Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-04-15 / 15. szám
/ XXXIV évfolvam 198B. április II. Ara L— KCs Hatodik óra az olvasóinkkal Hazánk egyik legmodernehb iskolájában jártunk. A Somorjai (5amö< rin) Gimnáziumnak két tornaterme, számítógépes berendezései, nagy^ szerűen felszerelt szaktantermei, szabadtéri sportpályái vannak. Megvannak a lehetfiségek ahhoz, hogy az iskolából sokoldalúan képzett fiatalok kerüljenek a felsűoktatásl intézményekba vagy akár a munkahelyekre. Hogyan élnek a diákok ezekkel a lehetűségekkel? Erre voltunk kiváncsiak azon a szerdai napon, amikor szerkesztőségünk három tagja ellátogatott az Iskolába. — Van irodalmi színpadunk, énekkarunk és sok olyan IskoIatársnnlC, akik a tarmészettudományi tantárgyak olimpiáján vagy országos nyelvi vetélkedőkön értek el kiemelkedő sikert. Vannak nagyszerű sportolóink, akikre büszkék vagyunk, köztük egy ifjúsági bajnok is — ezekkel a szavakkal mutatta be a gimnáziumot az iskola SZISZ-szervezetének elnöke. Ott-tartózkodásunk alatt meglátogattok az érettségi előtt álló TV. A' osztályt — a róluk szóló riportot lapunk 3. oldalán olvashatjátok —, és a hatodik órán találkoztunk az iskola többi diákjaival, hogy beszéljünk arról, milyen lesz az Oj Ifjúság tartalma és külalakja a közeljövőben. A beszélgetésen számos ötletet kaptunk, amelyeket a későbbiekben felhasználunk lapunk szerkesztésében. Valamennyit ezúttal la köszönjük, úgyszintén köszönjük a szives vendéglátást, az őszinte, baráti légkört. Felvételünkön az érettségire készülő TV. A osztály. Kitüntetés a bajnoknak Hokiország vagyunk, az egész világon magasan jegyzik a csehszlovák jégkorongozás árfolyamát. Ezért nem véletlen, hogy miután a VSZ KoSlce csapata kemény, maratoni küzdelemben megszerezte az orszá-, gos bajnoki elmet, az elsők között gratulált a győzteseknek a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának székházában Jozef Ouríca, a SZISZ SZKB elnöke. A kedves, meghitt ünnepségen, amelyen szövetségünk részéről részt vett Marián Párkányi, a SZISZ SZKB titkára is, Milan Janőuáka (a képen) egy jégkorongütőt nyújtott át az elnöknek, amelyet az egész bajnokcsapat aláírt, jozef Öurlca a kiváló helytállás jutalmául viszont átnyújtotta a csapat SZISZ-csoportja vezetőjének, Milan JahCuSkának, a SZISZ SZKB elismerő oklevelét. „Szurkoltunk nektek —, mondta többek között Jozef Durlca —, és ralndannyiunkat örömmel tölt el, hogy sikerült megszereznetek a bajnoki címet.“ Bővebben lapunk 6. oldalán. Paiágyi Lajos felvétele wi Si ^ epUll a kocsi az országúton, szú- O ladtak mellette visszafelé az út- széli fák. Gábor vadul nyomta a gázpedált, tekintetét mereven előre szegezte, kezében a kormánykerék, a szemében valami különös furcsa fény, ami idegen a megszokott nyugalmától. fűlika az arcának nyugtalan ránga- ■’ tódzását figyelte. f— Haragszol? í— Nem haragszom, csak 'dühös vagyok. i— Miért?' f— Már megtanulhattad volna, ha társasággal vagy, akkor úgy kell viselkedni, hogy másoknak ne okozz kellemetlenséget. t— Miéri, mii csináltam? ^ Eltűntél mint egy taknyos gyerek, és kerestünk egy óra hosszáig. Nem tűntem el. Ott voltam a szobor másik oldalán. En láttalak benneteket, csak ti nem láttatok. Gábor hallgatott, csak az arca rán- gatódzott tovább a méregtől. Elég volt! Elegem vani s— Miből van eleged? f—i Ebből az idegölő féltékenységből. Igen, féltékeny vagyok, de nem ok nélkül. <— Ki az istennyilára vagy féltékeny?, >— Mindenkire. f— Tudod, hogy szeretlek. Tudom, de félek, hogy elveszned tőlem. <— Engem? Ki az istennek kellek én a ronda képemmel meg a kopasz fejemmel? >— Nekem te vagy a legszebb az egész világon. Te vagy a minden. Te adtad vissza az életemet. Azóta érdemes élnem, amióta ismerlek. Nélküled ismét elvesznék. i— Nem én leszek az, aki elhagy. í— De te leszel. Elvesznek tőlem. <— Ki? «-- A nőle, akik körötted vannak, akik mindennap körülrafonganak. De engem FÉLTÉKENYSÉG nem vár soha senki. En akár el is pusztulhatok. Egyedül vagyok, mint a kis- ujjam. Nem tartozom senkihez. Gábor nem szólt. Tudta, hogy mire céloz Juli. Volt a társaságban egy nő, aki ugyanott dolgozik, ahol 6, nagyon jó barátságban vannak egymással, de ennél több nincs közöttük. Juli mégis minden alkalommal azzal gyötri, hogy Gizit szereti. Gizi valóban szép lány, de olyan szerelmes Sándorba, mint egy ágyú. Most is ott voltak mind a ketten, és úgy bújtak egymásba, majd összeolvadtak. Juli mégis féltékeny. Ki látott már ilyent? Annyi logikája, ne legyen valakinek, hogy azt ne tudja, ha ö Gizit szeretné, akkor vele menne kirándulni, nem Julival. Es ha Gizi őt szeretné, akkor nem Sándort csókolgatná. Mégis ... Mert egy vitás kérdésben Gizinek adott igazat, Juli megsértődött, és otthagyta a társaságot. Legalább egy. 'óra hosz- száig keresték, amire megtalálták. Bolond ez a lány, az biztos. Most mi bajod? Miért nem be- 'szélsz? f— Elegem van helöledl ^ El akarsz menni? f— Tönkreteszed az idegeimet. Valid be őszintén, hogy el akarsz hagyni. Tudom^ én nem vagyok olyan szép, mint a Gizi. En csak a természet csípőficama vagyok hozzá képest. De szeretlek. Mindenkinél jobban szeretlek! Soha senkit nem szerettem úgy, mint tévedi Gábor nem szól semmit, fogta a kormánykereket mereven és nyomta a gázpedált. s— Válaszolj: el akarsz hagyni?! Gábor hallgatott. « Hallod? Mondj valamit, ne hallgass, mert kiabáloki Ne kiabáljl >— De kiabáloki Azt hiszed, olyan vagyok, mint te? Számomra a hozzád fűződő kapcsolat szent. Te meg fogod magad, aztán elmész, és a következő utcasarkon fogsz egy másikat. Igen, mert én olyan vagyok, mi?, <— Olyant Ki mint él, 'úgy ítél. En voltam az a múlt tavasszal is, aki... >—• Te voltál! Mindig te vagy az, aki kezded a veszekedést. Most is te kezd- ted. Te mindig csak engem okolsz. Azt meg észre sem veszed, hogy gyilkolod az idegeimet, mert meg akarsz ölni. •— En gyilkolom az idegeidet, amikor te gyötörsz állandóan az ostoba féltékenységeddel? — Van rá okom. Miért nem mered bevallani, hogy mást szeretsz? — Hagyd már abba ezt a marhaságot! •— Nem marhaság! Ez az Igazság! Tudom ... tudom, már mást szeretsz, nem engem. Hülye vagy. >— Nem vagyok hülyéi >— Ne kiabálj, már mondtam. «— De kiabálok! Igen is kiabálok! Es tudd meg, hogy utállak téged meg a szeretődet, is. Ha nem hallgatsz, kiteszlek. ’ ^ Ki is szállók — mondta a lány, és hirtelen kinyitottta a robogó kocsi ajtamGábor az ajtó után kapott, közben a kormányt félrerántotta. Nagyot fékezett, a kerekek csikorogtak, a kocsi csúszott, és ott álltak meg az árok szélén az utolsó pillanatban. A fiú kiugrott a kocsiból, kirántotta a lányt, és dühében lekevert neki egy pofont. B. A.
