? — s ujjával a folyóiratra bökött, föltépve a borítót. — Ne féljen, majd csak marad valami. — A szubkultúra és a legalantasabb ösztönök terméke ... — Csönd! Ne veszekedjetek Itt! Más a művészet és más az Ilyen... az 1- lyen... — Trágárság — segített Fronék. — Ezek után vakok és süketek lesznek minden kulturális érték iránt. Adjuk tudtukra, hogy botlásukról tudunk, és'legyünk nagyvonalúak. Én mégis kivételesen az emberi magzat fejlődéséről beszélnék nekik. — Kizárt dolog! — rázta a fejét az Igazgatónő. — Ezt az anyagot csak hetedikben tanulják. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy önkényesen megsértsük a tanmenetet. Tanulják meg Inkább rendesen a lepkefajtákat. — Kérem — mondta fegyelmezetten Koäieänik, és csöndben leült. Rövid tanácskozás után a nyomtatvány likvidálásra Fronéket, Vanéket és Láskot szemelték ki. Ami az ügy végső megoldását Illeti, az Igazgatónő majd a Járási Iskolai tanácson megtárgyalja. A tantestület minden tagja természetesen céloz majd a problémára a szülői értekezleten. Ha azt mondja, hogy céloz rá, akkor úgy Is gondolja: semmi konkrétum, csak figyelmeztetni a szülőket, hogy ellenőrizzék a gyerekek táskáját. Ez egyelőre minden. Mintha megbeszélte volna az Idővel, az utolsó pont után megszólalt a csengő. Megkönnyebülten fölálltak, de ekkor a csehszakos Pfelferová elsírta magát. — Én... én nem értek egyet... Szentpétery Adám: Csendélet — Az elégetéssel? — Az elégetéssel Igen ... nem érteK egyet azzal, hogy hallgassunk. Valaki zsebkendőt nyomott a kezébe. — Miért nem? Magának még van kedve ezt az ízetlenséget szétteregethi? — Nincs. — Akkor mit akar? Az összenyomorgatott zsebkendővel felszárította a könnyeket az arcáról. -- Ha mindnyájan hallgatni fogunk, a gyerekek azt hiszik majd, hogy nem szóltam semmit, és megtartottam azt magamnak. — És a tanító néni újra elsírta magát, vigasztalhatatlan volt. Aki már elmenőben volt, visszatért az ajtóból. A füzetek újra az asztalra kerültek. KoíeSník még le is ült. Mindenki megértette a gyermeki logika abszolút érvényességét. — Végül mégis nekem lesz Igazam! — Fronék magasba emelte mutatóujját. — A hallgatás beleegyezés. Szükséges elmagyarázni nekik, hogy a nemi élet végletesen perverz változatáról van szó, amely amoralitásával megzavarja elképzelésüket a férfi és nő együttéléséről. Az Ilyen impresszió nehéz súlyként nyomasztja majd életüket. Nincs Jogunk magunkra vállalni Jövendő neurózisukat és abnormltásalkat. A kriminalitásról nem Is beszélve ... — Remek ... — Vanék kitörő örömmel megtapsolta. — így fogjuk megmagyarázni, ezt tökéletesen megértik. Impresszió, perverzitás, kriminalitás, a- moralitás ... szóval a pedagógia minden követelménye ellenére. — Csak nem gondolod, hogy az ő nyelvükön fogok velük beszélni?! — Persze hogy nem! De azért szem előtt lehetne tartani az ő élettapasztalatukat. — Tudod, hogy ml a figyelemre méltó az egészen? Az, hogy ez a malacság sokkal Jobban érdekli őket, mint a te etruszk freskóid. — Azok a te freskóid Is. — Köszönöm, de nem kérek belölüß. — Kedveseim... — nyöszörgőit a fizikaszakos. — Elég! — az Igazgatónő az asztalra csapta a kulcscsomóját. — Pfelferová kolléganőnek Igaza van. A tanulók még azt képzelhetnék, hogy kisajátítottuk a folyóiratot, sőt, hogy még lapozgatjuk Is. Ha nevelni akarjuk őket. Jobbaknak kell lennünk. Már öt perce becsöngettek. Kinek van órája abban az osztályban? — Nekem — Jelentkezett KoZeSnIk'. *— Egyébként már kérdezte. — Az órát Fronék kolléga fogja ott megtartani. Odamegy és az egész ügyet szép csöndesen kivizsgálja. A többi osztályban egy kukkot sem. Még fölkelthetnénk a lemaradó tanulók figyelmét. A büntetésről később határozunk, miután beszéltünk a szülőkkel. Ne feledjük el. hogy nem tudjuk, ki hozta a folyóiratot! — Quod licet lövi, non licet bovl —' Jegyezte meg tiszteletlenül Vanék. Az elcsöndesedett folyosókon szétszéledtek az osztályokba. A tantestületiben csak kékesszürke füstfátyol és kávéillat maradt utánuk, meg az ajtó fölött a felirat. A GYERMEKEK DALAI SZEBBEK, MINT A GYERMEKEKRŐL SZŐLŐ ( DALOK. A háromtagú bizottság a kazánházba indult, élén a főkolompos Fronékkel, a sor végén a határozatlan Lásko. Vanék rezignált elsőként, őt nem ér: dekli semmiféle autodafé, és egyáltalán, a Jegyzőkönyvet azután Is aláírhatja. Egy emelettel lejjebb Lásko megkönnyebbülten ugyanazt mondta. Az osztályba kell mennie. — Hallod azt a lármát? F ronék végre a kazánházba ért. Ä megsemmisítésre ítélt tárgyat e- lővette, átlapozta és elégedetten nézegette néhány oldalát. Aztán óvatosan körülnézett a pincében, vajon nincs-e ott a pedellus, talált egy régi újságot, gondosan becsomagolta a folyóiratot, és visszasüllyesztette az aktatáskájába. Elismerőleg bólintott és csettlntett. Egy Ideig még elidőzött a kazánháznál. Megigazította a nyakkendőjét, majd az öntudatát, fölment a lépcsőkön, és engesztelhetetlen szigorral lenyomta a hatodik bé ajtajának a kilincsét, hogy kivizsgálja a szabály- sértést. A gyermekek dalai szebbek, mint á gyermekekről szóló dalok. Quod erat demonstrandum. Ford.; AIch Péter
