Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-04-08 / 14. szám
új ifjúság 9 Kilencedik oldál k4iehcie|dilfc; ol Hogy rohan az Idő: negyedszázad telt el azóta, hogy az első ember, Jurij Gagarin el- lutott a világűrbe. Az emberiség évezredes álma vált I valóra; 1961. i április 12-én ■ a figyelem Moszkvára irányult, ahonnan világgá röpítették a szinte hihetetlennek tűnő hírt. Ma már lóformán figyelembe sem vesszük, ha bejelent ik. hogy itt vagy olt újabb űrhajót bocsátottak a föld körüli útjára vagy más égitest felé. » Pedig mennyi kérdést még kellett oldani, amíg az első rakéták, az első szputnyikok elszakadtak a föld vonzásköréből. Fantaszták és megalapozottsággal dolgozó tudósok álltak elő a legkülönbözőbb ötletekkel, de többnyire ellenállásba ütköztek. Konsztantyin Ciolkovszklj világhírű orosz tudós a múlt század végén matematikailag bebizonyította, hogy az űrhajózás lehetséges. A cári bürdkráKitárult a világűr kapuja cia azonban évtizedeken át mellőzte és gúnyolta a merész kutatót. Robert H. Goddard amerikai fizikus 1919-ben cikket írt arról, hogyan lehetne rakétákkal a holdra utazni. Az olvasók jót nevettek rajta. 1923-ban Herman Oberth erdélyi tanár tanulmányt közölt egy olyan ember kormányozta rakéta-űrhajó megépítéséről, amellyel a bolygóközi térbe lehetne utazni. Ot nemcsak az olvasók, hanem tudóstársai is kinevelték. 1925-ben egy német építész, bizonyos Walter Hohmann kísérletekbe kezdett azzal a nem mindennapi szándékkal, hogy rakétákat küld a naprendszer össze bolygóira. Az emberek ismét nevettek. Mellesleg Herman Oberthnek a- kadt egy fiatal tanítványa, Wernher von Braun, akinek a kísérletein, az első szárnyasbombák becsapódása u- tán Londonban, a második világháború idején, már nem nevetett senki. Igaz, hogy ugyanabban az időben a Szovjetunióban már megszülettek a rakétavetök, a világhírű ,,katyusák“, amelyek nagy szerepet játszottak a fasizmus legyőzésében. A Szovjetunióban indultak meg az első megalapozott kísérletek is a rakéták békés felhasználására, a világűr meghódítására. Ezek Ciolkov- szkij tanítványán-ik. Szergej Korol- jovnak a nevéhez fűződnek. Leonyid Iljics Brezsnyev. az SZKP egykori főtitkára írja egyik könyvében; ..Emlékszem, amikor 1956-ban egy alkalommal ellátogattam Szergej Pav- lovics Koroljov tervezőirodájába, a jövendőbeli legendás. hírű „hetes“ (Koroljov hordozórakétája) még csak tervrajzokon létezett. Az úgyneveptt kék terem falain különféle vázlatok, makettek sorakoztak Szergej Pavlo- vics részletesen Ismertette a hordozórakéták előállításának munkálatait, valamint az egyik nehéz szputnyik körüli problémákat, amelyeket a siker érdekében még le keljeit küzdeni. Elsősorban a motorokról, az irányító berendezésekről és az indító- állásról volt szó. — Számításaink szerint — mondta Koroljov —, a hordozórakéta nyári próbái 1957 júliusában—augusztusában kezdődhetnek raeg. Ennek az embernek kivételes erényei közé tartozott, hogy sohasem leplezte a nehézségeket. A szakembereket aggasztotta, a ..hetes“ talán mégsem lesz képes fölemelkedni: túlságosan szokatlan volt a szerkezete és az indítóállványa. Szergej Pavlovics megerősítette, hogy vannak még bizonyos műszaki problémák. ,,csalafintaságok“ — a- hogy mondani szokta —, köztük olyanok, amelyeket még nem sikerült megoldani teljesen. — Ezek tisztázásán azonban kivételesen világos fejű emberek dolgoznak — mosolyodett el hirtelen Koroljov, és kafrásból felsorolta számos közeli munkatársának a nevét, akikkel később alkalmam nyílt niegismer- kednf. — Meg vagyok róla győződve, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást — fűzte hozzá. A „hetes“ megalkotásának munkálatai teljes iramban folytak. A párt központi bizottságában és a minisztertanácsban is nagy figyelemmel kísérték őket. Egyszer aztán Dmltrij Fjodórovics Usztyinov értesített: minden készen áll ahhoz, hogy a hordozórakéta motorjait kipróbáljuk az állványon.“ Nagyjából és egészen vázlatosan ezek voftak az előzményei a TASZSZhírügynökség egykori jelentésének, a* mely 1957. október 4-én hírül adta a világnak az első szputnyik felbocsátását. Megkezdődött az ég ostroma. Az égitestek mozgásának Newton és Kepler által megfogalmazott törvényei megkezdték egy ember készítette égitest mozgását is kormányozni. A szovjet tudósoknak, akik az új „holdat“ adományozták a világnak, megvolt az az elégtételük, hogy az egész jelenség úgy folyt le, mint ahogy azt számításaikban előirányozták. Az első mesterséges égitest fellövésére a III. nemzetközi geofizikai év (1957—58) keretében került sor. A szovjet tudomány képviselői először Koppenhágában, a VI. nemzetközi asztronautikai kongresszuson, majd az 1957 szeptemberében tartott torontói geofizikai kongresszuson közölték. hogy valószínűleg mesterséges holdat lőnek fel a Szovjetunióban. Bár a bejelentések nagy érdeklődést keltettek tudományos körökben, mégis a meglepetés erejével hatott, amikor a Szovjetunió — megelőzve az Amerikai Egyesült Államokat — felbocsátotta a világ első mesterséges égitestét. Az amerikai tudósok ugyanis szintén bejelentették, hogy egy háromlépcsős rakétával 10 kilogramm súlyú mesterséges holdat lőnek fel. (Folytatása a következő számban) I. Tamás úr vállát a hetedik x nyomta, de ami ar egészségét illett, nem panaszkodhatott. Fiatalkorában nem volt Ilyen Jó karban, mint most. Talán azért Is, mert kerülte az olyan alkalmakat, ahol Izgalom, idegesség érheti. Ebből u- gyanls már elege volt. Amíg fiatal volt, szüntelenül hajtania kellett: szakmai előrehaladás, szerelem, ráadásul ha nem akarta, hogy begyöpösödjék az agya, kulturálódnia is kellett. Tamás űr bár mindig is igyekezett, adósa maradt önmagának, ezért ügy döntött, kiegyenlíti a számlát. Ezennel azonban fittyet hányt az előírásokra, noha szárufsjtö volt, és a szép Irodalom bűvkörébe került. Igaz, 8 modern Irodalom nem tudta meghatni, nem érdekelte az Öregedő gyérigaz- gatö meg a fiatal titkárnőjének a szerelmi története, a tudományos-műszaki fejlődés úgyszintén hidegen hagyta. Annál jobban belefeledkezett a Svejk olvasásába. Különösen az a fejezet kerítette hatalmába, amikor Lukás főhadnagy Ceské Budéjovlcébe utazik. Ebben a fejezetben Svejk kijelenti, hogy a vasútállomásokon,, amióta világ a vll*g, mindig is loptak. Később Tamás úr égre-földre esküdö- zött, hogy 6 még életében nőm lopott, noha ezt bebizonyít,anl nem tudta. De hát amit fiatalkorában megtanul az ember. később Is hasznát veszi. Tamás úr fogta magát, kiment a pá- lyudvarra és elemeit egy bőröndöt, a- mely ott árválkodott a pénztár előtt. Csak otthon nyitotta ki, hogy szemrevételezze a szajrét. Nagv csalódására a bőröndben tégla volt. Ólra kiment az állomásra szerencsét próbálni, de ezennel egy fia bőrönd sem kínálkozott neki. amelyet ellonhatott volna, Bánatában betért az állomás restijébe. Svejk tanitvma — Van itt a parkban egy halom tégla, nem tudom, ki miért hozta ide, de hogy csúfságra, annyi szent. Én meg helyre akarom hozni a vityillómat, és szükségem van néhány téglácskára. Így hát szolgálat után megrakom a bőröndömet, és szép lassacskán összegyűlik az építőanyag, itt meg legalább nem fogja a parkot rondítani. Ma szándékosan a pénztár elé tettem a bőröndűt, mert észrevettem, hogy valaki árnyékként követ. Jóformán még lesállásba se helyezkedhettem, és a csomagnak máris nyoma veszett. Rettenetes Időket élűnk! A becsületes embernek még a vánkost is elviszik a feje alól ... — sopánkodott az egyik vasúti alkalmazott. E keserű szavak hallatán Tamás úr Igencsak megrendült. Néhány perccel ezelőtt még nem hitte volna, hogy akit ő meglopott, az elveszítette az emberek becsületességébe vetett hitét. Ezért hősünk arra az elhatározásra jutott, hogy felhagy Svejkkel, nem lesz Svejk tanítványa. De akkor hol lopjon?! Azt már tudatosította, hogy környezete túlontúl Idegen számára, mert minden szinte a fellsmerhetetlenséglg megváltozott — egy valamit kivéve: a kocsmát. Azt bezzeg Ismerte az utolsó szögig. Nagyon jól tudta, zárás után hol tartják a napi bevetelt. Egy szép napon rászánta magát a ,,látogatásra“, és kitűnt, nem is került túl nagy fáradságába, annál nagyobb volt a zsákmány. Egy kis pénzecske, néhány fiaskó drága ital, de a téliszalámit és a csabai kolbászt sem hagyta ott az egereknek. Eygszeriben újra értelmet kapott az élete ... De hát mit csináljon annyi elemózsiával? Elhatározta, másoknak is juttat a jóból — persze nem ingyen. Betért egy másik vendéglőbe, és árulni kezdte portékáját. ,,Szörpöt akartam készíteni abból a kevéske málnából, ami a kertecskémben megtermett, és nézzék, ml lett belölel Konyak!“ ,,Ez a finomság meg disznósajtnak készült, de aztán csak nézem, nézem, és mit látok, de hát ez téliszalámii Ez a kolbászka meg Jobb, mint a csabai. ..“ — magyarázkodott szüntelenül. Addig járatta a száját, hogy felfigyelt rá a vendéglő vezetője is. Nem is állhatta meg sző nélkül: — Észen vagy te egyáltalán, vagy teljesen bedUiztél a sok sörtől?! Tamás úr másodszor Is felkerekedett szerencsét próbálni, és az mellé Is szegődött. Mint az újkori mesékben lenni szokott, ezúttal megint betért a vendéglőbe, pénzzé tenni a szajrét. Mondta, mondta a magáét, magyarázkodott. A főnök meg törhette a fejét, hogy ez a hapsi valóban dllis-e. Tamás úr agyafúrt ember lévén, ügyesen megjátszotta a hülyét, úgy. ahogy azt a könyvből. Svejktől tanulta. Csak hát a vendéglős sem esett a felére, gyanút .fogott, s addlg-addlg pusmogott Tamás úr titokzatos Uzelmelröl, míg a törvény Is felfigyelt rá. Az utolsó fejezetet .egy mondatba sűríthetjük: Tamás úr három évet kapott. A CHALLENGER-DOSSZIÉ m. A Rogers bizottság megállapította, már előzőleg is elöforduit, hogy meg- híbásodtak segédrakéták. A szilárd hajtóanyagú rakéták szerkezete egyszerű és elavult. Begyújtásuk után nincs mőd megszakítani az üzemeltetésüket. A kiégett rakétákat a tengerből halásszák ki, majd a gyártő cég technikusai ismét előkészítik őket a következő startra. A Challenger harmadik repülése után, 1983 szeptemberében a rakéta belsejében károsodásokat észleltek. A szakemberek megállapították, hogy az egyik fúvőka olyan állapotban volt. hogy csak néhány másodperc választotta el az űrrepülőt 8 katasztrófától. De már 1983 lanuárjá- ban Is előfordultak hibák. Ekkor néhány perccel a start előtt észrevették, hogy szivárog az egyik rakéta motorjának vezetékéből az flzémanvag. A startot tíz héttel későbbre halasztották. A Discovery űrsikló első start|át 1984 nyarán háromszor el kellett napolni. lú- nius 25-én szinte az utolsó percben ál- Iftották le a startot egy számftógén meghibásodása miatt. ?6-án az egyik flzemanvagszelep rendellenes működése miatt. 23-én pedig ismét szátnttógén- klesíV- okozta az elhalasztást. A Challenger hetedik startját 1985. jfi'lus , 12-én három másodnerccel a rakéták begvúl- tása előtt állították le. Tizenhét nannel Vésfibh megvalósult a ' start. A repülés halódik percében az egyik, számítógép téves adatot szolgált. Jelentette ugyanis. hogy az egyik motor túlságosan felmelegedett. ezért leállította azt. A Challenger jóval alacsonyabb repülési pályára került, mint amilyenre tervezték. A kivizsgáló bizottság szemUgyre vette azokat a szerkezeti változtatásokat Is, amelyeket a NASA eszközölt az űrslklón. A NASA ugyanis nem csak űrkutatási szervezet, hanem olyan kapitalista cég Is, amely megfelelő fizetségért különböző szolgálatokat végez más kapitalista cégeknek. Tehát üzletel. Ezért érdeke, hogy az űrstklók teherblróképessége minél nagyobb legyen. Evégett eszközöltek változtatá.sokat az ürsiklók eredeti szerkezetén. Vékonvahbá tették a segéd- rakéták falait, vékonyabb lett a fő U- zemanyagtartály szigetelése,' csökkentették az adatmérö érzékelők és műszerek számát, fél tonnával kisebb lett az ürstkló szárnyalnak a súlya. Mindezzel sikerűit a Challenger hasznos terhének a súlyát 190 tonnáról 210-re emelni. Az összsúly a végzetes repülés előtt rekordnak számftott: 2060 tonna volt. Ennek az űrbe szállításához, természetesen megfelelő teljesitménvt kellett nyújtani a rakétáknak. Tíz másodperccel a robbanás előtt az érzékelők jelentették, hogy a jobb oldali segédrakétában 4 százalékkal csökkent a nyomás. amit legvalószínűbben az üzemanyag kiáramlása okozhatott. Ekkor jelent meg u- gvanis ,B rakéta al|án a sárga láng. Az Ilyen hibákat a számítógép automatikusan korrigálja, mégpedig úgy, hogy megfeleld arányban növeli a többi motor hajtóerejét. A robbanás pillanatában a Challenger motorjainak teljesítménye négy százalékkal meghaladta az engedélyezett összteljesítmény felsó határát. Több adat már nem érkezett az irá- nyftóközpontba . . . Egy napal a katasztrófa után Ábra- hamson tábornok, az amerikai ,,csillag- háborús“ program főnöke felhívást Intézett a Kongresszus taglalhoz, hogy ne ■ vonjanak le a Challenger katasztrófájából elhamarkodott következtetéseket. A Pentagon továbbra Is folytatja a Discovery űrslkló katonai célú repüléseit függetlenül attól, milyen eredményeket hoz majd a Challenger katasztrófáját kivizsgáló bizottság munkája lerry Wiener professzor, közimert a- merlkai pszichológus kllelentette, hogy a tömegtájékoztató eszközök hatásának nyomán az emberek úgy érzik, közvetlen kapcsolatban vannak az amerikai űrprogrammal, szinte részesei annak. Wiener szerint ehhez nagyban hozzájárult Christie McAullffe tanárnő lelen- léte Is. A profressznr akaratlanul rávilágított arra a célra anűt az amerikai vezetés tanárnő Űrrepülésével akart elérni: elfogadtatni az amerikai néppel a kormány űrháborús programlát. A Challenger katasztrófáiénak okai még nincsenek teljes egészében felderítve. a vizsgálat továbbra la folyik, de a NAS.A már közzétette a legközelebbi repülés ..civil“ résztvevőjének a nevét: Barbara Morgan tanárnő lesz az Idaho állambeli McCall városkából. A propaganda-hadjárat tehát folytatódik. FEKETE HATTYÚK A nézőtér sötét, a színpad üres, a zenekar kora esti próbát tart. Egy sebzett lelkű, szomorú szemű kislány sétál a kulisszák között. Aztán bekukucskál az öltözőkbe. Besurran a kelléktárba.* Felfut a zsinórpacilásra. Minden érdekli, mindenre kíváncsi. Snitt. Öra csörög, fény gyullad egy tenyérnyi szobában. Előbb a képeket nézzük a faion; egy balett-táncosnő képeit. Aztán őt magát, ahogy zilált arccal menekül a múlt elől. Most derül csak ki; álom volt, amit eddig láttunk. Violetta álma. Nehéz gyermekkorának vissza-visszatérő emlékképei, amikor szülei szakítottak, és ő csendes, szeretetet sugárzó apia mellett maradt. — így, ezekkel a képekkel kezdődik a bolgár Ivan Ni- csev Fekete hattyúk című fllm- ie. amelyet Bogumil Rajnov nagy sikerű novellája alapján forgatott a rendező. Egyszerű, hétköznapi vallomás ez a film, s olyan emberről szól, akit egyetlenegy dolog érdekel csupán: a tánc. Nicsfev alkotásának cselekménye tehát mindvégig Itt, a valós életben játszódik, s a legtisztább hangokkal, legfinomabb színekkel, a leg- öszintébb érzelmekkel fogja meg nézőit. A lány szótlan, befelé tordulö, magányos teremtés. Fagyos a nevetése, fanyar a mosolya. De elszánt. Kitartó. Küzdeni tudó. Vidékre szerződik, pedig maradhatna a fővárosban is. .Apja megérti öt' és biztatja: menjen csak. Unott arcú Coppéliák, „gyűrött“ hercegek, kiégett Csipkerőzslkák között egy céltudat'os, elveit féltő, szép szerepekre váró tehetséges táncosnő — Violetta. Isten háta mögött' ritkán terem babér, ezt gyorsan megtanulja. Messze a szakma, távol a főváros. Ha azt akarja, hogy felfigyeljenek rá, tízszer annyit kell bizonyítania, mint Szófiában maradt évfolyamtársainak. De Violetta nem esik kétségbe. Táncol, gyakorol, táncol, gyakorol... Mindennap ugyanarról szól az életei a bizonyítani akarásról. Szórakozásra, éjszakai mulatozásokra nem jut ideje. Barátokra hébe-hóba. Szerelemre alig egy-két óra. A szinházbeli gordonkás elől valósággal menekül. Az öntelt építészmérnököt faképnél hagyja. Harmadik barátjának pedig, akihez a legtöbb köze volt, azért adja ki az útját, mert arra kért öt, szakítson a színházzal. Violetta marad. Magányával, kiszolgáltatottságával, szerelmi kudarcai^ val. Marad és vár. Ha melegségre vágyik, apjához fordul. A szerencse akkor hullik az ölébe, amikor nem is számol vele. „Lerobban“ egy kolléganője. Hattyú kelll Odette-Odtlia! Az igazgató úgy dönt, ketten táncolják el a szerepet. Ilyen még úgysem volt a színházban. A ba- lettraester (Marísz Liepa szenvedélyes alakításában) viszont idejében rájön: Violetta érett, mély érzelmű táncosnő, aki egyedül is meg tudja menteni az előadást. És a lány nem okoz csalódást. Szerepformálása hibátlan művészi alakítás. Másnap reggel ugyanaz a szerény albérleti szoba, ugyanaz a lány. És mégis! Mintha felszabadultan, tiszta szívből nevetne ... Mintha újjászületett volna. Szomorú-szép film a Fekete báty'' tyúk. Olyan, mint egy őszinte, hétköznapi történet. Ivan Nicsev pontosén tudta, mitől lesz megejtően emberi minden jelenete, minden képsora: az egyszerűségtől, attól, hogy semmi sem hat hamisnak, konstruáltnak benne. Minden sors, minden jeliem hiteles Violetta körül. A főszerepet Diana Rajnova. az író lánya játssza, jobb táncosnőt, jobb színésznőt aligha találtak volna erre a szerepre. Egyetlen érzéssel, egyetlen mozdulattal sem marad adósunk. Szabó G. László A főszerepben Diana Rajnova (középen) l&i letircrdlk -öldal' "-kildiice'idiiki0,14
