Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-03-18 / 11. szám

új ifjúság 8 A megértés tónusaiban Február közepén tizenhatodszor ren­dezték meg az NDK fővárosában a po­litikai dalok nemzetközi fesztiválját. A Rote biederen, ahogyan a fesztivált ne­vezik, a világ összes tájáról ötven éne­kes és együttes lépett fel, s különböző nyelven csendültek lel a dalok. Berlin több színpadán zajlottak az egyes ren­dezvények, de a legforgalmasabb szín­hely a Volksbühne, a Pedagógusok Há­zának kongresszusi terme és a Werner Seelenbinder Sportcsarnok volt. Az NDK ifjúsági szervezete, az FDJ szervezi ezt a fesztivált. A koncertek iránt egyre nő az érdeklődés, most is telt ház előtt énekeltek a résztvevők. És nemcsak a herllniek jöttek el meghallgatni őket. Heiko és Antje diákok Suhlból érkez­tek. — Vonzott az a lehetőség, hogy hall­juk a szerte a világon született dalo­kat, és saját szemünkkel lássuk a po­litikai dalok híres előadóit, érezzük a publikum és a színpad egységéből su­gárzó nagyszerű légkört — mondta Antje. — Megkapó volt számomra az afri­kai Amandla együttes műsora. E világ­rész népének kultúrájáról eddig na­gyon keveset tudtam. Ezért is örültem, hogy itt alkalmam nyílik betekinteni abba az alkotóműhelybe, ahol a szerep­lők munkásságukról beszélgetnek, ahol kérdezni, nézeteket cserélni lehet — egészítette ki társa szavait Heiko. Ez az alkotóműhely szerves velejáró­ja a fesztiválnak. Az Ifjú Tehetségek Házában a Klosterstrassen reggeltől es­tig vagy inkább éjszakába nyúlóan egy héten át minden nap nagy volt a nyüzs­gés. Délelőtt énekesek, szereplők ér­keztek a rendezöiródába, délutánon­ként alkotó találkozások zajlottak, es­te pedig a szereplők közreműködésével szólt a zene, az ének, s akik eljöttek, felszabadultan szórakoztak, barátkoz­tak. Sok mindent megtudhattak egymás életéről, országáról. Az Ifjú Tehetségek Házától nincs messzire a Rosa Luxemburg téren levő Volkbühne. Amikor ott jártunk, éppen egy hazai együttes, az Októberklub ké­szült fellépésre. Ez a politikai dalokat éneklő csoport húsz évvel ezelőtt ala­kult. Az épületbe lépve nem mindenna­pi kép fogadott. Az Októberklub rajon­gói a szolidaritási bazárban hangleme­zeket, háborúellenes feliratokkal díszí­tett trikókat és emléktárgyakat árusí­tottak. Az ünnepi műsort szellemesen kommentált filmösszeállítás vezette be, majd következtek a már klasszikus és mai politikai dalok, ezután pedig latin- amerikai dalokat énekeltek. Műsorukat hangos „bravó!“ felkiáltás nyugtázta. Nem fért hozzá kétség, hogy ennek az együttesnek megvan a maga közönsé­ge. Mint ahogy azoknak az együttesek­nek is, amelyek a Pedagógusok Házá­nak kongresszusi termében léptek fel. A modern kupolás épületben a feszti­vál szereplőinek képei fogadták a kö­zönséget. Már itt érezni lehetett azt az egyedi atmoszférát, amelyet ez a ren­dezvény sugároz, de a csúcs a tágas teremben várta a közönséget. Az osz­trák Slgi Marone, az olasz Mancus fi­vérek, a londoni Billy Bragg, a magyar Szélkiáltó együttes, vagy a hazai Zeb­ra és mások elsöprő sikert arattak. Sigi Marone például Ausztria leg­népszerűbb énekese. Szatirikus hangvé­telű dalaiban bírálja az osztrák kor­mány politikáját, ellenséges magatartá­sát az idegenekkel szemben és a kör­nyezetrombolást. Nagy-Britanniában népszerűségnek örvend Billy Bragg, aki érthető szö­vegeivel és villanygitár-zenéjével el­hozta ide hazája ifjúsága nagy többsé­gének gondjait. Énekelt a munkanélkü­liségről és arról, hogy veszélyben forog a békénk, dalaiban összefogásra szólí­tott. A Szélkiáltó együttes a Pécsi Tanár­képző Főiskola diákjaiból alakult. Jó­zsef Attila költészetének szeretete hoz­ta őket össze. A költő megzenésített versel elragadóan szépek furulya-, vio- loncselló- és ütőhangszer-kísérettel. De merítenek Radnóti, Weöres Sándor és Csorba Győző költészetéből is. Az e- gyüttest ma négy pedagógus és egy mérnök alkotja. Művészetük eszmei mondanivalója: közös összefogással o- lyan gyönyörű világot teremteni, amely fölött nem lebeg az atomháború réme. Megjelent első nagylemezük, és fellép­tek már Lengyelországban, Finnország­ban, Kubában, és most is magukkal ra­gadták a közönséget. A hatezer nézőt befogadó Werner Seelenbinder Sportcsarnokban zajlottak a nagykoncertek. A szombat délután pedig a gyerekeké volt. Léggömböket festettek, fajátékokat, cseréptárgyakat készítettek. E munka közben idősebb társaik, szakkörtagok segítettek nekik. No de ez nem minden. Lehetett itt vá­sárolni könyvet, ajándéktárgyakat, pe­rui, nicaraguai, chilei, kolumbiai jel­legzetességeket. A parasztzene „háza táján“ fellépé­sükre készültek azok az NDK-beli mu­zsikusok, akik régi, 12. századi népi ze­nét játszanak. Nemcsak műsoruk és hangszereik voltak eredetiek, öltözékük is a kort idézte. A hangversenyen fel­lépett a házigazda ország Rotdorn e- gyüttese, de láthattuk Cem Karac Die Knakken együttesét, amelynek jelleg­zetessége, hogy az NSZK-ban élő törö­kökből verbuválódott. Eljött az USA- ból a legendás hírű folkénekes. Pete Seeger. Műsorában a haladást, a mun­kásság jogait, az egyetértést sürgető szerzemények között elhangzott a Ho­vá tűnt a sok virág? című világhírű háborúellenes dal. S ilyen szellemben fogantak a fesz­tivál többig dalai is. Ez a művészet rea­gál a világban történő eseményekre, s ezeket a dalokat egyre több előadó ik­tatja műsorába, s mind népesebb a hall­gatóság tábora is. A politikai dal egy­formán megkapóan hangzik rock, folk vagy éppen soul stílusban. Elsődleges a mondanivaló és a művészi tolmácso­lás. A fesztivál szereplőinek pedig si­került világgá röpíteniük üzenetüket, s dalaikra felfigyelnek azok is, akik az éneklést csak szórakozásnak tekintik. Iveta Pospíiilová DALLAL HARCOLNAK Nyugaton is egyre több az olyan pop­zenei együttes, amely dallal, zenével harcol az Igazságtalan burzsoá rend ellen. Ezek közé tartozik a brit New Model Army Is, amelynek éppen emiatt meggyűlt a baja az amerikai hatóságokkal. A csoport az Egyesült Államokban tur­nézott, amikor a hatóságok megvonták tag­jaitól a vízumot és a fellépési engedélyt, s emiatt el kellett hagyniuk a korlátlan le­hetőségek országát. A hivatalos megindok- lásban az a bárgyú érv állt, hogy az együt­tes muzsikája teljesen értéktelen, gyenge. Sokkal közelebb áll, azonban az igazság­hoz, hogy a New Model Army tagjai haladó politikai nézetükről Ismertek, és dalaik is meglehetősen provokálták az amikat, leg­alábbis a hatósági embereket. Ezért kellett Idejekorán csomagolniuk. A New Model Army hazájában egyébként választások lesznek, és nem titok, hogy az angolok többsége elégedetlen a konzervatív kormányzattal, legfőképpen a csökönyös Margaret Thatcher mlniszterelnök-asszony- nyal. Könnyen lehet, hogy változnak az erő­viszonyok. Az angol popzenében vannak e- gyüttesek, amelyek ezt nem akarják a vé­letlenre bízni, és már most kampányt kezd­tek az ellenzéki munkáspárt támogatására. Ezek közé tartozik a Red Wege (Vörös Ék), a Smiths, a New Order és a The Fali együttes. Elhatározták, hogy a legnagyobb angol munkásközpontban, Liverpoolban kö­zös hangversenyt adnak, s bevételét a mun­káspárt választási kampányának támogatá­sára ajánlották fel. F. V. HAMLET másképpen . Diákként olvastam először Shakes­peare Hamletját. Tetszett a dráma, úgy hiszem, megértettem, miért érzik kitün­tetésnek nagy művészek, ha eljátszhat- ják Hamlet szerepét. Talán azért, mert szerintem ehhez a darabhoz „csak“ Hamlet kell, a többi szereplő kiválasz­tása „nem okoz gondot“ a színháznak. Akkor még nem Ismertem Tom Stop­pard nevét, a kortárs angol íróét, aki Shakespeare-szakértő és -rajongó egy­ben. Tom Stoppard átdolgozta Shakes­peare remekét, de úgy, hogy e rövidí­tett változatban minden drámai fordu­lat benne maradt. Mindezt már Kiss Péntek Józseftől, a hetényl (Chotínj Csokonai színjátszó együttes vezetőjé­től tudtam meg a Hamlet egyik próbá­ján. — A néhány éve bemutatott Hubay^ darabokat magunk dolgoztuk át, meg­próbáltuk saját képünkre formálni ő- ket. Most más valaki végezte ezt el. Tom Stoppard Hamletje feltételezi az eredetit. Ügy szeretnénk eljátszani, hogy jól szórakozzanak a szélesebb ré­tegek is. Olyan formát kerestünk, a- mely felkelti a néző érdeklődését, hogy esetleg megnézze, milyen a Hamlet. ^ Mit szóltak a csoport tagjai a da- rabválasztásboz? — Eleinte örültünk, később tartot­tunk tőle, végül megijedtünk a nagy feladattól, s mielőtt elkezdődtek volna a próbák, hosszasan beszélgettünk az íróról, a műről. ^ A rendezőnek sem lehet könnyű feladata ... — A rendezőnek van egy elképzelé­se, amelyet szeretne viszontlátni a szín­padon. Nem biztos, hogy a tervek va­lóra válnak, menet közben korrigálni, változtatni kell. A Shakespearé-hősök- nek „egész estét betöltő mondanivaló­juk“ van. A jelmezek a shakespeare-1 Angliát idézik. A kösztümöket külön próbán válogattuk ki. 4 Ehhez a Hamlethez összeszokott, egymást fél szavakból értő társulat kell... — A Csokonai színjátszó együttesnél van egy folyamat, amelyből meríthe­tünk. Annak Idején a Primadonna cí­mű darabból többen kimaradtak, pe­dig szívesen játszottak volna. Elhatá­roztam, többé ilyet nem teszek, aki akar jöjjön, A tagság összetétele a leg­változatosabb: járnak ide középiskolá­sok, dolgozók, tanító, háztartásbeli. Hamletet Rancsó Róbert alakítja. Be­mutatom a többieket is, hiszen mind­annyian fontos szerepet játszanak. Gertrúd: Renczés Irén, Claudius: Sziko- nya János, Ophelia: Klucsár Irén, Sá­fc... ÄiÄÄaÄ Rancsó Róbert — a Hamlet rai Éva, Szikonya Irén, Tanka Melinda, Szokola Irén, Shakespeare és Polonius: Hencz Ervin, Horatio és Laertes: Hencz Miklós, Bernardo és Fortinbras: Valen- tovics István, Szellem és Sírásó: Szabó Attila, Francisco, Osrick és Sírásó: Sá­rai István. Az új tagok szívesen jöttek. Egyikük, Klucsár Irén gyorsan megszokta a szín­padot, szépen, magabiztosan mozog. A művet Arany János és Tatár Eszter for­dításában viszik színre, a zenei „kísé­ret“ Nagy Feró Hamlet-lemeze. Felszabadult hangulatú próbát néz­tünk végig a két technikai munkatárs­sal, Mészáros Renátával és Kantár Ti­borral együtt, akik szintén részesei a produkciónak. Hogy a hetényiek Ham­letje arról szól-e, mint amelyet diák­éveimben olvastam (olvastunk), marad­jon egyelőre titok. , Bárány János Fotó: Mária Zeleftanská Zenés mesejáték a Thália Színpadén Gyermekkoromban sok íjieséskönyvem volt. Eleinte felolvasták nekem a szebbnél szebb meséket. Tudtam Is őket betéve. Még a színes képekre Is emlékszem, és boldog voltam, ha az izgalmas történeteket mások­nak Is elmondhattam. Most Is örülök, hogy a Thália Színpad soron következő bemu­tatója zenés mesejáték lesz. Irigylem érte a gyerekeket. Csak hát kell-e nekik a me­se, az igazi jó mese? Pedagógusaink panaszolják, hogy mennyi­re hiányzik a gyerekekből az erős érzelmi háttér, amely élménnyé fokozhatná a tar­talmas történeteket. Mert sok minden más lett körülöttünk. Végbement egy nagy tár­sadalmi változás, átalakult a család, módo­sultak az emberi kapcsolatok. Szerencsénk­re vannak költők, írók is, akik hisznek a mesében. Különben miért lenne fontos a számukra, hogy elmondják és elhitessék velünk, hogy belőlünk is lehet kis herceg, tündér. Ilyen vagy olyan mesealak, jótevő hős. Az írók tudják, hogy a gyerekeknek erkölcsi erőt kell adniuk, hogy azok észre- vehessék a szépet és a jót. Mert nagy erő­tartalék rejlik a mesemondók hitében. Ké­pessé tesznek minket észrevenni a másik ember örömét, szomorúságát, és segítenek eljutni a végső következtetésig. Amikor színházunk mesejátékot hirdet, ml felnőttek Is örülünk. Hiszen akarjuk, hogy gyermekeink eligazodjanak az emberi érté­kek világában; tudjanak gyönyörködni a művészetben, anyanyelvűnk szépségében, örülni a tartalmas történeteknek, az ese­ménydús jeleneteknek, a pergő párbeszé­deknek; megszabaduljanak gátlásaiktól és élvezzék az előadást. Mert kedves és kel­lemes játékká kerekedik Alekszej Nyikola- jevlcs Tolsztoj Aranykulcsocska című me­séje, amelyet Mosonyl Aliz színpadi átdol­gozásában, Sáry László zenei közreműködé­sével valószínűleg színvonalas előadásban tár elénk Horváth Lajos, a rendező. Igazi mesejátékot láthatnak majd a gyereknézők, a mesekedvelő szülök; és színészeink is igazolhatják, hogy kell a mese, szükséges az ilyen játék a mi színpadunkon is. Platzner Tibor díszletében és jelmezei­ben fiatal színészjelöltek is bemutatkozunk most nagyobb szerepekben: Varga Szilvia, Mics Ildikó, Dér Lívia, Továbbá láthatjuk Várady Bélát, László Gézát, Pólós Árpádot, Érsek Györgyöt, Dudás Pétert, Bajcsi Lajost és Danyi Irént is, akik bizonyára mindent elkövetnek, hogy az előadás, amelynek be­mutatója 1986. március 20-án lesz Kassán (KoSice) a Thália Színpadon, sok örömet szerezzen a közönségnek. (szuchy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents