Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-12 / 7. szám

Afganisztán múltja és jelene AFGÁN — SZOVJET GAZDASÁGI KAPCSOLATOK Afganisztán szinte a szovjethatalom születésétől kezdve intenzív gazdasági kapcsolatokat tart fenn nagy északi szomszédjával. Öt esztendeje, az afgán forradalom második szakaszának kibontakozásával új fejezet kezdődött a két ország együttműködésé­ben, s a jövő évtől Afganisztán ötéves terve is iga­zodik a KGST-országok tervidőszámításához. Az afgán kormány egyik fő feladata az írástudatlanság felszámo­lása. Felvételünk egy felnőttek számára indított kurzuson készült „A madárnak sem egy napjába telik, amíg fészket rak“ — ezt az afgán szólásmondást idézi a szov­jet-afgán gazdasági kapcsolatokat összegező könyvében Leonyid Tyeplinszkij szovjet kutató. Való­ban, a Szovjetunió létrejötte óta nagy figyelmet fordít a közéfí® -ázsiai határvidékhez kapcsolódó Afganisztán infrastrukturális szük­ségleteinek kielégítésére. A független Afganisztán első emírje, Amanullah 1920-ban éppen a szovjethatalomtól ajándékba ka- * pott első rádióadón keresztül kö­szönte meg Leninnek az azóta is folyamatosan növekvő segítséget. Az északról jött szakemberek már a húszas években serénykedtek a szovjet határt az afgán nagyvá­rosokkal összekötő távíróhálózat kiépítésén. Ma viszont már Kabul­ban és környékén mind többen nézhetik a moszkvai televízió mű­holddal továbbított adásait. Afganisztán manapság a mosto­ha örökségének leküzdéséhez szükséges külhoni kölcsönök 73 százalékát a Szovjetuniótól, to­vábbi 20 százalékát néhány kisebb szocialista országtól kapja. Az é- szaki szomszéd súlya tehát ezen a téren is meghatározó. Kestmand kabuli kormányfő ösz- szegezése szerint az első afgán üzemektől kezdve a Szovjetunió mindmostanáig 190 létesítmény é- pítéséhez nyújtott és nyújt segít­séget. Közülük eddig 90 készült el. Kivált az 1978 áprilisi forrada­lom óta gyorsult föl ez a folya­mat: időközben 30 új üzem lé­pett be a termelésbe. A szovjet segélyinjekciók rend­re az állami szektor létrehozását vagy megerősítését szolgálják. Így Afganisztánban a teljes gyáripari termelés 60 százalékát, illetve az állami szekter termelésének 75 százalékát adják azok az üze­mek, amelyek szovjet bábáskodás­sal születtek. A lakosság túlnyomó részét fog­lalkoztató agrárágazat is jelentős szovjet segítségre számíthat: szov­jet szakemberek jeleskedtek a legfontosabb öntözőrendszerek, gátak, csatornák és erőművek ter­vezésében és kivitelezésében. A kabuli tervezők a forradalmi ag­rárreform kimunkálásában tovább­ra is irányadónak tekintik a szov­jet tapasztalatok átültetését. Az afgán gazdaság és társada­lom megújításában perdöntő lehet a „szellemi infrastruktúra“ meg­teremtése, a nyomasztó kulturális örökség leküzdése. 1978-ban a 15 milliós népesség több mint 90 százaléka írástudatlan volt. Az is­kolás korú gyerekek alig 20 szá­zaléka tanulhatott. Ma óriási erő­feszítéseket tesznek, kampányo­kat szerveznek az analfabetizmus fölszámolására. A jövőre nézve is meghatározónak minősítik az or­szágszerte szovjet oktatók által képzendő káderek seregét. Jelen­leg mintegy 7500 afgán szerezhet szakképzettséget a Szovjetunió­ban. Aligha véletlen, hogy az or­szág vezetésében is szép számmal akadnak olyan kulcsemberek, a- kik ily módon tettek szert szak­mai-politikai vértjükre. A forradalom óta kemény küz­delmek jellemzik Afganisztán min­dennapjait. A kabuli kormány el­len fellépő fegyveresek rajtaüté­sei súlyos gazdasági terheket, a- nyagi és emberi áldozatot köve­telnek. A hadüzenet nélküli há­ború következtében 35 milliárd af- gánira (1 US dollár = 51 afgá- ni) becsülik Kabulban az eddigi gazdasági kárt. Ez az összeg a forradalmat megelőző két évtized összberuházásánek a felét teszi ki. Tönkrement minden második isko­la, a kórházak és segélyállomá­sok több mint fele, megannyi me­cset, használhatatlanná vált a táv­közlési vonalak csaknem három­negyede és az állami szállítóesz­közök 14 százaléka. Ezért is lát­szik rendkívül fontosnak az a nemrég aláírt szerződés, amely­nek értelmében a Szovjetunió 10 év lejáratú hitelre 1050 tehergép­kocsit és 700 egyéb szállítójármű­vet bocsát szövetségese rendelke­zésére. Amikor a kontinentális éghajla­tú Afganisztánban „tél tábornok“ támadásba lendül, a gerillaháború is némiképp megdermed: ilyen­tájt az ország nagyobbik részén „befagy“ a kormányellenes geril­lák utánpótlása is, a Hindukus ha­vas lejtőin átmenetileg megszűn­nek búvóhelyeik. így az egyéb­ként erőteljes biztosítással közle­kedő konvojok viszonylag kocká­zatmentesen jutnak el célpontjuk, ra. Növekvő forgalmat bonyolítanak le a nagyvárosokat az északi ha­tárral összekötő főütőerek. A ke­mény burkolatú úthálózat mind­össze 2800 kilométer, ebből több mint 1500 kilométer szovjet segít­séggel épült, köztük az egykori Selyemutat lerövidítő köldökzsi­nór, amely a Hindukus ormain át kacskaringózik Kabulból északi i- rányba. A Salang-hágónál, 3500 méteres magasságban a szovjet mérnökök megannyi alagutat ter­veztek a hegy gyomrában. Ezért így nevezik: föld alatti ösvény — a felhők fölött. Az ország északi övezetében ta­lálható a sibergáni földgázlelő­hely is, ahol évente már több mint 3 milliárd köbmétert termelnek ki. Ez a gáz táplálja a közeli Ma- zar-i-Sarif erőművét is, amely az afgán erőműkapacitás 60 százalé­kához hasonlóan szovjet segítség­gel épült. A gázmező stabil bevé­teli forrást jelent az ország gaz­daságának, hiszen a 101 kilométe­res csővezeték indul innen az é- szaki határig. Alig két esztendeje itt, a szov­jet-afgán határon avatták föl — Babrak Karmai és számos más ve­zető jelenlétében — a Barátság hídját, ahonnan további hat kilo­méteres sínpár vezet az ország belsejébe. Méltán tartják nagy becsben, hiszen Afganisztánban je­lenleg ez az egyetlen vasútvonal. A gazdasági-pénzügyi kalendá­riumot fokozatosan a szocialista közösség naptárához igazítják. Kabulban úgy kalkulálnak, hogy a mostani tervidőszakot követő egyéves átmeneti periódusban csak a folyamatban levő beruhá­zásokat fejezik majd be. De az új, igazán lényeges átalakításokat már abban az ötéves szakaszban helyezik sínre, amelynek tervét a szocialista országok tervperiódu­sával egyeztetve, párhuzamosan hajtják majd végre. Kabulban hagyományosan csak március 21-én köszöntik az új é- vet. A mi újesztendőnk napjára most politikai ünnepeket iktattak be: húsz esztendeje ezen a napon alapították meg az Afganisztáni Népi Demokratikus Pártot. Az él­csapatnak a forradalom idején mindössze 15 ezer, ma már 120 ezer tagja és tagjelöltje van. Hat­van százalékuk a fegyveres terü­letek sorait erősíti — azért küz­denek, hogy Afganisztánt valóban bevezethessék a XX. századba. Eb­ben a közép-keleti országban már­cius 21-től — az ott honos iszlám naptár szerint — még csak 1364- et írnak .. < BENDA LÁSZLÓ Az afgán állattenyésztésben jelentős segítséget nyújtanak a szovjet szakemberek. Felvételünkön A. P. Kuscs szovjet állatorvos. A Kabulból Strhán kikötőbe vezető hegyi út CTK felvételek f új ifjúság 5 Genfben a múlt héten megkezdődött a leszerelési konferencia soros ülése. A tanácskozáson a résztvevők foglalkoznak az atomháború elhárításával és az atom- fegyerkezési hajsza megállí­tásával összefüggő kérdések egész komplexumával. Javier-Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár táviratban szólította fel a konferencia résztvevőit, hogy tartós erő­feszítéssel törekedjenek a leszerelési célok elérésére. A megnyitó ülésen felszó­lalt Viktor Iszraeljan, a szovjet küldöttség vezetője. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió támogatta és támo­gatja mindazokat az erőfe­szítéseket, amelyek célja az újabb háború elhárítása és a béke megszilárdítása. A Szovjetunió és más szocia­lista országok meggyőződé­se, hogy adva vannak a le­hetőségek a nemzetközi hely­zet megjavításához. Az utób­bi időszak egyik pozitív té­nye a szovjet-amerikai meg­állapodás létrejötte az űr- és atomfegyerek kérdéseiről tartandó megbeszélésekről. A leszerelési megállapodá­sok elérése során nem cse­kély szerepet játszhat és kell, hogy játsszon a lesze­relési konferencia is. Meg­beszéléseket kell kezdeni az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltásáról kö­tendő szerződésről, meg kell vitatni az atomfegyverkész­letek befagyasztásának kér­dését, ami az első lépés vol­na e fegyverkészletek meg­semmisítéséhez, el kell érni azt, hogy minden atomfegy­verrel rendelkező állam vál­laljon kötelezettséget: nem alkalmaz elsőként ilyen fegyvert, és azonnal meg kell kezdeni az atomlesze­relés programjának kidol­gozását. Ma elsőrendű jelen­tősége van a fegyverkezési hajsza megakadályozásának a világűrben. A konferenciá­nak minden feltétele meg­van ahhoz, hogy haladást érjen el a vegyi és a su­gárfegyverek tilalmának te­rületén. A szovjet küldöttség veze­tője végül idézte Konsztan- tyin Csernyenko szavait: a Szovjetunió kész a legradi­kálisabb megoldásra is, a- mely lehetővé tenné az elő­rehaladást a fegyverkezési hajsza megállításához, az a- tomfegyverek betiltásához és végül teljes felszámolásá­hoz vezető úton. —o— Nyikolaj Tyihonov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke Moszkvában fogad­ta a nyugatnémet vállalko­zói körök egyik ismert kép­viselőjét, Berthold Beitzet, a Krupp-művek igazgatótaná­csának elnökét. A találko­zón áttekintették a szovjet- -nyugatnémet gazdasági kapcsolatok egyes kérdéseit. Ezzel kapcsolatban megelé­gedéssel nyugtázták, hogy a felek készek tovább fejlesz­teni a gazdasági kapcsola­tokat az érvényes megálla­podások szellemében. Ugyan­csak szó volt a szovjet gaz­dasági szervezetek és a Krupp-művek együttműködé­séről is. , —o— Robert Hawke ausztrál miniszterelnök brüsszeli sajtóértekezletén bejelentet­te: az ANZUS-paktum már­cius elejére tervezett hadi­tengerészeti gyakorlatát nem rendezik meg. Közölte, azért marad el a hadgya­korlat, mert Üj-Zéland to­vábbra sem hajlandó kikö­tési engedélyt adni azoknak a hadihajóknak, amelyek a- tommeghajtásúak, vagy fe­délzetükön atomfegyver van. A Sea Eagle fedőnéven tervezett hadgyakorlat el­maradása az Egyesült álla­mokat, Ausztráliát és Cj-Zé- landot magában tömörítő ANZUS katonai tömbön be­lül egyre mélyülő ellenté­tek megnyilvánulása.

Next

/
Thumbnails
Contents