Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-14 / 2. szám

új ifjúság 4

MOVESZÍTIiÖL MUNKÜilÖL CSAlÁDRŐl

Az élet értékénelc fokmérője nem az, ki milyen számú cipőt visel. De mi történik akkor, ha valakinek éppen a Iába az az „eszköz“, amely révén kifejezi énjét, megvalósítja önnön magát, ha azzal keresi meg kenyerét? Vajon joga van-e félteni a lábát?

A Szlovák Nemzeti Színház balettkarának szőlótánco- sa, Viera Z1 o c h o v á így vélekedik erről:

— Természetesen, de nemcsak félteni kell, hanem ügyelni Is, hogy el ne kényelmeskedjék. Hogy én ezt megelőzzem, rendszeresen tornázom, arra pedig, hogy ne essem ki abból, amit egyszer már megtanultam, ott vannak a próbák, és természetesen nem árt az óvatosság, mert bármikor baleset érhet. De nem ezek a problémák aggasztanak leginkább. Attól félek, hogy elveszítem a nyugodt é- letbe vétett bizalmamat. Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy veszélyben forog a békénk. Hol van ott ész, akik ahelyett, hogy képességeikkel az emberiség javát szolgálnák, a megsemmisítésünkre törekszenek. Hogyan képes valaki háborúra készülni, amikor földrengések, lávát okádó tűzhányók pusztítanak?! Két gyermekem van, Eudko négyéves, Ingrid nyolc. Kislányom nemegyszer feltett nekem hasonló krédéseket. Némelykor magam sem tudom, mit válaszoljak.

Amikor a művésznővel ehhez a témához érünk, már beszélgettünk munkahelyi, családi és művészeti kérdésekről. Tudom már, hogy bár első benyomásra törékeny lénynek tűnik, mégsem tartozik a gyenge emberek közé. Igaz, néha hiányzik belőle a cselekvéshez szükséges erély, de mindenképpen céltudatos. Ez utóbbi tulajdonsága jóvoltából pedig ösztönösen cselekszik, alkot véleményt, foglal állást, ez serkenti munkára, a- melynek eredményei pedig önmagukért beszélnek. így hát egyáltalán nem lepett meg, amikor az emberiség jövőjéért, a békéért aggódott, s nagyon konkrétan meghatározta azt Is, hogy egy balettmüvész mit tehet a vllágbékéért.

— Úgy érzem, én és művésztársalm harcolhatunk az emberiség nyugodt életéért: művészetünkkel és társadul, mi-politikai kezdeményezésünkkel. E- gyüttesünk Jozef Dollnsk^ koreográfiájában betanulta Suchen Metamorfózisok című művét, amely népünknek a felkelés és a második világháború alatt tanúsított hősiességéről szól. Hivatásunk keretében ez konkrét állásfoglalás. De másképpen is lehet harcolni. Szerintem például úgy Is, hogy nyilvánosan kiállók e törekvések mellett. •

Pózok. Egyszer lábujjhegyen, máskor mindkét lábbal a talajon állva vagy éppen kifeszített féllábbal e- gyensúlyozva... A balett-táncosok egész művészi pályafutásukat — a hétköznapi ember szemszögéből nézve — természetellenes testtartásban lebegik át. A balerina élete mégsem „foglalkozási betegségének“ tükörképe, nem pózolás.

Ami a szívemen, a számon — valahogy így válaszolnék, ha jellemeznem kéne Vlerkát, mert ilyen ö. De hozzátenném még, hogy végtelenül szorgos és egyenes. Néha csípősen őszinte, máskor meg gyengéd. S mindezt közvetlenül, mesterkéletle- nül hozza mások tudomására.

Szavak helyett gesztusok, mondatok helyett mozdulatok. Ezt a bonyo. lult kifejezési módot a prímabalerina ötéves korától kezdte tanulni. Előbb Ela Fuchsová-Lehotská tanárnő Irányításával, majd amikor az Állami Konzervatórium táncszakának növendéke lett, Zlata Vincentová vette pártfogásába. Az ötödik évfolyamot Budapesten végezte, ahonnan egyenesen a nemzeti színház deszkái következtek. A harmadik idényben megkapta az első főszerepeket.

— Hogy nem szédített-e el a dl- »csőség? Mitől? Becsületesen végigküzdöttem az egyes fokokat, a tizedikről a kilencedikre, onnan a nyolcadikra és így tovább, míg a szólótánchoz jutottam. Első bizonyítási lehetőségemet a Jozef Zajko koreográfiájában bemutatott Csipkerózsikában kaptam. Annak idején azzal a tudattal szegődtem a színházhoz, hogy a tőlem telhető maximumot fogom nyújtani, a lehető legjobban táncolni a közönség és önmagam örömére. Nem érdekem összecsapni a munkám, a mi foglalkozásunk ezt nem Is engedi meg. A színpadon senki sem táncolja el az én szerepemet. Ott egyedül én felelek teljesítményemért. És min. den lazítás kiütközik, észreveszi a közönség. Nekünk például nem segíthet a súgó. Annál nehezebb a ml munkánk, de gyönyörű.

— Güriző, célratörő és víg kedélyű. Vidám légkört tud maga körül teremteni, összetartja a közösséget, ezért igen népszerű — jellemzi Vie- rát főnöke. Karol Tóth, a színház pártalapszervezete vezetőségének tagja. — Tág teret kap az önmegvalósításra, s ő tud Is élni a lehetőségeivel. Emellett nem csak a balettnek él.

Minden balerinát nagy dilemma elé állítja az, ha az anyaság és a művészi karrier között kell választania. Viera ezt sajátosan és természetesen oldotta meg.

— A társadalom nemcsak munkahelyi teljesítményeket vár el tőlünk, szüksége van a családra is. Előbb csak egy gyermeket terveztünk, de amikor másodszor is teherbe estem, fel sem merült bennem, hogy nem szülöm meg. Tisztában voltam ville: családot akarok, de a színpadra Is visszatérek.

Férje, Eudovít, sportember, volt válogatott labdarúgó, középhátvéd. Hol ismerkedtek meg, a stadionban vagy talán a színfalak mögött?

— Az orvosnál. A rengeteg gyakorlást, edzéseket mindkettőnk lába, hátgerince megsínylette.

A fér] később felhagyott az aktív labdarúgással, és a Mototechnánál helyezkedett el, majd közéleti tevékenységgel is kezdett foglalkozni: a pártalapszervezetben, a Slovan sportegyesület vezetőségében és az egyesület edzői tanácsa elnökeként. Nem tűri a tétlenséget, az időfecsérlést. Ha ilyet lát, figyelmezteti maga körül az embereket, vagy egyszerűen talál nékik munkát. S ez alól még a felesége sem kivétel. Keményen bírál, nála gyakorolni kell. De nemcsak ebben támasz Eudovít; férj és vitapartner egy személyben. Vitapartner nem csupán szakmai kérdésekben, vagy hogy mi legyen a vacsora, milyen jegyeket kapott Ingridke az iskolában.

— A személyes kérdéseken túl gyakran beszélünk szélesebb vonatkozású dolgokról is. A világ történéseiről, véleményt cserélünk az időszerű eseményekről. Számunkra ez természetes, mert ezt láttuk otthon.

Vierka édesapja, Ervin Kollár, u- gyanis nem húzódott félre, ha cselekedni kellett. Amikor negyvennégy augusztusának végén a Szabad Szlovák Adó bejelentette a felkelést, nem sokáig tétovázott. Irány Martinba, pontosabban a várost környező erdőkbe. Életben maradt. Rá egy évre belépett a kommunista pártba.

Az apa kezdetben ellenezte, hogy lánya balettet tanuljon, Viera felvételi vizsgára Is az apja tudtán kívül ment. Most azonban már örül lánya színházi sikereinek.

— Szüleim drukkolnak nekem, minden fellépésemen megtapsolnak, s ez erőt önt belém. Hiszen munkánk legszebb elismerése a taps és a virág — mondja Viera.

Édesapja és édesanyja felelősségtudatra tanították, meg arra, hogy meggyőződésből cselekedjék, és életéből ne hiányozzék a jóérzés. Számukra természetes volt másokért tenni valamit, s a családi környezetnek a hatása később Vlera első színházi lépéseinél is megnyilvánult.

— jellemző tulajdonsága Vierká- nak, hogy aktív és készségesen segít másoknak — mondja róla Vlado Dur- dík színművész. — 1979—83-ban, a- mikor a színház SZISZ-alapszerveze- tének elnöke voltam, alkalmam nyílt őt éppen az ifjúsági szövetségben végzett munka során jobban megismerni. A vezetőségben ő volt a sport- felelős, de más jellegű megmozdulásokban Is segített. A gyermeknapi vagy a Télapó-ünnepélyek megszervezését Vierkára bíztuk, ha úgy adódott, a nagyobb rendezvényektől sem

IFJÚkdMMÜNISTÁK

riadt vissza. A hetvenes évek máso^ dik felében alapszervezetünk kirukkolt azzal az ötlettel, hogy rendezzük meg a bratlslaval fiatalok hálafesztiválját. Az ünnepi műsor a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán zajlott, amelynek megrendezését elejétől a végéig mi vállaltuk. Később ez az akció nagyobb méreteket öltött, úgyhogy a fő szervezést átvette a SZISZ városi bizottsága, de ekkor sem húzódtunk háttérbe. E rendezvény keretében adott műsorainkért nem kértünk tiszteletdíjat, s Vlera épp Ilyenkor mutatkozott nagyon aktívnak.

— Hogy miért is tettem és teszem most is mindezt? — tűnődik Viera. — De hiszen az csak természetes, hogy legszűkebb környezetemen kívül másokért is teszek valamit, és nem azt nézem, amennyit te, annyit én is. A SZiSZ-munka közelebb hozott bennünket a kollégákkal művészileg és emberileg egyaránt. A Dimitrov Vegyiművek SZISZ-eseivel kötött barátság eredménye sok-sok közös táncműsor, s ezek a fiatalok ott ülnek a közönség soraiban előadásainkon is. Tevékenynek lenni szerintem természetes emberi tulajdonság. Nem töröm az üresjáratot.

Az üresjáratot odhaza sem ■ tűri. Gyermekeit is mindig leköti valamilyen feladattal. Meg kell hagyni, szigorú anya, de csak azért, mert szeretné, ha tudnának magukról gondoskodni, és nem válnának lusta emberekké, akik csak azt várják, hogy kapjanak.

Amikor Ingrid jövője kerül szóba, ezt mondja:

— Nem, balettra nem adom öt. Már most látom, hogy erre nincs tehetsége. És minek kényszeríteni arra a gyereket, ahol középszerű lenne vagy még annál Is gyengébb? Döntsön ö maga. akár olyan pálya mellett is, amelyhez nem kell főiskolai végzettség. Sajnos, nem ritka az az eset, hogy valaki attraktív pályán képtelen érdemlegeset felmutatni. Amellett ezek az emberek más poszton sikeresebbek lehetnének.

Tizenöt színházi idény áll Vlera mögö'tt, olyan sikeres Idények, amilyenekről minden balett-táncosnő álmodik. Otthon pedig várja őt a családja, s olyan emberek veszik őt körül, akiket kedvel.

A gyermekgondozási szabadságok rövid időre megszakították művészi és társadalmi munkásságát, de visszatérve hamar belezökkent a régi kerékvágásba, a próbák, fellépések körforgásába, s továbbra sem vonta ki magát a SZISZ, a CSSZSZBSZ, a szak- szervézet és a Szlovák Színművészek Szövetségének munkájából. Jelenleg a szakszervezet vezetőségében tölt be funkciót, az eszmei-nevelő és kulturális munka keretében az ő gondjaira van bízva a szakszervezeti politikai oktatás. Mindezek mellett futja Idejéből a fiatalabb SZISZ-tagokat is ellátni szakmai tanácsokkal, és ötletekkel segíteni mozgalmi munkájukat.

Vlera Zlochová balettmfivész áleténelc nagy hányadát lábnjjhegyen tölti, az életet azonban mégsem a magasból szemléli. Munkája, önmagához és másokhoz való őszinte viszonyulása által nagyon is a földön él. Fiatal asszony, aki több mint egy éve a CSKP tagjelöltje. I. P.

Hazánk fiataljai a SZISZ KB és a SZISZ SZKB 10. Ülése után fokozott figyelmet szentelnek az ifjúsági, szövetség lakóhelyi tevékenységének. Az SZSZK kormánya 43/198S számú rendeletéből és azokból a határozatokból kiindulva, amelyeket az SZSZK kormánya elnökségének és a SZISZ SZKB Titkárságának 1985. évi februári közös ülésén fogadtak el, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága „Fiatalok községükért — városukért“ címmel munkakezdeményezési versenyt hirdet, ezzel csatlakozva a. nemzeti bizottságok szocialista versenyéhez.

A SZISZ SZKB mint e mozgalom szervezője, az SZSZK Belügyminisztériumával karöltve hirdeti meg ezt a versenyt már 1986-ban, a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa évében, s elsősorban a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetei, valamint városi bizottságai számára. A verseny az egész 8. ötéves tervidőszakban tart majd.

A „Fiatalok községükért — városukért“ verseny küldetése elmélyíteni a nemzeti bizottságok és a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervei, szervezetei együttműködését a Nemzeti Front választási programjának, valamint a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa határozataiban foglalt feladatok teljesítéséért.

A verseny célja, hogy a SZISZ-tagok kezdeményezése révén növekedjék a fiatalok társadalmi elkötelezettsége, elmélyüljön részvételük a nemzeti bizottságok munkájában, különösen a fiatalok építő, szakköri és nevelő tevékenységükhöz szükséges feltételek megteremtése végett.

A verseny a Nemzeti Front választási programjának közgazdasági-szociális, eszmei és nevelési feladataiból indul ki.

Közgazdasági és szociális terUieten számos lehetőség kínálkozik; ilyen például a városok és községek környezetének szépítése, karbantartása, a lakosság élet- színvonalát befolyásoló létesítmények (ifjúsági építkezések, klubok, művelődési házak, bölcsődék, sportpályák, műemlékek) építése, karbantartása, továbbá kör. nyezetvédelem, másodlagos nyersanyagok gyűjtése, a mezőgazdasági Idénymunkákban nyújtandó segítség, az Idős és beteg polgárokról való gondoskodás, a szocialista vagyon védelme.

Az eszmei-nevelő munka területén szeretnénk segít-< séget nyújtani a nemzeti bizottságok rádiós (hangos- beszélő) köreinek megalakításához és azok tevékenységéhez. További bizonyítási lehetőség: az ellenállási mozgalom emlékműveidnek karbantartása, a politikai oktatás megszervezése (beszélgetések veterán párttagokkal, az ellenállási harcok résztvevőivel, a szocialista munka hőseivel, beszélgetések és vetélkedők szervezése jelentős évfordulók alkalmából, aktuális bel. és külpolitikai kérdésekről), a pionircsapatokkal védnökség! egyezmény megkötése, pionírvezetők és oktatók megnyerése, kulturális, sport- és honvédelmi rendezvények lebonyolítása, a SZISZ, valamint a pionír- és ifjúsági házak eredményes együttműködése.

A politikai szervező munka területén is egész sor bizonyítási lehetőség kínálkozik. Szakköröket alakíthatnak, segíthetik az ének-, a szavaló, és zenei körök munkáját, az „Űj tehetségeket keresünk“ verseny megszervezését,. a fiatalok alkotó- és ZENIT-versenyelnek, kulturális és sportvetélkedőinek megszervezését, és cél ezek magas színvonala. Szeretnénk elérni, hogy a fiatalok képviselve legyenek a nemzeti bizottságok szerveiben, komisszióiban és polgári testületéiben.

A versenyt a SZISZ SZKB szervezi az SZSZK Belügyminisztériumával együttműködve. A nemzeti bizottságok valamennyi szinten segítik majd a versenyt, hogy az sikeres legyen. A versenyben részt vehetnek:

a) a SZISZ falusi és lakótelepi helyi szervezetei

b) a SZISZ városi bizottságai,

c) a bratislavai és a koéicei városi SZISZ-szervezetek körzeti és lakótelepi szervezetei.

A versenybe a SZISZ-szervezetek írásban és szocialista kötelezettségvállalással jelentkezhetnek a SZISZ illetékes járási bizottságán.

A szocialista verseny eredményeit 1987—1991-ben a szervezők rendszeresen az év első negyedében fogják értékelni három (járási, kerületi, központi) szinten. A SZISZ járási bizottságai egy városi és két helyi SZISZ-szervezetet javasolhatnak megjutalmazásra a folyó év február 15-éig. A SZISZ kerületi bizottság.sl, valamint a SZISZ bratislavai és koäicei városi szervei egy-egy városi és helyi szervezetet javasolhatnak jutalomra március 15-éig. A SZISZ SZKB Elnöksége a verseny értékelése után az SZSZK két-két legjobb városi, helyi, illetve községi szervezetét javasolja jutalmazásra. az SZSZK Belügyminisztériumának

A legjobb' eredményt elérő SZISZ-szervezetek jutalma: Járási szinten 1-szer 10 ezer és 2-szer 5—5 ezer korona; kerületi szinten 1-szer 15 ezer és 2-szer 10—10 ezer korona; központi szinten 2-szer 25—25 ezer (városi SZISZ-szervezetek) és 2-szer 25—25 ezer korona (községi SZISZ-szervezetek). A pénzjutalom 80 százalékát a fiatalok klubberendezésre, 20-at pedig a legjobb kollektívák és egyének megvendégelésére fordíthatják.

A verseny eredményeit 1987—1991-ben évente a SZISZ SZKB az SZSZK Belügyminisztériuma képviselőinek részvételével országos aktíván fogja kihirdetni az Illetékes nemzeti bizottságok és a versenyben kiemelkedő eredményt elérő SZISZ-szervezetek jelenlétében.