Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-11 / 10. szám
új ifjúság 5 1982 novemberében léptem először Kuba földjére, a havannai Jose Marti repülőtéren. Gyermekkorom óta dédelgetett utazási terveim egyike vált ezzel valóra, s amikor nyolc nap múltával hazafelé indultam, már tudtam, amíg csak 'élek, a szívem mindig visszahúz e szépséges karlb-ten- gerl szigetországba, amely méltán nevezhető az Antillák gyöngyszemének. Mivel társasutazás résztvevőjeként eljutni Kubába egyáltalán nem ölesé mulatság, már-már belenyugodtam abba, hogy egyhamar nem láthatom viszont. Amikor azonban tudomást szereztem róla, hogy a Cooptourlst olyan kéthetes kubai útiprogramot kínál, amelynek résztvevői eljuthatnak a hajdani fővárosba, Santiago de Gubába is, s ami ezzel együtt jár, a dr. Fldel Castro által vezetett forradalom olyan emlékhelyeire Is, mint a Siboney-tanya és a Moncada-lakta- nya, már csak attól rettegtem, hogy elkelt az a két hely, amely nekem és édesanyámnak kellett. Ha csak egy nappal később szerzek tudomást erről az útról, illetve még egy napig töröm a fejem azon, hogy menjünk vagy ne menjünk, valószínű, annyit tudok életem végéig Santiago de Gubáról, hogy bizonyára nagy és szép város Kuba délkeleti részén. Elöljáróban elmondhatom, hogy ez a kubai út nemcsak az én szerelmem erősítette Kuba Iránt, hanem édesanyámat Is Kuba szerelmesévé tette. S hogy ne higgye rólunk bárki, hogy Kuba természeti szépségeit tekintve a túlzás bűnébe estünk, nem is a világhírű Nobel-dljas író, Ernest Hemingway véleményét Idézem erről az országról aki bárhol járt Is a Földön, mindenütt csodálattal beszélt róla —, hanem Kolumbusz Kristófét, aki 1492. október 28-án felfedezte, s ezt Irta a Santa Maria hajónaplójába: „Soha életemben Ilyen szépet még nem láték, minden telve fákkal, melyek a folyót övezve gyönyörűen zöldellnek, mind más virágú és gyümölcsű, s különböző attól, amit otthon Ismerőnk.“ Mi persze nem vitorláshajóval, hanem a Csehszlovák Légitársaság 11-62- es óriásgépével érkeztünk Kubába, a- mely csupán az egyik kanadai légikikötőben pihent- rövid ideig. Kora hajnali sötétségben értünk a kubai főváros. Havanna légterébe, s habár időközben könnyű és, szellös ruhát öltöttünk az otthon viselt télles öltözékünk helyett — amely a kanadai leszálláskor kevésnek, ezen a kubai hajnalon melegnek bizonyult. A vám- vizsgálaton viszonylag gyorsan túlestünk, de ez számunkra éppúgy nem szerzett örömet, mint az sem, ami ezután történt. Ami a kubai vámosokat illeti, tulajdonképpen Igazuk volt; elkobozták az ajándéknak szánt 3 kg első osztályú jonatán almát, amely a kubaiak körében legalább annyira áhított — rMkán látott — gyümölcs, mint nálunk mondjuk a mangó vagy a papaya. A rossz nem jár egyedül, tartja a mondás, amely édesanyám esetében azt jelentette, hogy a reKubát csak szeretni lehet pülötéren feladott csomagjaink egyike, — amelyben többek között a cipői, fürdőruhái is voltak —, nem érkezett meg Kubába. Ennyit az érkezésünkről, s valamivel többet arról, hogy mit jelentett a Kolumbusz kubai partra lépésekor itt élő siboney és tain törzshöz tartozó bennszülöttek számára Spanyol- ország üdvözlete. Kolumbuszákat követően hamarosan megjelentek ott Dlego Velázquez vezetésével a spanyol hődítók. Mivel a kubaiak büszkesége nem tette lehetővé, hogy a spanyolok rabigába fogják őket, csakhamar (ide is) ontani kezdték az Afrika felől érkező gályák a rabszolgákat. A békés természetű kubaiakat Hatuey, a Haiti szigetéről Kubálja csónakkal érkező törzsfőnök lázftotta fel a spanyolok ellen azzal, hogy beszámolt nekik arról, mit műveltek azok a népével. A spanyolok által indiánoknak nevezett kubai harcosok sorsa hamarosan megpecsételődött, Hatueyt pedig — akinek hősiességét Haracoa, Kuba első fővárosának főterén emelt, bronzból készült mellszobra hirdeti — az irgalom érzését nem ismerő spanyolok máglyán égették el. Az általunk Amerika első lázadójának nevezett Hatuey (akinek nevét Santiago de Gubában patinás sörgyár viseli, az itt gyártott sör pedig pompás ízű) volt az első, aki a kubai nép szabadságáért áldozta az életét, őt követően azonban az évszázadok során még megszámlálhatatlanul sokan. Arra viszont, hogy a kubai nép valójában elnyerje áhított szabadságát, 1959. január 1-ig kellett várnia. Ezen a napon győzedelmeskedett az a forradalom, amelynek zászlaját dr. Fidel Castro, a fiatal ügyvéd vezetésével százharmincöt hős bontotta ki 1953. július 26-án hajnalban, a Santiago de Cuba-1 Moncada-laktanya ellen indított ostromával, amelyre a tizenöt kilométer távolságra lévő Si- boney-tanyán készültek fel. Halált megvető tervük sikere azon- múlott, hogy slkerül-e lövés nélkül lefegyverezniük az ott szolgálatot teljesítő, állig felfegyverzett katonákat, akikből tíznél is több jutott egy forradalmárra. Sajnos, az akció megkezdése után röviddel riasztólövés, majd pedig a riasztócsengők hangja verte fel a csendet, s a túlerő diadalmaskodott. A forradalmárok közül csupán tizenhétnek, köztük dr. Fidel Castrónak, sikerült a várost övező hegyekbe menekülnie. Számukra ez is a biztos halállal lett volna egyenlő, ha nem Sarrla hadnagy — a forradalmárok után hajtóvadászatot folytató katonai egységek egyikének a parancsnoka volt — kezére Hamisítatlan kubai, tá) jutnak, aki nem a vérszomjas különítményeseknek, hanem a polgári bíróságnak adta át őket. Amikor dr. Fidel Castro felállt, hogy az utolsó szó jogán — miként azt a bírók gondolták — elmondja mindazt, ami szerinte a forradalmárok védelmére szolgál, olyan vádbeszédet tartott, amelyről elmondható, hogy fölrázta az egész haladó világ lelkiismeretét. Battistának, a kubai diktátorok alighanem legelvetemültebb alakjának, a húszezerszeres . gyilkosnak címezte a szavait, amikor ezeket mondotta: „Dante a poklot kilenc körre osztotta. A hetedikbe az erőszakosokat, a nyolcadikba a csalókat rakta, a kilencedik pedig az árulóknak jutott. Nagy fejtörést okozna az ördögnek, hogy hova helyezze el Battistának a lelkét, ha egyáltalán lehet lélekről beszélni az ö esetében.“ Dr. Fidel Castro megrázó erővel ecsetelte a kubai nép rettenetes nyomorának okát, s e szavakkal fejezte be vádbeszédét: Condenadmel La história me absolvera. (ítéljetek ell A történelem majd feloldoz engem.) Bírái nem merték halálra ítélni, de olyan börtönben kellett volna letöltenie büntetését, ahonnan lehetetlen megszökni, viszont könnyen lehet meghalni. Ez az amerikai mintára épült kör alakú börtön Kuba legnagyobb szigetén, Pinoson várt reá is, amelyet azonban ma már Isla de Ju- ventudnak, az Ifjúság szigetének neveznek. Dr. Fldel Castro életét a nemzetközi tiltakozás mentette meg. Amnesztiával Mexikóba emigrált, s 1956. december 1-én -tért vissza Kubába a Granma nevű motoros fedélzetén nyolcvankét harcostársával, akik között ott volt az argentínai orvos, Ernesto „Che“ Guevara is. Battista emberei már vátták őket, leshelyeikről géppuskák okádták a gyilkos tüzet a partraszállókra, akik közül hetvenen áldozták fiatal életüket. Ami ezután következett, az méltán nevezhető a XX. század egyik legnagyszerűbb eseményének. Azt a tizenkét forradalmárt, akik a Sierra Maestra hegyeiben találtak menedéket, hamarosan ezrek és milliók követték, Battista pedig örülhetett, hogy 1959. január 1-re virradó éjszaka ép bőrrel Dominikába menekülhetett, ahol Trujillo, az ottani diktátor, „vámolta“ meg. S most ugorjunk a közelmúltból a jelenbe. Miről győződhet meg Kubában a külföldi turista? A Mexikói-öböl, az Atlanti-óceán és a Karib-tenger, a klsebb-nagyobb hegyek, a zöldellő pálmaligetek, ananászültetvények szépségén, a forró ritmusú zenén kívül arról Is, hogy a kubaiak rendkívül és méltán büszkék mindarra, amit Battista fejvesztett menekülése, a győzelem napja óta elértek. Hatalmas utat Jártak be, hiszen a „nagy északi szomszéd“, az USA Kubával szembeni ellenséges magatartásának ellenére akkorát fordult itt a világ, amelyről annak idején még a legoptimistább kubaiak sem álmodhattak volna. Megszűnt a milliókat a létezés legalsó szintjén tartó nyomor, s habár Kuba nyilvánvalóan számos nehézséggel küzd, mégis iskoláztatási és egészségügyi helyzete világviszonylatban is irigylésre méltó. Megfigyeltük, hogy mennyire kényesek a kubaiak a tisztaságra. Még a fővárostól sok száz kilométerre lévő faluhelyeken sem láttunk olyan gyermeket vagy felnőttet, aki elhanyagolt küllemű ember benyomását kelthette volna bennünk. De nemcsak arra ügyelnek, hogy a testükön viselt ruha tiszta, a cipő pedig fényes legyen, hanem környezetük tlsz. taságára is Kubában még egy cigarettavéget eldobni is bűnl Egyik este — már későre járt az Idő — Havanna tengerparti sugárútján, a Malecon-on sétáltunk, amelynek mellvédjén túl már a Mexikói-öböl vize kéklik. Mintha a havannai fiatal szerelmespárok itt adtak volna randevút egymásnak — mégsem láttunk egyet sem, aki akár egy szigorú pedagógust is megbotránkoztathatott volna a viselkedésével. Kuba — elnézést a kubai nőkről kifejtett személyes véleményemről — a férfiakat mágnesként vonzó nők országa Is. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a hazai nők kevésbé vonzóak, de ebben az egzotikus környezetben nemhogy táncolni nagyszerű érzés velük, hanem látni is őket — ami szintén csalogató érzést keltett bennem. Aki Kubában jár, nem mulaszthatja el megtekinteni a világ legcsodálatosabb szabadtéri éjszakai bárjának műsorát. Amit a Tropicana nyújt, az egyszerűen feledhetetlen. A zenés- -táncos kavalkád szünet nélkül pereg, s így azután az ember nem győzi eléggé gyorsan kapkodni a fejét ahhoz, hogy lehetőleg semmiből se maradjon ki. Kubában minden gyerek elérheti álmainak netovábbját, ha szorgalmas és van tehetsége ahhoz, amivé majd felnőttként kíván lenni. Aki pedig a sportolásban látja jövője zálogát, példát vehet az olyan sportbelí hatalmasságokról, mint például juanto- réna, a kétszeres, és Stevenso'n, a háromszoros olimpiai bajnok — hadd ne soroljuk tovább világhírű atlétáikat, öklözőiket és más sportágbell kitűnőségeiket. S hogy egy testnevelési óra is lehet annyira Izgalmas a'gyerekek számára, mint tegyük fel nálunk egy tétre menő labdarúgó-mérkőzés, arról a washingtoni Capitaliumot idéző havannai Capitolio előtt látottak győztek meg. A fiúk és a lányok testnevelő tanáruk és tanárnőjük vezetésével váltófutásban mérték össze erejüket, s olyan hangerővel biztatták egymást, hogy szinte beleremegtek a Capitolio falai. jártunk a havannai Aquáriumban is, ahol a macskacápák, az óriás tek- nősbékák, a polipok, a ráják és a vastapsot kiváltó produkciókra képes delfinek annyira megszokott állatoknak számítanak a havannai gyerekek számára, mint nálunk a ponty vagy a kecskebéka. ■ Aki szerencsés, néhány métert kell csupán a tengerben lemerülnie, ahhoz, hogy egy görögdinnye nagyságú kagylóval (amely pontosabban szólva óriási csiga) térhessen haza, de efféle emléktárgyakat viszonylag olcsón lehet vásárolni, s még inkább cseretárgyként kapni. A borravaló fogalmával legfeljebb akkor lesznek tisztában a kubaiak, ha még több turistával találkoznak. Több alkalommal kísérleteztünk borravalót adni a taxisofőrnek, de csupán egyikük fogadta el hosszú rábeszélésre. S ha már a taxisofőröknél tartunk, annak ellenére, hogy nemegyszer — argó kifejezéssel élve —• átvertek voina, fillérre, akarom mondani centavosra pontosan csak any- nyit kértek, amennyi a fuvarért járt nekik. Ütőn Santiago de Gubától a Slbo- ney-tanyára, gondolatban mi is egy- egy csokor virágot Jielyeztünk el a 15 km-es út mentén emelt 26 emlékműre, amelyek a Moncada-laktanya ellen indított támadás során éle. tűket vesztett hősökre emlékeztetnek, A Moncada-laktanya a július 26-a nevet viselő általános Iskola, s egyben múzeum, amelynek megtekintése után olyan érzéssel távoztunk, amelyet egy mondattal így fejezhetek klí az a gigászi küzdelem, amelyet dr. Fidel Castro és hős forradalmár társai folytattak, Amerika első szabad országává tette Kubát. Mártinké Károly Nyaraló a krokodilfarm közelében A tengerparton egész sor édesvizQ medence várja a pihennivágyőkat Csikmák Imre felvételei
