Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-04-01 / 13. szám

új ifjúság 5 G rúz nyelven az „IJa“ sző jelentése „Ibolya“. Ezt a kedves nevet választották kórusuknak a tbiliszi bennlakásos zeneiskola növendékei. Bár mind a kórus, mind a tagjai nagyon fiatalok (15 éve alakult, és tagjai 12—16 évesek], az íja már sok díjat nyert nemzetközi versenye­ken. Tapsoltak nekik a dal ked­velői Csehszlovákiában, Magyar- országon és az NDK-ban. Az e- gyüttes ugyan még távol van a világhírtől, a lányok máris ma­gasabban hordják az orrukat, mint az iskola többi együttese — a szimfonikus meg a fúvószenekar, a grúz népi hangszereket megszó­laltató zenekar, a fiúkórus meg a kamarazenekar —, mert azok még nem értek el olyan sikere­ket, mint az íja. — Nagyon büszkék vagyunk a növendékeinkre — mondja Erna Todua, az iskola igazgatónője. — Tíz év alatt hivatásos muzsikussá fejlődnek, sokan folytatják tanul­mányaikat konzervatóriumokban, főiskolákon. S ami a legfonto­sabb: egész életükre hívei ma­radnak a zenének. Ez az iskola abban különbözik a többitől, hogy itt a Kodály- módszerrel folyik a tanítás. En­nek köszönhető, hogy a gyerekek szinte már az első órákon képe­sek megszólaltatni bonyolult, több szólamú műveket. Eősze László magyar zenetörténész az iskolá­ban tett látogatásakor meg is je­gyezte: „Kodály örülne, ha tudná, hogy az ő módszerével tanítják zenére a grúz gyerekeket.“ De nem Eősze László volt Itt az egyetlen magyar vendég. 1977- ben, a gyermekkórusok VI. nem­zetközi fesztiválján, amelyet Olo- moucban rendeztek, az Íja tagjai Kodály Zoltán tanítványai megismerkedtek a Szegedi Tanár­képző Főiskola 1. számú gyakor­ló iskolájának Bartók kórusával. Az íja magyarországi meghívást kapott. Az ifjú grúz művészek nagy sikert arattak Budapesten és Szegeden, néhány dalukat a Ma­gyar Rádió is fölvette. 1379-ben a Bartók kórus viszonozta a lá­togatást. A magyarok vezetője. Veszprémi László doktor később levelet írt vendéglátóinak: „A Grúziában töltött nyolc nap olyan volt mindannyiunk számára, mint egy szép álom. Mindaz, amit lát­tunk és hallottunk, mélyen érin­tett minket.“ A vendéglátók valóban igyekez­tek minél jobban bemutatni hazá­jukat: elvitték a szegedieket tea- ültetvényre és szőlőgazdaságba, múzeumokba és ősi templomokba, gyárakba és 'színházakba. Ha mindehhez mig hozzátesszük, hogy a magyarok három koncer­tet is adtak — Tbilisziben, Tela- viban meg a Tbiliszi Televízóban —, akkor érthető igazán, hogy milyen zsúfolt volt a program. De vendégek és vendéglátók egy­aránt elégedettek voltak, s rövi­desen újabb csereutakra került sor. H a már igaz? jó barátok, s mint ilyenek, meglepetés­sel is kedveskednek egy­másnak. A Tbilisziben tartott kö­zös koncerten a Bartók kórus grúz nyelven énekelte a Gyönyö­rű vessző című régi dalt, az íja pedig Kodály Zoltán Pásztor cí­mű kórusművével lepte meg a vendégeket. A. Vasziljev A íutók napját minden év valamelyik vasárnapján megrendezik a Szovjetunió­ban. Az idei startnál ott állt egy egész család, nevezetesen: Vla­gyimir Gulevics, a családfő, I- nyessza Gulevics, a mama, a 13 éves Makszim, a 11 éves Pavel és a 6 éves Oleszja. Ebben a család­ban mindenki futó. A Gulevics fa­mília egy Moszkva környéki kis­városban, Zelenográdban él, a- melynek minden harmadik lakója sportol. Nyáron elképzelhetetlen, hogy a parkerdőben ne találkoz­zunk futókkal, kocogókkal, télen meg síelő kicsikkel, nagyokkal. Már a város tervezése is olyan, hogy gyalog tíz perc alatt bár­melyik lakóháztól el lehet jutni a parkerdőhöz, és ez meglehető­sen kedvező feltételeket nyújt a sportoláshoz. Egyébként Zeleno­grádban többféle más lehetőség is van a sportra: minden kerü­letben van kosárlabda- és röp­labda-pálya, hoki- és jégpálya. Csak hát üres lenne mind, ha nem lennének* olyan emberek, akik a sport szerelmesei, és akik a személyes példájukkal buzdíta­nak a testnevelésre. A zelenográ- dl futók klubjának csaknem min­den tagja az egészséges életmód propagandistája, magának a klub­nak is „Jó egészség“ a neve. Ami pedig a Gulevics famíliát illeti, az valóságos „minl-sportkub“. A mama A háziasszony nyit ajtót. Inyesz- sza eleven, vidám, 34 éves fiatal- asszony, aki a tréningruhában in­kább kamaszlánynak látszik. Vla­gyimir, a férje azt mondja róla, hogy mint minden csalidban, a sportolás Is tőle, az asszonytól függ. Inyessza egyébként gépész- mérnök az egyik helyi üzemben. — Hogyan osztja meg az ott­honi teendőket a családdal? — kérdezem. — Például úgy, hogy a kislányt a srácok viszik óvodába, és haza is hozzák. Ök maguk tartják rendben a szobájukat, sőt, ki is takarítják. Olyasmi elő sem for­Fut a család dúl nálunk, hogy ne segítsenek egymásnak. Aztán együtt készít­jük például a reggelit, a vacsorát is. — Egy Ilyen sportoló családban van külön étrend? — Nincs, de igyekszünk sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasz­tani. Persze, a futás azért olyan sport, amelyhez kell a kalória. Egy-egy edzés után, különösen té­len, inkább eszik az ember egy tányér jó forró levest, mint teát vajas kenyérrel... — Régóta sportol? — Már az iskolában röplabdáz- tam, futottam. Most már tizen­négy éve, az Indulás óta tagja vagyok a futók klubjának, a mun­kahelyemen pedig edzősködöm, társadalmi munkában. Itt a lakó­telepen pedig minden reggel ed­zést tartok: 20 perc futás, 20 perc torna. A házból meg a szomszé­dos épületekből sokan lejárnak erre a kis reggeli testmozgásra. Az edzés után hideg vízzel zuha­nyozom. Utána olyan erősnek ér­zem magam, hogy hegyeket tud­nék megmozgatni. Régen észre­vettem magamon, de másokon is, hogy az aktív mozgás serkenti a társadalmi aktivitást; én például tagja vagyok a szülői munkakö­zösségnek abban az Iskolában, a- melyben a gyermekeim tanulnak. A papa A férj, Vlagyimir 37 éves. Ki­tűnő szakmunkás és ugyanakkor edző abban a gyárban, ahol dol­gozik, tagja a műhely szakszer­vezeti bizottságának. Mint a fe­lesége, ő is gyermekkora óta sportol. Különösen síelni szeret, erre négy-öt éves korukban a gyermekeit Is megtanította. — Gyakran hallok olyasmit, hogy az embereknek nincs idejük sportolni... — mondja. — Ez egyszerűen nevetséges. Arra vi­szont, hogy a televízió előtt ül­dögélve két órán át meccset néz­zenek, ráérnek. A meccs előtt in­kább futnának egyet, mint a fo­cisták. Mondják azt is, hogy nincs hol sportolni. Az igaz, hogy nin­csenek mindenütt olyan jő körül­mények, mint Zelenográdban. De ne felejtsük el, hogy a nyitott ab­lak előtti helybenfutás is majd­nem ér annyit, mint az utcai, sőt még jobb is azoknak, akiknek fe­lesleges kilóik vannak; magasabb­ra emelhetik a térdüket, hama­rabb megszabadulnak a lerakó­dott hájacskától... ... és a gyerekek A papa olykor együtt síel a fiaival, de már nem tudja lehagy­ni őket. Ö azonban csak kedvte­lésből síel. Makszim és Pavel vi­szont, mint a zelenográdi gyerek- és ifjúsági sportiskola növendé­kei, igényes edzésekre járnak. A sok edzés, a versenyek miatt — amelyeken a fiúk nemegyszer győztesen szerepeltek — alig ma­rad idő arra, hogy együtt trénin­gezzen az egész család. Csak a kis Oleszja megy együtt a szülei­vel szombatonként a „Jó egész­ség“ klub edzéseire. A vasárnap az egyetlen nap, amikor a fiúk is csatlakoznak a' szüleikhez. De csak tavasszal és ősszel, mert nyáron edzőtáborban vannak, té­len pedig minden hétvégén ver­senyeken vesznek részt. A Gule­vics famíliában mindenki szurkol egymásnak, hiszen a papa és a máma is gyakran szerepel az ü- zeml sportegyesületek közötti sí- és kön^yűatlétlkal versenyeken mint a saját munkahelyük válo­gatottjának tagjai. — Nálunk soha nincs vita, ve­szekedés — mondja Inyessza. — Sem Vologyával, sem a gyerekek­kel. Amikor olyan panaszt hallok, hogy a szülők nem értik meg a gyermekeiket, hogy a fiúnak csak a focin, a lánynak csak a tán­con jár az esze, egyet tanácsol­nék: apuka, kergesse a fiával e- gyütt a labdát, mamácska, táncol­jon együtt a leányával. Akkor ta­lárt jobban megértenék őket, ők pedig szófogadóbbak lennének. Nehogy azt higgye, hogy csak a sportnak élünk, —, folytatja 1- nyessza. — Sok minden más is érdekel bennünket. — Reprodukclókah gyűjtünk például, gyakran megyünk hang­versenyekre, vagy otthon hallga­tunk zenét. Elalvás előtt minden este felolvasunk a gyerekeknek, ez meghittebbé teszi a hangula­tot. — És hogyan töltik a vasárna­pokat? — Rendszerint kimegyünk vala­milyen sporteseményre — mond­ja Vlagyimir. — Zelenográdban egy évben több mint száz is van, és rendszerint olyan rendezvé­nyek, amelyeken gyermekek és egész családok vesznek részt. A ml családunkból Is ott van ilyen­kor valamelylkőnk, olykor együtt rajtol az egész család. Szeretünk kijárni a környékbeli erdőkbe. Egyszóval, nem unatkozunk va­sárnap sem. Aztán, az új évet e- gyütt köszöntjük, a lék mellett... — teszi hozzá Vlagyimir. — Ne csodálkozzék. Én és Inyessza, mint a „Jó egészség“ klub minden tagja, rozmárok vagyunk. A ze­lenográdi hagyományok szerint a rozmárok együtt töltik a szilvesz­tert. Ilyenkor aztán van fürdés a jeges vízben, nagy a vidámság, szól a zene... A mikor Inyessza kikísér, rá­mutat a szomszédos lakás ajtajára: „Itt meg egy o- íyan négytagú család él, amely­nek minden tagja vitorlázik...“ Tatyjana Bazova Minél előbb megvalósítani a gyakorlatban a XXVII. kongresszus határozatait, a gyorsítás programját, meg­indítani, bátorítani az át­alakítást mind a szervezeti, mint a politikai munkastílus kérdéseiben — ezek a gon­dolatok jellemezték a Szov­jetunióban megtartott párt- aktívákat. Leningrádban jurij Szolov- jov, az SZKP Politikai Bi­zottságának póttagja, a vá­rosi pb első titkára aláhúz­ta; a terv törvény a gazda­sági életben, amit ennek megfelelően kell végrehaj­tani. Ki miként hajtja ezt végre, aszerint ítélik meg munkáját. A gazdasági át­alakítás azonban, a kívána­tosnál lassúbb ütemű, mu­tatott rá, nagyobb tempóban kéne cselekedni. Szó esett a minőségről is, amelyről az SZKP Politikai Bizottsága határozata szerint törvényt dolgoznak ki. Ami Leningrádot illeti, a vizsgá­lat során minden negyedik munkahely fölöslegesnek bi­zonyult, mert nem felelt meg 8 korszerű követelmé­nyeknek. Több gyárigazgatót név szerint elmarasztaltak, mert vállalataiknál nem tö­rődtek a műszaki fejlesztés­sel, a termelékenység és a minőség javításával. Ez u- tóbbi kapcsán elhangzott, hogy 1985-ben Leningrádban a kereskedelem kénytelen volt kiselejtezni az összes árucikkek 12 százalékát, mert azok minősége nem ér­te el a kívánt színvonalat. A gazdasági növekedés ü- teme szorosan összefügg a dolgozók élet- és munkakö­rülményeivel — mondották az aktíván részt vevők. Meg­említették a kereskedelem­ben, az orvosi ellátásban, a szolgáltatásokban felhalmo­zódott feszültségeket, arány­talanságokat. Sürgették, é- pítsenek több kórházat, nyis­sanak több üzletet, bővítsék a szolgáltatásokat, amelyek­ben a kereslet jelenleg há­romszorosa a kapacitások­nak, a kínálatnak. Konkrét, lényegre törő fel­szólalások hangzottak el a moszkvai területi aktíván is, amelyen részt vett Meszjac. a területi pártbizottság első titkára. Valamennyi pártak- tíván megkülönböztetett fi­gyelmet fordítottak a párt- alapszervezetek munkájára. Az átszervezés, az új gaz­dálkodási rendszerre való áttérés leikévé, motorjává kell tenni az alapszerveze­teket, hangoztatják, hozzá­téve, hogy e téren sok még a tennivaló. Növelni kell a pártalapszervezetek szere­pét, amelyek így a szüksé­ges változásokat, a vállala­tok, szervezetek munkáját figyelemmel kísérhetik, el­lenőrizhetik. Ezzel párhuza­mosan az alapszervezetek munkájában jobban ki kell fejeződnie a párton belüli demokráciának, a nyilvános­ságnak. a nyílt, őszinte, kö­vetelményeket támasztó munkastílusnak. Coraznn Aquino Fülöp-szi- geteki államfő bejelentette, hogy feloszlatta a nemzet­gyűlést, és „ideiglenes sza­bad alkotmányt“ léptet élet­be. amíg nem lesz az or­szágnak népszavazás útján jóváhagyott új alkotmánya. Az új alkotmány terveze­tét 90 napon belül készíti el egy különbizottság, ésajiép- szavazást egy éven belül megtartják. Az alkotmányo- zó bizottság tagjait 60 na­pon' belül kinevezik. Amíg nem kerül sor az új alkot­mány elfogadására, addig az államfőnek jogában áll tör­vények kiadása. A Hawaii-szigeteken levő Hickan amerikai támaszpont egyik képviselője bejelentet­te, hogy Ferdinand Marcos Fülöp-szigeteki exállamfő elhagyta a bázist, és a Ho­nolulu elővárosában levő magánrezidenciába költözött át

Next

/
Thumbnails
Contents