Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-14 / 2. szám

Í

ugoszlávia másodllc legnagyobb tengeri kikötője, melyet századokon át Fiume néven ismert a világ. Az Adriai- -tenger északi részén a Kvarner- öbölben elterülő várost 180 ezer ember lakja. Jelentőségét emeli, hogy fontos ipari és közigazgatási centrum. Olajipari létesítményei a település közelében üzemelnek, így kisebb a légszennyeződés és a feldolgozott nyersanyag szállítására fordított költség. Rljekának jelentős a gyáripara. Fa-, vegy-, papíripari termékeit tengeri hajókra rakják és a világ számos államába exportálják.

A város története az újabb korhoz kötődik, ám a környékét a Trsat-dombot, mint 1. e. település színhelyét már említi a történelem. Öslakói az illír liburnok voltak, később horvát törzsek telepedtek le a környékén. Jelentősebb településük Trsatica néven Ismeretes, bár akkor jelentéktelen postai átrakodó- és megállóhelynek számított. Ök nevezték el később a várost Rijekának. Nagy Károly frank hódítói tönkretették a települést, melyet később a szorgalmas lakosok újból felépítettek.

A független horvát állam 840ben alakult meg. A későbbi századokban a Hahsburg-dinasztia elérkezettnek látta az időt, hogy uralmát az Adriai-tenger kapujáig kiterjessze. Az uralkodóház terveit keresztezte Napóleon hadjárata. Bukása után ismét Habsburg, horvát és magyar uralom következik. Az első világháború után 1919-től Jugoszláviához csatolták, de D'Annunzio olasz költő és drámaíró a háború után szabadcsapataival megszállta Fiúmét, és 1924-ben Itália annektálta. A második világháború Idején ismét megszállás alá kerül a város. 1945-ben, a fasizmus bukása után Tito marsall, a szocialista Jugoszlávia megteremtője végleg országához csatolta Rijekát.

Itt állunk a Zabií téren, amely a távolsági autóbuszok indulási és érkezési helye. Jobbra a kapucinusok neogótikus stílusban é- pült temploma kelti fel érdeklődésünket. A kellemes nyári szellő a tenger felé csalogatja a kirándulókat. A rakparton német, csehszlovák, magyar szavakat hallunk. A város lakói udvariasak, kézzel-lábbal mutogatnak, hogy előzékenységüket kifejezzék. A kékeszöld színű tenger hullámain mentőcsónakok rlnganak, amelyeket a komphajóhoz kötöttek. I- degen márkájú autók húznak el mellettünk, hogy odébb a komp indulására várjanak. Távolabb tizenhárom kilométer hosszú kikötő terpeszkedik. Örlásdaruk, rakodógépek, emelők juttatják az árut a kijelölt helyére. Előttünk áll a vámhivatal pavilonja. A tengeri hajók szinte súrolják az é- pület köveit. A belvárosban siető- loholó kirándulókkal találkozunk. A kirakatokban bőséges az árukínálat, de benn több a nézelődő, mint a vásárló. Az árak állandóan emelkednek. Aznap emelték a Cézár márkájú ital árát 200 dinárral. Az önkiszolgálóban tehát már új árért süllyeszthették táskájukba kedvelt Italukat a vásárlók Az első turistának jobban sikerült a vásár, mert az alkalmazottaknak idejük sem volt az ü- veg átszignálására.

Mellettünk a vásárcsarnok húzódik. Emeletes épület, két oldalt reliefszerű díszítéssel, Előtte hosz- szúkás asztalokon kínálják portékájukat a kistermelők; paradicsomot, szőlőt, paprikát meg sok-sok virágot. Az élelmes kofák egymás között magyar szót is váltanak. Közelben szépen elrendezett park terül el. A kőkerítésen farmer- nad rágós fiúk és lányok beszélgetnek, és közben bűvész! ügyességgel tűntetik el a reggelijüket. Szemben áll a Nemzeti Színház é- pülete, melyet Zajc Iván zeneszerzőről, Fiume nagy szülöttéről neveztek el (1832—1914). A park sarkán a mester kalapos bronzszobra üdvözli a járókelőket.

Átkelünk a zebrán. Két kanális között egy rombusz alakú terület, ahol az átvonuló autóbuszok parkolnak. A turisták szétszélednek, gondosan ügyelve az ajándék- és kozmetikai boltokra. Utóbbiakat főleg a hölgyek fedezik fel.

Mellettünk folydogál a Rjeőlna, amely a Tito térnél két ágrá szakad. Az egyik, a Leninről elnevezett kanális a városi kikötőbe, illetve a Fiumei-öbölbe torkollik. A másik, a Fiumára nevű holt, állóvízű csatorna. Megragadó látványt nyújtanak a vízen hlmbá- lódzó sokszínű csónakok, és bárkák, arra késztetve a turistát,

hogy lencsevégre kapja őket. A téren látható Vinko Matkoviő szobrászművész 10 méter magas emlékműve, melyet 1955-ben alkotott Rijeka felszabadulásának tiszteletére. Kissé távolabb terméskőből épített torony, közelében a különálló templom, balra modern vonalú kávéház. Félkör alakban húzódik a hajdani vár kőtömbökből egymásra illesztett maradványaival. Elkanyarodunk a Köztársaság tér felé. A korzón Idegen beszéd egyvelegét lebegteti a szél. A közeli utcában a Modern Galéria épülete, ahol a világ fiatal grafikusainak, festőinek a művelt láthatjuk. Szorgos- kodnak, rendezgetik a kiállítás a- nyagát. Az épületben egy udvarias hölgy kezembe adja a gratis

A Fiumara csatorna

A Nemzeti Színház ápOlete

katalógust, a címe: IX-éme Exposition Internationale Moderna Galéria Rieka.

Tárlatnézés után ráérősen lépegetünk felfelé a mérsékelten e- melkedő utcán. Akiről elnevezték, politikus és újságíró volt: Frano Supil (1870-ben született). A sarkon sötétbarnára meszelt háztömb áll, a tanintézet épülete, melynek falán horvát nyelvű szöveg olvasható; ,,A forradalomban résztvevők összejövetele Rljekában 1945-ben. Ebben az első horvát gimnáziumban, amelyet 1627-hen alapítottak, újra a horvát szó hangzott. Ennek már 25 éve a felszabadulás után, az első rije- kal gimnáziumban.“ I

Városnéző sétánk során monumentális épület tűnik fel, ez a Nemzeti Múzeum, pontos nevén Pomorski Povijestni Muzej Hor- vátskog Primorija Rleka. Hajdanában helytartói palotának nevezték (Guvernerova Palaca). Az u- tolsó helytartó Bartol Zmajlővolt. A fogadóteremben csaknem ember nagyságú festett képe látható. Az előző helytartókat ábrázoló festmények, a berendezett szobák, bútorok és értékes szőnyegek, a hajók kicsinyített másai mind-mind a múltról vallanak. Az emeleten 3—4 méter hosszú faragott keskeny csónak — canoe — kelti fel figyelmünket. Vörösesbarna színe korhadt fűzfataplóra emlékeztet. Távolabb tengert, hajót szemléltető olajfestmények sorakoznak a falon: „Bark Conte Géza Szapary 1. z. 1892 godlne" aláírással. A szomszédos teremben tengeri hajók kicsinyített változatai. Megszemléljük a régészeti kutatások során kiásott kőedényeket, vázákat, ízléses szalon- és ebédlőberendezéseket, a múlt emlékeit, a múzeum értékelt.

Az udvar tőszomszédságában é- pült a Nemzeti Forradalom Múzeuma (Muzej Národne Revolu- cie), melyet először 1976. 11. 30- án adtak át a nagyközönségnek. Fotózás tilos itt is, ott is. A kétemeletes épületben kaptak helyet a Tito marsall vezette nemzeti felkelés képei és részint tárgyi dokumentumai. „Elvonulnak" e- lőttünk Tito önkéntes partlzá’njai. Puskával a vállukon menetelnek egy jobb, Igazságosabb alapokra helyezett haza megteremtéséért. A fényképmásolatok között feltűnnek a kiállított eredeti, 20 töltényt tartalmazó kézi gépfegyverek. Figyeljük az emberi erővel könnyen kezelhető kezdetleges nyomdát, majd a gömbölyű koronggal felszerelt lábhajtásút, a háború kellős közepén a fasiszták háta mögött egykor gondosan álcázott nyomdai felszerelést, a- melyek ha kellett. Információt, utasítást nyújtottak a lakosságnak. Akadt kinyomtatott újság, propagandaanyag és hazaszeretetre buzdító röplap is a hadi viszonyok között üzemelő nyomdában.

A

z épület belső részét fehérre meszelték, karfái szintén fehérek, s a talajt fehér márványlépcsők borítják. Mintha Tito marsall vezette hadsereg nagy és leírhatatlan szenvedésének, a halottaknak és a harc túlélőinek állítana örök emléket a fehér márvány. A Wehrmacht 600 ezer főt meghaladó veszteséget, vagyis a 20 ellenséges divízió megsemmisülését mutatja be képekben a múzeum látogatóinak.

Az Igazság mindig a szenvedők és kisemmizettek oldalán áll.

REsO ZOLTÁN

(A szerző felvételei)

Az indiai biztonsági szervek további kémcsoportot lepleztek le, amelyben a- merlkal és angol állampolgárok is tevékenykedtek. Erre mutatott rá a National Herald című lap.

A biztonsági szervek házkutatást tartottak négy kalkuttái milliomos lakásaiban. Ezek a milliomosok tizenhét céget vezettek. Az akció során a vállalatokban számtalan olyan dokumentumot ta. láltak, amelyek bebizonyították, hogy összeesküvést szőttek abból a célból, hogy katonai és más állami titkokat adjanak el külföldre. Az említett vállalatoknak i- rodáik vannak New Yorkban, Londonban, Tokióban és Szöulban.

A razziák során letartóztattak egy amerikai és egy brit állampolgárt is. A lap forrásai szerint a rendőrségnek bizonyítékai vannak arról, hogy az érintetteket az említett kalkutta! vállalatokban dolgozó lányok csoportjával együtt az amerikai kémközpont, a CIA fi. zette. Feladatuk az volt, hogy titkos adatokat szerezzenek a hadsereg és a tengerészet tisztjeitől, politikusoktól és azoktól a személyektől, akik zavargásokat szítanak északkeleti Indiai államokban, Tripurában, Asszámban és másutt.

A lap rámutatott, hogy e hálózat felgöngyölítése már december óta folyik. Akkor sikerült letartóztatni a szervezet első tagját.- ♦ Miguel de la Madrid mexikói államfő újévi üzenetében országa kül- és belpolitikájával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy .Mexikó az idén is a világbéke megőrzésére, a leszerelésre, a nemzetközi együttműködésre és a vitás kérdések békés rendezésére fog törekedni.

Hangsúlyozta, hogy az elmúlt esztendő Mexikó számára rendkívül nehéz volt a folytatódó súlyos pénzügyi és gazdasági válság miatt, amelyet kiélezett a szeptemberi pusztító földrengés. Nagy nehézségek várhatók az idén Is, § ez elsősorban annak következménye, hogy nem kiegyensúlyozottak a fejlett tőkés államokkal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok.- ♦ Hanoiban befejeződtek a vietnami háborúban eltűnt amerikai katonákról folytatott tárgyalások. A kétnapos tárgyaláson az amerikai küldöttséget Richard Armitage, a hadügyminiszter helyettese vezette, a vietnami küldöttség élén Hoang. Bih Son külügyminiszter-helyettes állt.

A vietnami szóvivő a sajtóértekezleten közölte, hogy Vietnamban ez év január elsejétől különleges kétéves program kezdődött, amelynek célja a mintegy 1800 eltűnt amerikaival kapcsolatos kérdések maradéktalan megoldása. A program keretében ötven jelentés ki. dolgozását tervezik az elesett katonákról, amelyeket a tárgyalások következő februári menetében átadnak az amerikai félnek.- ♦ A volt francia, köztársasági elnök, Charles de Gaulle tábornok, unokája úgy döntött, aktívan bekapcsolódik a francia politikai életbe és a márciusi parlamenti választásokon a jobboldali Szövetség a Francia Demokráciáért (UDF) színeiben jelölteti magát.

A 39 esztendős Charles de Gaulle hivatását tekintve a nemzetközi jog szakértője. Jelölését az UDF pártaktfvá- jának még e héten jóvá kell hagynia. Ez valószínűleg csak formalitás lesz. A Charles de Gaulle névnek Franciaországban még ma is nagy politikai súlya van, bár a nagy politikus halála óta már több mint 15 év telt el.

EH