Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-11 / 10. szám
^^őság 61 M .l Is az a gyaloglás? ElsS hallásra naivnak tflnhet a kár' dés, pedig nem az. Járni csecsemé' kora óta tanul mindenki, ezt tehát természetes tevékenységnek tekinti, gyaloglás és gyaloglás között azonban vannak különbségek. Hiszen távolról sem mindenki Jár rendesen, netán szépen, gyorsan pedig még kevesebben tudnak. A siető ember átlagosan 5—6 kilométert tesz meg óránként, a gyalogló férfiak illetve űjabban már a nól versenyzők is, ennél háromszor gyorsabban képesek haladnll Minek a gyaloglás, amikor futni gyorsabban lehet? — kérdezhetik a beavatatlanok. Nos, a lényeget tekintve két teljesen eltérő dologról van szó. A futóval ellentétben u- gyanis egy gyaloglóval az is megtörténhet, hogy mindenkinél gyorsabban teljesíti a távot, és mégsem Jut el a célba. Vagy célba / Jut ugyan, de mégsem győz. — A távgyaloglás bizonyos tekintetben a fntás ellentéte —, magyarázza Szlkora Pál. — A futásban ugyanis, legyen az akár sík-, gát- vagy akadályfntás, nem a technikáé a főszerep. Futni lehet nehézkesen, esetlenül, csúnyán, a biomechanika törvényeinek fittyet hányva, fő, hogy minél gyorsabban érjen a versenyző a célba. Szabálytalan technikával viszont tilos gyalogolni. Mi hát a gyaloglótechnika lényege? — A távsportgyaloglásban mindössze két követelmény van —, mondja a szakember, —, ezek be nem tartása azonban kizárást von maga után. A gyaloglónak elsősorban nem szabad elveszítenie kapcsolatát a talajjal, tehát a támaszkodó lábával mindaddig nem hagyhatja el a talajt, amíg a másik lába a levegőben van. Másodszor pedig a támaszkodó lábnak minden egyes lépésnél, ha csak egy pillanatra is, de térd. ben nyújtottnak kell lennie. Ez az a két elem, amely eligazítja a bírókat, mutatja, nem alkalmaz-e a gyalogló futóelemeket, hogy minél gyorsabban haladjon ... Ha valakinek netán úgy tűnne: túl részletesen tárgyaljuk a dolog technikai részét, szándékosan tesszük ezt. Ki tudja, nem akad-e az olvasók között olyan ifjú érdeklődő aki „újság szerint“ próbálkozik meg a gyaloglással. Szlkora Pál ugyanis annak idején — e- gyéb lehetőség híján — pontosan így tette. — Tizenkétéves iskolás lehettem otthon, Füleken (Fifakovo), amikor egy filmhíradóban először láttam gyaloglóversenyt, amelyet az olasz olimpiai bajnok Abdon Pa- mich nyert meg. Mindjárt igen megtetszett nekem a dolog és az iskola folyosóján rögvest próbálgatni kezdtem a gyaloglók érdekes, furcsa és számomra mégis esztétikusnak tűnő stílusát. Különböző újságokból próbáltam meg minél többet megtudni erről a sportágról, majd Bocsárszky. Pál tanító elvtárs kerített elő valahonnan szakmai útmutatókat a számomra. Példaképemnek a szovjet Vlagyimir Golnbnyicsijt választottam, aki nem kevesebb mint öt o- limpián indult! 19B8-ban a tévében láttam a mexikói olimpiai játékokon aratott nagyszerű győzelmeit és még sokáig csodáltam Szikora Pál válogatott versenyző lŐtére Is igazat ad Móricz Zsigmondnak: Gyalogolni jó! t Kétségtelen, hogy a nagy Íré annak Idején, amikor a címben Idézett hires kitétele született, amolyan kiránduló tempóban végzett gyaloglásra gondolt Szikora Pál csetiszlovák válogatott versenyző viszont „profibb“ annál, hogy a gyaloglást pnsztán szórakozásnak tekintse. A naponta végzett hosszú, kömény edzések bizony képesek alaposan megcsappantani egy-egy sportág varázsát, ám Pali — ha az SrSmSkhe természetesen itt-ott UrSm is cseppen — mégis hittel vallja: gyalogolni jó. v — Biztos, hogy különben nem csinálnám —, teszi hozzá. El is hisszük. Az is bizonyos viszont, hogy ez a sportág az élsport fejlett- Bégének mai szintjén a legigényesebbeké közó tartozik és egy adag fanatizmus is szükségeltetik ahhoz, hogy a sportoló kitartson mellette. Különösen, hogy a gyaloglók általában nem állnak a sportkedvelők figyelmének középpontjában, már csak azért sem, mert versenyeik nagyabb részo a stadionon kívül zajlik. Ennek ellenéra a gyaloglás szerelmesei semmi pénzért nem cserélnék fel nehéz sportágnkat bármely másikra. a stílusát. Képzelheted, milyen élményt jelentett számomra, amikor az évek hosszó sora után, 1984-ben, az ismert okok miatt nem vehettünk részt Los Angeles-i olimpián s ehelyett Moszkvában a Barátság- versenyen kaptunk lehetőséget felkészültségünk bizonyítására, éppen Vlagyimir Go- lubnyicsij nyújtotta át nekem az 50 kilométeres távon szerzett második helyért járó ezüstérmet. Jókorát ugrottunk az időben, de/ha már ez az ezüst került szóba, hadd mö'ndjuk el, hogy az 1984-es év Jelentette a Palócföld e mindmáig érdemtelenül kevéssé Ismert válogatott sportolójának eddigi legsikeresebb évét. Akkor ót választották Szlovákia legsikeresebb atlétájának, országos méretben is bekerült a legjobbak közé, nem volt hiány egyéb elismerésben, dicsérő szavakban sem ... — Oe azért nagyon hosszú volt az odáig vezető út... Családunkban nem voltak komoly hagyományai a sportnak. Édesapám ugyan fiatalkorában futballozott, két testvérem közül viszont egyiknek sem volt köze a sporthoz... A- gyaloglással kapcsolatos vágyaim akkor teljesültek, amikor elkerültem Kassára (Kosice) és másodikos iparistaként tagja lettem a VS2 atlétikai szakosztályának. Ott Rimái Tibor gyaloglőcso- portjában nagyszerű társaság alakult ki. Később, katonaként a prágai Duklába kerültem. akkor nyertem első érmemet a csehszlovák bajnokságon, mégpedig bronzot a 20 kilométeres távon. Civilbe való visszatérésem után a géptechnikusi szakmámban folytattam tovább, de sportterveimet továbbra sem adtam fel. Két évi stagnáláa után edzőt váltottam, a prágai Václav Vág- ner vezetett „távúton“, de konzultánsként sokat segített a budapesti Molnár Sándor, a TSFE tanára is. Most Jura] Benőik edzéstervei alapján készülök, 1983 október elsejétől ugyanis a Dukla Banská Bystrica élsportközpontjának a tagja vagyok. Továbbra Is Füleken lakom, sőt gyakran otthon is edzhetek, ha éppen nem szólít hazai vagy külföldi edzőtáborba a kötelesség. “ ♦ r Jónéhány évet léptünk 'ismét, s ezek közül nem valamennyi volt sikerekkel teli. Gyűjtötte az érmeket, volt amikor a címeres mezt is magára ölthette a szívós, kitartó sportoló, de a szakemberek szerint ha Jobb körülmények között és céltudatosabb vezetés alatt készül, már Jóval korábban a világ élvonalába kerülhetett volna. A „nagy atlétika“ világába ugyanis csak 31 esztendős korában, az 1983-as helsinki at- látlka^ világbajnokságon került. Jobban mondva tört be. — Ai elszalasztott alkalmak tudata kétségkívül fájó, de minden rossznak van egy jó oldala Is; így legalább tovább maradhatok az élsport kemény, nem egyszer csalódásokat is okozó, de mégis csodás világában. Aki 34 éves korában, többesztendös hiábavalónak tűnő küzdelem után Is helyt tud állni, sót további fejlődésével kapcsolatos reális terveket szövögethet, az egyebek körött bizonyára stabil családi háttérrel is rendelkezik. Szlkora Pál esetében ez így Is van. Hat éve nősült, felesége, Anna, aki a közeli Perséröl (Pr5a) származik, testnevelést tanít, lánykorában pedig második ligás kézilabdázó volt PreSovban. A két fiú, az ötéves Palika és a négyesztendős Patrik pedig már most nagy szurkolói apunak, aki sajnos elég gyakran van távol otthonról. Az élsportoló élete már Ilyen ...- ♦ Amikor február végén legutóbb beszélgettünk, a csehszlovák gyaloglóválogatott tagjai éppen kéthetes spanyolországi edzőtáborozásból tértek haza. JuraJ Benőik, aki egyben a válogatott edzője Is, elmondta, hogy átlagosan mintegy 350 kilométert hagytak maguk mögött a fiúk s az edzéseredmények főleg a gyorsasági mutatók javulását Jelezték. Külön dicsérő szavakkal szólt Szikoráról, aki szerinte a legsikeresebben alkalmazkodott az Igényes követelményekhez. — Igyekszik az ember —, szerénykedik az ötvenkilométeres versenytáv legjobb csehszlovák versenyzója —, de az igazat megvallva nincs éppen ínyemre az új ed- zésmődszer. amelyet az edzőnk az NDK-beli tapasztalatai gyanánt alkalmaz. Csapattársaimnak is hasonló a véleménye. Túl hosz- szú távúkat megyünk ugyanis edzésen, szerintünk a rövidebb, de nagyobb intenzitású szakaszok hasznosabbak lennének. Ennyi év után az ember már érzi, mi tesz jót a versenyformájának. De hát a döntés az edző dolga, elsősorban ó felelős az eredményekért. Bárcsak az évvégi számvetés őt igazolná ... Az edző maga Is beismerte, hogy kemény hajtás folyt a spanyol Esteponában. Nem kell hozzá speciális stopperóra, hogy a laikus is kipróbálhassa, mit Jelent négy és fél perc alatt legyalogolni a kilométert — Jobban mondva negyven-ötvenet megszakítás nélkül, ugyanabban a tempóban... Az Idei gazdag Idényből, melynek csúcspontja a stuttgarti (NSZK) Európa-bajnok- ság lesz augusztusban, hadd említsük legalább az újdonságnak számító gyalogló Grand Prix versenysorozat első két versenyét: május elsején az olaszországi Slesto San Giovanniban, tíz nappal később pedig a spanyol Barcelonában indul a csehszlovák válogatott. Szikora Pál ezeken a versenyeken sem fog hiányozni... Major Lajoa irftir -mri -w-raiya-a rvcTzamaaze*** Évek óta azon kesergünk, hogy csökken a nézőszám labdarúgópályáinkon. Mivelhogy nem túlságosan magas a mérkőzések színvonala, az aranylábú fiúk elszabotálják, végigsétálják a mérkőzéseket, a nem. zetkOzI porondon egymás után szenvedik el a vereségeket, képtelenek vagyunk felvenni a versenyt a világ legjobbjaival, nincsenek egyéniségek, mint hajdanán, akik kedvéért érdemes volt kimenni még esőben hóban, fagyban Is a stadionba. A szurkoló hétről hétre dúl-fúl, fogadko- zík, hogy többet soha ki nem teszi a lábát a nézőtérre. Aztán eltelik egy hét, és megint ott 01 vagy topog a pálya körül, mint most is, hogy újra elindult a börlabda csábító útjára. Min alapszik a labdarúgás igézete, úgyszólván mágikus vonzereje? Hogyan lehetséges, hogy emberek ezrei képesek hétről hétre végignézni ugyanazoknak a játékosoknak a küzdelmét? Mert bár megcsappant a nézőszám, de azért méig mindig a labdarúgás vonzza a legnagyobb tömegeket. Talán úgy, hogy a játék lefolyása mindig más és más, olyan sokrétű, mint az élet maga. Egy-egy mérkőzés a megoldások végtelen sorozata, soha nem ismétlődik meg ugyanaz a helyzet, és a Játék kimenetele a legtöbb esetben — hácsak nincs óriási tudásbeli különbség a csapatok között — teljesen bizonytalan. Foclzsargonban azt szokták mondani, hogy a labda gömbölyű és minden lehetséges. Mert nem vagyunk messze az Igazságtól, hogy a labdarúgást éppen a bizonytalanság, és az előre nem látható események sorozata teszi vonzóvá. Sokan úgy vélik, hogy a labdarúgás konzervatív Játék. Több mint száz éve alig változtak a szabályai, mintha köbe vésték volna ókét. De hiszen ez Is erősíti a lábA labdarúgás varázsa darúgás varázsát? Ezek a szabályok egyszerűek, közérthetők. Azt szokás mondani, hogy nálunk a labdarúgáshoz mindenki ért. Illetve: a szurkolók szerint mindenki, az edzők és a játékvezetők kivételével. A gólok jelentik a labdarúgás savát-bor- sát. A gólok döntik el a győzelmet és a vereséget. A gől tehát a labdarúgásban cél. Néha évtizedekkel később is beszélnek egy-ogy gólról, legendákat szőnek róla, és egészen hitelesen fel tudják eleveníteni. Igaz, mostanában azt nehezményezik a szurkolók, hogy egyre kevesebb ven belőlük. Azt viszont senki sem vonja kétségbe, hogy gyorsabbá vált a játék, a labdarúgók állandóan lélektani nyomás alatt oldják meg a feladatokat, keményebb párharcot vívnak a labdáért, mint korábban. A lábdarúgás csapatsport, de talán még sohasem került ennyire előtérbe csapatjellege, mint most. Régebben több egyéni megoldásnak lehettünk tanúi, ma is előfordul, hogy egy játékos dönti el a mérkőzést. De mégis mindig az egész csapat a győztes. A labdarúgó csapat végtelenül érzékeny szerkezet. Olyan szerkezet, amelynek működése nemcsak saját magától, hanem ráadásul az ellenféltől is függ. Egy csapat annyit játszik, amennyit az ellenfél megenged neki, meg amennyire egyenként meg együtt képes. Mert a csapat tizenegy Játékosból áll. A Játékosoknak megvannak a maguk erényei és gyengeségei, személyiségjegyei és gondjai, érzései és hangulatai, előnyei és hátrányai. így együtt alkotják a közösséget. Az egyén itt mindig a csapatért veti latba erejét és képességeit. Talán éppen azért érnek el azok az egyUt. tesek jó eredményt, amelyekről azt szokták mondani, hogy jó a csapatszelleme. ' De térjünk vissza a mérkőzések látogatottságára. Labdarúgóink valóban adósak a kimagasló teljesítménnyel. Ugyanakkor igaztalanok lennénk, ha csupán erre vezetnénk vissza a mindinkább csökkenő látogatottságot. A klubok is vajmi keveset tesznek azért, .hogy kicsalogassák a nézőt a stadionokba. A lelátók gyakran piszkosak, a padsorokban ott éktelenkedik a hetekkel korábban ott felejtett szemét, a mellékhelyiségek kultúrálatlanok, kevés helyen védi fedett lelátó az Időjárás viszontagságaitól a nézőket, a büfék előtt hosszú sorok kígyóznak, de ami kapható, abban sincs sok köszönet, kevés a parkolóhely, a tömegközlekedés a hétvégi menetrend szerint csak elvétve jár, figyelembe sem veszi, hogy mérkőzés van. Csak a szurkoló tudja, hogy újabb forduló és mindig létfontosságú mérkőzés van soron. S bár bosszankodik, de újra kimegy a stadionba. Reménykedik, hogy lát egy szép cselt, egy Jó húzást, egy parádés gólt, amelyről évek múltán Is érdemes lesz beszélni az unokáknak. Palágyi Lajos A legfelsőbb osztály legnagyobb meglepetése a DAC. Az őszi idényben a szlovákiai csapatok közül a legelőkelőbb hatodik helyen végzett. Majoros Gyuriéknak alaposan fel kell kötniök a lábszárvédöt, hogy tavasszal is ]öl szerepeljenek. Nagy László felvétele'
