Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-04-01 / 13. szám
új ifjúság 5 G rúz nyelven az „IJa“ sző jelentése „Ibolya“. Ezt a kedves nevet választották kórusuknak a tbiliszi bennlakásos zeneiskola növendékei. Bár mind a kórus, mind a tagjai nagyon fiatalok (15 éve alakult, és tagjai 12—16 évesek], az íja már sok díjat nyert nemzetközi versenyeken. Tapsoltak nekik a dal kedvelői Csehszlovákiában, Magyar- országon és az NDK-ban. Az e- gyüttes ugyan még távol van a világhírtől, a lányok máris magasabban hordják az orrukat, mint az iskola többi együttese — a szimfonikus meg a fúvószenekar, a grúz népi hangszereket megszólaltató zenekar, a fiúkórus meg a kamarazenekar —, mert azok még nem értek el olyan sikereket, mint az íja. — Nagyon büszkék vagyunk a növendékeinkre — mondja Erna Todua, az iskola igazgatónője. — Tíz év alatt hivatásos muzsikussá fejlődnek, sokan folytatják tanulmányaikat konzervatóriumokban, főiskolákon. S ami a legfontosabb: egész életükre hívei maradnak a zenének. Ez az iskola abban különbözik a többitől, hogy itt a Kodály- módszerrel folyik a tanítás. Ennek köszönhető, hogy a gyerekek szinte már az első órákon képesek megszólaltatni bonyolult, több szólamú műveket. Eősze László magyar zenetörténész az iskolában tett látogatásakor meg is jegyezte: „Kodály örülne, ha tudná, hogy az ő módszerével tanítják zenére a grúz gyerekeket.“ De nem Eősze László volt Itt az egyetlen magyar vendég. 1977- ben, a gyermekkórusok VI. nemzetközi fesztiválján, amelyet Olo- moucban rendeztek, az Íja tagjai Kodály Zoltán tanítványai megismerkedtek a Szegedi Tanárképző Főiskola 1. számú gyakorló iskolájának Bartók kórusával. Az íja magyarországi meghívást kapott. Az ifjú grúz művészek nagy sikert arattak Budapesten és Szegeden, néhány dalukat a Magyar Rádió is fölvette. 1379-ben a Bartók kórus viszonozta a látogatást. A magyarok vezetője. Veszprémi László doktor később levelet írt vendéglátóinak: „A Grúziában töltött nyolc nap olyan volt mindannyiunk számára, mint egy szép álom. Mindaz, amit láttunk és hallottunk, mélyen érintett minket.“ A vendéglátók valóban igyekeztek minél jobban bemutatni hazájukat: elvitték a szegedieket tea- ültetvényre és szőlőgazdaságba, múzeumokba és ősi templomokba, gyárakba és 'színházakba. Ha mindehhez mig hozzátesszük, hogy a magyarok három koncertet is adtak — Tbilisziben, Tela- viban meg a Tbiliszi Televízóban —, akkor érthető igazán, hogy milyen zsúfolt volt a program. De vendégek és vendéglátók egyaránt elégedettek voltak, s rövidesen újabb csereutakra került sor. H a már igaz? jó barátok, s mint ilyenek, meglepetéssel is kedveskednek egymásnak. A Tbilisziben tartott közös koncerten a Bartók kórus grúz nyelven énekelte a Gyönyörű vessző című régi dalt, az íja pedig Kodály Zoltán Pásztor című kórusművével lepte meg a vendégeket. A. Vasziljev A íutók napját minden év valamelyik vasárnapján megrendezik a Szovjetunióban. Az idei startnál ott állt egy egész család, nevezetesen: Vlagyimir Gulevics, a családfő, I- nyessza Gulevics, a mama, a 13 éves Makszim, a 11 éves Pavel és a 6 éves Oleszja. Ebben a családban mindenki futó. A Gulevics família egy Moszkva környéki kisvárosban, Zelenográdban él, a- melynek minden harmadik lakója sportol. Nyáron elképzelhetetlen, hogy a parkerdőben ne találkozzunk futókkal, kocogókkal, télen meg síelő kicsikkel, nagyokkal. Már a város tervezése is olyan, hogy gyalog tíz perc alatt bármelyik lakóháztól el lehet jutni a parkerdőhöz, és ez meglehetősen kedvező feltételeket nyújt a sportoláshoz. Egyébként Zelenográdban többféle más lehetőség is van a sportra: minden kerületben van kosárlabda- és röplabda-pálya, hoki- és jégpálya. Csak hát üres lenne mind, ha nem lennének* olyan emberek, akik a sport szerelmesei, és akik a személyes példájukkal buzdítanak a testnevelésre. A zelenográ- dl futók klubjának csaknem minden tagja az egészséges életmód propagandistája, magának a klubnak is „Jó egészség“ a neve. Ami pedig a Gulevics famíliát illeti, az valóságos „minl-sportkub“. A mama A háziasszony nyit ajtót. Inyesz- sza eleven, vidám, 34 éves fiatal- asszony, aki a tréningruhában inkább kamaszlánynak látszik. Vlagyimir, a férje azt mondja róla, hogy mint minden csalidban, a sportolás Is tőle, az asszonytól függ. Inyessza egyébként gépész- mérnök az egyik helyi üzemben. — Hogyan osztja meg az otthoni teendőket a családdal? — kérdezem. — Például úgy, hogy a kislányt a srácok viszik óvodába, és haza is hozzák. Ök maguk tartják rendben a szobájukat, sőt, ki is takarítják. Olyasmi elő sem forFut a család dúl nálunk, hogy ne segítsenek egymásnak. Aztán együtt készítjük például a reggelit, a vacsorát is. — Egy Ilyen sportoló családban van külön étrend? — Nincs, de igyekszünk sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani. Persze, a futás azért olyan sport, amelyhez kell a kalória. Egy-egy edzés után, különösen télen, inkább eszik az ember egy tányér jó forró levest, mint teát vajas kenyérrel... — Régóta sportol? — Már az iskolában röplabdáz- tam, futottam. Most már tizennégy éve, az Indulás óta tagja vagyok a futók klubjának, a munkahelyemen pedig edzősködöm, társadalmi munkában. Itt a lakótelepen pedig minden reggel edzést tartok: 20 perc futás, 20 perc torna. A házból meg a szomszédos épületekből sokan lejárnak erre a kis reggeli testmozgásra. Az edzés után hideg vízzel zuhanyozom. Utána olyan erősnek érzem magam, hogy hegyeket tudnék megmozgatni. Régen észrevettem magamon, de másokon is, hogy az aktív mozgás serkenti a társadalmi aktivitást; én például tagja vagyok a szülői munkaközösségnek abban az Iskolában, a- melyben a gyermekeim tanulnak. A papa A férj, Vlagyimir 37 éves. Kitűnő szakmunkás és ugyanakkor edző abban a gyárban, ahol dolgozik, tagja a műhely szakszervezeti bizottságának. Mint a felesége, ő is gyermekkora óta sportol. Különösen síelni szeret, erre négy-öt éves korukban a gyermekeit Is megtanította. — Gyakran hallok olyasmit, hogy az embereknek nincs idejük sportolni... — mondja. — Ez egyszerűen nevetséges. Arra viszont, hogy a televízió előtt üldögélve két órán át meccset nézzenek, ráérnek. A meccs előtt inkább futnának egyet, mint a focisták. Mondják azt is, hogy nincs hol sportolni. Az igaz, hogy nincsenek mindenütt olyan jő körülmények, mint Zelenográdban. De ne felejtsük el, hogy a nyitott ablak előtti helybenfutás is majdnem ér annyit, mint az utcai, sőt még jobb is azoknak, akiknek felesleges kilóik vannak; magasabbra emelhetik a térdüket, hamarabb megszabadulnak a lerakódott hájacskától... ... és a gyerekek A papa olykor együtt síel a fiaival, de már nem tudja lehagyni őket. Ö azonban csak kedvtelésből síel. Makszim és Pavel viszont, mint a zelenográdi gyerek- és ifjúsági sportiskola növendékei, igényes edzésekre járnak. A sok edzés, a versenyek miatt — amelyeken a fiúk nemegyszer győztesen szerepeltek — alig marad idő arra, hogy együtt tréningezzen az egész család. Csak a kis Oleszja megy együtt a szüleivel szombatonként a „Jó egészség“ klub edzéseire. A vasárnap az egyetlen nap, amikor a fiúk is csatlakoznak a' szüleikhez. De csak tavasszal és ősszel, mert nyáron edzőtáborban vannak, télen pedig minden hétvégén versenyeken vesznek részt. A Gulevics famíliában mindenki szurkol egymásnak, hiszen a papa és a máma is gyakran szerepel az ü- zeml sportegyesületek közötti sí- és kön^yűatlétlkal versenyeken mint a saját munkahelyük válogatottjának tagjai. — Nálunk soha nincs vita, veszekedés — mondja Inyessza. — Sem Vologyával, sem a gyerekekkel. Amikor olyan panaszt hallok, hogy a szülők nem értik meg a gyermekeiket, hogy a fiúnak csak a focin, a lánynak csak a táncon jár az esze, egyet tanácsolnék: apuka, kergesse a fiával e- gyütt a labdát, mamácska, táncoljon együtt a leányával. Akkor talárt jobban megértenék őket, ők pedig szófogadóbbak lennének. Nehogy azt higgye, hogy csak a sportnak élünk, —, folytatja 1- nyessza. — Sok minden más is érdekel bennünket. — Reprodukclókah gyűjtünk például, gyakran megyünk hangversenyekre, vagy otthon hallgatunk zenét. Elalvás előtt minden este felolvasunk a gyerekeknek, ez meghittebbé teszi a hangulatot. — És hogyan töltik a vasárnapokat? — Rendszerint kimegyünk valamilyen sporteseményre — mondja Vlagyimir. — Zelenográdban egy évben több mint száz is van, és rendszerint olyan rendezvények, amelyeken gyermekek és egész családok vesznek részt. A ml családunkból Is ott van ilyenkor valamelylkőnk, olykor együtt rajtol az egész család. Szeretünk kijárni a környékbeli erdőkbe. Egyszóval, nem unatkozunk vasárnap sem. Aztán, az új évet e- gyütt köszöntjük, a lék mellett... — teszi hozzá Vlagyimir. — Ne csodálkozzék. Én és Inyessza, mint a „Jó egészség“ klub minden tagja, rozmárok vagyunk. A zelenográdi hagyományok szerint a rozmárok együtt töltik a szilvesztert. Ilyenkor aztán van fürdés a jeges vízben, nagy a vidámság, szól a zene... A mikor Inyessza kikísér, rámutat a szomszédos lakás ajtajára: „Itt meg egy o- íyan négytagú család él, amelynek minden tagja vitorlázik...“ Tatyjana Bazova Minél előbb megvalósítani a gyakorlatban a XXVII. kongresszus határozatait, a gyorsítás programját, megindítani, bátorítani az átalakítást mind a szervezeti, mint a politikai munkastílus kérdéseiben — ezek a gondolatok jellemezték a Szovjetunióban megtartott párt- aktívákat. Leningrádban jurij Szolov- jov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a városi pb első titkára aláhúzta; a terv törvény a gazdasági életben, amit ennek megfelelően kell végrehajtani. Ki miként hajtja ezt végre, aszerint ítélik meg munkáját. A gazdasági átalakítás azonban, a kívánatosnál lassúbb ütemű, mutatott rá, nagyobb tempóban kéne cselekedni. Szó esett a minőségről is, amelyről az SZKP Politikai Bizottsága határozata szerint törvényt dolgoznak ki. Ami Leningrádot illeti, a vizsgálat során minden negyedik munkahely fölöslegesnek bizonyult, mert nem felelt meg 8 korszerű követelményeknek. Több gyárigazgatót név szerint elmarasztaltak, mert vállalataiknál nem törődtek a műszaki fejlesztéssel, a termelékenység és a minőség javításával. Ez u- tóbbi kapcsán elhangzott, hogy 1985-ben Leningrádban a kereskedelem kénytelen volt kiselejtezni az összes árucikkek 12 százalékát, mert azok minősége nem érte el a kívánt színvonalat. A gazdasági növekedés ü- teme szorosan összefügg a dolgozók élet- és munkakörülményeivel — mondották az aktíván részt vevők. Megemlítették a kereskedelemben, az orvosi ellátásban, a szolgáltatásokban felhalmozódott feszültségeket, aránytalanságokat. Sürgették, é- pítsenek több kórházat, nyissanak több üzletet, bővítsék a szolgáltatásokat, amelyekben a kereslet jelenleg háromszorosa a kapacitásoknak, a kínálatnak. Konkrét, lényegre törő felszólalások hangzottak el a moszkvai területi aktíván is, amelyen részt vett Meszjac. a területi pártbizottság első titkára. Valamennyi pártak- tíván megkülönböztetett figyelmet fordítottak a párt- alapszervezetek munkájára. Az átszervezés, az új gazdálkodási rendszerre való áttérés leikévé, motorjává kell tenni az alapszervezeteket, hangoztatják, hozzátéve, hogy e téren sok még a tennivaló. Növelni kell a pártalapszervezetek szerepét, amelyek így a szükséges változásokat, a vállalatok, szervezetek munkáját figyelemmel kísérhetik, ellenőrizhetik. Ezzel párhuzamosan az alapszervezetek munkájában jobban ki kell fejeződnie a párton belüli demokráciának, a nyilvánosságnak. a nyílt, őszinte, követelményeket támasztó munkastílusnak. Coraznn Aquino Fülöp-szi- geteki államfő bejelentette, hogy feloszlatta a nemzetgyűlést, és „ideiglenes szabad alkotmányt“ léptet életbe. amíg nem lesz az országnak népszavazás útján jóváhagyott új alkotmánya. Az új alkotmány tervezetét 90 napon belül készíti el egy különbizottság, ésajiép- szavazást egy éven belül megtartják. Az alkotmányo- zó bizottság tagjait 60 napon' belül kinevezik. Amíg nem kerül sor az új alkotmány elfogadására, addig az államfőnek jogában áll törvények kiadása. A Hawaii-szigeteken levő Hickan amerikai támaszpont egyik képviselője bejelentette, hogy Ferdinand Marcos Fülöp-szigeteki exállamfő elhagyta a bázist, és a Honolulu elővárosában levő magánrezidenciába költözött át
