Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-04-15 / 15. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk A szakképzettség hasznosítása Gustáv Husák pártfőtltkár, köztársasági elnök a CSKP XVII. kongresszusén előadói beszédében többek között szólt az Iskolára háruló feladatról és felelősségről az Ifjú­ságnak az életre és a munkára való felké­szítésében. Hazánkban már eddig is ma­gas volt a diplomás dolgozók száma, egész sor fejlett tőkés országot előzünk meg ilyen vonatkozásban. Csehszlovákiában minden 25 lakosra jut egy diplomás szakember. Ha ehhez hozzászámítjuk a szakközépiskolát végeztéket, olyan hatalmas szellemi kapa­citás rajzolódik ki előttünk, amilyenre ed­dig nem volt példa hazánk történelmében. Más kérdés azonban, hogy a felsőoktatási intézményeket végzett szakemberek száma hogyan oszlik meg a népgazdaság különbö­ző ágazataiban. Statisztikai kimutatásokból tudjuk, hogy a gépiparban dolgozóknak mindössze 3 százaléka, a textiliparban pe­dig csak 1,8 százaléka rendelkezik főisko­lai végzettséggel. Ismert az a tény Is, hogy a friss diplomásoknak csak a 18 százaléka helyezkedett el az Iparban. Ez a szára pedig a többi fejlett országoknál alacso­nyabb. , Világos tehát, hogy aránytalanul alacsony a főiskolai, egyetemi végzettségű dolgozók száma épp azokban az ágazatokban, ahol pedig nehezen nélkülöhetőek a tudomá­nyos-műszaki forradalom megvalósításában. A XVII. pártkongresszus szelleme arra ösz­tönöz bennünket, hogy a kérdést elsősor­ban nem a mennyiségi, hanem a minőségi oldaláról vizsgáljuk. Ezért felvetődik, mi­lyen értéke van a műszaki haladás és az anyagi termelés szempontjából annak, hogy Ilyen nagy számban kerülnek ki felsőokta­tási intézményekből a diplomás szakembe­rek. Természetes, hogy gazdasági és poli­tikai életünk Irányítóit Is aggasztja az a tény, hogy míg az egyik oldalon egyre több diplomás kerül ki az életbe, a másik olda­lon ez a mennyiségi mutató nincs össz­hangban a népgazdaság követelményeivel és szükségleteivel. Ezért szükséges, hogy az egyes karokon a diákok létszáma valóban tükrözze a népgazdaság és társadalom szük­ségleteit. Tervezzük a termelést és tervezzük az oktatást is. A népgazdasági tervekből nyil­vánvaló, hogy a társadalomnak hány mér­nökre, jogászra, geológusra, pedagógusra, vagy más szakemberre van szüksége. A ter­vek és a későbbi valóság között, igaz, le­hetnek bizonyos eltérések, de így is vilá­gos, hogy a főiskolás diákok jelenlegi ösz- szetétele még nem felel meg a tudomá­nyos-műszaki forradalom elvárásainak és további fejlődésének. A jelenlegi helyzetet orvoslandó valóban új szemléletre van szük­ség. Ezt a szemléletet nemcsak azoktól vár­ja el a társadalom, akik felelősek a felső- oktatási intézmények Irányításáért, hanem a családoktól Is, amikor a gyermekek pá­lyaválasztásáról van szó. Sokszor felvetődött már az a probléma Is, hogy a magyar nemzetiségű fiatalok kö­zül kevesen jelentkeznek a gépészeti és más műszaki irányzatú fötskolákra. A hu­mán értelmiség fontosságát senki sem von­ja kétségbe, mégis elsősorban a műszaki fejlődésre és így a műszakiak képzésére kell jobban odafigyelnünk. Változtatni kell, természetesen, azon Is, hogy a műszaki ér­telmiség egy része nem saját munkaterü­letén helyezkedtk el. Ahhoz, hogy a tudo­mányos-műszaki forradalom vívmányainak gyakorlati megvalósítása megfelelő szinten legyen, mindenkinek végzettsége és tudása szerint kell érvényesülnie. A kongresszuson szó esett a nemzedékek kapcsolatáról is. Az Idősebb szakemberekre hárul a nagy társadalmi feladat: a fiatal diplomások nevelése, felkészítése az eljö­vendő feladatokra. A gazdasági tevékeny­ségen kívül a műszaki értelmiségnek ér­deklődnie kell a társadalmi kérdések I- ránt, aktívan részt kell vállalnia a köz­ügyek Intézéséből. Jelenleg a politikai ér­vényesülés lehetőségei nem szűkülnek, ha­nem szélesednek, és olyan új területei ala­kulnak ki, mint a népgazdaság fejlesztésé­nek nagy feladataiban való tudatos rész­vétel. Ezek a tevékenységi formák tudatos politikai aktivitássá válnak. Strasser GyBrgy A barátság szálai Nagyon ]6 kapcsolatot alakítottak ki az évek során a SZISZ zsigárdl (Ziha- rec) alapszervezetének tagjai a pioní­rokkal. Kezdetben alkalmi ünnepsége­ken, rendezvényeken találkoztak: a pio­nírok az évzáró taggyűlésen köszöntöt­ték barátaikat, a SZlSZ-tagok pedig gyermeknapi. Illetve télapó-ünnepséget rendeztek fiatalabb társaiknak. Mind­két közösség érezte azonban, hogy nem elegendő alkalmi találkozásokon ápolni a barátságot, rendszeres munkára, szo­rosabb együttműködésre van szükség. Különösen a SZlSZ-tagok szorgalmaz­ták ezt az együttműködést, hiszen tud­ták, hogy a mai pionírok rövidesen már közéjük fognak tartozni. A hosszú évek tapasztalata Is azt bizonyította, hogy ha pionírkorban foglalkoznak a gyerekek­kel, később is szívesebben vállalják a közösségi munkát. Ámíkor á fiátaíolc felajánlották segítségüket a Dózsa György pionírcsapatnak, Gogh Irma plo- nlrvezetövel úgy egyeztek meg, hogy főleg a szakkörök munkájának Irányí­tásában segítenek majd. Valamennyi fiatal dolgozik, megvannak a maga kö­telezettségei, azért a legtöbb foglalko­zást szombaton délelőtt tartják meg. A' gyerekek egyetlen foglalkozásról sem hiányoznak, s a szakkörvezetők is pon­tosan, felkészülten érkeznek az Iskolá­ba, s ez fémjelzi munkájuk, együttmű­ködésük színvonalát. A pionírok már a tanév elején barátságot kötöttek veze­tőikkel, szívesen, örömmel végzik ä tervbe vett feladatokat. KSlönösen a fiúk örültek a rádióskör megszervezésének. Futó Zoltán, a Do- prastav dolgozója irányításával sorra Eészltlk az egyszerű rádiókat, jelző- éS távírókészülékeket. Az ügyes kezű lá-i nyok pedig kézimunkakörben szorgos- kodnak. Vincze Gizella, akinek már a’ gyermeke Is az iskola tanulója, szebb­nél szebb hímzés-, kötés- és horgolási mintákra tanítja a lányokat. A sakko-< zók Ürge Gábor felügyeletével vívják’ csatáikat a fekete-fehér mezőkön, s ké­szülnek a legközelebbi járási versenyre., A fotózás, a fllmelőhívás, fényképmáso­lás tudományába Baranyai Árpád vezeti hte a fényképezés iránt érdeklődőket^ Vincze Mária és Morvái Hajnalka cite- ráznl tanítja a gyerekeket, azok pedig már alig várják, hogy a nagyközönség előtt Is bemutassák műsorukat. A szakkörvezetők munkájáról elisme­réssel szólt Szarka Károly iskolaigaz­gató, aki időnként maga Is megtekinti a pionírok foglalkozásait. A pionírveze- tővel együtt örülnek, hogy a két közös­ség kapcsolata ilyen nagyszerűen ala­kult, s remélik, hogy a barátság szálai a jövőben is tovább erősödnek. (benyákl Többet ésszel A CSKP XVII. kongresszusa úgyszólván az ország összes dolgozóját fokozott munkára, feladatvállalásra ösztönözte. Nem volt ez másként a Juraj Dimitrov Vegyiművekben sem, s a mozgalomból nagy részt vállaltak a gyár SZISZ-szervezetének a tagjai Is: ti­zenhét tettel köszöntötték a párt legfelsőbb tanácskozását. Közben arra törekedtek, hogy ne a ke­züket és erejüket, hanem inkább az eszü­ket használják. Íme egy példa: hatvanezer devlzakoronába került egyetlen folyásmérö, amelyet eddig az NSZK-bell Krohne cégtől szerzett be az üzem. A gyár Ifjúsági össze­dugta a fejét a Szlovák Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Karának hallgatóival, és elkészítették a hazai folyásmérőt, amely helyettesíti a külföldit. Ami pedig a legfon­tosabb: mindössze 35 ezer csehszlovák ko­ronába kerül. Egy másik példa: mindannyian tudjuk, mit jelent ma az energiatakarékosság. A fiata­lok Itt Is kitettek magukért. Hétszáznyolc- vanhatezer koronát takarítottak meg azzal, hogy megoldották a hűtővíz körforgását. És akkor még szólhatnánk arról Is, hogy a polipropilén üzem tavalyi terve 15 500 ton­na műszál termeléséről szólt. A SZlSZ-tagok vállalták, hogy főleg megtakarított anyag­ból ezer tonnával megtoldják a termelést. A „pop-hármas“ ifjúsága azonban 1190 ton­na polipropilénnel teljesítette túl az évi tervet. Ihgy) Megélénkült a munka Kis Mihályt tavaly szeptemberben válasz- tott$k meg a SZISZ Szepsl (Moldava nad Bodvou) Városi Bizottsága elnökévé. Azóta megélénkült a városi szervezet munkája. Az őszi Idényben az alapszervezetek többsége segítséget nyújtott a mezőgazdasági üze­meknek, megszaporodtak a sport- és kul­turális események. Megemlékeztek a város felszabadulásának 41. évfordulójáról, meg­rendezték a középiskolások bálját és több ízben diszkóban szórakozhattak a fiatalok. Különös gondot fordítanak az Internacio­nalizmus elmélyítésére. Barátságot kötöttek a magyarországi Encs város KlSZ-szerveze- tével. ősszel Encsre látogattak, tavasszal viszont ők fogadják a magyar fiatalokat. A 14 alapszervezet közül a középiskolai szer­vezetek a legtevékenyebbek, az üzemiek közül pedig a Csehszlovák Autójavító Üzem­ben működő szervezet. A mozgalmi munka éledezését a városi nemzeti bizottság Is méltányolta, a fiatalok rendelkezésére bo­csátott egy régi házat, amelyet Ifjúsági klubbá alakítanak át. A huszonöt éves elnök a szakközépiskola gyakorlati oktátója, és a gépkocsivezetői tanfolyamon Is oktatóként dolgozik. Köteles Gábor Dinamikus fejlődés Ä Lévai (Levice)' járás íegnágyoSS Ipari sikerének a hetedik ötéves terv­időszakban a termelés arányos fejlődé­sét könyvelhetjük el. Az ipari termelés 16,7 százalékkal nőtt. Ehhez nagymér­tékben hozzájárult a gépipar, amelynelc a termelése 34,7 százalékos növekedést ért el. Dinamikusan fejlődött a fogyasz­tóipar, 21,2 százalékos növekedés mu­tatható ki, és az egész ipari termelés egynegyedét képezU örvendetes jelenség. Hogy az ipari termelés és az értékesítés mellett a ki­vitel került előtérbe. A járás Ipara egy­re inkább bekapcsolódik a nemzetközi munkamegosztásba, főleg ä szocialista' Integráció keretében. Az exportban a' járás Ipara együttesen 6,7 százalékkal lépte túl a tervezett mennyiséget. 198Ö- hoz viszonyítva a külföldi placrá 2,4- szeresével több árut szállítottak. Ábel Gáio'fi Pártunk és ifjúsági mozgalmunk hagyományaiból Az antifasiszta egységfrontért CSKP 65 XI. Április 11-én múlt öt­ven év0, hogy megtartot­ták a CSKP VII. kong- A resszusát, amely fontos mérföldkő volt pártunk és népünk történetében. Mindenekelőtt azért, mert r ^ az összes párt közül e- gyedül a CSKP mutatott rá a fasiszta veszélyre, és antifasiszta egység­frontot követelt a köz­társaság és a demokrácia védelméért. A burzsoá pártok azonban semmibe sem vet­ték a figyelmeztetést, elárulták az orszá­got, s a történelem Igazolta a kommunis­ták politikájának helyességét. Sajnos, túl­ságosan nagy árat kellett fizetni a burzso­ázia hitszegéséért. Németországban 1933 januárjában fasisz­ta diktatúra jutott uralomra, amely köz­vetlenül Is fenyegette Csehszlovákiát, majd — miután fokozatosan létrehozta agresszív katonai tömbjét — a világ békéjét is. Az egyre növekvő fasiszta veszélyre először a Kommunista Internacionálé VII. kongresszu­sa figyelmeztetett. A kommunista pártok képviselői 1935 nyarán tanácskoztak Moszk­vában. A francia és a spanyol események hatása alatt egyértelműen arra a következ­tetésre jutottak, hogy a fasizmus előretö­rését csakis egy egységes népfront akadá­lyozhatja meg. E tapasztalatok alapján a kongresszus kitűzte az egységes népfront létrehozásának politikai irányvonalát. Hang­súlyozta, h^gy a munkásosztálynak nem közvetlenül a proletárdiktatúra és a bur­zsoá demokrácia, hanem a demokrácia és a fasizmus között kell választania. A tá­madás élét a fasizmus ellen kellett fordí­tani azért Is, mivel fennállt annak a ve­szélye, hogy a fasiszta államok új hábo­rút robbantanak ki, mint ahogy aztán ki Is robbantották. Ifjúsági mozgalmunk szempontjából nem mellékes, hogy az Idősebb elvtársak fel­adatait részletesen megtárgyalta és magáé­vá tette a Kommunista Ifjúsági Interna- clonálé VI. kongresszusa. Beható elemzés­nek és bírálatnak vetette alá a kommunis­ta Ifjúsági szervezetek eddigi működését, a szektásságot. Egyúttal hangsúlyozta, hogy olyan új munkamódszereket kell alkalmaz­ni, amelyek felkeltik az Ifjúság érdeklődé­sét, és megnyerik a fiatalokat a fasizmus növekvő veszélye elleni harcnak. Ez csakis az egész fasisztaellenes gondolkodású If­júságot egyesítő tömegszervezetekben le­hetséges, ezért a küldöttek úgy határoztak, hogy országukban hozzálátnak az Ifjúsági tömegszervezetek megalakításához. Többek között nálunk is megindult ez a folyamat. Csehszlovákia Kommunista Pártja, de el­sősorban Klement Gottwald nagy mérték­ben hozzájárult a Kommunista Internacio- nálé VII. kongresszusa irányvonalának ki­dolgozásához. Gottwald elvtársat többek kö­zött a titkárság tagjává választották, és a nemzetközi kommunista mozgalom egyik vezető egyéniségévé lett. A CSKP már az 1935 tavaszára kitűzött parlamenti választások előtt megkezdte az antifasiszta egységfront létrehozását. Közös eljárást javasolt a többi pártnak a kimon­dottan fasiszta programot hirdető Nemzeti Egyesülés Pártja és a Henlein-féle mozga­lom ellen. A párt ugyan újabb szavazato­kat nyert a választásokon, de megerősödtek a fasiszta pártok és mozgalmak Is. A CSKP Központi Bizottsága mindjárt a parlamenti választások után nyílt levélben figyelmez­tette a szocialista pártokat magatartásuk’ helytelenségére. Ebben többek között ez állt: „Ha pártjuk vezetősége továbbra Is kö­veti a választások előtti utat, ha elveti a munkásság egységfrontját, és tevékenységé­nek súlypontja az lesz, hogy kompromisszu­mokat köt kormánykörökben az agrárpár­tiakkal és klerikálisokkal, akkor minden megmarad a régiben. így az a veszély fe­nyeget, hogy a dolgozó nép követeléseit, amelyeket a választások idején minden párt oly gyakran hangoztatott, sutba dobja, és folytatja a régi népellenes politikát. Az a veszély fenyeget, hogy a fasiszta reakció Ismét felüti a fejét.“ Fel Is ütötte, s azért ült össze ötven év­vel ezelőtt a CSKP VII. kongresszusa, hogy kidolgozza az antifasiszta egységfront prog­ramját. A kongresszusi beszámolót Klement Gottwald tartotta, amelyben kifejtette a párt álláspontját az adott helyzetben. Töb­bek között elmondta, hogy a közvetlen ve­szély a hitleri veszély, és nemzeti létünk megőrzése érdekében a Szovjetunióra és népünk egységére kell támaszkodnunk. Az egységfront-politikával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az egységfrontra való törekvés a különböző pártokkal semmikép­pen sem jelent meghátrálást vagy azt, hogy osztálybékét kötöttünk a burzsoáziával. Egy­szerűen csak a demokratikus erők összefo­gásáról van szó az ország megmentése ér­dekében. Nem Csehszlovákia Kommunista Pártján múlott tehát, hogy hazánkat még­sem sikerült megmenteni a fasiszta meg­szállás elöl. Mindenesetre a CSKP VII. kong­resszusának Is az a tanulsága, hogy a párt mindig a történelmi igazság oldalán állt. K. M,

Next

/
Thumbnails
Contents