Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-04-15 / 15. szám

új ifjúság 6 a Jóakarat Versenyekre Az év legHagyebb nem­zetközi viadalát, a Jóakarat Versenyeke; a Szovjetunió­ban rendezik július 4—20-a között. Az alapgondolat, hogy 0 Szovjetunió és az E- gyesülí Államok versenyzői csaknem húsz sportágban mérjék össze tudásukat, s ezekhez a küzdelmekhez csatlakozzanak a különböző kontinensekről meghívott legjobbak is. A Szovjetunió televízió és rádióblzo tsága, valamint a TPS amerikai te­levíziós társaság ál al szer­vezett vlad-'Uokra meghívják a Nemzetk.lzl Olimpiai Bi­zottság vezeiőit, a nemzet­közi sportági szakszövetsé­gek képviselőit Is, hiszen e- zeknek a szervereteknek a szabályai alapján és jóvá­hagyásukkal kerülnek sorra a versenyek Kikötés: csak amatőrök mutathatják betu­dásukat. A rendezők szeretnék, ha a meghívottak nemcsak sportbell tudásukról adná­nak számot, hanem részvé­telükkel kifejeznék a béke és barátság Iránti vágyukat Is. Erre utal az elnevezés Is: a Jóakarat Versenyei. Négy év múlva, az újabb találkozó színhelye az Egye­sült Államokban lesz. Moszkvában — a TASZSZ Jelentése szerint — megtar­totta soros ülését a verse­nyek szervező bizottsága, a- melynek élén Marat Gra- mov, a Szovjetunió Testne­velési és Sportbizottsága és Olimpiai Bizottsága elnöke áll. Döntős született arról, hogy a nagyszabású ese­mény tiszteletére két sport- ünnepélyt Is rendeznek. A megnyitóra július 5-én a Le- nln-stadionban, a zárőren- dezvényre 20-án a Rossztja Szállé koncerttermében ke­rül sor. Szó esett arról Is, hogy a vendégeket a szov­jet főváros legjobb szállo­dáiban helyezik el — a spor­tolók a Rosszllában, a tisz­teletbeli vendégek a Koz­moszban, az újságírók pedig a Moszkva Szállóban kapnak helyet. A moszkvai olimpiai sport- létesítmények adnak otthont 16 sportág — kosárlabda, ökíllvívás, szabadfogású bir­kózás, pálya-kerékpározás, vízilabda, röplabda, ritmikus sportgimnasztika, torna, e- vezés, cselgáncs, atlétika, úszás, műugrás, kézilabda, öttusa és súlyemelés — küz­delmeinek. Két sportágban, műkorcsolyázásban és mo- torlabdázásban viszont csak bemutatóra kerül sor, pél­dául a Szovjetunió motor- labda-együttese az Európa- válogatottal mérkőzik. A vi­torlázók Tallinnban találkoz­nak az 1980-as olimpiai ver­senyek színhelyén. A teni­szezők pedig Jurmalába, a lett főváros, Riga elővárosá­ba utaznak. Az előzetes Jelentkezések szerint 500 szovjet sportoló mellett mintegy 2500 külföl­di áll rajthoz csaknem 50 országból. Számítanak 156 külföldi versenybíró, játék­vezető részvételére. A nagy­szabású eseményről mintegy ezer újságíró tudósít, s a hírek szerint a tv Jóvoltá­ból egymllllárd néző követ­heti azokat. Nyilatkozott egyébként a Jóakarat Versenyekről Don Hull, a Nemzetközi Ama­tőr ökölvívók Szövetsége (AIBA) amerikai elnöke, az Egyesült Államok Nemzeti Olimpia! Bizottságának tag­ja. Többek között a követ­kezőket mondta: „Nagyon Jó gondolatnak tartom ezt a kezdeményezést, hiszen a béke és barátság elvein ala­pul. Meggyőződésem, hogy a viadal a népek közötti köl­csönös megértés Jegyében zajlik majd le. Bátran ki­jelenthetem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy a Jóakarat Versenyek sikere­sek legyenek, váljanak rend­szeressé, s a nemzetközi sportélet Jelentős ünnepévé.“ S S a a Jégkorongbajnokság kezdetén valaki azt mondja, hogy a ^ J VS2 Kosice szerzi meg a bajnoki címet, aligha tartották vol­na beszámíthatóiiak. Az együttesből eltávoztak az idős, ta­pasztalt játékoíiok — mint a LukáC fivérek, korábban Faith —, a- kikre a játék épült, és maradt egy fiatal éretlen csapat, amelyben többen először léptek a jégre a legfelsőbb osztályban. Sokan előre leírták őket, és azt jósolták, jó lesz, ha egyáltalán bentmaradnak. De megtörtént a csoda, a „csikócsapat“ kitett magáért, és az I. liga hatvanéves fennállása óta harmadizben vándorolt a bajnoki cím Szlovókiőba, clűször Kassára. Ráadásul pontosan akkor, ami­kor a baj’^nk.sdg áj lebonyolítási rendszere alaposan megnehezí­tette a dolgukat. A korábbi kiírás szerint már néhány fordulóval a bajnokság befejezése előtt tarsolyukban érezhették volna az el­ső helyet. így azonban az utolsó pillanatig harcolni kellett érte. Vajon mi volt az a csodálatos erő, amely idáig segítette a csa­patot? Ezt prőbáltuk kibogozni a SZISZ Szlovákiai Központi Bizott­ságán az új bajnok képviselőinek tiszteletére rendezett ünnepsé­gen. Alighanem jOZEF DURICA, a SZISZ SZKB elnöke állt legkö­zelebb az igazsághoz, amikor azt mondta, hogy nyilván a közösség összetartó ereje hozta meg a váratlan sikert. De inkább adjuk át a szót a legbeavatottabbaknak. JAN SELVEK edzó: „Szereztem néhány ősz hajszálat, de azt se bánnám, ha teljesen beleöszülök, ha ez az ára egy egy további baj­noki címnek. Az az Igazság, hogy amikor átvettem a csapatot, és Kovács kollégával az esélyeinket megragadták az alkalmat és fok- ról-fokra fejlődtek. Nézzék csak az újoncokat, Hrlftákot, Dahkot, 2abkát vagy Spodniakot. Ügy har­coltak, mint öreg tapasztalt ró­kák. Köztudomású, hogy nekünk van a legnehezebb dolgunk. Az át Bratlslavába, kevesebbet Kell majd utaznunk, és a bajnoki cím Is inkább a fővárosnak dukál. De Jő nekünk ott, ahol vagyunk, mert olyan közönséget, mint nekünk van, úgysem találnánk sehol.“ KOVÁCS GYULA pályaedző: „El sem akartam hinni, hogy miénk a bajnoki cím. Azt hiszem, fiatal Já­tékosaink hálát adhatnak a sor­suknak, hogy olyan közösségbe kerültek, mint a ml Idősebb gár­dánk. Nyoma sem volt köztük nagyképűségnek, hogy éri ez va­gyok vagy az vagyok. Nagyszerű csapatszellem uralkodott a fiúk körében, és ez Kassán nem min­dig volt így. Azt hiszem, ez an­nak köszönhető, hogy senki sem lógott, élősködőit a másik rová­sára. Nem tudom, máshol hogy edzettek, de nálunk kemény mun­ka folyt, és ezentúl még kemé­nyebben dolgozunk.“ Egy bajnokság története latolgattuk, legfeljebb a harma­dik, negyedik hely Jött kt. Aztán az Idő múlásával nőttek az ambí­cióink Is. Sohasem fogom tudni e- léggé megköszönni ennek a csa­patnak, hogy Ilyen nagyszerű é- letsikerhez segített. Elsősorban az Idősebb játékosoknak jár ki a köszönet, akik ragyogó példát mu­tattak a fiataloknak, ők viszont ország csücskében élünk, és min­denhová sokat kell utaznunk. Né­ha a szó szoros értelmében a vo­natban öltöztünk át, és még Iz­zadságtól nedves mezben léptünk jégre az újabb bajnoki pontokért. A fiúk azonban zokszó nélkül vé­gezték a dolgukat. Mondták is a testnevelési szövetségben rende­zett fogadáson, hogy költözzünk Kovács Gynia és Pavol Svárny MILAN JANCuSKA, a SZISZ- csoport vezetője, a csapat egyik legtapasztaltabb védőjátékosa: „A­miéta bajnokok vagyunk, nem győzünk beszélgetésekre járni. Mindenki azt kérdezi, hogy mikor voltunk biztosak abban, hogy mi­énk a bajnoki cím. Mindig és semmikor. Már Jihlavában örül­hettünk volna a végső győzelem­nek, de úgy látszik, a sors úgy akarta, hogy a saját csodálatos és hálás közönségünk előtt tegyük fel az 1-re a pontot. Azt is kérde­zik, hogy miféle SZISZ-élet folyik nálunk. Hát hogy nem szokvá­nyos, az biztos. De kell annál jobb SZISZ-élet, mint amikor egy kö­zösség a bajnoki Idény kezdeté­től a végéig jóformán egyvégté- ben együtt van?! Még gyűlést sem kellett összehívnunk,, mert folyton együtt voltunk a hosszú vonato­zásokon, az öltözőben, a Jégen. És mindig azt latolgattuk, mit csináljunk még Jobban. Azt hi­szem, a SZISZ-csoportnak is nagy érdeme van a bajnoki cím meg­szerzésében. És a fiúk a társadal­mi munkából sem vonták ki ma­gukat. Titkon azt remélem, hogy válogatottunk példát vesz rólunk, és a most folyó világbajnokságon bebizonyltjai a legerősebb ellen­Ján Selvek féltől sem kell megijedni, ha meg­van az összetartás és a közös a- karat." • PAVOL SvARNT kapus, a baj­nokság egyik legjobb cerberusa: „Nyolc éve játszom a legfelsőbb osztályban, de ilyen remek véde­lem mögött még soha. Az Ilyesmi szárnyakat ad az embernek. Foly­ton azt dörmögtem magamban a plexiálarc mögött, hogy Pali, nem szabad gólt kapnod. Nem hagy­hatod cserben a fiúkat, akik a lelkűket Is kiadják a Jégen. Las­san múlnak fölöttem az évek, ál­momban sem gondoltam volna ar­ra, hogy baj ikcsapat tagja le­szek. Mit mondjak? Jövőre újra megpróbáljuk bebizonyítani, hogy ez a bajnokság nem volt a vélet­len műve.“ Palágjri Lajos A szerző felvétele! Milan lanCnSka A diszkoszTotésben ezekbon a hó­napokban holtszezon van. Mivel fe­dett pályás bajnokságot ebben a sportágban nem rendeznek, a disz­koszvetők ilyenkor minden energiá­jukkal lűleg az Idényre készülnek. Hogy hogyan zajlik la ez a felkészü­lés? Ezt a tavalyi országos bajnok­ság harmadik helyezettjétűl, az izsai (lía) Panyl Tibortól kérdezem. — Télen nálunk minden nap egy­forma: rengeteg edzés, futás, úszás, erósltó gyakorlatok. Tehát minden nap a sport jegyében telik el. Én az egyetem befejezése után — testneve­lés-földrajz szakos tanár vagyok — a bratlslavaí Slávia UK-hoz kerültem. Edzőként dolgozom már harmadik éve. Ez azt Jelenti, hogy délelőtt az utánpótlással foglalkozom, a délutá­nok pedig edzéssel telnek el. Estén­ként még ráadásként le szoktam menni a tornaterembe, néha az uszo­dába, úgyhogy nem túlzók, ha azt mondom, napjaim túlnyomó részét a sport tölti ki. Visszatérve a tavalyi országos baj­noksághoz: diszkoszvotésbon két Dél- Szlovákiáböl származö fiú állt a do­bogón. Ez azt jelenti, hogy a dlsz- koszvetés nemcsak sikeres, hanem népszerű sportág is ezen a vidéken? — Az utóbbi Időben Bugár Imre Jóvoltából a dlszkoszvetés mind nép­szerűbb lett a Csallóközben. Egyre többen tartják számon az atlétikai versenyeket, hogy figyelemmel kísér­jék szülöttük eredményeit. Izgulnak érte, drukkolnak neki, hogy a világ legjobbjai között is megállja a helyét. A bronzérmes tervei És ez nagyon Jó. Nagyobb a valószí­nűsége annak, hogy egy tanár jobban odafigyel valamelyik tehetségesebb tanítványára, hátha sikerül egy új Búgért felfedeznie. Rövid idd választ el bennünket az atlétikai idény kezdetétől. Milyenek az elképzeléseid a Júniusi országos bajnokságröl? — Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy a versenyidény és a téli Időszak között meglehetősen nagy különbség van. Nyáron a versenyekre való köz­vetlen felkészülés, az edzőtáborozá­sok, utazások a különböző bajnokság­ra kizökkentenek a mindennapok egy­hangúságából. Nekem az a szeren­csém, hogy magam határozom meg az edzésaüagaimat, tehát csupán raj­tam múlik, hogyan osztom be az idő­met, mllyeti tervek szerint edzek té­len, és milyenek szerint nyáron. Ez persze nagyon jő, hiszen én tudom, hogy mennyire fáraszt ki az utazás, vagy például milyen hatással van rám a versenyek előtti Izgalom, aztán mindent összegezve szabom meg az edzésmódszert. Ami a tavalyi orszá gos bajnokságot Illett, ott a barma dlk helyen végeztem. Természetesen az Idén sem szeretném alább adni. Eddig a legjobb eredményem ötven hét méter, de ez korántsem lehet az utolsó teljesítményem. Szerinted milyen ütemben tejlédik a diszkoszvetés? A jelenlegi világ­csúos hetvenhét méter, pár év múlva esetleg elérheti e nyolcvanat le? — Az a véleményem, hogy a nyolc­van méter még messze van. Ebben a sportágban — de melyikben nem?t — minden centiméter kömény munka, kitartó edzés eredménye. Igaz ugyan, hogy a mostani világcsúcs hetven mé­ter felett van, de hatvanhárom-hat- vanöt méterrel világbajnokságot lehet nyerni. Szerintem ez is azt bizonyít­ja, hogy nyolcvanméteres dobásokban a közeljövőben még nem fogunk gyö­nyörködni. Egyre többet hallunk arról, hogy a sportolók átlagkora erősen csökken. Érvényes ez a diszkoszvetőkre is? — Embere válogatja. Volt mér rá eset, hogy diszkoszvető negyvenkilenc éves korában dobott először hetven métert, de az sem ritka, ha valaki harmincévesen abbahagyja az aktív sportolást. Sőt, a tornászok már hu­szonöt évesen veteránnak számíta­nak. De visszatérve a diszkoszvetés- hez. Illetve az atlétikához, nem lehet általánosítani. Az, hogy egy sportoló meddig marad a pályán, elsősorban rajta múlik; azon, hogyan tud gaz­dálkodni az erejével, hogyan viseli a versenylázat, bírja-e az örökös u- tazgatást, hogyan fogadja a családja a gyakori tévollétet. Mindent össze­vetve nem látom indokoltnak azt a szemléletet, hogy a huszonöt éven felüli sportoló már „kiégett“, és nem képes Javítani az eredményein. Kamoncza Márta (A szerző felvétele] " ' i'KiÉimi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents