Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-03-11 / 10. szám

. Zséro íZiraA ny), mészégető.

Amíg Tárunk Ma- rián Majesky villanyszerelőre, fiatal kommunistára, a gyár ifjúsági szervezetének elnökére, nézegetjük az ü- . , zem tervteljesítést ábrázoló táblázatait. A januári hőnapot százhat, száznyolc, százkilenc százalékra teljesítették. Kinn a kötélpályán egyenletesen érkeznek a csillék az égetőbe. Nem tudjuk, hogy koratavasszal, nyáron ugyanebben a tempóban fordulnak-e, de az biztos, hogy bár az év legzordabb éjszakája után vagyunk, ez a mai nap is olyan, mint a többi.

Marián, miután megérkezik’, kicsit kapkodja a lábát, dörzsöli a kezét. A kabátja, nadrágja mész- poros. Két héttel ezelőtt kezdték a gyár vilianjnnotorjalnak a karbantartását. A csarnokokban farkasordító a hideg, nem éppen leányálom most itt a munka. Bár kinn még most is mínusz tíz körüli a hőmérséklet, itt az ablakot sein lehet becsukni, hiszen a- finom mészpor mindent belep és így még az ablakok sem engedik át a fényt. Marián és társai, a villanyszerelők, épp egy közepes nagyságú villanymotrot próbálnak szétszerelnl, hogy átkenhessék a golyóscsapágyakat, kicserélhessék a megkopott alkatrészeket. Amikor megállunk a csoport mellett, egy kicsit elbizonytalankodnak. Szerszámaik a kalapács, a feszítővas számukra is elavultnak tűnik, ezért aztán csak téblábolnak, nem tudják, odacsaphatnak-e Istenlga- záből a csapágyra, hiszen ebben a hidegben, akár el Is pattanhat az abroncs, esetleg letörhet a tengely. Meg is jegyzi az egyik szaki;

— Sajnos csak ilyen szerszámunk van.

A csapágy lassan enged a kemény kalapácsütések alatt.

— Nem a legjobb munka, látják, még a kesztyű is ráfagy a kezünkre, de ha egy kicsit megenyhül, nem nagyon lesz időnk motorokkal bíbelődni.

— Gyakran romlanak? — kérdjük.

— Megtörténik, hogy még vlsz- sza sem hoztuk a tekercselőből, s máris kiég, máskor meg több- ezer órát is lefut, semmi baja.

— Mi az oka ennek?

Nehéz megmondani — mondja a csoport fiatal mestere. —' Van, hogy a tekercselőben átte- kercsellk, de nem kenik meg. Máskor meg beszorul valami nagyobb kődarab, s ha a biztosíték nein reagál, kiég a motor, Most csak egy kemencében égetünk, ha kicsit enyhül az idő, behozzuk a lemaradást.

^— Lemaradást? Ügy láttuk, a januári hőnap nagyon jól sikerült.

— Ez Igaz. dehát a január enyhe volt. mind a négy kemencét fűtöttük.

— Ma a gázfogyasztásra vonatkozólag a hetedik fokozat van érvényben — veszi át a csoport másik tagja a szót' —, így aztán még az az egy kemence sem dolgozhat teljes kapacitással. És a villanyt sem pazarolhatjuk, így érthető, hogy épp csak lobog a tűz a kemencében. Még szerencse, hogy pillanatnyilag senki sem tolong a mészért.

— Miért, máskor fgen?

— Azt keltene látni, hogy mi van itt tavasszal és nyár elején. Mindenki türelmetlen Kell a mész nemcsak a nagyvállalatoknak, hanem a szövetkezeteknek is, és jönnek a magánépilkezők ...!

Marlánnal a SZISZ szervezet tanácstermében folytatjuk beszélgetésünket.

Esetleg annyiban különbözik a többitől, hogy a járási székhelyIFJÚ KOMMUNISTÁK

Marián Majesky

ről, Nltráról ingázik'. Általában reggel háromnegyedhatkor indul hazulról. Tavasztól 12 órás műszakokra jár majd.

Ez, részben jó, részben rossz. Eddig ugyanis minden nap benn volt a gyárban, így aztán ha valamit el kellett intézni, azonnal cselekedett. Most viszont olykor hétközben is lesz egy-egy szabadnapja.

— A „műszakba“ megbízható ember kell — mondja — és határozott, hiszen, ha a szükség úgy kívánja azonnal cselekedni kell. Nyáron, amikor egész nap hosszú sorban állnak a kapuk előtt a kocsik, egy gép kiesése, leállása, teljesen megbéníthatja a munkát. Ismerem a., gyárat, minden szegletét, minden kábeljét, tudom, mikor mit kell tenni... Nem itt tanultam a szakmámat, s valójában nem is erre specializálódtam, hanem elektronikára, magnetofonok, rádiók, tv-készülékek javítására, de most ^már ezen a területen is otthonos vagyok.

— Nem bánta meg, hogy otthagyta á tiszta munkahelyet?

— Nem, egyáltalán. Igaz ugyan, hogy amikor először kijöttem körülnézni egy kicsit megfordult velem a világ, de azóta megszoktam és megszerettem ezt a munkát.

— Valójában miért is változtatott munkahelyet?

— Hat évvel ezelőtt megnősültem, családot alapítottam, szükségem volt lakásra, és itt kapA zsérei mészégető

tam. Mint mondtam a levegőszeny- nyeződés miatt nem éppen ideális munkahely a miénk, jelenleg is hiányzik több villanyszerelő a csoportból. A mészpor mindent belep, de • azért itt is jól érezheti magát az ember. A gyár kollektívája, az egy olyan nagyobb család. Itt majdnem mindenki a faluból van, családias a viszony köztünk. Én amikor először kijöttem, elhatároztam, hogy nem fogok megszökni, ezért aztán arra törekedtem, hogy valami hasznomat,. is vegyék a gyárban. Bekapcsolódtam az ifjúsági szervezet munkájába, s végül az a megtiszteltetés ért, hogy javasoltak a pártba. Édesapám régi párttag, a bátyám szintén.

— Marad ideje a társadalmi munkára?

—- Igen. Két gyermekem van. Mint mondtam, kaptam lakást, berendezkedtünk. Feleségem egészségügyi nővér, munkánk mellett a családnak és a társadalomnak élünk.

— Ez mit jelent?

— Szeretem a természetet, eljárunk gombázni, halászni, sátorozni. Visszük magunkkal a gyerekeket is, hadd szokják meg a természetet. Ez mellett elég sokat bütykölök az elektrotechnikában is. Jönnek a barátaim, hogy ezt vagy azt szeretőnek, megveszik az alkatrészeket, és én segítek a szerelésnél.

— Milyen tervei vannak?

— Az ifjúsági szervezet elnöke vagyok, pénteken lesz az évzáró közgyűlésünk, értékeljük a munkánkat, és kitűzzük a további feladatokat. Azután pedig majd elválik. Ha kiöregszem ebből a funkcióból biztos akad majd tennivaló a szakszervezetben, de a pártban is.

— Lesz, aki az Ifjúsági szervezetben a nyomdokaidba lépjen?

— Azt hiszem, igen. Ügy is vezetem a munkát, hogy legyen. Van a szervezetnek néhány ügyes fiatal tagja, biztos rájuk bízhatjuk majd a SZISZ munkát.

— És a gyár sorsa?

— Igaz, hogy a környezetvédők már nem egyszer figyelmeztettek a gyár korszerűsítésére, és igaz, jóvátehetetlen károkat okozni a természetben nem szabad. De ezt rólunk senki sem állíthatja. A kiváló nyersanyag ugyan egyre feljebb van, s végül akár az e- gész hegyet is elhordhatnánk, de azért a mélyben is van még ebből az anyagból elég, és mi ezért

egyre mélyebbre megyünk majd. Egyelőre a nemzetgazdasági szempont sem mellékes, mert nagy szükség van a mész- re, így aztán gondolni sem lehet arra, hogy leálljunk.

— És ha mégis?

— Erről is volt már sző. De ettől sem kell félni, akkor lesz majd valami más. Az emberek nem válhatnak és nem is válnak földönfutókká. Az utódaink biztos megtalálják a megfelelő megol- dá.st — mondja és ml jó érzéssel búcsúzunk a fiatal villanyszerelőtől. hiszen látjuk, nemcsak az ifjúsági szervezet, hanem az e- 'gész gyár sorsát a szívén viseli.

Németh István

Ä szerző felvételei

Számítás és célkitűzések

Társadalmunk napjainkban a számadás és a tervezés időszakát éli. Természetes ez, hiszen két ötéves terv válaszvonalán vagyunk. Szükséges tehát összegezni mit végeztünk, mennyivel gyarapodtunk, de már 1- döközben megkezdtük a következő tervidőszak feladatainak teljesítését, célkitűzéseinek meghatározását. Annál inkább is szükségszerű ez a számadás és célmeghatározás, mivel két nagyon fontos belpolitikai esemény előtt állunk. Rövidesen összeül a CSKP XVII. kongresszusa, majd utána következnek a választások.

Ha valaki régebben járt utoljára Dunaszerdahelyen (Dun. Stredaj és ma ismét idelátogat, bizony könnyen elbolyonghat a városban. „Kukkónla kellős közepe“, ahogy valamikor, kicsit gúnyosan nevezték Dunaszerda- helyt, korszerű szocialista várossá fejlődött. A ma- már 22 ezer lakost; számláló város lakónegyedeivel, á- ruházaival, középületeivel és üzemeivel Csallóköz igazi központjává vált.

Vajon itt milyen volt a számadás, és mik a tervek a jövőbe? Válaszért Gyuresík lözsefbez, a Dunaszerdahe- lyi Városi Nemzeti Bizottság elnökéhez fordultunk.

— Elnök elvtársi Dunaszerdahely egyik mai jellegzetessége, hogy bármely oldalról közelitjük meg, mindenképpen új lakónegyeddel találkozunk. Ebből arra lehet következtetni, hogy itt prioritást élvez a lakás- épités. így van ez?

— Így. Persze, ha közelebbről megvizsgáljuk a dolgot, hát van erre magyarázat is. Dunaszerdahely a háború után tulajdonképpen egy nagy falu volt, poros sáros utcákkal, elöregedett rogyadozó házakkal. Ezek helyett újakat kellett építeni. Időközben egy egész sor üzemmel gyarapodott a város, ami komoly mértékben megnövelte lakosaink számát. Ezek számára is szükség volt a lakásokra. Mint járási székhely városunk egy egész sor 'új Intézmény székhelye lett. Ez is közrejátszott. És végül, de nem utolsó sorban: a lakások építése nem csak gazdasági kérdés, hanem, és elsősorban, politikai probléma. Mert hogyan beszéljünk mi szocializmusról, szocialista életmódról, ha nem adunk polgárunknak lehetőséget, hogy egy tisztességes lakásban alapítsa meg családi fészkét. Ezért a lakásépítésre az elmúlt ötéves tervben is nagy gondot fordítottunk. Hogy ezt számmal is illusztráljam, 762 lakást adtunk át rendeltetésének. Nézetünk szerint ez a mi méreteinkhez mérten komoly szám. Persze a lakás csak a kezdet. Ahhoz, hogy a lakótelep betöltse funkcióját, szükség van még üzletekre, Iskolákra, bölcsődékre, zöldövezetre és még sok másra. Ezen a téren sem tétlenkedtünk. Hogy csak így kapásból soroljak fel néhány a- datot. A 7. ötéves tervben két, ösz- szesen 70 férőhelyes bölcsödét, hat óvódét 450 férőhellyel és két alapiskolát 35 tanteremmel fejezünk be. Az elmúlt öt év alatt összesen 33 utcát és három lakótelepet kapcsoltunk rá a földgázra. Ebben az ötéves tervben szeretnénk befejezrd az egész város földgázzal való ellátását, Néhány utca még aszfaltburkolat nélkül volt, és helyenként nem volt befejezve a vízvezeték hálózat. Ezt a hiányt pótoltuk. A város zöldterülete 70 hektár. Gyarapodott az üzlet- hálózat is, bár ezen a téren nem tudtuk maradéktalanul megvalósítani céljainkat. Ennek pótlása majd ebben az ötéves tervben következik.

Egyes távol-keleti országokban az a szokás, hogy egy-egy évet bizonyos szimbolikus ^ jelzővel látnak el. Ha ezt most itt Dunaszerdahelyen akarnánk alkalmazni, akkor az 1985-ös évet bizonyára a „Labdarúgás Evének“ neveznénk el. Hiszen a DAC, a város történetében először, bejutott az első ligába, sőt az őszi idényt mint a legjobb szlovákiai csapat zárta. Nos mit hozott ez a városnak, természetesen a szurkolók nagy örömén kívül?

■— Hát hogy mekkora volt az öröm arról talán már írtak sokan. Valóban az egész város. Járás a labdarúgással élt. De persze volt ennek más, mérhető vetülete is. Elsősorban a DAC stadionjának újjáépítése. Bizonyára hozzájárult a „szurkolók szíve“ is, hogy ezt az igényes, több mint tízmillió korona értékű beruházást húsz hónap alatt készítették el. A megnyitó május 9 én voit, a- mikor nálunk rendezték meg az 1985- ös Spartaklád első járási bemutatóját. Megkezdtük egy korszerű sport- csarnok építését, befejezése átnyúlik majd ebbe a tervidőszakba és megnagyobbítjuk az egyik alapi.skola tornatermét is. Persze nem feledkeztünk meg a közművelődésről sem. Nemrégiben adtuk át rendeltetésének a művészeti népiskola új épületét, új kiállítócsarnokkal gyarapodott a Csallóközi Múzeum és megkezdődtek a munkálatok a Lőrlncz Gyula képtár felépítéséhez. Megnyitottuk az új szabadtéri színpadot, amely nyári moziként Is szolgál. A már járásunk határain túl is ismert termálfürdő egy balneoterápia! pavilont és egy fedett medencét kapott. így most mái télen Is üzemelheti A fürdő jobb vízellátása érdekében egy új furatot végeztek, amelyből 1600 méter mélyből 60 C fokos termálvizet kaptunk. Csallóköz egyik legnagyobb kincse a földalatti Ivóvíztartalék. Ezt védenünk kell. Ennek érdekében megindult egy nagykapacitású szennyvíz- tisztító telep építése, 84 millió korona értékben. Ez eddig a legnagyobb' beruházásunk.

— Talán itt már egy kicsit a középítkezésekre tértünk őt. Mi újat hozott ezen a téren az elmúlt ötéves terv.

— Pontosan, aprólékosan mindent felsorolni elég nehéz lenne, meg talán nem Is olyan érdekes az olvasók számára. Illusztrálásképpen csak néhány fontosabb dolgot. Ezek már bizonyos mértékben előre is mutatnak, hiszen olyan új létesítményekről van szó, amelyek már ugyan készülnek, de kiterjedésüknél fogva befejezésük átnyúlik a 8. ötéves tervbe, Tehát az elkövetkező öt év feladatait is jelentik. Épül egy új autóbusz állomás, 12 millió korona értékben. Befejezését az év végére tervezzük. Három új üzem van épülőben: a Tesla, az MDZ és a ZTS. A három üzem fejlesztésének értéke meghaladja a 400 milliót. A húsipar egy fagyasztót épít 241 millió értékben, befejeződik a rendelőintézet é- pítése. Mindez már folyamatban van...

— ... és mi az, amit ebben a tervidőszakban kezdenek?

— Sok. Oj postaépület, egy további épület a szolgáltatások számára, bevásárlási központ, gyógyszertár, autóforgalml vállalat új üzeme, egy újabb lakótelep, amelyen az öt év alatt 1237 lakást akarunk befejeznL Nyugdíjasok otthona, két óvóda, egy 22 tantermes Iskola. Még sorolhatnám, de ennyi talán elég.

— Elnök elvtárs, amit felsorolt, az impozáns. A laikus, ki a köznapi é- letben százasok, esetleg ezresek körében számol. szinte beleszédül az itt felsorolt tíz- meg százmilliókba. Hogyan lesz ebből valóság, hogyan tudják mindezt átfogni?

— Ez a mindennapi munkánk. Meg kellett tanulnunk nagy összegekben, széles távlatokban gondolkozni. Az elején ez nem volt könnyű, de ma már egy jól képzett munkatárs gárdára támaszkodhatunk. És a dolgozóinkon túl van még egy nagy segítőtársunk: az a nyolcvantagú képviselő aktíva, amelynek tagjai nem csak formálisan képviselők, hanem mindennapi munkájuk után, lelkesen és odaadóan végzik azt a kötelességet, amelyet funkciójukkal magukra vállaltak. Reájuk mindig számíthatunk.

— Köszönjük a beszélgetést és sok erőt kívánunk a nagyszerű tervek megvalósításához.

Beszélgetett: Horváth Rezső