Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-12 / 7. szám

új ifjúság 4 MEGHATÁROZÓ ÉVEK Felvételünk a város főterén készült Egy 738 éves település történelmében 40 év szinte jelentéktelennek tűnik. Bardejovra nem érvényes ez a megál­lapítás, ugyanis a Beszkidek festőién szép környezetébe ágyazott város a szocialista fejlődés negyven éve alatt szinte a felismerhetetlenségig megválto­zott. Főtere régmúlt időket idéz, így akár műemlék-rezervátumnak is nevez­hetnénk. A gótikus templom és a góti­kus-reneszánsz városháza a középkori építőművészet gyöngyszemei. Féltve őr­zött kincse a városnak ez a tér, és nagy-nagy gonddal óvják, gondozzák minden épületét, minden zugát. Ma Bardejov dinamikusan fejlődő já­rási székhely, a fiatalok városa. Ami­kor 1945. január 19-én a felszabadító csapatok a város területére léptek, föl dig rombolt épületeket találtak itt. Ä felszabadulás után csupán ötezer ember lakta a várost, s egyedüli üzeme egy üszkös, elavult, poros fűrésztelep volt. Felvirágzása 1948 februárja után kez­dődött meg. Oj vállalatok, üzemek épül­tek, mint a JAS nemzeti vállalat, az Au­gusztus 29. Cipőgyár, a Snaha termelő- szövetkezet, a Frucona likőrgyár, a sportfelszereléseket gyártó üzem és még sok minden más. Ez a viharos fejlődés a mába torkollik, de már a holnapra sőt a holnaputánra is gondolnak. Erről egyébként személyesen is meggyőződ­hettem. A lakásépítés is nagy mérete­ket öltött. A felszabadulás után nem ke­vesebb, mint 5230 lakás épült. A város lakosainak száma meghaladja a huszon­hétezret. VÁROSNÉZŐBEN Samuel Horkij, a városi nemzeti bi­zottság elnöke mint mondotta, nem e- lég elmondani és leírni az elmúlt év eredményeit, ezt látni is kell. Városné­ző kőrútunk először egy hatalmas, im­pozáns épülethez, a Béke sportcsarnok­hoz vezetett. Első látásra nyilvánvaló volt, hogy ilyeü létesítmény párját rit­kítja nemcsak a járási és kerületi szék­helyeken, hanem talán még a főváros­ban is. — Városunk fiataljai készségesen se­gítenek a jobbára Z-akcióban folyó é- pítkezéseken. A felszabadulás évfordu­lójának előestéjén adtuk át az új vá­rosi ifjúsági klubot, amelynek építésé­ben ők is aktívan részt vettek. Abban, hogy a Béke sportcsarnok elkészült, ne­kik is érdemeik vannak, de így is 25 millió korona beruházást igényelt. Érdeklődéssel jártuk végig a létesít­ményt. Megcsodáltuk két hatalmas csarnokát, ahol még minden csillog-vil- log, hiszen csupán másfél éve üzemel. A fényárban úszó parketten éppen az első ligás kézilabdázók tartották napi edzésüket. Öltözők, zuhanyozók, büfé, több kisebb gyakorlóterem, 1200 nézőt befogadó lelátó, s mindez ízlésesen megtervezve, mesterien kivitelezve. i—' A sportcsarnok tulajdonképpen a Szlovák Nemzeti Felkelés tér szerves részét képezi — folytatja a városi nem­zeti bizottság elnöke. — A tervezőknek persze Itt arra is kellett ügyelniük, hogy a történelmi központ mellett e- melt létesítmények ne nyúljanak az ég­be, ezért találni itt alacsonyabb hom­lokzatú épületeket. Tovább haladva hamarosan megér­keztünk egy újabb építészeti alkotás­hoz, ahol pár nappal ezelőtt vágták át a szalagot. i— Ügy tudom, egyedi az országban. Ä Vasútigazgatóság és az Autóbuszköz­lekedési Vállalat közös beruházásának eredménye, amelynél természetesen a városi nemzeti bizottság is segített — mondja az elnök. Hatalmas ülésterem, várótermek, szo­ciális berendezések, vendéglátóipari központ és még sok más S’ kozik esz- titkusan elrendezve. A fedeií buszmeg­állók és aluljárók építését is még eb­ben az évben elkezdik. A városnak, il­letve járásnak csupán 26 kilométer vas­útja van, tudtuk meg vezetőnktől, ezért többen kételkedtek, ki lesz-e kellően használva ez az 57 millió korona értékű építmény. Az elnök szavai eloszlatták kételyeinket. >— Ma talán még úgy tűnik, túllőt­tünk a célon, de ha figyelembe vesz- szük a fürdő fejlesztésének távlatait és azt a tényt, hogy a fürdővendégek nagy többsége autóbusszal, esetleg vonattal érkezik hozzánk, s a város üzemei is egyre nagyobb teherforgalmat bonyolí­tanak le, én ebben csak józan megfon­tolást látok, vagyis egy négy-öt év múl­va esedékes probléma előrelátó meg­oldását. A városfejlesztés szép példáival ta­lálkozhattunk kőrútunk utolsó állomá­sán is, ahová Samuel Horky ekképpen agitált: — A hozzánk érkező vendégnek nem ildomos innen úgy elmennie, hogy ne lássa a fürdővárost, hogy ne igyék a gyógyforrások vizéből. MÚLT, JELEN, JÖVŐ — Az első feljegyzések 1247-ben em­lítik a Bardejov határában felfedezett forrásokat; itt kezeltette magát Napó­leon felesége, I. Mária Lujza, később L Sándor cár is a fürdő vendége volt. So­káig tartana felsorolni azoknak a jeles egyéniségeknek a nevét, akik azóta itt megfordultak, de szerintem ez nem is lényeges — kezdte ismertetését dr. Ján Hudák, a fürdő főorvosa. — Ami ennél nagyobb súllyal esik latba, az a gyógy­vizeink összetétele. A fürdő területén vastartalmú vízforrások vannak, és fő­leg az emésztőrendszeri bántalmakra jaralljuk. Nálunk találni az ország leg­erősebb gyógyvizét, amely a Herkules- -forrásból fakad, összesen nyolc külön­böző forrásunk van, ezeket látogatják a gyógyulni vágyó pácienseink az ún. ivókúrák alkalmával. Emeli a fürdő ér­tékét az is, hogy a várostól félreeső helyen, fenyőerdők közepében fekszik. A felszabadulás óta itt is gyökeres vál­tozások mentek végbe. Felépült az Ozon, a Helios és a Valentina gyógyház, kor­szerű, nagy kapacitású szállóval gazda­godtunk, büszkék vagyunk az üvegko­lonnádra, ahol szívesen sétálnak vendé­geink, főleg ilyenkor télen. Jelenleg 882 ággyal üzemelünk, de a jövőben a gye­rekosztály kapacitását bővítjük 150 fé­rőhelyre. Épül a Herkules gyógyház, bővítjük a balneoterápia részleget, ter­vünkben szerepel a művelődési központ létrehozása, de raktárhelyiségek is hiá­nyoznak még, és a kulturális igények jobb kielégítésére központi színház fel­építését is tervezzük. INGÁZÓ FIATALOK Dr. Peter Morvayt az itt dolgozó fia­talok SZISZ-szervezetének elnökét az ultrahang-diagnosztikai részlegen mun­ka közben találom. Habár sok a pá­ciens a váróteremben, szakít időt, hogy beszéljen szervezetük tevékenységéről. — Jelenleg 83 taggal dolgozunk, de a közeljövőben 13 fiatal szakmunkás ér­kezésével számolunk, akik tovább erő­sítik majd sorainkat. Sajnos, a tagok többsége bejáró, a környék falvaiból és városaiból ingáznak, ami rányomja bé­lyegét a munkaidőn túli tevékenysé­günkre. Szerencsére nem sokáig, mert a jövő fejlesztési terveiben szerepel egy 150 férőhelyes munkásszálló felépítése is. Tevékenységünk azonban így is sok­rétű, és azt hiszem, nincs miért szé­gyenkeznünk. Tavaly társrendezői vol­tunk az ifjú gyermekorovosok szlová­kiai értekezletének, ennél fogva sike­rében is osztoztunk. Színvonalasak vol­tak a Zenit-versenyek is, amelyeket a „szakács-pincér“ és az „egészségügyi nővér“ kategóriákban szerveztünk meg. Mivel közel vagyunk a szabadság ka­pujának nevezett Dukla-hágóhoz, az Em- lékidéző-mozgalom keretén belül az SZNF és a felszabadulás évfordulójának értelemszerűen több időt és helyet szen­teltünk munkatervünkben. Elért eredmé­nyeinkért a SZISZ járási bizottsága ju­talomban részesítette szervezetünket. Több ízben is szerveztünk társadalmi munkát a sétányok, parkok és a patak tisztítására. Rendszeresen foglalkozunk a gyermek páciensekkel, akik több gon­doskodást igényelnek, mint a felnőtt vendégek, s kivesszük részünket az ú- jítómozgalomból. Egy 738 éves település történelmében 40 év szinte jelentéktelennek tűnik. Bardejov életében azonban a felszaba­dulás óta eltelt négy évtized nagyon is meghatározó, korszakalkotó volt. A szo­cialista építés gyümölcsöző negyven é- vének tekinthető ez az időszak. P. L. H azánk ifjúsága számára moz­galmas, eseményekben gazdag az 1985-ös év. Nemcsak a fel­szabadulás 40. évfordulóját ünnepel­jük, hanem 1985 nemzetközi ifjúsági év is. Ezenkívül az idén kerül sor a XII. világifjúsági találkozóra is. A fiatalság és diákság nemzetközi talál­kozója már most alkalom arra, hogy a fiatalok összemérjék tudásukat, fel- készültségüket, képességeiket nem­csak szakmai téren, hanem a sport­ban is. A XII. moszkvai VIT tisztele­tére kibontakozó kezdeményezések szép példájával találkoztam a rozs­EGY HÉT A VIT JEGYÉBEN nyói (Roznava) járásban. Erről T6- bisz Katival, a SZISZ Rozsnyói Járá­si Bizottságának elnökével beszélget­tem. — Tulajdonképpen milyen akcióról is van szó? — A közelgő moszkvai találkozó tiszteletére a SZISZ járási bizottsága további társadalmi szervekkel kar­öltve megszervezi a fiatalok, aktivi­tásának hetét. Ez a hét 1985 március 18—23-ig tart, és az általunk kidol­gozott akcióprogram szerint zajlik majd. A különböző rendezvényekből származó bevételt a SZISZ jb a szo­lidaritási alap számlájára folyósítja majd, ezzel is támogatva a találkozó sikerét. — Hallhatnánk kicsit bővebben is a tervezett akciókról? — Természetesen. Az eseménysoro­zat 18-án kezdődik a mezőgazdasá­gi gépjavítók járási ZÉNIT-versenyé- vel. A következő két napon egy-egy járási rátermettségi vérseny zajlik, ezúttal gépírók és lakatosok részvéte­lével. Közben a sportolók is lehető­séget kapnak a versengésre. A járás asztaliteniszezői és röplabdázói fog­nak versenyezni a VIT-serlegért. Pén­teken, 22-én sűrített program várja a SZISZ-eseket. Délelőtt négytagú cso­portok vetélkednek majd a munkás- osztály és felszabadítóink forradalmi tetteiről. Délután ünnepi emlékmű­sort iktattunk programba, majd ú- jabb vetélkedő az eddigi VIT-ek tör­ténetéből. Este a járás négy városá­ban diszkót szervezünk. Az aktivitás hete szombaton ér véget, s a fiata­lok munkával töltik ezt a napot. A diákság, a mezőgazdasági és ipari tí­zeinek fiataljai környezetüket szépí­tik, a választási program feladatai­nak teljesítésében segédkeznek és másodlagos nyersanyagokat gyűjte­nek. Délután Rozsnyón pedig járási társastáncverseny lesz. A hetet a já­rás fiataljainak nagyszabású báljá­val zárjuk, amelyet a jelsavai magne­zitüzem üdülőközpontjában rende­zünk meg. Ennek teljes bevételével szintén a szolidaritási alapot gyara­pítjuk. — A közelgő VIT tiszteletére, úgy tudom, több alapszervezet is jelentős felajánlásokat tett. Megemlíthetnél e- zekből néhányat? — A napjainkban zajló évzáró tag­gyűlések szinte kivétel nélkül figyel­met szentelnek e jelentős esemény­nek, és ez vállalásaikbán is megmu­tatkozik. Például a jeléavai magne­zitüzemben a Tibor Puőko vezette if­júsági kollektíva a VIT tiszteletére 68 ezer korona értékű felajánlást tett, a lubeníki magnezitüzem fia­taljai pedig 450 ezer korona érték­ben. A többiek szintén szívügyüknek tekintik a moszkvai találkozó sike­rét, de az ajánlások értékét még nem tudom megmondani, mivel az évzáró taggyűlések folyamatban vannak. — A járás képviseletében kik utaz­nak Moszkvába? — Hazánk hétszáz küldötte között természetesen ott lesznek járásunk fiataljai Is. A hivatalos küldöttségben ketten képviselik járásunkat, a ké­sőbb induló barátságvonatokkal még további fiatalok látogatnak el Moszk­vába, azok, akik többéves áldozat­kész és eredményes munkájukkal rá­szolgáltak erre. Polgári László A szerző felvétele I Dr. Peter Morva munka közben

Next

/
Thumbnails
Contents