Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-04-01 / 13. szám
ifjúság 6 Zágrá b—Szara j evó nyomdokaiban Az eddigi legnagyobb Mversiade f Már beszámoltunk röla, J hogy az 1987. évi téli Universiade nálunk, a Magas- Tátrában lesz. A világ legjobb egyetemista és főiskolás sportolóinak nyári seregszemléié! viszont a ]u- goszlávtal Zágráb rendezi. Két tengerentúli színhely u- tán (1983 Edmonton, 1985. Kobe) tehát Ismét Európában találkoznak a világ e- gyetemlsta és főiskolás sportolói. A Nemzetközi Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség (FISU) végrehajtó bizottsága 1984 mátusában megtartott tanácskozásán ítélte a rendezés jogát a horvát fővárosnak. A szervezők nagy lendülettel és lelkesedéssel láttak munkához. Méltók a- karnak lenni a FISU bizalmára ős öregbíteni szeretnék a jugoszláviai sportszervezők jő hírnevét, amelyet az 1984. évi téli olimpiai játékok példás megrendezésével vívtak ki maguknak. — Időnk kevés, munkánk annál több — hangsúlyozta Joszlp Vrhovec, a szervező bizottság elnöke. — Zágráb legalább olyan jő házigazdája szeretne lenni az egyetemista és főiskolás sportolók legnagyobb versengésének, mint amilyen Szarajevó volt a téli olimpiai játékoknak. Sokat, de mindenekelőtt megszállottan keil dolgoznunk Július 5-lg, az Universiade nyitányáig. A sikerhez azonban a ml erőfeszítéseink nem elegendőek. Az Universiade nem lehet csak Zágráb és Horvátország ü- gye, teljes összefogásra -van szükség. Az elnök felhívása nem talált süket fülekre. Szinte egész Jugoszlávia hozzá a- kar járulni az Universiade sikeréhez. Az előzetes felmérések szerint a zágrábi Universiade a legnagyobb lesz a főiskolai és egyetemi játékok eddigi történetében. A szervezők 115 országból mintegy 7000 sportoló és kísérő részvételére számítanak (csak összehasonlításképpen: a legutóbbi, köbei Játékokon ötezren vettek részt száz országból), rajtuk kívül- ötezer sportvezetőt és újságírőt várnak. A sportolókat és kísérőket két — a közeljövőben felújítandő — diákotthonban helyezik el. A két kollégiumnak olyan hangulata lesz, mintha igazi olimpiai faluk lennének — ígérik a rendezők. A versenyzők tizenkét sportágban — atlétika, torna, úszás, vízilabda, műugrás, vívás, tenisz, kajak-kenu, evezés, labdarúgás, kosárlabda. röplabda — mérik össze tudásukat A létesítmények nagy része készen áll, a hátralevó időben korszerűsítik valamennyit, valamint megépítenek egy fedett uszodát és nyolc kisebb sportcsarnokot. Az öt zágrábi színhelyen kívül a kőzol! kisvárosok — Varasd. Csáktornya — fs biv'talos Unt- versiade-városok lesznek, itt bonvnlftiák le a labriarúpő- és kosárlabda-selejfezöke*. A majdan! rész vevők már jövő ánr'üsá^o] kezdve 's- merkedbeínek az Universiade 'színhMvg’.vel, Ekkor rajtol ugyan's az úgynevezett prőbavcrscr.'/ck sorozata, a ] Boly 1987 iúniuséhan, a já tékok kezdete elő“ egv bő nappal fejeződik be. Az I'nlitersiade ilnnenélyes me?;nv'.ióiéig-'1387 iű’li's S' ig még trbb mim egv' év van hé ra é zágrábi szervezők remólik hogy Mókus- ka (a játékok kabalafigurá ]al az Universiade kezdetéig a világ számos országában bemuta'kozhat majd, s minél több vendéget vonz az ősi egyetemi városba. 1, (mész) A z olimpiai játékok az ókor egyik legszebb ránk maradt öröksége. Keletkezésének, társadalmi szerepének és megszűnésének körülményeit még má sem tisztázták, de ez talán lényegtelen. A testedzésnek egy olyan kultuszát teremtette meg, amelyet ma Is megcsodálhatunk. Pontosan tiz évvel ezelőtt végigjárhattam az ókort Görögország legnevezetesebb helyeit, többek között Olimpiát Is megtekinthettem. Nagyszerű érzés volt végigfutni azon a pályán, amelyen két és fél ezer évvel ezelő't mér nemes sportver- sen.gés- folyt. Elég szomorú, hogy a középkorban teljesen feledésbe merült az őgörög szellemi és testi kultúra. De hát nemhiába nevezték sötét középkornak. Több mint kétezer évnek kellett eltelnie, hogy újjáéledjen a nemes eszme, az emberiség egyik legszebb játéka. S most, április 6-án ünnepeljük a 90. évfordulóját annak, hogy ez athéni olimpiai stadionban — amely még ma Is olyan csodálatos és pompás, mint akkor — újra kigyulladt az olimpiai láng, megkezdődött az újkor első olimpiája. Nem volt egyszerű újjáéleszteni az olimpiai eszmét. A történelmi fejlődésnek kellett közrejátszania abban, hogy a polgári társadalomnak létérdeke l^yen a nevelési rendszer fejlesztése, az ember harmonikus szellemi és testi fejlődése. Olyen emberek hangsúlyozták mér ezt, mint Kemenskf vagy A- páczal Csere János, s egy bizonyos angol jogász, Róbert Dover kezdeményezésére Angliában már 1604-től kezdve ötven éven át megrendezték az angol olimpiai játékokat, de ezek a próbálkozások csak elvetélt kísérletek voltak a nagy eszme feltámasztására. Mígnem jött Pterre de Coubertln francia báró, pedagógus, történész és főleg humanista, aki lőtormán aa egész életét arra tette fel, hogy újjáteremtse az olimpiai játékokat. A káprázatos Olümpia talán egyik legcsendesebb völgyében áll az emlékműve, amelyben a források szerint a szívét Is őrzik. önkéntelenül Is mélyen fejet hajtottam előtte, de ezt talán egyetlen turista sem mulasztja el, aki ellátogat az őkori olimpiai játékok színhelyére. Coubertin a Sorbonne- egyetemen tanult, majd u- gyanott tanított. Gyorsan felismerte a francia nevelés .gyöngeségeit, amelyek akkoriban az egész világ ne- nevelési rendszerének jellemzői voltak. Reformokon törte a fejét. Leginkább az ógörögök pevelésí ideálja foglalkoztatta, amely a test és a szellem egyenrangú harmonikus fejlesztésére törekedett. Igaz ugyan- — sajnos —, hogy egy kicsit hadi, hadviselési megfontolásból. Dédelgetett gondolata volt az ógörög gümnaszlon felújítása, amit ma testnevelési Iskolának neveznénk. „Az ókor Intézményei közül a legkevésbé a görög gümna- szlont Ismerjük — Irta —, pedig ez volt az antik műveltség alappillére.“ Ügy vélte, hogy az izomerő és a szellem egyesítésére van szükség. Hangsúlyozta, hogy a sportolás nem luxus — sajnos, akkoriban az volt —, hanem a belső tökéletesedés forrása. Szembeszállt a spört katonai célokra való felhasználásával. Széles körű nemzetközi kampányt Indított elképzelése megvalósítására. Többszöri kísérlet után 1894. június 18-ára nemzetközi kongresszust hívott ösz- sze a Sorbonne-on. Tizenhárom országból kétezer résztvevő érkezett, 21 ország pedig levélben jelentette be támogatását. Június 23-án plenáris ülésén elfogadták az amatőrszabályzatot, és ellenszavazat nélkül kimondták az olimpiai játékok felújítását. egyúttal jóváhagyták e játékok alapokmányát; „A testnevelés ápolása és fejlesztése érdekében és a népek Ilyen Irányú barátsá____/...ES-ó......... 'V'-.t.s Az athéni olimpiai stadion 90 éves az újkori olimpia gos érintkezésének előmozdítása végett minden négy évben a hellén Olümpia mintájára nagy játékokat rendezünk, amelyikre minden kultúrnépet meghívunk. Az első játékokat — az ókori játékok tiszteletére — Görögországban, Athénban rendezték, Immár kilencven évvel ezelőtt. Voltak némi — főleg a- nyagl jellegű — nehézségek, de ezeket Is sikerült megoldani. Szerencsére akadt egy Alexandriában élő görög milliomos mecénás, bizonyos Georgiosz Aseroff, aki vállalta a stadion felépítését. Ez pontos mása az ókori athéni stadionnak, amelyet pedig Lükurgosz tervezett. és ma Is csodálatos. A bejárati részt mindössze egy vaskapu, Illetve vaskerítés és korínthoszi oszlopsor választja el a külvilágtól, és a Stadion térről nézve elénk tárulnak a furcsa, patkó a- lakú lelátók és a pálya. Ez utóbbi szintén pontos mása az ókorinak. Mintegy 180 m hosszú, tehát körülbelül megfelel az ókori stadionhossznak (amely 600 láb, vagyis 192,27 méter]. A'ver- senypályát mindössze egy alacsony kőfal választja a nézőtértől, akárcsak OlOm- plában vagy Delpholban, ahol az ökör legnagyszerűbb stadionját láttam. Egy völgykatlanban fekszik, amelyet a környező lejtőkön magasba törő clprusták vesznek körül. Hlhetetjen, hogyan tudtak Ilyen eszményi helyet találni egy nagyvárosban, mivel Athén már 90 évvel ezelőtt Is nagyváros volt. Ahogy ott álltam áhítattal a pálya közepén, lehunyt szemmel szinte hallani véltem György görög király hangját, amint 1896. április 6-én 13 ország 285 versenyzője, 15 ezer külföldi és 45 ezer görög néző előtt kimondta: „Az újkor első o- llmplai játékait megnyitom!* Remélem, hogy 1996-ban az akkori görög államfő is elmondhatja majd ugyanezt, némi sorrendben eltéréssel. FaligyI Lajos A szerző felvétele A LIAZ és TATRA tehergépkocsik sikere az afrikai sivatagban Fölösleges áldezatek A motorsportok többségében a gyorsaság, a száguldás, a lehető legnagyobb sebesség elérése a ' cél. Ez érthető is, hiszen a leggyorsabb pilótát ünnepük győztesként, övé a legjobbnak járó babérkoszorú a győzelmi emelvény legmagasabb fokán. Sajnos, törvényszerűen éppen a száguldás következtében már számtalan versenyzőnek a babérkoszorú helyett — más koszorúval tisztelegtek. Az autós rallye a motorsportok egyik válfaja, manapság világszerte őrlési népszerűségnek örvend. A versenyzési feltételek szinte kegyetlenek, csak a legjobb, legtapasztaltabb pilóták képesek sikerrel megbirkózni a jéggel, faggyal, sártengerrel, vagy éppen o meleggel, homokbuckákkal, s nem utolsósorban a fegyelmezetlen nézőkkel. Éppen ez a tényező meg az útvonalon közlekedő egyéb közlekedési eszköz vezetői o- koztak az utóbbi években számos tragédiát, veszélyezteti állandóan a rallye-részt- vevök egészségét, életét. Ezt bizonyítja a legutóbbi portugál ratiye-n tűr* ént tragédia is, amikor az egyik porfn.cái gépkocsi már az első gyorsasági szakaszon beler'’hant a fegyelmezetlen nézőltbe, s bár a pilótának nem történt semmi baja, három néző, közöttük egy 36 éves anya kisfiával — a helyszínen meghalt. A világ egyik legnehezebb motorsport rendezvényének számit a Párizs—Dakar rallye, amelyet az Idén nyolcadszor rendeztek meg. Ez a sivatagi verseny az Idén különösen sok áldozatot követelt, s ami a legszomorúbb: Thierry Sabine, a rendezvény főszervezője helikopterével egy homokbuckának ütközve Maliban, Gou- rua-Rhaorous falu közelében lezuhant és meghalt. A 38 éves Sablne-nal a helikopteren tarfözkodott még Daniel Balavoine híres francia énekes, egy újságíró, a pilóta és egy szerelő. Mindannyian életüket vesztették. Érdekes, hogy Sabine két ' nappal halála előtt a rallye nehézségeire panaszkodók előtt elismerte, hogy a verseny kegyetlen, áldozatokat követel- (még Setében egy Ittas vezető elütött egy japán motorost, és az belehalt sérüléseibe, súlyosan megsebesült három francia versenyző, és még több tucat könnyebb sebesültje volt a több mint ezer kilométeres rallye-nekj, de végig lehet csinálni ,— állította Sabine. Persze, eltekintve a számos tragikus eseménytől, a Párizs—Dakar rallye- nak megvolt a maga sportértéke Is. Éppen e rendkívüli igényes és nehéz körülmények között a csehszlovák résztvevők kitűnő reklámot csináltak autóiparunknak. A kamionok versenyében a rajttői a célig olyan jöl szerepeltek a szélsőséges körülmények között a UAZ és TATRA teherkocsik, hogy mindenki felfigyelt állóképességükre. Az öt csehszlovák kocsi sokáig az élbolyban haladt, aztán a Dlrkou-Agadem sivatagi szakaszon az egyik LIAZ tizennyolc métert zuhant egy homokbuckáról, szerencsére a személyzet csak könnyebb sérüléseket szenvedett. A- mint azt a csehszlovák küldöttség vezetője, Josef Kalina mondotta: „A hosszú utak nem okoztak gondot, annál gyötrelmesebbek voltak a dzsungelén keresztül vezető rövid útszakaszok. Általában csak 20 km-es 6- ránkéntl sebességgel lehetett nem is haladni, hanem vergődni az úton. Az utolsóelőtti szakaszon, amikor az egyik mocsaras vidéken éppen saját és külföldi ver- senyzötársalnkat igyekeztünk kiszabadítani,. megelőzött bennünket néhány nehéz' kamion. Röviddel később éppen ők elakadva az 1- szapban, teljesen eltorlaszolták az egyetlen, nagyon szűk utat, s míg egész éjszaka Itt Is a kocsik kiszabadításén dolgoztunk, természetesen lemaradtunk az utolsó útszakasz másnap reggeli rajtjáröl, és ezzel lemaradtunk az elsőségről Is. Ez okozta tehát, hogy a csehszlovák kamionok vezetői nem állhatták fel végül Is a győzelmi dobogöra. A UAZ és TATRA tehergépkocsik motorjai ugyanis az e- gész verseny folyamán kitűnően működtek. Erről meggyőződtek a külföldiek Is, és nagy érdeklődést tanúsítottak irántuk. A legnagyobb gondot a gumiabroncsok okozták. Mindkét célba érkezett Tátrán a verseny alatt összesen tizennyolcszor cseréltek gumit, 6gy-egy gyorsasági szakaszon kétszer is. De a motor, a hajtóműszekrény, a futó- szerkezet a rajttól a célig hibátlanul működött. A francia sajtó nagyra értékelte a csehszlovák küldöttség segftőkészségét, barátságos viselkedését a verseny többi résztvevőjével szemben. Az űjságtrök szerint a csehszlovák versenyzőket a többiek — pilóták, szervezők, szerelők — amolyan mentőangyaloknak íar- tották. Bármilyen nehéz, sőt kritikus helyzetben Is készséggel álltak a többiek rendelkezésére, segítettek azokon. akik bajba jutottak. Esténként a táborban az autóversenyzőket, motorosokat állandóan a csehszlovákok körül lehetett találni, u- gyanls a baráti beszélgetéseken kívül kihasználhatták a mindig kéznél lévő hegesztő és más berendezéseket. Az Ide!, 8. Párizs—Dakai* rallye tehát nagy port kavart. Ezt bizonyítják a világ különböző tájain megjelenő sajtóban közölt riportok, kommentárok, beszámolók Is. A csehszlovák gép- kócsltparnak és autósportnak vitathatatlanul jó szolgálatot tett ez a rendezvény. Semmi esetre sem szabad azonban megfeledkezni a rallye árnyoldaláról, a sok áldozatról. Párizsban töjjb mint 400 személy- és tehergépkocsi, valamint 50 motorkerékpár vágott neki a nagy kalandot ígérő hosz- szú eurb-afrtkal távnak, de ennek csak egy elenyésző hányadát köszönthették a dakarl célban. A szervezőknek tehát lényegesen többet kell tenniük a jövőben a résztvevők biztonságáért. S nemcsak a Párizs—Dakar rallye-n, hanem az összes autós és motoros rendezvényen. Az 5t csehszlovák kamion legénysége kapta a „Kivá- telesség diját“, amelyet a rallye-t kfsérO tizenöt élvonalbeli francia sportújságfró szavazata alapján Versailles városa Ítélt oda. Versailles polgármestere, André Damien a dff átadásakor mondta: „Ez a jutalma azoknak, akik jél küzdöttek, ráadásul lovagiasan, barátién és testvériesen viselkedtek. A kivételes tettekért kivételes díj jár. Ezzel azokat akartuk jutalmazni, akik nem közönségesek, akik példát mutatnak és baráti légkört terjesztenek.“ Mint ismeretes, a csehszlovák pilóták a verseny alatt valóban bajtárslan segítették a többieket. Az utolsó versenynap előtti éjszaka is azzal voltak elfoglalva, hogy a mocsárban rekedt társaikat kihúzzák a sárból (a sző szoros érteimében). Emiatt zárták ki őket. pedig az egyik UAZ holtbiztosán elsőnek jutott volna be. Dyen a sport! Ettől eltekintve mind a UAZ, mind a TATRA kamionok vllágraszóiő sikert arattak.
