Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-04-15 / 15. szám

új ifjúság 3 Tóth AIa|oi Vass Péter Both Judit Illés Sándor Érettségizik az osztály Érettséjd előtt éli a IV. A osztály a So- morjal (Samorln) Gimnáztumben éppúgy, mint az ország bármely más középiskolájá­ban a végzős évfolyamok. Milyen kollektíva Lacőnő £csi Katalin osztályfőnök kollektí­vája, csapata? Ezzel a kérdéssel kopogta­tok be hozzájuk. A gimnázium több mint harminc évvel ezelőtt a város közepén lé­vő öregecske épületben kezdte meg a mun­káját, majd átkerült az új lakónegyed alap­iskolájába, és nem olyan régen költözött ebbe az új, korszerűen berendezett épület­együttesbe. Fölszabadult, vidám társaság ül velem szemben. — KI az osztály legjobb tanulöja? — kér­dem. — Vasi — mondják egyöntetűen, és az első padban ülő, mindenhez hozzászólni tu­dó, hosszú politikai elmélkedésre is képes Vass Péterre mutatnak. Péternek néha még az is az eszébe jut, amiről nem is tudja, hogy megragadt az emlékezetében. Bármit mondanak, bármit kérdeznek a tanárok vagy az osztálytársai, mindig az eszébe öt- lik a helyes válasz. Kiváló az emlékezőte­hetsége, sokat olvas, tájékozódik, rendsze­resen nézi a tv-hlradót, hallgatja a híre­ket, olvas újságot, szaklapokat. No és ter­mészetesen tanul is, mert biokémikus sze­retne lenni. Tudományos szinten művelni korunk egyik legmodernebb tudományágát. Ez „Vast“ célja. Kiváló diák és remek osz­tálytárs, szívesen segíti társait. — Ki az osztály tréfamestere? — kérde­zősködöm tovább, de néhány percen belül már magam is eltalálnám, hogy Illés Sán­dor. Amikor az osztálytársai kimondják a nevét, kicsit behúzza a nyakát, huncutko- dik. Sándor valóban benne van minden mó­kában, nem riad vissza a vaskosabb tré­fáktól sem. De nem csupán tréfamester, ha­nem önfeláldozó, érzékeny fiatalember, hangulatteremtő egyéniség. Néha a lányok, máskor meg a fiúk zárkóznak el az osz­tály egy-egy közös akciója elöl. Ilyenkor ő az „összekötő“! Helyén van a szíve. Leg­utóbb például egyik kedvenc tanáruk ha­lálának évfordulóján volt ez Így. A tanár halála első évfordulója alkalmával a lányok úgy vélték, illendő elmenni és vinni né­hány szál virágot a sírjára. A fiúk nem érezték így, de Sanyi nem adott nekik iga­zat, és elkísérte a lányokat a temetőbe. Különben Sándor, akárcsak Vass Péter, főiskolára készül, s reméli, felveszik a köz- gazdasági főiskolára, s egyszer idegenfor­galmi szakember lesz. Nincsenek különöseb­ben kedvelt tantárgyai, egyaránt szereti a természettudományi és a humán tantárgya­kat. Talán az irodalom az, ami jobban a szivéhez nőtt. Amikor a tanár valamelyik regényről, elbeszélésről beszél, ő már csak bólint magában, mert olvasta, ismeri. Sza­badidejében autózni szokott a barátaival. Both Judit az osztály elnöke. Amikor elő­ször találkoztam az osztállyal, Judit nem volt jelen, mert váratlanul megérkezett ja­pán barátnője, vele volt, megmutatta neki a Csallóköz és a főváros szépségeit, neve­zetességeit. Barátságuk, mint ahogy ez a második látogatásomkor kiderült, az iskolai énekkar munkájának következményeként jött létre. Judit szeret énekelni, és néhány osztálytársával együtt az Iskola énekkarán kívül a város felnőttkarában is énekel. Ta­valy eljutottak a kaposvári énekkari talál­Lacöné Ecsi Katalin kozóra, és ott Ismerkedett meg a kedves Masako Hayash irodalom szakos japán ta­nárnővel, aki egy müncheni egyetemi ének­karral érkezett. Az ismerkedés egyszerű és természetes volt. Judit jól beszél németül, így nem volt nyelvi akadálya annak, hogy szót értsen a németül kiválóan beszélő ja­pán lánnyal, sőt tanult is tőle. Masako Hayash Irodalomkutató ugyanis kétéves ta­nulmányúton tartózkodik az NSZK-ban, jól megtanult németül, így aztán nemcsak be­szélgettek, össze is barátkoztak. Levelezni kezdtek, majd egy idő után úgy érezték, újra találkozniuk kell. Judit most, az érett­ségi előtt nem utazhat az NSZK-ba, készül­nie kell a vizsgákra, Így Masako Hayash jött el. Nem bánta meg. Nagyszerűen érez­te magát Bothéknál és Judittal, ízlett neki a palacsinta és a többi finomság, de min­den bizonnyal nemcsak ezekre fog emlé­kezni, hanem az emberekre is, hiszen min­denki kedves és segítőkész volt hozzá. Judit nem öncélúan tanulja és gyakorol­ja a nőmet nyelvet. Német szakos tanár szeretne lenni, csak az a baj, hogy az idén nem nyílik az egyetemen ilyen szak, így pedagógiára jelentkezett. Közben olaszul kezdett tanulni. Amikor mindezt már tudom, találkozom a IV. A osztály osztályfőnökével, Lacóné Écsl Katalin matematika-kémia szakos ta­nárnővel. — Sajnos, nem a legszerencsésebben ala­kult az osztály sorsa — kezdi —, amikorra az első. év végén összerázódott a társaság, elég jő, kedves közösséggé kovácsolódtak, szülési szabadságra mentem. Volt néhány jó ötletünk. Például összeállítottunk egy kedves műsort az óvodásoknak. Amíg azt betanulták, elkészítették a kedves ajándé­kokat, úgy összekovácsolódott a társaság, hogy magam is csodálattal néztem őket. A szülési szabadság alatt is tartottam velük a kapcsolatot. Bár nem tudtam, mikor jö­vök vissza tanítani, s megkapom-e újra az osztályt, de ha tehettem, be-bejártam az iskolába. Araikor már jobb idők voltak, o- lyankor sétáltam, mentem levegőre a gyer­mekeimmel, amikor tudtam, hogy találko­zom az osztályommal. Ilyenkor körülvettek, különösen a lányok, akik egyébként is szeretik a gyerekeket, és beszélgettünk. Én kérdezősködtem, ők meg meséltek. Volt, hogy panaszkodtak, máskor meg vidáman, felszabadultan mesélték az élményeiket. Sza­lagavatóra, úgy éreztem, az osztályban min­den a legnagyobb rendben van. Adódtak u- gyan előtte némi gondok, voltak, akik ki­jelentették, hogy nem jönnek el, de aztán mégis minden nagyon jól sikerült. — Nem akartak elmenni a szalagavatóra? — tűnődöm, és az osztályfőnök, de az osz­tályból is néhányan elmondják, hogy tu­lajdonképpen semmiségen kezdődött a vi­ta. Előbb nem tudtak megegyezni a zene­karon, és amikor a fiúk kimondták a végső szót, egyesek úgy érezték, ellenük történt minden. — Pedig nem ellenük történti — mondja az osztályfőnök. — Az az Igazság, hogy szeretnek vitatkozni, s mint ahogy a fiúk mondják, nemegyszer nincs is határozott elképzelésük, de vitatkoznak. Aztán pedig képtelenek elviselni, hogy nem nekik van Igazuk. — Ki szokta eldönteni a vitát? — kér­dem. Megtudom, hogy van az osztályban egy rendkívül rokonszenves, okos, nyugodt, sok­ra hivatott diák, Tóth Alajos. Míg beszél­gettem az osztállyal, nem nagyon szólt köz­be, így nem is nagyon vehettem észre, de ha valamilyen életbevágó esemény történik az osztályban, megmondja a véleményét. Akárcsak az említett társai, szintén főis­kolára készül. Az elektrotechnika és a szá­mítástechnika érdekli leginkább, kisgyer­mek korától bütyköli magának az erősítő­ket, segít megjavítani a lemezjátszókat, magnókat. Ami pedig az osztályt illeti — hallgatnak a szavára. Elsősorban azért, mert Jól gaz­dálkodik a szóval, és mindig meg is tudja győzni a társait. Ráadásul a barátságban is szigorú. — Szeretem ezeket a gyerekeket, és le­het, nem is lesz több ilyen osztályom. Saj­nálom egy kicsit, hogy már elmennek — mondja az osztályfőnök. — Nem mind ki­váló tanuló, akadnak gyöngébbek is közöt­tük, de összességükben Jobbak az átlagnál. És látom, nem is lesz velük most már kü­lönösebb gond. Ami akad, megoldják azok a tanárok, akiknek a tantárgyából lemara­doznak, ha meg a közösségen belül nem lenne rendben valami, helyreteszik maguk a tanulók. Nem az osztályeinök vagy egy' két diák, hanem az egész kollektíva. Meg beszélik a dolgokat. A Jó tanulók előbb rá kapcsoltak a tanulásra, a többiek meg kö vetik őket. Egyszerűen nincs olyan tanít ványom, akinek tartania kellene az érett ségitől, ezért én is nyugodtan nézek a vizs gák elé, s remélem, nem is lesz különösebb gond. £s ha majd minden túl lesznek, én is, ők is Jó szívvel emlékezünk majd egy­másra. NÉMETH ISTVÁN Tagkönyvcsere a szisz-ben A SZISZ KB határozata értelmében aí Idén sor kerül a tagsági Igazolványok cse­réjére. A tagkönyvcsere egyúttal a SZISZ munka javítását szolgálja majd, elmélyíti a SZlSZ-tag viszonyulását szervezetéhez, nö­veli a SZISZ tekintélyét a társadalom és az Ifjúság előtt. A tagkönyvcsere alkalom lesz arra is, hogy mérlegre kerüljön a SZISZ- tagok aktivitása, kellőképpen értékelve le­gyen azok igyekezete, akik évek óta és lel­kesen dolgoznak a SZISZ-ben. A SZlSZ-lgazolványok cseréje, amely 1989. július hetedikén kezdődik, fokozatosan zaj­lik majd, átnyúlik a további évekbe is; rendszeres munkára serkenti a tagságot és a SZISZ-alapszervezetek vezetőségét, ar­ra ösztönzi a fiatalokat, hogy kivegyék ré­szüket szervezetük munkájából. Azoknak a fiataloknak cserélik ki a tagsági igazol­ványukat — tekintet nélkül az ifjúsági szervezetben betöltött tisztségükre —, akik tíz vagy még ennél is régebben tagjai a SZISZ-nek. Azok kapnak tehát új SZISZ- Igazolványt, akiknek nincs hová ragaszta-' niuk a bélyeget. £s mint már utaltunk rá, a SZISZ felsőbb szerveiben ténykedő fiatO'' lók Igazolványát is kicserélik. Az Igazolványcsere feltétele, hogy az Il­letékes SZISZ-alapszervezet vezetősége el­beszélget a SZISZ-taggal, és ellenőrzi, rend­ben van-e a kicserélendő Igazolványa. A beszélgetés küldetése az, hogy a vezetőség értékelje a SZlSZ-tag ifjúsági mozgalmi munkásságát, hogy szóljanak a problémák­ról és az alapszervezet tevékenységéről. Ha az igazolvány ellenőrzésekor mulasztást észlelnek, meg kell beszélni s hiba felszá­molásának módját. Az Igazolványcsere lebonyolítása a SZISZ- alapszervezet vezetőségének a feladata. Va­lamelyik vezetőségi tagot megbízzák azzal, hogy a tagság nyilvántartási könyvének „Az Igazolvány kiállítva“ rubrikája alapján ál­lítsa össze a tagok névsorát, és a jegyzék másolatát elküldje a SZISZ illetékes járási bizottságára. A SZISZ-alapszervezet vezető­sége a kicserélendő Igazolvány tulajdonosa jelenlétében felülvizsgálja a cseréhez szük­séges adatokat, s ezeket egy jegyzékben rögzítik. Az új Igazolványhoz egy 3X4 cm- es fénykép is szükséges. A SZISZ-alapszer­vezet vezetősége gyűlésen hagyja jóvá a jegyzéket, a tagokkal folytatott beszélgetés eredményeit pedig taggyűlésen hozza nyil­vánosságra. Ekkor döntenek az illető tagok méltányolásáról is. A jegyzék másolatát és a fényképet a SZISZ-alapszervezet vezető­ségi tagja továbbítja a SZISZ járási bizott­ságra, ahol majd kiállítják az új SZISZ-iga- zolványt. Oj kivitelezésű, egységes SZISZ-lgazolvá- nyok lesznek, cseh és szlovák nyelvű szö­veggel. Érvényességük tizenkét év. Az új Igazolványban többek között lesz rubrika a lakó-, valamint a munkahelyi tagság be­jegyzésére is. A SZISZ-alapszervezet titkára a SZISZ jb-től átvéve az új tagsági igazol­ványokat, lepecsételi a fényképet és pe­cséttel igazolja a belépés tényét is. Az új Igazolvány számát és a kiállítás időpont­ját az alapszervezet titkára bejegyzi a SZISZ-alapszervezet tagsági nyilvántartási könyvébe, a SZISZ-tag személyi lapjába, mégpedig úgy, hogy a régi adatokat át­húzza, az újakat pedig pirossal írja be. Az új Igazolványt és az esetleges kitüntetést a SZISZ-tagok az alapszervezet taggyűlésén vehetik át. Az Igazolványt a tagok ingyen kapják, fizetniük csak azoknak kell, akik 1986. július elseje után lépnek a SZISZ-be, tehát érvényesek az eddigi előírások. Akik korban már „kinőtték“ a SZISZ-t, az irány­elvek értelmében megszűnik a tagságuk, az Igazolvány pedig a birtokukban marad. A tagság megszűnése vagy kizárás esetén a SZISZ-tagság irányelvei negyedik fejezeté­nek 2. és 3. bekezdése értelmében kell el­járni. Azok a SZISZ-tagok, akiknek már meg^ telt az Igazolványuk, a bélyeget a 14. ol­dalon a „Rendkívüli bejegyzések“ rovatba ragasztják. A tagkönyvcsere lebonyolítása úgy van ütemezve, hogy a SZISZ-alapszervezetek meg tudjanak birkózni a tartalmi, szerve­zési és adminisztratlvl teendőkkel. Az első szakaszban, ez év szeptemberében-októbe- rében a SZISZ-alapszervezetek vezetősége összeállítja azon tagok névsorát, akiknél szükséges az igazolványcsere, megtartják velük a beszélgetést, erről jegyzéket ké­szítenek, s ha valamelyik tag kitüntetésre érdemes, megteszik a javaslatot. A másik szakaszban, novemberben-decemberben meg­tárgyalják a beszélgetések eredményeit, va­lamint a kitüntetésre javasoltak érdemelt. A harmadik szakasz 1987-ben, januárban- februárban zajlik majd az évzáró taggyű­léseken, amikor a SZISZ-tagok ünnepélyes keretek között átvehetik új igazolványukat, az arra érdemesek pedig kitüntetésüket is. KAMIL KOLLArIK mérnök, a SZISZ SZKB politikai-szervezési osztályának vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents