Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-01-14 / 2. szám
Az év labdarúgója Ladislav Vizek Jó AZ ÖREG A HÁZNÁL A sorkötelesek nevelése közügy Az új évbe lépve a Honvédelmi Szövetség Nyugat-szlová- klai Kerületi Bizottságán is értékelték az elmúlt év munká- ká|át. Többek között a sorkötelesek nevelését, amely a szövetség egyik legfontosabb feladata. Megelégedéssel állapították meg, hogy az 1984 —1985-ös kiképzési évben minden eddiginél Jobb eredményeket értek el. Ezt látszik Igazolni, hogy Szlovákiában leglobb- j nak bizonyultak, országos méretben pedig a második helyen végeztek. A sorkötelesek 45 százaléka a záróvizsgákon kitünően helytállt a katonai vizsgabiztosok előtt, 27,9 százalékuk pedig megkapta a példás ú|onc címet S ha már a felsorolásnál tartunk, egészítsük ki a statisztikát azzal, hogy a sorkötelesek további 43,2 százaléka iól vizsgázott, 10,5 százaléka megfelelt, s mindössze 1,4 százalékuk nem felelt meg a próbán. „Az eredmények még jobbak Is lehetnének — mondja dr. Vladimír Pavlovié ezredes, a HSZ Nyugat-szlováklal KB elnöke —, ha mindenki a saját ügyének tekintené a hadkötelesek előkészítését. Ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy >A lakosság egységes honvédelmi nevelési rend. szerének értelmében a hadkötelesek előkészítése közügy. Kétségtelen, hogy nagy segítségünkre vannak a Nemzeti Front tömegszervezetei, elsősorban a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Csehszlovák Testnevelési Szövetség. Vi.szont nem hagyható figyelmen kívül hogy az üzemek és Intézmények vezető dolgozói, elsősorban a gazdasági vezetők nem mindig törődnek a hon védelmi neveléssel. Gyakran azt sem kísérik figyelemmel, hogy az alkalmazottak részt vesznek e a kiképzésben. Fokozott szerepet várunk a honvédelmi albizottságoktól is, amelyek a nemzeti bizottságok mellett, az üzemekben, iskolákban, hivatalokban és Intézményekben működnek.“ A Nyugat-szlovákiai kerületben jelenleg 250 többé kevésbé jól felszerelt kiképző központ működik a Honvédelmi Szövetség kötelékében, az üzemekben és Iskolákban, Nem lenne jó azonban, ha a sorkötelesek előké.szítése csak a kiképző központokra szorítkozna. Az ifjú nemzedék honvédelmi nevelésének, ennél jóval több összetevője van. Legfontosabb a politikai oktatás, az eszmei és hazafias nevelés, a rendgyakorlat és a szó szoros értelmében vett szakoktatás. Ezeket azonban nemcsak sorköteles kor ban, hanem annál jóval korábban Is el le hét és el Is kell kezdeni. Például a pionír- korban, a szakköri foglalkozásokon. Pillanatnyilag 4300 szakkör, raj és klub működik a kerületben 800 önkéntes oktató és körvezető irányításával, de ez mind kevés. További önkéntes segítőtársakra és körökre van szükség. A fiatalok, elsősorban a fiúk különös módon vonzódnak a műszaki és ügyességi körök munkája Iránt. Mert melyik fiút ne érdekelné például a céllövészet, a motorsport, a búvárkodás, a modellezés vagy a kutyaidomítás?! Ezt a természetes vonzalmat kell felkarolni a honvédelmi nevelés további elmélyítése végett (mész) Előkészületek az Uníversiadéra jövőre Szlovákiában, pontosabban a Magas- i és Alacsony Tátra téli sportközpontjaiban rendezik meg a téli Universiade küzdelmeit. Világos, hogy a 1985—86-os téli Idény teljesen e nagyszabású rendezvény elöké.születelnek jegyében zajlik majd a Csorba-ténál és lasná környékén, Illetve Poprádon és Llptovsky Mikulásban. A slsportok alkotják az Universiade programjának gerincét, Így nem csoda, hogy az alpesi és az északt számok Is az érdeklődés középpontjában állnak. A rendezők számára a főpróba két hagyományos rendezvény lesz majd- a 21. Tátra Kupa és a 31. Szlovákia Nagydija. Március végén kerül sor a Tátra Kupára, amelynek csúcspontját jelenti majd az északi összetettben a Világ Kupa utolsö versenyének megrendezése. A síugrók számára a két sáncon Európa Kupa-versenyek zajlanak, a sífutók pedig a már az Uníversiadéra kitűzött pályákon bizonyíthatnak. Tizenkilenc ország versenyzőinek részvételére számítanak a rendezők. Világ Kupa-pontokért küzdenek majd a világ legjobb női alpesi slzől február 8—9-én Szlovákia Nagydlján. Az órlás-műleslklást hagyományosan a Kőpatakl-tónál, a műlesiklást pedig a Tarajkán bonyolítják le. A rendezők még további három nagyszabású nemzetközi seregszemlén gyűjthetnek tapasztalatokat; a Barátság Kupán északi összetettben, a hagyományos, immár 40. Bezrouk-emlékversenyen sífutásban és a tizenötödször megrendezendő Interkrlté- rlumon az alpesi számokban. Remélhetőleg a felsorolt rendezvények sikeres lebonyolítása kellő alapot teremt ahhoz, hogy az 19B7-es téli Universiade a világ legjobb egyetemi és főiskolai sportolóinak színvonalas és feledhetetlen seregszemléje legyen. Kollár Gábor svéd lapok azt állffják, hogy Svédországban akarja folytatni pályafutását. Igaz ez? — Nem lenne bolondság. De bizonyosat még nem mondhatok, nem döntöttem. A nyár még messze van, ^ A Svédország elleni mérkőzések két- ségkfvűl hozzájárultak ahhoz, hogy másodszor is megválasztották az év labdarúgójának. Hogy fogadta a hirt? — A hír alaposan meglepett. Arra gondoltam, hogy labdarúgásunk valóban nagyon rossz helyzetben lehet... Felelevenítettem a tavaszi szereplésemet, amikor a ligában kimondottan rosszul játszottam. Elég volt tehát, hogy az utolsó válogatott és kupamérkőzéseken egy kicsit rákapcsoltam. De ez szerintem kevés. Tény, hogy az idén nem volt egyetlen kifejezetten kiváló Játékos. Ha Berger Honzának nem lettek volna kellemetlenségei a Spartában, egé.sz biztos ö győz, és teljesen megérdemelten. Egyszerűen nem éreztem, hogy az ankét- ban a legjobb lehetek. ^ Két évvel ezelőtt, amikor először választották az év labdarúgójának, a legjobbnak érezte magát? — Az ugyanaz volt pepitában. Azokban az években éreztem magam a legjobbnak, amikor számításba sem vettek, amikor Pa- nenka vagy Nehoda győzött. Akkor jóval Jobb formában Játszottam, mint tavaly. ^ Kire adná a voksát? — Valószínűleg Bergerre. Jót játszott még Chovanec és Lauda, bár az Olomouc szereplése kissé véletlenszerű. De másokat aligha említhetnék. Labdarúgásunk tavaly nem tündökölt, inkább stagnált. Bár az év végén valamelyest javítottunk. Természetesen ez nemcsak az én érdemem, de hozzásegített az ankét megnyeréséhez. ^ A válogatottban lényegesen jobban játszott, mint a ligameccseken. Mi ennek az oka? — Már többször elmondtam, hogy a ligában egyre rosszabbul megy nekem. Ennek több oka is van. Túlságosan hosszú Ideje játszom már egy csapatban, ami nyomot hagy Jobb labdarúgó játékán is, mint én vagyok. A válogatottban nagy kedvvel Játszom olyan ellenfelekkel, akik nem ismernek. Ha tudom, hogy nem látnak át rajtam, szórakoztat a játék. De ha mondjuk már huszadszor állok szemben Kassán (KoSicej ugyanazzal a játékossal, aki előre tudja, hogy mit csinálok, az ilyesmi az 1- degeire megy az embernek. ^ Képzelje, hogy hány évig játszott a bajnokságban Mathews... — Mathews, Mathews... Akkor még más idők jártak. ^ Vagy Vojáöek ... — VojáCek sepregető, akinek nem kell semmit sem kiagyalnia. Tíz éve játszik, és tíz éve rombol. Nekem tíz év alatt folyton meglepetésekkel kellett szolgálnom, gólokat vártak tőlem. A csatároknak jóval nehezebb a dolga. Belefáradtam. Nem véletlen, hogy a legtöbb csatár Idővel hátrább húzódik a középpályára, mert elöl ütik-yerlk, csípik, ahol érik. Valamit alkotni akar, ezért inkább hátrább húzódik. ^ Mikor érezte először, hogy fáradt? — Két éve, abban az időben, amikor már egyre gyakrabban adós maradtam a gólokkal. Ez ellen nincs semmilyen ellenszer. ^ Nem alibizmus ez, hogy már nincs kedve annyit edzeni? — Ebben van némi Igazság. Magamban azt mondom, hogy a magamét már megtettem, most másokon, a fiatalokon a sor, s nekem marad a játék irányítása. Csakhogy minden oldalról azt hallom, hogy a Duklá- ban rám épül a játék, és ezt nehezen viselem el. Nem vagyok az a típus, aki magával ragadja játékostársait. Nekem a foci szórakozás és szórakoztatás. Világéletemben arra törekedtem, hogy briliáns cselekkel és megoldásokkal szórakoztassam a nézőket. A fiatalok viszont sehogy sem akarják megérteni, hogy többet kell vállalniuk magukra. ^ Tizenegy éve játszik a Duklában és saját bevallása szerint belefáradt. Sohasem Jutott eszébe, hogy egyesületet cserél? — Dehogynem. Valahányszor elmentem a Spartára vagy a Sláviára és láttam, hogyan ünnepük a játékosokat egy parádés megoldás után, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy ilyen környezetben játszhassam. ■A játékomat, a cseleimet a Spartában vagy a Sláviában sokkal többre értékelnék, mint a Duklában, ahol természetesnek veszik. Tíz éve tudják, hogy a cseleim rendszerint bejönnek, de ha valamit elrontok, sugdo- lóznak, hogy vajon mi lelt. Amióta csak a Duklában játszom, folyton bánt, hogy a ml mérkőzéseinkre nem jön ki tíz-tizenöt- ezer néző, mint a Spartára, akárhogy is Játszunk. Bevallom, át akartam lépni, de a Duklában értésemre adták, hogy ez reménytelen próbálkozás, úgysem engednek el. ^ Nyáron befejezi pályafutását az elsS ligában. Külföldre szerződik vagy egyesületet változtat és Itthon marad? — A hazai bajnoksághoz és a nézőkhöz fűződő kellemetlen tapasztalatok után szilárdan elhatároztam, hogy befejezem első- ligás pályafutásomat. Akár kapok külföldi ajánlatot, akár nem. Befejezem, még hogy ha Novy Bydíovba kell majd naponta járnom, hogy a kerületi bajnokságban játszhassam. Valóban belefáradtam, nincsenek már a ligához idegeim. Nem-félnék a külföldi szerződéstől, sőt, kimondottan örülnék neki, mert a környezetváltozás, a más foci egész biztos hasznomra válna. Megmutatnám, hogy egy harmincegy éves focista még nem vén focista, illetve mindig jó az öreg a háznál. ^ Eszerint a liga szürkének, sablonosnak tűnik önnek? — Több edzővel beszélgettem már erről a kérdésről, és nem tudtunk zöld ágra vergődni. Talán a felfogásunkban van a hiba. Az emberek szidnak minket, hogy nézzük meg, hogyan játszanak külföldön. Erre csak azt válaszolhatom, nézzék meg, hogy dolgoznak külföldön. Nem csak a labdarúgásban van baj a felfogással. ^ Az egyik élvonalbeli edző a minap kijelentette, hogy nálunk egy élvonalbeli labdarúgó minden reggel egész sor megoldásra váró gondolattal ébred, de a foci egész biztos az utolsö helyen van. Mit szól hozzá? — Alapjában véve egyetértek az edzővel, mert jómagam is ezt tapasztalom az edzéseken. De teremtsenek olyan feltételeket, hogy minden fordítva legyen. A labdarúgó azzal a gondolattal ébredjen, hogy ma megmutatom, én vagyok a legjobb a pályán. De ez nem a játékosok dolga. ^ Tulajdonképpen mit ért feltételeken? — Mindent. Legyenek legalább olyan feltételeink, mint amilyenekre azok gondolnak, akik szidnak minket. Hogy a játékosok érezzék, a fociért érdemes kitenni a lelkűket is. Miért nem mehet el egy játékos moziba vagy ülhet be a feleségével Rossz éve volt tavaly a csehszlovák labdarúgásnak. A válogatott nem jutott ki a mexikói világbajnoki döntőbe, az I. liga színvonala egyesek szerint egyenesen csapnivaló. Nehéz helyzetben voltak az 1. ligás csapatok edzői és a sport újságirök, amikor az év legjobb labdarúgójára kellett szavazniuk. Nem volt egyetlen kimagasló egyéniség, így végül a Dukla Praha és a válogatott kapitánya vitte el immár másodszor a pálmát (először két évvel ezelőtt). A lassan visszavonulásra gondoló játékos is (január 22-én lesz harmincéves) elsősorban az őszi teljesítményei alapján került a trónra. Neki kö.szönhető, hogy a nemzeti tizenegynek voltak azért felvillanásai elsősorban a svédek elleni világbajnoki selejtezőn, amely után a svéd lapok azt Írták róla, hogy ő volt Svédország sírásója. Ladislav Vizek példája ismét igazolta, hogy néha jó az öreg a háznál. Amikor úgyszólván az egész válogatott a mélypontra került, ő legtöbbször úgy küzdött, mintha legalábbis most akarná hosszabb időre kivívni magának a címeres mezt. Az év labdarúgója Kelet-Csehországban, Chiumec nad Cidlinou községben született. Érdemes sportmester, S3 alkalommal szerepelt a válogatott szineiben, és 13 gólt rúgott. Az 1975—7B-OS évfolyam közepén került a prágai Duklába, amelyért azóta 297 ligamérkőzést játszott és 110 gólt lőtt. űr- döngős cselező, kiváló technikája van, s az egyik utolsó labdarúgó, akinek a játékstílusa úgy hat, hogy örömét leli benne. Öt mutatjuk be a Stadion cimű folyóirat nyomán, amelynek az ankétja alapján az év labdarúgója lett. vagy egy lánnyal a kisvendéglőbe egy pO'í hár borra, ha mindenki így szórakozik? A- nyagllag azért nem állunk olyan Jól, hogy érdemes lenne lemondani az élet apró örömeiről. ^ Ennek ellenére az az érzésem, hogy egy átlagember jövedelme és az ön jövedelme között lényeges a különbség, és ezért érdemes bizonyos lemondást vállalni. — Nem állítom, hogy rosszul menne á sorunk, jól élünk, és nagyrészt szeretjük Is a focit. Csakhogy a feltételek azért mégsem olyanok, hogy a játékosnak érdemes lenne a fociért mindent feláldozni. ^ Még egyszer megkérdezném: mit ért feltételeken? — Azt, hogy a labdarúgó-pályafutásom befejezése után legalább tíz évig ne legyen gondom. Ha valaki tisztességes polgári foglalkozást űz, ennyi idő alatt bizonyos pozíciót szerez. Én befejezem a focit, és nincs semmilyem pozícióm. Kitanult szerszámlakatos vagyok, de elképzelhető, hogy harmincéves fejjel munkába álljak ezerhatszáz korona kezdöflzetésért? Ugye, elképzelhetetlen, hiszen egy húszéves fiatalember többet keres. Befejezem tehát a labdarúgó- pályafutásom, és nem jelentek semmit. Gyermekkori játszópajtásaim, iskolatársaim mind megbecsült pozíciót vívtak ki maguknak, s nekem mindent elölről kell kezdenem. Ezt kapom tehát a sok lemondásért, azért, hogy tíz-tizenöt évig nem volt szombatom, vasárnapom. Ismét hangsúlyozom: azért, hogy látástól-vakuláslg edzettem, készültem, jó lenne, ha legalább tíz-tizenöt évig anyagi* lag biztosítva lennéfe. S ha ezt tudnám, akkor valóban még a lelkem Is kitenném a fociért. ^ Mégis az az érzésem, hogy egy élvonalbeli futballista, aki pályafutása alatt elsősorban a focinak él, valamit azért mégiscsak félretehet a későbbi időkre. — Kétségkívül. Csakhogy akkor fogához verheti a garast. Én azonban azt mondtam — s talán a többiek Is Így vannak vele —, hogy fiatal vagyok, most vagyok fiatal. Élnem is kell. Ott van a feleségem és a két gyerek, akik valóban csak ritkán látnak. Megérdemlik, hogy időnként egy kis örömben legyen részük. ^ Tudom, hogy még nem hagyja abba a labdarúgást, de mihez kezd aztán? — Valóban nem hagyom abba. Szeretnék még játszani egy külföldi csapatban, a- melynek a stílusa megfelelne nekem. Mint mondjuk Panenka a Rapidben. Hogy mi lesz aztán? Nem szeretnék taxisofőr lenni, mint néhány egykor híres játékos. A szakmához sem térek vissza, mert mihez kezdenék? ^ Még egy idényt marad a ligában. A válogatott rendelkezésére áll? — A szövetség elnöke közölte velem, hogy még ne gondoljak a nyugdIjaztatá-< somra, mert számítanak rám. Miért ne? ♦ Melyik válogatott szereplésére emlékszik legszívesebben vissza? — Két eseményre, amelyekről gondosan őrzöm az érmeket. A moszltvai olimpiai játékokra, amikor olimpiai bajnokságot nyertünk és az olaszországi Európa-bajnokság- ra. ahol bronzérmet szereztünk, s nekem módomban állt együtt játszani a belgrádi Európa-bajnokság néhány aranyérmesével, Panenkával, Nehodával, OndruSsal, Masny- val. Az áldóját, azok voltak a látékosoki Gyakran gondolok arra, hogy mondják-e majd a mai fiatalok, hogy azok voltak ára csak az idők, amikor egy csapatban játszottam Vizekkel.. < (A Stadion nyomán)
