Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-07 / 1. szám

REMÉNNYEL ÉS DEROlATASSAL TEKINTÜNK A KÖVETKEZŐ NAPOK ELÉ. HISZÜNK ERŐNKBEN, A PÄRT ÉS A NÉP EGYSÉ­GÉBEN, ÉS SZOROS KAPCSOLATBAN SZÖVETSÉGESEINKKEL, VALAMINT barátainkkal, ÁLDOZATOSAN FOGUNK MUNKÁL­KODNI SZOCIALISTA HAZANK FELVIRAGOZTATASAN. GUSTAV HÜSÄK ÚJÉVI BESZÉDÉBŐL t Miért nincs barátod? Hallgátom a rádióban az újévi kívánsá­gokat, a 14—15 évesek, a tinédzserek több­sége azt kívánja: hozzon az új esztendő egy jó barátot, akivel mindent őszintén meg lehet beszélni. Hallgatom a kívánságokat és megdöbbe­nek. Hová lettek a jő barátok? A mai fiatalok életéből hiányzik a jó barát? Ml történt velünk? Mivé lesz az ifjúság ha nem is­mer! — illetve Ismeri, de nem élvezi — az igaz, őszinte barátságot? Megdöbbentő és elszomorító, ha ide ju­tottunk. Vigasztalom magamat: nem minden kö­zösség. nem minden kollektíva egyforma. Talán az a csoport, amelyet a rádióriporter meglátogatott, megkérdezett, az véletlenül egy rossz közösség, olyan, amelyben nem szövődnek igaz barátságok. Hogy igazoljam feltevésemet megkérdeztem Itt is, ott is; ha.sonló korú fiatalokat: van igaz barátod, akivel őszintén megbeszélhetsz mindent, aki, ha a szükség úgy kívánná, tűzbe, vízbe menne érted? „Nincs“, „olyan nincs“ — hangzott sok helyütt a válasz. Jó érzéssel gondolok vissza a saját Ifjú­ságomra. Hárman voltunk jó barátok. Olyan jó barátok, hogy el sem tudtuk az életet képzelni egymás nélkül. Ha egy nap nem találkoztunk, nem beszélgethettük ki ma­gunkat, olyan hiányérzetünk volt,, mintha nem ettünk volna ebédet vagy vacsorát. Baráti szövetségünk íratlan törvényei élet­re. halálra összekötöttek bennünket. Együtt kóboroltunk esténként, együtt ■ követtük, el a csínytevéseket; És inkább meghaltunk volna, mint hogy eláruljuk egymást. Tud­tuk, ismertük egymás rejtett szerelmeit, szép vagy bűnös kalandjait. Ném volt egy­más előtt semmi titkolnlvalónk. Jobban bíz­tunk egymásban, mint a szüléinkben vagy testvéreinkben. Barátságunk szent volt és sérthetetlen! Az emlékek közt kutatva egymás után jutnak szembe, az illegális , kommunista mozgalomban kötött barátságok, amelyekről oly sokat hallottam, olvastam. Voltak, aki­ket megvertek, megkínoztak, halálra gyö­törtek a fasiszta hatalom rendőrei, de in­kább vállalták a halált, mint a barátok el­árulását. És most • a szocialista közösségekben „hiánycikk“ a barátság? Jó barátot kíván­nak maguknak az új esztendőre a fiatalok. Jó barátot, kérnek az új évtől, mert nincs, eddig nem volt nekik jó barátjuk. Ha így van. akkor valamit nem jól csi­nálunk. Valami nincs rendben az iskolai. ifjúsági közösségekben és talán a családi nevelésben sem. A nehezebb sor, a szegénység, a fasizmus elleni harc szükségszerűen összekötötte az embereket. Most talán a jobblét taszít? Ta­lán a hafc hiánya, a létért való küzdelem hiánya az, ami' nem kényszeríti szövetség- ' re az embereket? Vagy ma már senki nincs a másikra rászorulva? Nem tudom. Nem értem. És valami ellentmondást is érzek abban, hogy amikor kissé közömbösebbek lettek egymás iránt az emberek a munkahelye­ken és a lakótelepeken, ugyanakkor az or­szág szíve egyszerre dobban, ha valahol valakinek ismeretlenül segíteni kell. Mindennapos dolog az önzetlen életmen­tés. Milliók adnak vért évente önzetlenül. Ha híre megy, hogy valaki segítségre szo­rul, önkéntesek százai jelentkeznek segíte­ni, brigádok és egyes emberek ezrei küldik el az ajándékaikat — egyetlen kérő szóra — a rászorulóknak. De kevés a jó barát — nem mindenkinek jut belőle. — „Egy Igaz barát többet ér 1000 arany­nál“ — írja Shakespeare. Arisztotelész a világ minden kincsénél többre becsüli a barátságot. Miért nincs hát nálunk e nagy emberi kincsből elegendő? Miért hiányzik a jó ba­rát a fiatalok nagy többs'égének — abban, a bizonyos Iskolában, amelyben a rádió jó kívánságok után érdeklődött új év előtt? És miért hiányzik az igaz barát mostaná­ban sok ember életéből? , A világ nagy kérdéseihez viszonyítva nem nagy kérdés az enyém. Talán az ország gondjai közt is elenyésző az, hogy nem mindenkinek van igaz jó barátja. Én mégis jobban aggódom e lelki „hiánycikk“ miatt, mint az üzletből néha hiányzó nyugati par­fümök és körömlakkok miatt. Mert a ba­rátságot még a Mercédesnél és a Volvónál is többre tartom és a jó barátomat nem cserélném el semmivel. Aranybányáink, gyémántbányáink nincse­nek, de jó barátokat nevelhetünk. Gazdag­ságot, boldogságot, jó egészséget sajnos nem adhatunk mindenkinek, de a barátsá­gok kialakulását elősegíthetjük, a barátság fontosságának tudatát, a baráti érzést be­olthatjuk minden gyermek szívébe. Ha 1- gyekszünk megszüntetni a közösségekben mindazt a rosszat, ami az embereket egy­mástól eltaszítja, ha segítjük, gyarapítjuk a közösségekben azt a jót, ami összeköt, akkor több lesz a jó barát és talán egy kicsit — legalább lélekben — gazdagabbak is leszünk. Ü. I.

Next

/
Thumbnails
Contents